2012. február 25., szombat

Born with a bad haircut

Tökre király, hogy itt a tavasz és egy pulóverben jöhettem haza Tapolcára. Itt valahogy minden időnek van hangulata. Ha a környéken sétálok nagyjából minden hely mellett elmegyek, amihez valaha nagyon közöm volt vagy amihez köt valami. Bármilyen időben sétálok és bármilyen jóféle zenét hallgatok mindig nagyjából ugyan az az érzés fog el, hogy mennyi mindent megéltem itt, de azért jó, hogy elhúztam innen. Pedig szeretek itt lenni, de ugyanakkor ez a hely sok mindentől el is zárt. Emlékszem, mikor felköltöztem Pestre, azt gondoltam végre, minden koncertre elmehetek. Persze ez nem így volt, egyrészt anyagilag nem tehettem meg, másrészt rájöttem, hogy ami amúgy nem érdekel, az erőltetve sem lesz jobb. Lehet aztán, hogy egyre kevesebb koncert is érdekel, ki tudja. Persze vannak nagyon faszák, meg vannak simán jók, amire elmegyek a társaság miatt. Ezek az esték bejönnek. Kicsit talán leegyszerűsödött ez az egész, vagy csak én ismertem meg szinte mindenkit, vagy közvetlenebb lett az egész színtér, vagy csak öregszem. Mikor még elkezdtük szervezni a tapolcai bulikat, csomó dologra valamiféle nagy misztikumként tekintettünk. Egyes fanzinekre, zenekarokra, meg úgy alapból arra, hogy mi hogy van. Megvolt ennek is a bája, néha hiányzik is, még akkor is ha most szinte minden jobb, mint akkor volt. Ami igazán hiányzik, az talán az (és nem csak nekem, hanem a színtérnek is), hogy legyen pár "A Zenekar". Mint amilyen régen volt a Hátsó Szándék, A RedLineOffside, a Nesze meg ezek. De mint mondtam, lehet vannak ilyenek, csak már én vagy ismerek mindenkit, vagy minden közvetlenebb és így nincs is meg az a fajta misztikum. Vagy csak egyszerűen ezek a bandák már elénekelték azt, ami az alapját képezi olyannak, ami most van. Ez most nem valami béna respektcunami, mint amikor a Newbornt múltidézik és hajlonganak előttük, mintha nélkülük nem lenne ma semmi. Huh, de utálom, mikor ezzel jönnek, hogy akkor más volt a hardcore, mi már nem is tudhatjuk, nem is lennénk ma itt, meg ilyenek. Lehet, hogy vannak ilyen bandák, de szerintem nem a hazai 90-es évekből, hehe. Amúgy is az a hardcore, ami "elzárkózik" a punktól (és itt már nem itthonról van szó), az bekaphatja. Ők nem lennének sehol, ha nem lett volna Ramones. Elkalandoztam. Király lenne, ha újra lenne Fa-Ló, mert annak mégiscsak van valami olyan varázsa, ami máshol nincs. Nem az, hogy jobb, csak más. Jó volt a Lokomotívos buli is, de nagyon feldobódnék, ha kiderülne, hogy nyitva van újra a Fa-Ló is csinálhatunk egy koncertet. Nem kéne semmi extra, csak pár hazai banda. Most amúgy is van pár olyan banda, akit nagyon meghívnék, legtöbbnek nemsokára új lemeze vagy demója jön ki. Cöldlook, Who Sows Violence Reaps Storm, Kemény Henrik, Youth Violence, Tekken, Piss Crystals... meg jöhetnének a megyebeli bandák is. Ez lázba hozna. Örülök neki, hogy még mindig ilyen dolgok lázba hoznak, nem pedig olyanok mondjuk, hogy milyen kocsim lesz meg ilyenek. Meg, hogy a Neon Piss demójának elején lévő basszus "kiállás" is eléggé be tud gerjeszteni, mert az ott eléggé zseniális. Az egész szám, az egész demó, sőt az egész banda. (bár más hanganyaguk azt hiszem még nincs) Nem tudom erre a fajta punk-ra van-e külön jelző, vagy hogy kell-e, én csak azt szoktam mondani, hogy izgalmas. Ez a zenekar rohadtul az, remélem tényleg eljönnek Pestre még idén.


Ami most igazán lázba hozott, ami miatt belekezdtem ebbe a postba, az a Panzram és a Shoppers splije. Nem tudtam, hogy lesz ilyen, csak akkor vettem észre, amikor már letölthető volt, bár azt hiszem előtte 1-2 nappal került csak fel, valamikor ezen a héten. Király, hogy van ez a két nagyon fasza banda, akik tudják egymásról, hogy faszák és csinálnak egy splitet. Nem tudom, van-e köztük bármi más közös azon kívül, hogy baromi jók. A Panzram a Psychedelic Furs feldolgozással fogott meg, bár előtte nem is tudtam, hogy van ilyen banda. Meg úgy amúgy azzal a kislemezzel. De azóta rájöttem, hogy a demó is király. Ha már a hardcore-ról volt szó nemrég, na szerintem ez az. Nem a Bridge9 meg Deathwish csodák, mg ha akad is köztük egy-egy gyöngyszem. De főleg nem a Touche Amore. A Shoppers meg zaj, frusztráció és dallamok legjobb keveréke. Biztos olyasmi, mint a Sonic Youth, de azt sosem hallgattam, talán majd egyszer megtalál. Az egész splitet, meg úgy általában a két bandát belengi valami izgalmas sötétség is, de nem negatívan -hogy is lehetne a sötétség negatív-. Egyszerűen feldob, hogy megvan az esélye, hogy egyszer majd valami közöm lehet ezekhez a bandákhoz, mondjuk látom őket élőben, aztán lenyomunk pár sört meg egy kis pálinkát. A RVIVR-nál is bejött, arról is csak ábrándoztam régebben, aztán mégis dumáltam Matt Caninoval miközben ittunk egy kis pálinkát Ericával. De bármikor berakhatom a lemezeiket, megnézhetem őket youtubeon és így körülvesznek, nekem ez is elég, ennek is örülök. Örülök annak is hogy hatnak rám. Jó zenét hallgatni fasza dolog.


Nincsenek megjegyzések: