Kettős érzéssel élem meg azokat a pillanatokat, amikor valami miatt előjön az előző nyár, vagy akár valamelyik régebbi. Ma este történt, visszajött a legutóbbi, király nyár. A Fluff Fest oldalán láttam a DING énekesét írogatni, eszembe jutott, hogy beteszem a Spring Forward lemezt. Egyébként is az volt a nyár lemeze meg a nyár koncertje is. Azért volt jó újra feleleveníteni a nyarat, mert tényleg elég jó volt. Oké, dolgoztam végig, de munka után sokszor adódtak király koncertek, vagy csak úgy lógások. Aztán tovább fokozta ezt, hogy a budapesti DING videók nézegetése közben rányomtam egy Touche Amore videóra is, akik szintén azon az estén játszottak. A TA szerintem egy szar banda, ezt leszögezem. A koncertjükön is azt éreztem, hogy ez egy hatásvadász dolog, ami ki van találva. "Passionate hardcore", haha. A lemezüket is meghallgattam, ami nyáron jött ki, akkor is kb. ugyan ezt gondoltam, meg hogy pár szám jó is lehetne. Csak nekem a tagok, de főleg az énekes nem szimpatikus, mióta felfedeztem magamnak a tumblr blogját, azóta főleg basszus. Egyszerűen ők nem punkok és ez engem zavar. Ha van lehetőségük, simán pattintják az underground köröket, ahogy ezt meg is tették. (Szabad az Á->Dürer->Pecsa) De mégis mikor hallottam ezt a számot youtubeon, az is megerősített abban, hogy király volt a nyár. Nem mintha most nem lenne jó, de a nyár az mindig nyár marad az ilyen örök kölyök szívű srácoknak mint én, még ha nem is jelent már mást, minthogy meleg van és zenekarok pólóban lehet sétálni az utcán.
A másik meghatározó dolog, amihez egy csalódás is társul az a Ceremony. Sokan basztattak miatta, de ez mondjuk nem izgat. Az első két lemez úgy volt jó ahogy volt, és azért ami. Pedig tényleg nem szeretem az öcsi hardcoret, de a Ceremony valahogy ezerszer jobb volt azoknál a bandáknál. A harmadik lemezt meg egyenesen imádtam. Amikor kimentünk bécsbe megnézni őket, akkor pont azzal a lemezzel turnéztak, szóval jókor láttam még őket. Az volt talán a nyár legjobb napja.
Akkor már volt róla hír, hogy a Matadorhoz mennek majd, amire már akkor húztam a szám. Nem mintha a Matador rossz lenne, mondjuk sok előadót nem ismerek, de például Jay Reatardot és a Fucked Upot bírom. A punkba özönlő hipstereket már nem köszönöm meg nekik. A gyanú be is igazolódott, a Zoo annyira rossz lemez, hogy említésre sem érdemes. Akkor sem tetszene, ha egy új banda első lemeze lenne, mert egyszerűen szar. Csak mert régebbi protopunk zenéhez nyúlnak, még nem lesz jó valami. Ez a bizonyíték.
Ami ezeket a dolgokat összeköti még a nyárral, az az egy nap, amire kiemelkedően emlékszem. Márkkal és Erivel találkoztunk a városban, hogy megvegyünk a jegyet a Death is Not Glamorous koncertre (Az is mi már, hogy a Touche Amore meg a La Dispute neve nagy betűkkel van a turné plakáton, míg a DING alájuk írva kicsivel. Á, csicskák). Persze a nap sütött és meleg volt. Aztán elkísértek engem megvenni a Ceremony jegyeket is, majd lelépett mindenki haza. Vettem egy dobozos kólát a Kálvin téri Mannában a nyár 2 legjobb koncertjében a jegyeivel a zsebemben, A Spring Forwardot hallgatva, szürcsölve a hideg kólát. Itt éreztem, hogy minden nagyon király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése