Cloak/Dagger interjú

Nemrég talán egy vonatozós beszélgetés során jött valamivel kapcsolatban szóba, hogy a 2010-es Cloak/Dagger koncert után csináltam velük egy "interjút", pontosabban beszélgettem egyet Collinnal a gitárossal (senkit ne tévesszen meg, hogy a dobost is Collinnak hívják) . Mert ez inkább beszélgetés volt, mint egy rövid interjú, bár kérdezek amolyan szokásos dolgokat is. Jó pár sört megittunk előtte, de lehet, hogy nem is tett ez rosszat az interjúnak, persze kicsit összeszedetlen volt néhány rész, de leírva az interjút nagyjából formába szedtem. Így elolvasva nem tudom miért nem tettem fel annó. Talán mert abban a rádióműsorban is volt velük egy interjú, ami akörül ment talán a civil rádióban(?), de sajnos aztán nem sokat ért meg. Vagy mert utálom magam visszahallgatni felvételről.. Szóval most itt van, tessék:

-Szia, először is a legalapabb kérdés: mutasd be légy szíves magad:

Szia, Colin vagyok és gitározom a Cloak/Daggerben

- És a másik srác, aki még mindig rockandroll filmekről dumál a többieknek?

Ő Collin, a dobosunk. A többiek részegek és már alszanak, hehe.

- Mi újság a turnéval? Milyen hosszú, merre jártok?

Három hetes, két hét már nagyjából lement, előttünk van még egy.

- Jól hangzik, hogy ment eddig?

Imádom Európát. Itt törődnek a bandákkal, mindig adnak eleget benzinre, adnak enni meg ingyen söröket. A klubok jók, sok srác eljön a bulikba és imádok várost nézni is itt. Az USA-ban ezek a dolgok nem mindig annyira megszokottak, szóval itt nagyon is jól érezzük magunkat, jól tartanak minket.

- Mik a tervek a turné utánra?

Hát ezt nem tudom neked megmondani. Érted, hazaérünk üres zsebbel és várnak minket a számlák amiket ki kell majd fizetni. A bandával nem keresünk pénzt, nem is azért csináljuk. Mind dolgozunk, a zenélés csak hobbi. Imádjuk csinálni. Segít elfelejteni a számlákat, a melót.

- Szabaddá tesz?

Igen, pontosan. Ez az egy dolog, amikor nem kell törődnünk semmivel, amit csak azért csináljunk mert szeretjük. Minden más azért van, mert törődni kell a dolgainkkal, fizetni a számlákat meg ilyenek.

- Nagy hódolattal adózok a The Fest-nek. Játszotok majd idén?

Nem, idén pont nem. Mármint a gainesvilleire gondolsz?

- Igen. Jó lenne egyszer eljutni oda. Talán majd jövőre, haha.

Nagyon király hely, mindig királyul érzem magam.

- Nem olyan régen jött ki a Lost Art nagylemez. Milyen volt a fogadtatása?

Hát, alig volt valami visszajelzés. Legalábbis nem sok jutott el hozzám. Szerintem az is az oka, hogy rengeteg a banda és nagyon sok lemez jelenik meg és mindegy mennyire csinálod jóra a lemezed, mennyire törődsz vele, hogy jól szóljon, elveszik sokszor a tömegben.

- Nehéz újat alkotni.

Igen az! Nem tudom, egyszerűen tényleg nehéz.

- De a tiétek akkor is kitűnik szerintem, most komolyan, hehe.

Köszi. Valahol azért én így érzek. Na jó, úgy érzem, hogy ha a zenéről amit játszol nem gondolod azt, hogy a legjobb zene, akkor nem is kéne azt játszanod.

- Hogyan kerültetek a Jade Tree-hez? Valahol olvastam olyasmit, hogy Dan Yemin keze van az ügyben.

Jaja, van köze hozzá. A Paint it Black-el játszottunk pár bulit és bírt minket, nagy része van abban, hogy odakerültünk. De picivel nagyobb köze van hozzá Dave Wagenschutz-nak, aki a PIB dobosa és a Jade Tree-nek dolgozik. Szóval nekik köszönhetjük ezt.

- Egy csomó kérdéssel "készültem", most mégis össze vissza kavarognak a fejemben és nem jut eszembe egy épkézláb sem. De itt van még az örök kedvenc és megkerülhetetlen kérdés: mit jelent számodra a punk-rock?

Hehe, ez trükkös. Sokféle zenét tudnék ide sorolni. Sajnos sokaknak a minél több lemez eladása, de inkább pont azok, akiket ez nem érdekel, csak játsszák amit akarnak. Én is ilyen vagyok. Számomra amit a punk-rock jelent: turnén lenni, pénzt veszíteni, egy szobában játszani, ahol kb. senkit sem ismersz, ahol a szoba is koszos meg mondjuk még büdös is, be vagy rúgva olcsó piától vagy drogoktól vagy felspanolva és épp életed egyik legjobb élményét éled meg ezzel. Erről szól az egész, a banda játszik, a közönség pedig táncol és énekel, nincs különbség köztük, jól érzik így magukat együtt.

- Akkor és ott.

Pontosan. Semmi köze a lemezeladáshoz meg a pénzszerzéshez. Nem erről szól. Persze valamiből meg kell tankolni a kisbuszt, valamit enned is kell, de mégsem számít annyira mint amit mondtam az előbb.

- Hát persze, az azért jó, ha nem zsebből kell fizetni a benzint.

Hát igen, de mégis az számít, hogy jól érezd magad. Érted, az egész életed olyan környezetben éled, ahol csak a pénz számít. Fizetni kell a lakbért, a kocsid, minden szart. És jó ebből kiszakadni.

- Szóval a jelen számít.

Igen, a jelenért élünk.

- Nos, vissza a bandához kicsit. Mik a legnagyobb hatásaitok? Nem is a bandáé! A tiéd. Mik hatnak rád a legjobban? Az egyik tippem a Hot Snakes.

Igen a Hot Snakes mindenképpen. John Reis zseniális, igen. Nagyon nagy hatással van rám.

- És a mai bandák közül kik a kedvenceid?

Hmm, kedvenc mostani zenekaraim.. No Bunny

(itt bejön a dobos, Collin)

dobos Collin: No Bunny? Hallottad az újabb nagylemezt? Nem valami jó.

Collin: Persze, az első sokkal jobb. De én bírom ezt is. Meg különben is, a legjobb koncert amin valaha voltam, az No Bunny volt. Olyan volt mintha megint 15 lettem volna haver! Á, nincs is igazad. Az új jobb, mint a régi lemez!

(dobos Collin ki is megy, gitáros Collin folytatja)

Aztán ami nagyon gyilkos még, az a King Tuff. Imádom. Nem is tudom, nagyon sok van amúgy. Pl. a The Points DC-ből, fasza garázs banda. Olyasmi, mintha a korunk Ramones-a lennének. A Bare Wires is nagyon király. Elég popposak, de nem olyan szar értelemben, hanem a legkirályabban. Tudod mint a Ramones.

- Hát itt nálunk a Ramones nem tartozik a poppos értelemben vett punkhoz, sajnos itt magyarországon ilyeneknek főleg a Rise Againstet meg a Nofx-et meg ezekhez hasonlókat tekintenek főleg. Nem pont úgy alakult ki ennek a kultúrája, ahogy az jó lenne. Inkább mainstream bandákat hívnak pop/punknak.

A pop(punk) szerintem inkább az, hogy arról énekeled neked, hogy szeretlek, de igazából inkább csak le szeretnék veled feküdni, hehehe.

- Na jó, mesélj még a turnéról. Voltak fasza és kevésbé jó bulik, Melyik milyen nálatok?

Hmm. Hát ja, volt rosszabb is. Valahol Németországban játszottunk, 20 embernek kb, a szervező pedig végig nem tudta, hogy mi hogyan legyen. Nem is az a baj, hogy 20 emberben játszol, de érted, végig csak állnak karba tett kézzel, talán a számok után tapsolnak kicsit. Ilyenkor inkább úgy érzed magad mint egy cirkuszi majom. Csinálsz valamit, megtapsolnak és ennyi. De volt egy pár nagyon nagyon király koncertünk. A budapesti tényleg nagyon király volt, komolyan. Játszottunk, jó buli volt, táncoltak az emberek, énekeltek, mindenki jól érezte magát, főleg mi.

(Rédi közbevág, hogy szerinte mit kérdezzek)

- Hallottál Keith Morris új bandájáról, az OFF!-ról? Mi a véleményed róla?

Igen hallottam, sőt láttam is őket. Tudod mit? A számok nem rosszak. De nem több az egész. Jobban bírom a fiatal srácokat, teli friss dühvel, sokan rohadtul tehetségesek. Az OFF-ék inkább már csak tudják, hogy kell ilyet csinálni és jól el is játsszák neked, de nincs benne az amitől igazán jó az ilyen zene.

- Hé, a dobosotok totál úgy néz ki, mint egy úriember, ebben az ingben.

Hehe, pedig biztos lehetsz benne, hogy nem az.

- Köszi az interjút.

Én Kösz haver.