Tavaly októberben a sok másik mellett járt itt egy zseniálisan klassz banda, a Blank Pages. Sosem hallgattam őket előtte, de koncerten nagyon meggyőztek. Azt tudtam, hogy az énekes az Idle Hands-ben nyomta, amit nagyon szerettem. Ez a zenekar végülis tökre hasonló volt. Akkor csak kazettájuk volt, de megvettem és előkerestem a walkmanom, hogy meghallgathassam. Sajnos a kedvenc számom nincs fent youtubeon, de amugy is ez az alábbi szövege a legbrutálisabb. Nem úgy brutális, mint valami nuskull-os hardcore banda, hanem jó értelemben: nagyon magamra ismerek.
Beleülök, beleülünk félmegoldásokba, aztán nem lesz jobb semmi. Erről jutott most eszembe, hogy remélem meg tudjuk tartani a próbatermünket, mert ha nem, akkor rohadtul megbuktunk, mint közösség, aztán lehet bármi iránt lelkesedni utána, ez mindig nyomni fogja az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése