"Hogy is kell mondani? Én ez vagyok". Dawn of Humans, No, Bad Noids és Snob Londonban

A fentit amúgy Emil mondta a Dawn of Humansból. Szóval az a helyzet, hogy megint elküldtek messze dolgozni pár hónapra, ilyenkor általában erősen keresem az alkalmat, hogy azért a laptop hangszórókon zenehallgatáson kívül máshogy is olyan környezetbe kerüljek, ami tökre hiányzik, amikor nem vagyok Pesten (azért is írok most pl. koncertbeszámolót alvás helyett). Birminghamben is lesz még erre esély, de ezt a londoni koncertet már jó előre kinéztem, örültem, hogy szombat, király bandák, meg amúgy is le akartam már csekkolni ezt a híresen fasza londoni színteret. Hét közben kiderült, hogy hétvégén is dolgoznunk kéne, de hát majd az irodából megyek a vonatra, reggel meg elsővel vissza és be az irodába, aztán lesz, ami lesz. Így legalább lesz valami extra abban, hogy hétvége van, azon kívül, hogy a jóarcoskodó itteni irodavezető sima pólóban van ing helyett és elmegy a mcdondalsba kaját hozni nekünk az ő pénzéből.

6 után nem sokkal értem Londonba, elhúztam a hostelbe, sikerült egy olyan faszát találni, ami 5 perc járásra volt a helytől. Ledobtam a cuccom, az ágyneműm felhúzásával nem nagyon törődtem, gondoltam, hogy nem fogok sokat aludni. Pont 8-ra értem oda, 8:20-ra volt meghirdetve a kezdés, de hát gondoltam ez úgy megy mint Pesten (de nem). A buli már akkor megvett magának, amikor láttam, hogy Sean, aka Fat Bob a "jegyszedő" a Hard Skinből. Amíg kereste a nevem a listán, össze-vissza beszélt a mókás hangján, vicces volt. Milyen vicces lehet, ha vicces is akar lenni!

A hely fasza volt, nagyon magas színpaddal, azt hittem emiatt kicsit szar lesz, de amúgy klassz volt, mindenhonnan lehetett látni a zenekarokat. A Victoriana tuti nem tenne róla említést, nekem tetszett, hogy mindenfelé klassz formák, sör meg zenekari merch van, szól valami misfits copy banda, két hét üres szobában üldögéléssel eltöltött esték után jól esett ez az egész. Már ekkor jó sokan voltak, később már kb. mozdulni sem lehetett. Megvettem a söröm, 25-kor kezdett is a SNOB. A koncertjük egy kicsit ilyen tipikusan estenyitó-helyizenekarosra sikerült a két lábgéptörés miatti megállásokkal, emellett persze király volt. Basszeros végig napszemüvegben, alap igazoltatás! A demójuk elég fasza egyébként.

Az előre beharangozott special guest a BAD NOIDS volt, akiket őszintén szólva nem hallgattam meg eddig, de azt a fülest kaptam, hogy nagyon jók. Hát, ja! Övék volt az este legjobb koncertje, de még év végi topba is simán be fog kerülni szerintem. Olyasmi volt mint egy bebaszott redneck Bad Brains, egy szakadt Seth Rogen szerű mókamester énekessel, ami miatt akár erőltetett és idegesítő is lehetett volna, de valahogy annyira passzolt a zenéjükhöz és annyira természetes volt, hogy inkább pluszban fasza volt. A lenti videón épp ég az énekes haja, aztán fejen is áll, de a prímet szerintem a szájharmonika szóló vitte. Rájuk már ment a pogó, fasza volt a hangulat nagyon. Húztam is egy pólót, kicsit azért is, hogy másnap tiszta pólóban menjek be dolgozni, meg kicsit amúgy is.

Közben találkoztam a The Love Triangle-s tagokkal, csak itt jöttem rá, hogy az énekes dobol a NO-ban. Leginkább az ő koncertjük miatt voltam izgatott, az új lemez kurva jó, ez pedig lemezbemutatónak volt beharangozva. Le is tolták, meg pár faszát a régiről, geci kemény volt. Mármint úgy kemény, hogy zajos, sípolós, dühös, meg hát amilyen a hardcore 2015-ben, meg amilyen volt mindig is. Azért másnap nem mondtam fel melóban, de kurva jó ötletnek éreztem, hogy most itt vagyok. Ment a pogó meg fröcsögött a sör is. Koncertek után dumáltam velük, mondták, hogy akarnak majd jönni Pestre nemsokára. Igen? az fasza!

A DAWN OF HUMANS új lemeze is elég király lett, de úgy gondoltam, hogy inkább a performansz viszi majd a zenét, ami tényleg csak egy vázlat, amire Emil előadja magát. Lehet, hogy a hangulat is hozzájárult, de ahogy elkezdtek játszani, az egyben robbant egy faszát, azon kívül, hogy ott lebegett egy alufóliába csavart fasz, meg néha fura dolgokat tartott a fejéhez az énekes, nem tűnt annyira performansz szagúnak, inkább csak egy fasza koncertnek. Volt persze mindenféle random prüntyögés meg ilyenek, de ezek is csak hozzáadtak. Ezt a zenekart egyszer tényleg látni kell. 

Az énekes amúgy az ilyenek miatt is kicsit a kedvenc emberemmé vált, amit ezen a videón csinál 14:30-nál azzal a nagy vassal egy Hank Wood and the Hammerheads koncerten. Egy ideje fúrta az oldalam, hogy akkor ő most vajon beszél-e magyarul, vagy csak tud valahonnan pár mondatot, vagy mivan, szóval rákérdeztem. Ezután dumáltunk egy jó órát magyarul, örült, hogy magyarul beszélhet, elég jól ment neki. Az már kicsit szürreális volt, amikor arról témázgattunk, hogy Tapolcán meg Révfülöpön hol lehetett jót bulizni 10-15 éve, mert sokat volt akkoriban arra szórakozni. Még sosem játszott egyik bandájával sem Magyarországon, szóval eléggé várja. Anyukájával fel is olvastatta a koncert ajánlóját, mert valamiért magyarul olvasni nem nagyon tud, hehe. Miután elkezdtek bepakolni még keringtem kicsit az afterpartyban Total Control-ra meg hasonló király zenékre, nem annyira foglalkozva azzal, hogy nemsokára kelnem kell meg melóba menni. Azért olyan 2, fél 3 felé visszaértem a hostelbe, reggel elszenvedtem magam a vonatig, fél 11-re be is értem dolgozni. Most kicsit kivagyok, főleg, hogy holnap hétfő, de azért majd kedden elmegyek Poison Idea-ra is, az mondjuk itt lesz Birminghamben, közel.

Nézzétek meg a Dawn of Humans-t május 29.-én Pesten:

https://www.facebook.com/events/783982795018166/

CRIMINAL CODE interjú

Ez az interjú nem saját, a Razorcake 76. számából fordítottam, nem titkolt szándékkal, hogy a budapesti Criminal Code koncertre hozzam meg vele a kedvet. Nem teljesen friss, még a nagylemez megjelenése előtt készült, kb. egy éve.

A kiadványaik itt megtalálhatóak: https://criminalcode.bandcamp.com/
A szóba is alig kerülő új kislemez pedig itt: https://erstetheketontraeger.bandcamp.com/album/ett-024-criminal-code-salvage-ep
Sonic Reducer-es élő felvétel, én emiatt szerettem beléjük: https://www.youtube.com/watch?v=PQawxes6vko

RZC: Szóval, mikor ittál utoljára ír kávét egy totál idegennel kora reggel?

Taiga: Haha, valamikor 2012 tavaszán. Beugorhattunk játszani egy Youth Avoiders/Autistic Youth koncertre Portlandben, ami után volt egy afterparty Alex (Arctic Flowers) és Steve (Autistic Youth) házában. Nagyon sokat ittam. Hajnalban kint ébredtem a kisbuszban és nem emlékeztem melyik házban voltunk. Sétálgattam az utcán, próbáltam összeszedni az emlékeim, amikor megláttam egy teljesen feketébe öltözött fazont a teraszon. Gondoltam meg is vagyok, odasétáltam a lépcsőhöz, odaintettem egyet a srácnak és bementem a házba. Persze kiderült, hogy nem jó helyre mentem be. A csávó jól kezelte a dolgot, nyugodt volt, megkínált kávéval. Amúgy egy 40 éves geológus volt, köveket mutogatott nekem, amíg megittam a kávém. Fura, de finom édes íze volt, amikor megittam, kínált még, nyújtottam a bögrét, hogy oké, töltsön. Közben megkérdeztem, merre van a mosdó, ekkor kezdett a csávó kicsit fura lenni. Többször megkért, hogy legyek nagyon csendes, amikor felmegyek használni a mosdót, pedig amikor felértem, láttam, hogy az egész tök üres, nincs fent semmi és senki. Pisáltam, majd amikor leértem látom, hogy épp whiskyt tölt a kávémba. Nem lett volna nagy dolog, ha megkérdez, de titokban akarta beletenni. Kicsit beijedtem, mondtam neki, hogy meg kell keresnem a barátaim, mert korán kell indulnunk. Elhúztam, ezúttam megláttam egy rózsaszín hajú csajt és általa a jó házat is, ott voltak a haverjaim.

RZC: A lemezeitek kinézete elég minimál. Nincs szöveg, grafika is szinte semmi. Miért?

Taiga: Bárkivel szívesen megosztom a szövegeim, ha megkérnek, írnak, de furának érzem publikusan megosztani őket. Mondjuk az új LP-hez lesznek szövegek mellékelve.

RZC: Okés, akkor, mit akartok mondani a szövegeitekkel?  Miről szólnak?

Taiga: A régebbi szövegek személyes élményeket, vagy éppen közeli barátokkal, családdal kapcsolatos eseményeket dolgoznak fel. Szerintem van egy csomó közeli ismerősöm, aki nem is sejti, hogy egy vele folytatott beszélgetésből született egy Criminal Code szám. Jó hallgatóság vagyok és jó a memóriám. Talán ezért nem tettük bele a szövegeket a lemezekbe, hogy a történeteik megmaradjanak belterjesnek. A nagylemez (No Device LP) szövegei kicsit szélesebb témakört ölelnek fel, ezért is akarjuk mellékelni őket a lemezhez. Az emberek majd elolvashatják és meglepődhetnek mi mindenről vagyok képes kiabálni.

RZC: Néha ez a titkolózás félreértéseket is szülhet a számok tartalmával kapcsolatban. Vagy ez egyféle frankó misztikusságot eredményez nektek?

Taiga: Nem hiszem, hogy ez bármiféle misztikusságot eredményezne. Nekem fontos, hogy a hallgatóknak meglegyen az a szabadsága, hogy értelmezzék a dalokat saját maguknak, mint amikor megnézel egy filmet, vagy elolvasol egy könyvet, az embereknek maguktól kell eldöntenie, hogy ez mit jelentett nekik. Így sokkal több gondolkodásra készteti az embert, mint egy leírt szöveg.

RZC: Meg tudsz nevezni olyan szövegírokat, akik hatottak rád?

Ray Davies, Dee Dee Ramone és Rikk Agnew. Paul Westerberg is nagy hatással volt rám, mert megtanultam, hogy lehet spontán szövegrészleteket írni, majd egységessé gyúrni. 

RZC: Elég sokan próbálták hasonlítgatni a zenéteket más zenekarokhoz. Melyik a kedvenc ilyened?

Taiga: A kedvencem mindenképp az "Olyan mintha a Replacements erősebben hatott volna a mai diy hardcore szintérre". Szeretem a Mats-t, szóval ez elég hízelgő, és szeretnéma azt hinni, hogy talán igaz is.

RZC: Wow, ez tényleg hízelgő. Mármint ki ne szeretné, hogy a Replacements-hez hasonlítsák? Szerinted mi a leghelyénvalóbb ebben az összehasonlításban?

Taiga: A Replacements egy totál részeges banda volt, volt egy menedzserük, aki megszervezte a próbákat, és megmentette őket a széteséstől. Szerintem mi elég összetartóak vagyunk magunktól is, mindent a magunk módján csinálunk, és mellette... próbálunk annyit inni mint ők. Valahogy így értelmeztem, hehe.

RZC: Mik a legnagyobb zenei hatásaid?

Taiga: Amikor számot írok, szerintem egy dallam vagy dallamrészlet tudat alatt mindig hatással van rám. Aztán próbán mindig azon kapom magam, hogy azt mondom "Haver, ez tökre a Gun Club-ra vagy a R.E.M.-re emlékeztet!", a többiek meg csak néznek rám "Mi a fenéről beszélsz?". Mire elkészülnek a számok, ezek a kis hatások, amik az elején a fejemben járnak el is tűnnek, de én a felvételen is hallom még őket.

RZC: Meglepett már valami felvételről visszahallgatva?

Taiga: Valamiért mi mindig rohadt hangosan játszunk, szóval mindig meg vagyok lepődve, hogyan szólunk rendesen megkeverve. Ilyenkor mindig észreveszünk olyan egyedi dolgokat, amit egyikünk játszik, de addig csak ő tudott róla. Egyébként felvétel idején mindig túlizgulom az egészet. Mikor a nagylemezt vettük fel, egész héten nem ittam, mert minden energiámat, minden nap, a felvételre akartam fordítani. Sok részt akartam újra-újra felvenni, olyan dolgok miatt, amit senki sem hallana meg, amíg a többiek meg nem nyugtattak, hogy az ott okés már.

RZC: Mondjuk ki, te általában leiszod magad. Milyen mélyre tudsz süllyedni még? Mi a legroszabb végkifejlet? Van Halen?

Taiga: A legroszabb eset már megtörtént velem. Nagyon berúgtam, amikor egyszer Olympiában játszottunk. Alig énekeltem, csak lépkedtem a pedáljaimon, ki-be kapcsolva őket, majd a koncert végén beájultam a kisbuszba, szóval Andrew pakolt be mindent. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy össze kéne kapnom magam és nem pazarolni az emberek idejét, főleg nem a zenekartársaimét.

RZC: Mit ittál?

Taiga: A koncert elég későn kezdődött, azt hiszem megittam egy hatos pakk sört az úton, aztán whiskykóláztam a bárban amíg a buli kezdődött. Fogadni mernék, hogy valami olcsó tequilás koktél is becsúszott, mert attól leszek mindig így offon.

RZC: Azt mindenki látja, hogy ki énekel, ki dobol, ilyenek, de ki mit tesz le az asztalra számírás terén?

Taiga: Én írom az összes számot, a többiek hozzáadják a részüket a saját hangszereiken, amitől még jobbak lesznek a dalok. Szóval én hozom létre a csontvázat, a többiek meg megtöltik hússal meg szervekkel. Mindig  szerettem ezt az analógiát használni. Felvétel után vagy turnék közben eléggé lelkes vagyok, és gyorsan tudok új számokat írni. Ezek után mindig van pár hónapnyi szünet, van időm kidolgozni az ötleteim, megmutatni a többieknek, és megcsinálni a számokat.

RZC: Milyen gyakran találkoztok?

Taiga: Attól függ mi van éppen, mik a terveink. Most ülünk a seggünkön, amíg ki nem jön a nagylemez. De amúgy átlagosan párhavonta.

RZC: Tegnap Seattle-ben egy tök új számokból álló szettet játszottatok, ami azt jelenti -ha jól számolom-, hogy két év alatt írtatok vagy 35 számot. Hogy tudtok ilyen termékenyek lenni? Más bandák képekesek évekig ugyan azt játszani, de eddig ti még nem játszottátok ugyan azt a szettet kétszer, már amit én láttam.

Taiga: Ez így mindig friss érzés, amikor turnézni megyünk, vagy felveszünk valamit. Kb mintha mindig új zenekart csinálnánk. De ez motivál arra, hogy többet próbáljunk, minél több dolgot csináljunk együtt, és jobb zenekar legyünk. Szerintem sok zenekar azért játsza relatíve ugyan azt sokáig, mert sok koncertjük van, és nem nagyon van idejük újakat írni.

RZC: Jobb lenne többet játszani?

Taiga: Nem. Így tökre lelkesek vagyunk, ha leszerveznek minket valahova. Ha többet játszanánk, az kb azt jelentené, hogy lenne havi 4 helyi koncertünk és elveszne a kreativitás, a motiváció, meg az izgalom.

RZC: Jawsh Renoban lakik, te és Andrew Tacomában. Hogyan hoztok össze egy próbát?

Taiga: Elrepültem Reno-ba, hogy megmutassam az új dalokat Jawsh-nak, akkor dolgoztunk a nagylemez és a következő kislemez dalain. Feldemóztuk az összeset a nyolcsávosán, a  pincéjükben. Kb egy hét volt az egész, de minden nap ezzel foglalkoztunk. Reggel felkeltem, elkezdtem darabokra szedni a számokat, délután pedig amikor Jawsh hazajött a melóból, elkezdtük próbálni és felvenni őket. Az egész tényleg csak egy hét volt, felvettünk mindent. Néha egy rabfélének éreztem magam, a pincének nem voltak ablakai, és addig dolgoztunk a dalokon, míg mindketten mentálisan és fizikailag is kimerültünk. Amikor hazaértem és kérdezgették a haverjaim milyen volt az út, csak annyit mondtam, hogy egy hideg pincében voltam egy hétig.

RZC: Szerinted a Criminal Code egy hardcore banda? Mi a faszt jelent ez 2013-ban?

Taiga: Az tuti, hogy ahhoz eléggé hardcore banda vagyunk, hogy játsszunk hardcore bandákkal. Hardcorenak lenni 2013-ban annyit jelent, hogy egy japán hardcore banda pólójában ülve, aminek a nevét ki sem tudod ejteni, obskórus skandináv hardcore kislemezeket töltesz le egy blogról, mert a Black Flagről már mindenki hallott. Viccet félretéve, vannak tök jó bandák és fasza lemezek születtek idén is. 

RZC: De ti minek neveznétek magatokat leginkább? Hardcore zenekar, vagy post-punk, melyiket választanátok?

Taiga: Ezek közül egyiket sem. Post-punknak illetlenség lenne nevezni magunkat, a hardcore jelzőre pedig kiakadnának, akik szerint nem úgy szólunk mint a Negative Approach. Szeretem magunkat csak simán punk bandának titulálni.

RZC: Ha csak a feldolgozásaitok alapján kéne titeket megítélni, (Blitz, Dow Jones and the Industrials) akkor a zenekar elég járatosnak tűnik a puck-rock históriájában. Mit gondoltok a hardcore/punk történetét feldolgozó könyvekről? Szerintetek ti is bekerültök majd egy ilyenbe?

Taiga: Szerintem jó és fontos dolog dokumentálni ezt a dolgot. Nem lehet könnyű megírni egy ilyen könyvet, lehetetlen leírni mindent, minden zenekart és részletet. Túl sok minden történik, de ebben ez a király. Nem nagyon érdekel, hogy eljutunk-e arra a szintre, hogy beleírjanak egy ilyenbe, de jóleső érzés látni, ha a zenekar hat valakire valamilyen módon, arra amit hisz, gondol vagy csinál.

RZC: Van kedvenc könyved ebben a témában?

Taiga: Nagyon tetszettek a Big Starról és a Guided by Voices-ről szóló könyvek. Épp most kezdtem el olvasni egyet Arthur Lee-ről (Love). Talán azért tetszenek ezek jobban, mert egy bandára fókuszálnak, nem pedig egy színtérre. Meg az is tetszik, hogy van benne egy csomó sztori a dalírásról és a felvételről.

RZC: Mi van a dokumentumfilmekkel?

A "So Wrong They’re Right" a kedvencem. Nyolcsávos szalagokat gyűjtő emberekről szól, ami ma már elavultnak számít. De, amikor az emberek megtudják, hogy punk bandában játszom és lemezen jelennek meg a számaink, biztos vagyok benne, hogy elavultnak és elmaradottnak tartanak. A "We Jam Econo" egy másik kedvenc. A Minutemen nagyon kedves srácokból állt, és sok emberre voltak hatással.

RZC: Milyen hatással van egy zenekarra (rátok) az internet?

Taiga: Ott lehet a legjobban reklámozni a koncerteket. Az online kritika is jó dolog szerintem, sokan elolvashatják, akik túl lusták voltak felkelni és lecsekkolni minket élőben. Vágod, előbb valakinek jóvá kell hagynia a bandádat, hogy aztán mások is megnézzenek. Viccet félretéve, sokkal egyszerűbbé tette a turnészervezést például, néha mondjuk személytelenebb is az egész emiatt. Sokkal könnyebben hozzáférhetővé teszi a zenénket, így akik érdeklődnek urántunk, könnyebben informálódhatnak arról, hogy mikor jön ki új lemez, vagy mikor lesz turné.

RZC: Van valami határ, ahol már nem hagyatkoztok a digitális dolgokra?

Taiga: Mindig leírom az útvonalat ha turnézunk, mert nem bízom a GPS-ben. Ha lehet, szeretek telefonon is beszélni a szervezőkkel. Úgy gondolom, hogy az internet és a mobiltelefon kultúra lehetőséget teremt a közvetlen kommunikációra, mégis ez egyre jobban elhanyagolódik. Te nem érzed sértőnek, ha valaki egész nap a telefonja kijelzőjét bámulja, de ha felhívod őket, nem képesek felvenni vagy visszahívni?

RZC: Mi a megoldás? Hogy teszed magad túl ezen?

Taiga: Röhögni mindenen és szeretni mindenkit.

RZC: Oké. Hogyhogy nem játszotok már semmit a demóról? Mi lenne ha egy hmm, "haverotok" kiadná kislemezen 100 példányban? Felbaszna, vagy játszanátok róla újra?

Taiga: Folyamatosan írunk és veszünk fel új számokat, szóval logikusnak tűnik azokat játszani. Nem hinném, hogy bárkire is dühös tudnék lenni, aki időt és pénzt áldoz arra, hogy kiadja valaminket, még ha bootleg is. Ha mi is kapnánk pár példányt, király lenne. Szerintem ha kész az LP, megpróbálunk csinálni egy olyan setlistet, ami nagyobb spektrumot fed le a megjelent dolgainkból.

RZC: És mi a helyzet Tacomában mostanság?

Taiga: Az elmúlt év elég jó volt. Van egy király helyi banda, a Red Hex, eddig két kislemezük jelent meg. Van egy házuk, ahol koncerteket szerveztek, de egy időben egy csomó faszfej is járt oda, akikkel gondok voltak, így most az a hely szünetel. Viszont van egy másik fasza ház, a Fifth Dimension, ahol sokat segítenek a koncertszervezésben. Volt ott pár korai Criminal Code buli is. Tacomában a probléma azokkal a fiatal srácokkal van, akik nem fogjákfel, miért kell támogatni a turnézó bandákat, nem értik az egész koncepciót. Eljönnek, nem igazán törődnek a zenekarokkal, csak buliznak, sokszor idegesítőek. Ezen kívül vannak jó bárok, pár lemezbolt és egy csomó vietnámi étterem. Szokásos kisvárosi dolgok.

RZC: Megsértődsz, amikor az emberek azt mondják, hogy a The Sonics Seattle-ből való?

Taiga: Nem, hiszen mindenki tudja, hogy ők tacomaiak.

RZC: Mi tart vissza attól, hogy Olympiába, Seattlebe vagy Portlandbe költözz?

Taiga: Olympia és Seattle kb. fél órára vannak, sokszor járok oda koncertre, vagy haverokkal találkozni. Ez jó meg minden, de nincs okom odaköltözni. Azt is megoldottuk, hogy Jawsh-al működjön a banda, aki másik államban lakik. Ha a banda jövője múlna ezen, akkor azért költöznék.

RZC: És mi van az állam többi részével most, hogy a fű legális Washingtonban? Hogy vagy ezzel? És mi van a melegházasság üggyel? Tacoma lett idén a "legmelegebb város". Mi a helyzet ezzel?

Taiga: Ezek a dolgok nem változtattak semmin. Mi mindig is szívtunk füvet a melegházasságokon, haha. Ha jobban rápörögnénk a fűre, az nem tenne jót a bandának. A Cannabis Code elég terméketlen banda lenne. Azért hívják tacomát a legmelegebb váronak, mert sok meleg van hivatali pozícióban. Nekem ez természetes, én így nőttem fel itt, sosem gondoltam, hogy ez nagy dolog. Calgarynak egy meleg muszlim polgármestere van. Na az már valami.

RZC: Big Crux. Jó haveroknak tűntök. Hogy jöttetek össze?

Taiga: Azt mondanám inkább, hogy ők olyanok, mintha az idősebb testvéreink lennének. Mielőtt megalakult volna ez a két zenekar, nem nagyon játszott senki ilyen zenét Washingtonban. Jim-mel a Big Cruxból még egy Iron Lung koncerten találkoztam Tacomában, kb 9 éve. Zenéről dumáltunk, meséltem neki a Lärm-ról, de amúgy nem igazán emlékszem arra az estére. Pedig jó lenne, mert elég szórakoztató figura, és örülök minden percnek amit vele töltök. Felix-el is koncerteken találkoztam, és valahogy csak összeismerkedtünk mi is. Sokat lógtunk együtt és közeli barátok lettünk. Szerintem ő annak idején örült, hogy újra megismerhet új bandákat és új embereket. Emlékszem, mikor legelőször beszéltem vele, akkoriban kezdett koncertezni a Big Crux. Egy barátjuk szervezett volna nekik koncertet Tacomában, de nem jött össze valami. Végül én segítettem nekik, egy last minute bulit összehozni egy ház pincéjében. Marha jó buli volt. Nem sokkal később lenyomtunk együtt egy rövid turnét, jól éreztük magunkat. Ezután pedig kiadtunk egy split kislemezt.

RZC: Ha jól tudom, az egyik ex tagotok most a Big Cruxban játszik. 

Taiga: Miles már nem játszik a Criminal Codeban, de örülök, hogy egy ilyen fasza bandában folytatta. Egyébként Jawhs is kisegítette őket egy koncerten a múlt héten. Felixnek vannak gondjai a banda egyben tartásával, szóval igazából jó érzés, hogy mi is segíthetünk neki.

RZC: Akkor azt hiszem itt az ideje tisztázni a Criminal Code tagok egyéb bandáinak listáját.

Taiga: Jawhs játszik a The Indoors-ban, Andrew pedig a Sidetracked-ben, White Wards-ban és a Negative Press-ben. Közben páran kisegítettek főleg gitáron, Big Eyes-os srácok, vagy épp Malcolm a White Wards/Nudes-ból.

RZC: Mi a helyzet a Big Eyes-al? Mi köti össze a két bandát? Hogyhogy együtt turnéztatok?

Taiga: Nagyon jóban vagyunk. Chris, a Big Eyes basszusgitárosa volt a Criminal Code első basszusgitárosa, de aztán elköltözött New Yorkba. Végül Seattle-ben kötött ki és beszállt a Big Eyes-ba. Régebben ő is Reno-ban lakott, Jawhs szobatársa volt. Dillan és én jó barátok voltunk, néha beszállt dobolni a Criminal Code-ba. Beajánlottam a Big eyes-ba, amikor új dobost kerestek. A közös turné egyébként véletlen volt, észrevettem, hogy Kate és én kb. egyszerre próbálunk turnét szervezni. Gondoltuk király lenne összekombinálni a kettőt, és elég jól sült el a dolog. 

RZC: Más lett azóta a közönségetek? Érzik a sötétséget?

Taiga: Szerintem a legtöbb koncertünkön ugyan olyan a közönség még mindig. Szerintem ha másféle közönségnek kéne játszanunk, valószinüleg csak egy csapat balfasznak tűnnénk, akiknek már a beállásuknál lelépnek a koncertjükről.

RZC: Taiga, a származásodnak van bármi nyoma a zenédben? Volt valaha abból bármi gondod, hogy ázsiai vagy?

Taiga: Szerencsére mindig is Washingtonban laktam, ahol sok az ázsiai. Király lenne, ha a punk színtér is színesebb lenne, sokféle etnikummal, de ez csak kis mértékben jellemző. Néha találkoztam a turnék során pár korlátolt seggfejjel, olyan helyeken, akik olyan városban vagy államban élnek, ahol szerintük okés fasznak lenni, mert "itt így mennek a dolgok". Ez az ő szegénységi bizonyítványuk, egy szar, amit gondolnak. 

RZC: Vannak olyan ázsiai  punk bandák/emberek, akik inspiráltak?

Taiga: Imádom a Gauze-t. Lelkesítő, ahogy az évek múlásával egyre kaotikusabbak lettek, nem pedig letisztult a zenéjük, ahogy öregedtek. Aztán a Channel 3-nak van egy száma a "Manzanar", az egyik első szám volt, amit hallottam, és etnikai témában fogott meg. Az USA-béli japán internáló táborokról szól. Van egy nagy vásár minden évben a városhoz közel, a "Puyallup Fair", aminek a helyén egykor a  "Camp Harmony" volt 2. világháború alatt. Az is egy japán internáló tábor volt. A szüleim mindig furán viselkedtek, ha szóba jött, csak idősebb koromban állt össze a kép. 

RZC: Mik a terveitek a jövőre nézve, mi vár a Criminal Code-ra?

Taiga: Befejeztük az első nagylemez felvételeit, aminek egyébként "No Device" lesz a címe. Büszkék vagyunk rá, sokat dolgoztunk rajta, sok energiát fektettünk bele, szerintem ez lesz az eddigi legjobb anyagunk. Nemsokára befejezzük a kislemez felvételeit is, ha minden jól megy, kb. egyidőben jönnek majd ki. Ha kijött a nagylemez, lesz egy hosszabb turné az USA-ban. 

RZC: Mi az a sok kibaszott négyzet mindig a borítóitokon?

Taiga: Haver, mi csak egy rakás kibaszott négyzet vagyunk.

RZC: Mitől lesz a "Cold Through" a legjobb lemez szex mellé?

Taiga: "The artwork makes you hard and the music makes you wet"

--------------

A koncert pedig:

2014. NOVEMBER 18. | BUDAPEST @ Művelődési Szint (Müszi) (Blaha Lujza tér 1. (fullra belváros)) | BELÉPŐ: 1000 FT | KEZDÉS: 20:00

CRIMINAL CODE (USA)
PISS TEST (USA)
ZEN FASCISTS

https://www.facebook.com/events/1444284255832052/

RANX XEROX / RAT COLUMNS @ Antwerp

Belgium pár napra a világ legjobb helye lett, ehhez nem kellett más, minthogy olyan emberekkel lógjak és olyan zenekarokat nézzek meg elbaszott helyen, amiket már hónapok óta várok. A RAT COLUMNS Antwerpenben nekem az év koncertje volt eddig, és már tuti hogy az is lesz, nagyon durva dolognak kéne történnie, hogy ne így legyen. Tavaly nyáron, amikor még nem tudtam, hogy ez tényleg egy zenekar-e, vagy egy David nevű csávó egyik projectje csak (alapból az), már tudtam, hogy az övék lesz az év lemeze, szóval ezek szerint ők így nyomják ezt a dolgot. Az év felénél tutira veheti az ember, hogy az a legjobb dolog amit ők csináltak. Persze ez csak ízlés kérdése, és valószinüleg csak nálam van így. A RANX XEROX megfeszülhetett, előttük a RC olyan magasra tette nálam a lécet, hogy az ő koncertjük közel sem volt már olyan hatásfokú. Pedig ők is egy fasza zenekar, imádom pár számukat, sőt, pesten az lehetett a hónap koncertje, pedig nem volt gyenge a felhozatal. Szóval atom volt idén a CREEM is, meg a NUCLEAR SPRING IS, elsöprő a SICKOIDS, de annyira fasza semmi sem mint a RAT COLUMNS.

Kb. 7-kor értem vonattal Antwerpenbe, a vasútállomástól kb 30 méterre volt a hely, aminek a címén igazából egy tömbház lépcsőháza volt. Ott állt egy fogatlan faszi, aki próbált valamit magyarázni, mondtam, hogy nem beszélek franciául. Aztán rájöttem, hogy angolul próbálja mondani, hogy túl korán van és még nem nyitott ki a "hely", ami végül mint kiderült a tömbház pincéje volt. Szerencsére jött egy csávó a csajával, akik mondták, hogy a haverjuk szervezi a koncertet, menjek fel velük a lakására. Ott volt már a két zenekar is, elkezdtem dumálni velük, tényleg olyan furán kedves és kedvesen elbaszott emberek voltak, ahogy vártam, illetve ahogy fel lettem készítve. Történtek aztán ilyen random dolgok, de csak így simán beszélgetni is király volt velük, főleg ahogy egyre több Jupilert megittam.

Az is király volt, hogy a RAT COLUMNS-ról igazán nem is tudtam elképzelni, milyenek azok a számok élőben, amúgy sincs róluk sehol koncert felvétel. Persze ahogy kell, kicsit zajosabb és gyorsabb volt, példáúl a Death is leaving me-nél kajak a fejemhez kaptam, hogy ez hogyan lehet ilyen jó. Minden, már felvett számukat imádtam, játszottak újakat is, amik pedig úgy hatottak rám, hogy nagyon várjam az új lemezt. Valamikor éjjel még rá is kérdeztem, hogy akkor lesz-e, azt a választ kaptam, amit a legjobban reméltem: már rég kész, a turné után valamikor ki is lesz adva. Lehet idén viszik a legjobb lemez - legjobb koncert címet is nálam majd. Meg eleve frankó volt ezt azzal az emberrel megbeszélni, aki ezeknek a zenekaroknak az agya, meg ezeket kívül még annyi minden mást is csinál, ami tetszik nekem. Aztán az év lemez fogása (de talán az eddigi legkedvesebb lemezszerzésem) volt, amikor David West odaadta az utolsó Burning Sensation lemezt, ami volt neki. Ja meg beadtam egy kickflippet, persze úgy hogy ért fogni a kisbuszt.

CREEM / NUCLEAR SPRING #2 - Kortrijk @ The Pit's

Meló után egyből mentem a brüsszeli central vasútállomásra, aztán életemben először le belga vidékre. Mivel csak két banda volt egész este, nem vettem komolyan a 7-es kezdést. kb. fél 8-ra értem oda, a zenekarok is akkor jöttek meg. A hely tökéletes. körülbelül az óbudai termek fele, mert egy akkora terem felét mint az óbudai, elfoglalja a pult. A másik helyiségben meg pisszoárok és merch pult egymás mellett, persze szokásos telematricázott, koncertplakátozott, firkált hely az egész. Voltak már ott fasza bandák a firkákból ítélve, COLA FREAKS, MODERN PETS ilyesmik. Ma amúgy SICKOIDS lesz, de holnap reggel hajnalban megyek Pestre, jeee. Mivel full magányba nyomtam a sörözést a jegyszedő csávó megkérdezte honnan jöttem, aztán be is akart engedni ingyen, mert hogy király hogy elmentem. Inkább támogattam a bandákat, hehe, de jót dumáltunk a csávóval király dolgokról. aztán szóba elegyedtem a CREEM-NUCLEAR SPRING közös taggal, akinek nem emlékszem a nevére, de megbeszéltük hogy fasza lesz Pest meg érdeklődött a magyar fellépő bandákról, szóval jó arc volt, később odajöttek a többiek is és legalább velük tudtam dumálgatni. 

Na de a lényeg: kb. 9-kor kezdhetett a NUCLEAR SPRING. Sajnos elég tökölős koncert volt, mondjuk nem az ő hibájukból. Amikor épp játszottak akkor persze atomak voltak, de a gitár húr szakadás is kicsit leültette a hangulatot, meg aztán a basszushúrszakadás főleg. Ki akartak menni új basszusgitárért, de amikor kinyitották az ajtót és kint még full világos volt valamiért így mindenki kiment. abba is hagyták, pedig a setlist alapján volt hátha még pár atom szám. Jah és igen, a közöség full béna volt. Én nem tudom, a belga hardcore közönség nem híresen aktív? Jó, mondjuk szerencsére nem ment ilyen mászás meg ilyen bénaságok, de legalább valami pogó lett volna, de semmi, csak tapsolás. Még a makkos cipős true colors crew-sok sem mosholtak. mindegy, nekem bejött nagyon a NUCLEAR SPRING, de Pesten tuti sokkal királyabb lesz. 

a CREEM hamar elkezdte utánuk, nem sokat tököltek. Az énekes amúgy kicsit ilyen befordult arc, nem nagyon dumált senkivel. Azt hittem a bandáról készült képek furák csak, de ő tényleg így furán tartja a mikrofont és nem bele kiabál, ezért fel kellet nagyon hangosítani, ettől gyakran begerjedt... így volt király! Kis zaj meg sípolás mindig okés, sőt. Amúgy is azokat az énekeseket respektálom jobban akik nem a közönséget énekeltetik hanem végigordibálják a koncertet. baromi jók voltak, jól is szóltak, a közönség mondjuk még mindig csak állt, nem is értettem. az utolsó számra (Think Twice) volt egy kisebb beindulás.

Közben már így vízionáltam, hogy erre Pesten baromi nagy mozgás lesz és király hangulat. mert így ez a két banda tényleg marha jó. 

A koncert 10 előtt véget is ért. Merch elég választékos, kaptam még ajándékba egy demó kazit, CREEM meg egyéb jó zenekarok tagjainak valami új bandája. Az utolsó előtti vonatot elértem haza, megérte lemenni, de Pest > minden más.

CREEM / NUCLEAR SPRING #1 - Lemezek, izgalom

Valamiért kedvem van újra ide írni inkább. Összeszedem mit érdemes tudni erről a két zenekarról, mert már számomra is kicsit követhetetlen az, hogy mit adnak ki és mikor, az eseményhez is össze vissza be lettek linkelve a félkész lemezek. Alapból is most nagyon rájuk vagyok izgulva, így örömet okoz bármit csinálni velük kapcsolatban, mint például ezt a bejegyzést megírni. Aztán, eredeti terveim szerint majd írok arról is, milyen volt lógni a kedvenc bandáim tagjaival. Velük lehet, hogy megtehetem most csütörtökön is egy kimondhatatlan nevű belga városban, ahol amúgy SICKOIDS is lesz, de pont akkor, amikor erre a két bandára hazamegyek Pestre. Ha minden igaz, Viktor majd meg is interjúvolja őket az MRR-nek. Szóval:

CREEM ///

Mint minden normális hardcore zenekarnak, nekik is demo kazijuk jött ki elsőnek (Hates demo) körülbelül két évvel ezelőtt. Utána a Good Riddance / I Hate You (Katorga Works), egy elejétől a nem túl messze lévő végéig hibátlan hardcore kislemez, majd pedig a sokat méltatott S/T LP nagylemez a Derangednél/Katorga Worksnél tavaly. Engem csak itt találtak meg ezzel a lemezzel, de ha valaki végighallgatja a demótól, egészen a nemrégen megjelent új EP-ig (Curator 7"- Static Shock Records), semmi változást nem fog találni a zenéjükben, végig ugyan az a felbaszott agyú bakancsos egyszerű hardcore/punk, olyan, amilyennek 2013-ban a hardcorenak lennie kéne. A zajos és gyors bandák mellett persze. Anyagi katasztrófát növelendő, a turnéra kijön egy Collection LP (Static Shock) is. 

NUCLEAR SPRING ///

Ők már a demójukkal (Demo CS) megfogtak, el sem hittem, hogy ez mennyire tök(ös)életes. Pont eléggé prosztó, kő hardcore/punk, de televerik király dallamos gitárokkal, de nem olyanokkal, amitől rá lehet húzni a "melodic-hardcore" jelzőt (szerencsére) hanem amitől még több sör fröcsög ki a korsóból még messzebbre majd a koncerten. Aztán a S/T 12 EP (Hysteria Records) kicsit más volt, először fura, bár kb csak annyi történt, hogy visszább vették a torzítót, de a lendület és a tökösség megmaradt. Pár hallgatás után jobban is tetszett már, mint a demó. Kicsit kevésbé nyers, de azért megmaradt ugyan olyan egyszerűnek mint előtte. Az EU turnéra pedig kijön egy  kislemez (s/t 7" - Hardware Rec/DoomTown Rec/Trapdoor), ami egy az egyben az előző EP vonalát viszi tovább, de emellett, bár igen halványan, de pár riff előidéz egy kis NO HOPE FOR THE KIDS féle sötét gitározós hangulatot is. Nem semmi. Persze a lendületből és a tökösségből még mit sem veszítve. Ezen a bandán nem találni fogást. Annyira, hogy néhány blogon kanadainak tüntetik fel őket, nyilván mert azt hiszik ilyen királyságok csak onnan jöhetnek (mindkét banda New York-i). Nagyon könnyen lehet az év koncertje, nagyon könnyen! Slágergyár mind a két banda.

http://www.facebook.com/events/385258181556193/

Good things never..

Van egy szám, amiről egy ideig azt hittem, arról szól, hogy a jó dolgok sosem tartanak örökké. Aztán már tudom, hogy inkább arról, hogy sosem múlnak el. Fene tudja, lehet, hogy amúgy csak változnak a jó dolgok, de megvannak. Csináltunk a legjobb barátaimmal egy zenekart, azaz csináltunk régebben is, de annak már szinte teljesen vége. Most ez megy, és izgatottan várom majd mik történnek velünk. 6 fő közönséges kedd esti pesti koncertek, atom vidéki buli hétvégék, prosztó próbatermi bulik, általam sokra tartott emberek egy-egy elejtett sora arról, hogy nem is vagyunk rosszak, bulik a kedvenc bandáinkkal, másnapos felvételek, ezek mind ilyen izgalmas dolgok.

Szóval most ezek vagyunk mi:

http://zenfascists.bandcamp.com/
http://zenfascists.bandcamp.com/
http://zenfascists.bandcamp.com/

Itt pedig egy videó a Fake Shakes (kb 5:12-től) sokadik, -egyénként egész klassz- és a Zen első koncertjéről (9:00-től). Van pár számomra tökre érdektelen banda is rajta, akikkel együtt játszottuk. Néhányuk viszont meg marha jó.



Aminek még örülök, hogy bár nem tesz boldoggá Belgium, legalább kétszer látom a CREEM / NUCLEAR SPRING kettőst, akik a legjobban izgatnak kb. mostanság. Pesten azért biztosan ezerszer jobb lesz.

Zen Fascists - 8452841457

Ezt veretjük mostanában a spanokkal. Tomi, Vili, Viktor és én.

2012 / számadás

Ebben a posztban összeszedem mik voltak a legklasszabb dolgok idén, nem is szaporítom a szót:

legjobb külföldi lemezek (nagy és kicsik is):

Rat Columns - Sceptre Hole LP
Creem - S/T LP
White Lung - Sorry LP
Sickoids - S/T LP
Terrible Feelings - Shadows LP
Arctic Flowers - Precision LP
Neon Piss - S/T LP
Blank Pages - Blind Faith EP
Shoppers/Panzram split EP
Daylight Robbery - Ecstatic Vision LP
Title Fight - Floral Green LP
In School - demo
Infinite Void - ST LP
Red Dons - Auslander EP

magyar cuccokból csináltam egy válogatást, de ezek tetszettek a legjobban:

Piss Crystals demo
Kemény Henrik demo
Cöldlook - II
Wryness - Senki se Hallja (demo)
(+Fake Shakes - demo)

a válogatás itt van. 14 szám, akik rajta vannak azoknak a lemezük klassz volt: http://heart-a-tact.blogspot.hu/2012/12/va-year-of-hungarian.html

Legjobb koncertek/bulik:

No Problem @ Szabad az Á
White Lung @ Budapest és Szeged
Neon Piss @ Óbudai próbatermek
Street Eaters @ Zuglói terem
Unfun @ Zuglói terem
Broken Cups @ Gozsdu manó
Norms / Wryness @ Zuglói terem
Deszkás buli Csepelen
Debrecen-Hajdúböszörmény hétvége (meg az összes Fake Shakes, főleg vidéken)

legjobb filmek amiket idén láttam (de nem feltétlenül ideiek):

Shame
Snowtown (murderers)
Love song for Bobby Long
Moonrise Kingdom
Skyfall
Batman Dark Knight Rises

Defekt Duó

Mostanában nem blogolok, de csinálok mást. Melózok meg próbákra, koncertekre járok, de ami most érdekes, hogy Viktorral a White Lungon felbuzdulva leszerveztünk jövőre pár koncertet. Na jó, igazából nem sok közük van a White Lunghoz, max annyiban, hogy kiderült, ketten királyul meg lehet csinálni a bulikat, meg pár banda Flo-n keresztül jön jövőre is Pestre. A szervezések tök hirtelen jöttek, pár nap alatt jött az összes, annyi, hogy már kicsit nekünk is sok. Na jó, azért nem leszünk Tukker Booking, de csináltunk egy ilyen oldalt, ahova szórjuk az infókat és a humormorzsákat a koncertekről:

http://www.facebook.com/DefektDudesBooking
http://www.facebook.com/DefektDudesBooking
http://www.facebook.com/DefektDudesBooking

Ajánlott a követés! lesz jövőre pl. CREEM. CREEM !



Ilyen volt a White Lung. Megnéztük őket Szegeden is, az talán még jobb volt.

, .

Ilyen meg az UNFUN. Nem volt közöm a szerezéshez, de király volt, hogy játszottak a próbatermünkben.

Plakát

Ezekről beszéltem az előzőben. Marha szépek. Tényleg kap ingyen, akinek van Black Flag tetkója.

Caroline

Most élem újra a pár évvel ezelőtti nyaraim, amikor csak ülök itthon céltalanul éjjel 3-kor és valami szomorú poppunk zenét hallgatok fejhallgatón, mert holnap úgy sem kell felkelnem semmiért. Na nem fogom sokáig ezt csinálni, mert hétfőn már kezdek az új meló helyemen, ami amugy elég klassznak tűnik. Voltam is új ruhákat venni, mert sajnos nem mehetek mindenhova zenekaros pólóban. Ilyen az élet. Aztán hazafelé a ruhák beszerzése után meghallgattam a Milk Music Beyond Living lemezét, és konstatáltam, hogy minden rendben. Hétvégén deszkás verseny és koncert, kedden és remélhetőleg csütörtökön White Lung. Meg gondolom utána is lesznek bulik, amik érdekelnek is, vagy csak iszunk és lenézünk, utána meg elmegyünk a Movie-ba vagy valami új őrült helyre, aztán vagy otthon kelek fel vagy nem.

Erről jut eszembe, lesznek White Lung plakátok, A3-as, szép. Akinek kell írjon rám, hogy maradjon és inkább a ti falatok diszítse, mint a sok háromszög bajszos macska profilképű emberekét, akik azért jófejek, hogy eljönnek, de azért a haveroké/punkoké az elsőbbség.

Szóval itt ülök boxerben és ezt hallgatom már vagy 2 órája. Márk ritkán szervez koncertet, de akkor az Unfun-t szervezi le mindig. Szóval ők is lesznek valamikor a homályos szabad az Á-ban.

Hétvégi beszámoló

Már megint olyan közhellyel tudok csak nyitni, hogy az utóbbi napok megint megmutatták mi is jó ebben az egészben és hogy mennyire jó élvezni azokat a dolgokat amit a legtöbb ember kínnak élne meg. Mondjuk ez inkább csak olyan szentimentális hülyeség, ami elönt az ilyen napok közben/után. Szóval inkább csak simán jó elmenni új helyekre, kedves emberek közé.

A Think Again - PFA - Fake Shakes - Hanoi 2 napos bulizás előtti nap még lenéztünk a Rakéta feszt egyik napjára, amiről mondjuk sosem gondoltam volna, hogy elmegyek, de a Broken Cups szerintem elég frankó volt, kár lett volna nem megnézni. Nekem elsőre az Iceage ugrott be, de gondolom csak azért, mert nem hallgatok sok ilyen zenét. Meg persze a Joy Division, de lehet ez csak azért, mert páran ezt is mondták rá. Kicsit ment a feszkó, aminek lett is visszhangja a """mikroblogokon""", persze utólag nagyobb mint ami ott volt. Ha már itt tartunk, basszus, most komolyan vannak akik eleve adnak maguknak ilyen cool lista kompatibilis nevet, és úgy írják már alá a nevüket a posztok alatt? Basszameg. Az ilyen "Blogomneve Béla" meg "Zenekaromneve Zoltán". DURVA HAVER. Na mindegy. Dávidék királyak voltak.

Szóval másnap már délre lementünk a próbaterembe, próbáltunk meg már elkezdtünk sörözni, a születésnapos Fater délután 3 felé picit már pihengetett a próbaterem előtt, azért hogy aztán este ő lehessen a magyar Brendan Kelly. Ezt amúgy a lehető legpozitívabb hangnemben mondom. A Hajduszoboszlói buli amugy elég családias volt, de minden banda frankón játszott, király volt a kaja és hajnalban sokáig pörgettük a bulit. Elmeséltem a rendőröknek honnan jöttünk, Fater ignorálta a szekus azon kijeneltését, hogy "te itt ma nem lépsz fel kishaver", de amugy mindenki beadott pár offost az éjjel. Reggel Olivér előlépett az egyik legjobb itthoni promoterévé/vendéglátójává, kaptunk király reggelit, kávét, teát, szeretetet.

Közben azon örlődtünk, hogy hova menjünk strandolni, ami mondjuk ingyenes és mégis király lenne. Végül a Balogh nővérek felfújható kb. 3 személyes medencéje lett a megoldás a társaság egy részének, de abban is simén elfért 6 ember, hehe. Itt elég boldognak éreztem magam attól, hogy nincs más dolgunk, mint figyelni arra, hogy sose melegedjen fel a finom hűs fröccs, meg a hintaágyon ogli g-t hallgatni és sztorizgatni. Estig így jól éreztük magunkat, aztán elkezdtünk lepakolni a pincébe. Már amikor láttam, hogy hol lesz a koncert és ahogy fel vannak pakolva a cuccok, a dobon egy karácsonyi égősor, ami egyedül szolgáltatta a fényt, elfogott ilyen nagyon király lifetime-os boldogság. Szerintem eddig ez volt a legjobb Fake Shakes koncert, de így mindent beleértve. Az emberek is bírtak minket, szerintem jól is játszottunk, a helyszín meg eléggé tökéletes volt. Mondjuk a koncertünk után kicsit beszomorodtam hogy vége a hétvégének, de a youtube party meg a locsolókannából bor ivás kicsit azért feldobtak.

Másnap olyan 11 körül indultunk haza, életünk egyik legkalandosabb útjára. Körülbelül 5km-re A Balogh nővérek házától, már az autópályán kaptunk egy defektet, szerencsére hamar le tudtunk hajtani és megállni egy félreeső részen. Öten telefonos segítséggel kicseréltük a kereket, bár nem valami gyorsan, de azért csak összejött. Persze a pótkerékben nem volt nagy nyomás, így nem indulhattunk el. Szerencsére a Hanoi-ék még a háznál voltak, ahol volt autópumpa, tudtak nekünk hozni. Egy óránál nem kellett többet várni rájuk, így kb 2 óra kényszerpihenő után indultunk is tovább. Lali mondjuk mondta, hogy amugy tuti lesz már valami probléma, de mi csak röhögtünk ugye. Le voltunk fáradva, meg amugyis pörögtek a belső szóviccek. 

Matyi kitalálta, hogy félúton Füzesabonyban megállunk a nagymamájánál ebédelni. Beugrottunk, meghallgattuk a papája fröccsözős sztorijait, aranyosak voltak, kajáltunk egy királyat. Aztán az indulás után nem sokkal leállt a kocsi, és soha többé nem indult be újra. Itt már amugy biztosak voltunk benne, hogy ez mind a gonosz poénjaink miatt van és hogy létezik karma. Szerencsére Matyi nagybátyja is ott lakik, és szinte autószerelő, így próbálta megszerelni, de aztán csak bevontattuk hozzájuk. Ott is kajáltunk meg vártunk egy csomót, majd végül vonattal kellett hazajönnünk. Persze technikai okok miatt az is fél óra késéssel indult, meg aztán valaki a vészféket is meghúzta, de ezeken tényleg már csak őszintén nevettünk. Végül 10-kor értünk be a keletibe. Még a metrón hazafelé is így felröhögtem poénokon, király volt. 

Mondjuk pisáljunk egyet

Először is, ha létezik még olyan ember, akit még nem talált meg a Brat Pack buli reklámja eddig, viszont olvasója a blogomnak, akkor az most érezze megszólítva és meghívva magát:

2012. július 23. - Budapest @ Szabad az Á (Nagy Diófa utca 8.)

kezdés: 20:00 

BRAT PACK (NL)

CÖLDLOOK 

FAKE SHAKES

LAÄMIA

https://www.facebook.com/events/121500134652241/

Másrészt azt hiszem az előző posztban linkeltem az egyik kedvenc videómat, a White Lung egyik teljes koncertjét. Azóta van egy frissebb, teljes koncert, ami a mostani turnéjukon készült. Ugyan az a feltöltő tette fel amúgy. Játszanak egy új számot is, ami rajta lesz majd a 7"-en is, amit ide már elhoznak a szeptemberi koncerten, amit Viktorral szervezünk. Az új szám valami elbaszottul beteg, gyönyörű szám. Kb. 12:50nél kezdődik.

Ez a gyerek előlépett amugy a kedvenc youtube feltöltőim közé, csomó teljes koncertet tesz fel, fasza bandáktól. Pl itt ez a Münchausen videó. Azt hiszem annó még az MRR new band spotlight rovatában találtam őket, aztán párszor meghallgattam a demójukat, ami elég klassz. Az énekes egy pszihopata lehet, bár inkább csak beszedett valamit. Ha belegondolok, hogy ott ez egy átlagos koncert, akkor azért szoktam irigykedni.

Az év koncertje

Ugye szeretem, ha egy banda elkezd körülvenni a dolgaival, hallgatom otthon, hallgatom meló közben, vagy a kettő közti úton, nézegetem a videóikat, képiket, beszélgetek róluk a barátaimmal, aztán úgy teljesülhet ki a dolog igazán, ha mondjuk látom őket élőben, vagy még jobb, ha közöm is van a szervezéshez. Így hát:

VIKTOR ÉS BUDA MEGHÍV TITEKET A TOTÁLIS PUSZTULÁSBA

gyönyörű flyer viktor által:

és még én is csináltam egyet, mert én mindig csinálok. de a fenti lesz használva, ez max szórólapnak:

White Lung interjú

Nem titok, hogy mennyire vártam már a White Lung új nagylemezét. Aztán amikor kitött és meghallgattam, nem ütött olyan, mint amit vártam, igaz nem is csalódtam, mert hát azért tényleg baromi jó. Csak nem égette ki az agyam, mint az It's The Evil. Aztán telt az idő, és nem csak otthon a szobámban hallgattam, hanem a metrón, meg a villamoson, és ott jött elő, mennyire is király lemez. Ott jön elő az igazi ereje, vagy nem is tudom. Vagy csak simán beérős lemez? Ez azt sem tudom mit jelent pontosan. De inkább sötét metró utakra vagy fél részeg éjszakai buszozásra való ez a lemez, mint mondjuk tumblr punk after partykra.

Gondoltam küldök nekik pár kérdést emailben, ők meg erre azt mondták, hogy sure. El is küldtem, van amire hosszabban, van amire rövidebben válaszolt az énekes, Mish.

(michelle ford)

Először is, mint egy megkerülhetetlen kérdés (már csak azért is, mert itt nem vagytok annyira ismertek), légy szíves mesélj arról, hogy hogyan alakult a White Lung.

A White Lung 2006-ban alakult, eredetileg csak lányok voltunk benne. 2009-ben a gitáros kilépett, tartottunk ilyen meghallgatás félét, ahol Kenny volt a legjobb, és a legszerényebb is. A legtöbben, akik írtak nekünk, eléggé szar arcok voltak, túl komolyan vették magukat, Kenny visszafogott és laza volt, pedig ő volt a legjobb gitáros. Ezért őt választottuk. Aztán turnéztunk, meg kiadtuk az első nagylemezt. Igazi zenekar lettünk. 

A második lemezetek, - Sorry - most jelent meg. Mennyiben változott a zenétek meg a zenéhez való hozzáállásotok az első LP óta? Szerintem kicsit dallamosabb, de még mindig megvan az a gyilkos-cigifüst-olcsó sör érzete, amitől olyan király, hehe.

Most már inkább csapatmunka volt a számírás, ami természetes, hiszen sokat turnéztunk és lógtunk együtt. Most már tudjuk, hogyan zajlik ez, régebben még csak tanultuk, tapasztaltuk, ez hallható az It's The Evil-en. Mindenki változik, de azért jó, ha közben megtartják a hangzásukat. Az azért eléggé lejön, ha egy banda szándékosan akar irányt váltani, nem pedig csak simán fejlődnek. 

Hogyan kerültetek a Derangedhez?

Gord lejött egy koncertünkre, amikor a Career Suicide-al játszottunk. Felajánlotta, hogy szívesen kiadna egy 7"-et. Amúgy nem vagyunk "hivatalosan" a Derangednél, de Gord sokat segít abban, hogy megjelenjenek a lemezeink.

Az egyik cikkedben arról írsz, hogy nem jó dolog, ha a bandák kiteszik a szövegeiket. Ezt csak arra a fesztiválos jelentkezésre értetted, vagy általánosságban? A Sorry LP szövegei elérhetőek lesznek valahol?

Én személy szerint ellenzem. Érdekelnek mások szövegei, de ha az enyémekről van szó, jobban szeretem a titokzatosságot. A szövegek fontosak nekem. Nagyon utálom az egyértelmű szövegeket. Mármint most arról beszélek, amikor populárisabb zenekarok himnusz szerű szövegeket írnak, ha meghallok még egy számot erről a fehér srác-középosztály–unalom–nyár, kombinálva sörrel és cigivel dolgoról.. Jézusom. Ezt annyian eljátszották már. Nagyon unalmas. Egyszerűen nem tudok azonosulni vele, hogyan is tudnék? Szerintem több titokzatosság kell a szövegekbe. Játszania a szavakkal, titkokat kreálni, bensőségessé tenni, érted? Én ezt a fajta szövegírást preferálom, szerintem ez okosabb és elgondolkoztatóbb. Szóval nem szeretem a szó-szerinti szövegeket, meg leírni sem őket. Én a titokzatosságot szeretem. Szerintem manapság hiányzik kicsit a titokzatosság.

(andrew carver)

Egy interjúban olvastam, hogy azóta vagytok igazi zenekar, mióta Kenny belépett. Elképsztő riffeket nyomat, most komolyan, drogozik, amikor ezeket írja?

Nem drogozik. El sem tudom képzelni milyen jó lenne Kenny, ha bedrogozva gitározna.

Hogyan születik egy White Lung szám?

Együtt írjuk őket, szóval néha olyan, mint egy fájdalmas 72 órás szülés.

A kanadai színtér elég királynak tűnik innen. Kik azok a haver bandáitok, akiket érdemes lenne lecsekkolni? Gondolom jóban vagytok a Nu Sensea-vel meg a St. Dad-el is, a turnék után.

Felsorolok pár bandát, némelyik punk, némelyik nem, de mind jó és mint Észak-Amerikai (USA/Canada) (A St. Dad sem kanadai amúgy):

B-Lines, Systematik, Black Mountain, Defektors, Green Screen Door, NASA Space Universe, Crazy Spirit, Shoxxx, Wax Idols.

Mik a kedvenc bandá(i)d, - akár régi akár új - olyan(ok) amibe kérdés nélkül belépnél, ha hívnának.

Az örök kedvenc bandám a Them.

Nardwuar eléggé lelkesedett az iránt, hogy a Ceremonyval fogtok játszani pár koncertet a turnétokon. Nekem az jött le, hogy titeket ez nem nagyon izgatott. Nektek sem jön be az új lemezük?

Inkább csak úgy tünhettünk, várjuk már az egészet, a turnézás király.

Pár napja kiírtátok, hogy kiadtok nemsokára egy új kislemezt. Mesélj nekem erről.

Az európai turnéra csináltuk. 2 új szám lesz rajta "Hunting Holiday" és "Two Of You" címmel, amiket Josh Stevensonnál vettünk fel a múlt héten.

Jövőbeli tervek?

Turnézni. Sokat.

--------------------------------------------

White Lung ---- szeptember 25 / budapest ------ szeptember 27 / szeged

és így a végére, a net egyik legjobb videója:

Zajok

Ha már az előző postban említettem Rédi haverom, azt is meg kell mutatnom, hogy ebben a bandában játszik. Nem tudom, írtam-e már róluk itt, ha nem, akkor főleg jó, hogy írom ezt. (Közben beugrott, hogy interjút is csináltam már velük ide a blogra.) Ez egy mult heti buljuk videója. Sajnos élőben még nem láttam őket, csak videókon, meg csomót hallgatom az első, cím nélküli lemezüket.

Most ők az egyik kedvenc bandám. A másik ugye a Kemény Henrik. Nekik is van egy elég friss és király próbatermi videójuk.

Elvileg júliusban megyünk velük ide-oda, király lesz. Nagyon király, hogy vannak ilyen bandák itthon. Aztán lehet sírni, hogy nincs, vagy kevés a "nemzetközi szinvonalú" banda itthon, de szerintem ezek azok. Akiket meg mernék mutatni bárhol, más punkoknak. Az meg megint más tészta, hogy akik ilyeneket leírnak, azok ilyenkor kristály tiszta hangzású, kidolgozott számokat gyártó "hardcore", meg mindenféle -core bandákat vízionálnak maguk elé. Eladható dolgokat, amit fel lehetne mutatni? És amikor feltűnik egy-egy ilyen, akkor meg konstatálják, hogy van remény a hazai hardcore számára. Bár mondjuk azt már párszor leírtam szerintem, hogy ahol a hardcore-ról írnak úgy, hogy kényesen kerülik a punk szót, az már nagyon jó nem lehet. 

Volt például most egy cikk, ahol 5 zajos hardcore lemezt soroltak fel, a frissebbekből. Persze biztos nézőpont kérdése, kinek mi a zajos, nekem tuti nem ezek. Amiket én mostanában pörgetek a zajosabb hardcore(punk)-ból pl. a Lebenden Toten, Son Skull, az új Sickoids LP is baromi jó, Az Omegas - Blast Of Lunacy-je, a Münchausen demo, az új Creem LP ...stb. Ízlés kérdése, de azért mégis. És ezek mellé simán oda merek tenni pár magyar zenekart, még ha nem is épp zajos hardcoret nyomnak, de jó féle punkot mindenképp.

Neon Piss / Budapest

A tegnap előtti nap olyan szinten volt tökéletes, hogy gondoltam írok róla egy amolyan klasszikus beszámolót. Valamiért biztos jó a karmám, mert napközben csak jó híreket kaptam, amit feldobtak.

Vettem is előre jó sok sört, 6-ra mentem Rédi elé a Délibe. Megnyugtatott, hogy a vonaton már megivott 4-5 sört, csak hogy elkerülje a bajt. Elmetróztunk a Batthyányi-ig onnan meg mivel volt időnk, meg sütött a nap és sok sörünk is volt, gyalog mentünk a terembe. Először a Duna parton majd a Margitszigeten át. Persze közben 10-20 számra megmondtuk, hogy az a világ legjobb száma, ez mindig így megy. A szigeten kicsit megálltünk, ülve sört inni, közben néztük egy amerikai foci csapat edzését, aztán egy másik padnál már volt annyira jó kedvünk a söröktől, hogy telefonról nyomassunk zenét. Persze az új White Lungot hallgattuk, aztán meg a Iceagetől a You're Blessedet. Nem szeretem azt a lemezt annyira, de az a szám tényleg nagyon király. Az egész király volt, jó idő, 99ft-os üveges Kozel és a lehetőség, hogy ilyen jó zenéket hallgassunk. Meg azért végig ott volt a levegőben, hogy este a Neon Piss fog játszani.

Kb fél 9 felé értünk oda a terembe, ahol is Viktor azzal fogadott, hogy valakiknek el kéne menni a Neon Piss gitárosával az éjjelnappaliba, mert ő whiskey-t akar venni. Rédivel vállaltuk a "fáradtságot", persze király volt, jött a basszeros is, dumáltunk zenékről, meg a velük fellépő magyar bandákról kérdezgettek. Vettek whiskey-t, aztán visszasétáltnk.

Nem sokkal később kezdett a Szextank, de már megint nem láttam őket. Hülye vagyok, mert mindig meg akarom nézni, aztán elmarad. Helyette dumáltam ezzel-azzal, meg a német banda megkínált whiskey-vel. Úgy tűnik ők is beújitottak.

A Kemény Henrik talán most a kedvenc magyar bandám, táncoltam is rá ahogy kell. Fasza volt. Aztán jött a Neon Piss, ahol elszabadult a pokol. Azok a bulik királyak igazán, ahol nem csak megfigyelők vagyunk, hanem részesei is az egésznek, ez meg olyan volt. Eljátszották minden számukat, meg egy Buzzcocks és egy Ramones számot is, egymás után. Ilyen volt amúgy:

A német zenekart sem néztem meg, azt hiszen a Neon Piss tagokkal dumáltunk meg szőttük a terveket a hazaútra. Megint a lakásomtól 10 percre lévő punk lakásban aludtama földön Vendellel. Másnap délelőtt még dumáltunk punk bandákról meg Mónika show-ról, nyomattunk egy kis wörös-t, amíg a Trapdoor-os csávó csekkolta az emailjeit. Hazafelé meg benyomtam megint az Iceagetől a You're Blessedet és el-el mosolyodtam egy-egy tegnapi jelentéktelen momentumon, amik azért mégis jobbá teszik az életet. I won't stay home no I neveeeer.

Crossroads

Tavaly októberben a sok másik mellett járt itt egy zseniálisan klassz banda, a Blank Pages. Sosem hallgattam őket előtte, de koncerten nagyon meggyőztek. Azt tudtam, hogy az énekes az Idle Hands-ben nyomta, amit nagyon szerettem. Ez a zenekar végülis tökre hasonló volt. Akkor csak kazettájuk volt, de megvettem és előkerestem a walkmanom, hogy meghallgathassam. Sajnos a kedvenc számom nincs fent youtubeon, de amugy is ez az alábbi szövege a legbrutálisabb. Nem úgy brutális, mint valami nuskull-os hardcore banda, hanem jó értelemben: nagyon magamra ismerek.

Beleülök, beleülünk félmegoldásokba, aztán nem lesz jobb semmi. Erről jutott most eszembe, hogy remélem meg tudjuk tartani a próbatermünket, mert ha nem, akkor rohadtul megbuktunk, mint közösség, aztán lehet bármi iránt lelkesedni utána, ez mindig nyomni fogja az egészet. 

Natural Piss

Végre van újra rendes fülesem, így munka közben hallgathattam zenét rendesen. Előző este rájöttem, hogy a legjobb dolog épp a felismerés közepén lenni, hogy hű, de jó ez a banda/lemez, ezért pakoltam új lemezeket a telefonomra. Nem talált be minden, de ami nagyon az a Natural Law. Ők is a Deranged Rec.-nél vannak, szóval azért volt rá garancia, hogy fasza. A nap dala:

 

A dallamos részek emlékeztetnek a Refuseniks-re, az meg mindig is emlékeztetett kicsit a Something Against You-ra, azaz a SAY-es kemény punk/hardcoret keverték a dallamokkal, a Natural Law is ezt csinálja, csak több a punk/hardcore és kevesebb a dallam, de akkor azok annál jobban jönnek ki.

A nap híre mégis, hogy letölthető/hallgatható a Neon Piss nagylemeze.

http://derangedrecords.bandcamp.com/album/neon-piss

http://derangedrecords.bandcamp.com/album/neon-piss

http://derangedrecords.bandcamp.com/album/neon-piss

Aztán kicsomagolva kicsit átverve éreztem magam, hogy az 5 demós szám, plusz kettő, amit már előre feltettek meghallgatásra, plusz egyetlen egy új szám van rajta. Mondjuk szomorú azért nem vagyok, mert jó ez a lemez így egyben, kevesebb felé oszlik a figyelem, meg mittudomén. Meg valahol az is lejön, hogy ők is csak pár srác és akkor ez így jött ki nekik, nem pedig egy lemezeket futószalagon hozó profi valami. Mondjuk nekem jobban tetszenek a demós számok demós verziói, zajosabbak, bájosabbak. DE a jövő csütörtöki koncert élményen ez semmi nem változtat majd, baromi jó lesz.