Ez a hétvége

Már régebb óta bírom a White Lung-ot, de igazán akkor talált be, amikor a pénteki próbatermi bulit követő pár óra alvás után egész nap "studióztunk", szóval egész nap masszív és hangos zajban voltam, majd utána egyedül vártam a buszt a veszprémi állomáson, vissza Pestre. Rohadtul le voltam fáradva, csak arra vártam, hogy felülhessek a buszra, ott meg arra, hogy hazaérjek. Kicsit kiégve éreztem, magam, de olyan jó értelemben, mint amikor csupa jó dolog áll mögöttem. Ekkor tettem be az It's The Evil lemezt. Sokáig kerestem rá azt ez egy megfelelő szót, amivel jellemezni lehetne, nem csak ezt, hanem a hasonló bandákat. Neurotikus? Nem tudom. De ezek a gyilkos gitárok, meg az ének nagyon elkapott, míg bámultam ki a busz ablakán a sötétbe, még mindig totál kimerülten. Azt hiszem a fent lévő borító tökéletes kifejezi a lemez hangulatát. Azóta mindenhova menet ezt hallgatom, kicsit olyan is, mintha mindenhova sietnem kéne, üres, koszos buszokon és sötét aluljárókban, meg így gyorsan élnék mint azokban a filmekben ahol a főszereplő épp elég mélyen van. Ehhez hozzáad, hogy a lépcsőházunkban a földszinten villog az egyik lámpa. Még beleférne, hogy lejárjak minden héten Tukker Booking bulikra, azok is ilyesmi érzést kelthetnek. ...Ez a legjobb gitározós lemez, na. Most is épp ezt hallgatom. Most kicsit nyugtat mondjuk, hogy holnap olyan helyen kezdek, ahol a meló olyan lesz, amit azért bírok, de ez a lemez akkor is aktuális lesz, mert mögöttem még mindig egy ilyen hétvége áll mint ez, és remélem sok ilyen vár még rám. A pénteki próbatermi buliba menet még a Sharkpact lemezt hallgattam, mert az olyan szívmelengetően punkos, mint amilyenre számítottam az estével kapcsolatban. Alapvetően a Sharkpact egy poppunk banda, de nem mindegy milyen értelemben. Mikor perez csinált velem interjút leírtam, hogy kevés poppunk bandát bírok. Hát igen, a legtöbbet nagyon nem, sőt írtózom tőlük, ezért amikor egy ismerősöm kikérte a véleményem a 10-es poppunk listájáról inkább hallgattam, vagy ha jól emlékszem valami közömbös dolgot írtam, hogy ne bántsam meg, mer amúgy nem érdemli azt. De ezek a poppunk bandák, akikért sokat odavannak annyira rosszak. Valahogy ha hallgatok egy poppunk bandát, egyből lejön, hogy jó vagy nagyon rossz. Ez a Transit vonal pl. nekem nagyon visszataszító. Azon kívül, hogy gitárt ragadnak, semmi punkos nincs bennük. De lehet olyan banda is, aki gyors zenét játszik, mégis sokkal kevesebb punk báj van benne, mint a Sharkpact-ben, mert egyszerűen lejön, hogy mű, vagy csak ezt tudják játszani de nincs mögötte semmi. Igazából haragszom is az ilyen New Found Glory/MXPX bandákra, amiért ilyenné tették a poppunkot. Pedig én MXPX-en nőttem fel, de most már inkább haragszom rájuk. Az ezen a vonalon haladó mai poppunk bandák meg tényleg nagyon rosszak tudnak lenni, a maguk kitalált színes betűtípusaival meg kitalált dizájnjaival. A Sharkpact pedig egy punk banda, akik dallamosan játszanak, de beleadva mindent ami punk bandává teszi őket. Pedig csak egy dob és egy szintetizátor, meg egy csomó düh és érzelem. De ilyesmi még számomra a Spraynard is, mert ők tényleg csak három csávó, akik pincékben zenélnek dallamosan. Őket is hallgattam aznap. A próbatermi bulira írhatnám, hogy "szokásos királyság", de szerencsére nem fajult ilyen rutinná ez az egész, hanem megvolt a várakozás, hogy milyen is lesz, pedig tudtam előre. De vártam már. A zenekarok is érdekeltek. A Wolf Shaped Clouds-t jó régen láttam már, bár nem voltak teljes felállásban, azért nekem bejött amit toltak. Egy dühös punk banda, kreatív és fasza gitárokkal. A Piss Crystals meg tök más zenét játszott, mint az eger/debrecen hétvégén. Na jó, nem tök eltérőt, csak más számokat és két király feldolgozást. Srejner közben odajött és azt mondta "Hű, lehet ez nem is szar?" Hát nem, remélem folytatják majd valamelyik felállásban. Mert közben egy kicsit változott az is, volt Rudimentary Peni Viktorral, Jawbraker Grétával. A Szextankot nagyrészt kintről hallgattam, nem tudom már miért, mert vártam. Biztos valami érdekes dologról beszélhettünk. De hát az is jó a próbatermi bulikban, hogy király a háttérzene. Legközelebb azért végignézem őket, mert az eddigi koncertek, a kiszivárogtatott titkos demó és a kiszivárogtatott tervek meggyőzőek. A Kemény Henrik meg jó, hogy létezik. Azon felül, hogy marha jó zenét játszanak marha jól, talán egy is lendületet is hoznak a színtérre, hogy igen, lehet így is csinálni. Kész lehetne már a lemez,amit amúgy a Red Dons-os Dennis Husayn kever. Ő amúgy is bírja a defekteket, hehe. A Tekken koncertek meg mindig is jók voltak, de azért volt általában valami, amitől csak a "királyak voltatok haver" jelző volt igaz. De most minden klappolt, jól szóltak, jól játszottak, behangoltak, király volt, megállt a lábán, nem kellett havernak lenni, hogy tetsszen.
Hazafelé megdumáltuk, hogy Viliéknél alszom, mert úgyis nagyon korán kell kelni a vonathoz és amúgy már nagyon későn van. Ha már ott voltam, Iván levágta a hajam a gépével, szóval most van valami új az életemben, hehe. Reggel fasza volt felébredni, szinte kopaszon, kicsit fájó fejjel, fáradtan. De belegondoltam, hogy mi jön és nem bírtam szarul érezni magam. Pár óra vonatozás után már el is kezdtük felvenni a Plan Beer számokat egy új kiadványhoz. Mint írtam, egész nap masszív zaj, de közben meg lelkesedés és hülye poénok. Egyszerűen királyul telt a nap, magunkra is büszke vagyok. Jó lett, amit csináltunk, meg az is jó, hogy együtt csináltuk, így négyen, mindenki csinálta a saját dolgát és majd lesz valami belőle, amit én tuti szeretni fogok. Nem is értem azokat, akik folyton leszarozzák a saját dolgaikat. Oké, a nagyképű önreklám még rosszabb, de azért ha már valaki eleve azt írja, hogy "itt a szar bandám új szarja", akkor én mit várjak? Pedig általában ezek nem rossz dolgok. ...Szóval az egész napi masszív zaj és kopasz poénok után kisült aggyal hatalmasat robbant a White Lung lemez, de itt vissza is ugorhatnék a bejegyzés elejére, de nem akarok. Egyszerűen csak király dolog, ha egy zenekarnak vagy lemeznek van egy ilyen őszinte és izgalmas atmoszférája. Ezért tudok beleszeretni pár perc hallgatás után olyan zenekarokba, mint az Arctic Flowers vagy a Burning Sensation, a Neon Piss vagy a Terrible Fellings. Vagy a Sharkpact és a White Lung. Egy csomó lemez van még a "meghallgatni" mappában, remélem ezek is majd így találnak be, valamilyen olyan élethelyzetben, amihez illenek majd. De lehet, hogy éppen abban pillanatban teszi majd olyanná az élethelyzetet a zene. Hiszen azért a legtöbb zenekart a szobámban, sötétben, fejhallgatóval hallgatva szerettem meg.