CRIMINAL CODE interjú

Ez az interjú nem saját, a Razorcake 76. számából fordítottam, nem titkolt szándékkal, hogy a budapesti Criminal Code koncertre hozzam meg vele a kedvet. Nem teljesen friss, még a nagylemez megjelenése előtt készült, kb. egy éve.

A kiadványaik itt megtalálhatóak: https://criminalcode.bandcamp.com/
A szóba is alig kerülő új kislemez pedig itt: https://erstetheketontraeger.bandcamp.com/album/ett-024-criminal-code-salvage-ep
Sonic Reducer-es élő felvétel, én emiatt szerettem beléjük: https://www.youtube.com/watch?v=PQawxes6vko

RZC: Szóval, mikor ittál utoljára ír kávét egy totál idegennel kora reggel?

Taiga: Haha, valamikor 2012 tavaszán. Beugorhattunk játszani egy Youth Avoiders/Autistic Youth koncertre Portlandben, ami után volt egy afterparty Alex (Arctic Flowers) és Steve (Autistic Youth) házában. Nagyon sokat ittam. Hajnalban kint ébredtem a kisbuszban és nem emlékeztem melyik házban voltunk. Sétálgattam az utcán, próbáltam összeszedni az emlékeim, amikor megláttam egy teljesen feketébe öltözött fazont a teraszon. Gondoltam meg is vagyok, odasétáltam a lépcsőhöz, odaintettem egyet a srácnak és bementem a házba. Persze kiderült, hogy nem jó helyre mentem be. A csávó jól kezelte a dolgot, nyugodt volt, megkínált kávéval. Amúgy egy 40 éves geológus volt, köveket mutogatott nekem, amíg megittam a kávém. Fura, de finom édes íze volt, amikor megittam, kínált még, nyújtottam a bögrét, hogy oké, töltsön. Közben megkérdeztem, merre van a mosdó, ekkor kezdett a csávó kicsit fura lenni. Többször megkért, hogy legyek nagyon csendes, amikor felmegyek használni a mosdót, pedig amikor felértem, láttam, hogy az egész tök üres, nincs fent semmi és senki. Pisáltam, majd amikor leértem látom, hogy épp whiskyt tölt a kávémba. Nem lett volna nagy dolog, ha megkérdez, de titokban akarta beletenni. Kicsit beijedtem, mondtam neki, hogy meg kell keresnem a barátaim, mert korán kell indulnunk. Elhúztam, ezúttam megláttam egy rózsaszín hajú csajt és általa a jó házat is, ott voltak a haverjaim.

RZC: A lemezeitek kinézete elég minimál. Nincs szöveg, grafika is szinte semmi. Miért?

Taiga: Bárkivel szívesen megosztom a szövegeim, ha megkérnek, írnak, de furának érzem publikusan megosztani őket. Mondjuk az új LP-hez lesznek szövegek mellékelve.

RZC: Okés, akkor, mit akartok mondani a szövegeitekkel?  Miről szólnak?

Taiga: A régebbi szövegek személyes élményeket, vagy éppen közeli barátokkal, családdal kapcsolatos eseményeket dolgoznak fel. Szerintem van egy csomó közeli ismerősöm, aki nem is sejti, hogy egy vele folytatott beszélgetésből született egy Criminal Code szám. Jó hallgatóság vagyok és jó a memóriám. Talán ezért nem tettük bele a szövegeket a lemezekbe, hogy a történeteik megmaradjanak belterjesnek. A nagylemez (No Device LP) szövegei kicsit szélesebb témakört ölelnek fel, ezért is akarjuk mellékelni őket a lemezhez. Az emberek majd elolvashatják és meglepődhetnek mi mindenről vagyok képes kiabálni.

RZC: Néha ez a titkolózás félreértéseket is szülhet a számok tartalmával kapcsolatban. Vagy ez egyféle frankó misztikusságot eredményez nektek?

Taiga: Nem hiszem, hogy ez bármiféle misztikusságot eredményezne. Nekem fontos, hogy a hallgatóknak meglegyen az a szabadsága, hogy értelmezzék a dalokat saját maguknak, mint amikor megnézel egy filmet, vagy elolvasol egy könyvet, az embereknek maguktól kell eldöntenie, hogy ez mit jelentett nekik. Így sokkal több gondolkodásra készteti az embert, mint egy leírt szöveg.

RZC: Meg tudsz nevezni olyan szövegírokat, akik hatottak rád?

Ray Davies, Dee Dee Ramone és Rikk Agnew. Paul Westerberg is nagy hatással volt rám, mert megtanultam, hogy lehet spontán szövegrészleteket írni, majd egységessé gyúrni. 

RZC: Elég sokan próbálták hasonlítgatni a zenéteket más zenekarokhoz. Melyik a kedvenc ilyened?

Taiga: A kedvencem mindenképp az "Olyan mintha a Replacements erősebben hatott volna a mai diy hardcore szintérre". Szeretem a Mats-t, szóval ez elég hízelgő, és szeretnéma azt hinni, hogy talán igaz is.

RZC: Wow, ez tényleg hízelgő. Mármint ki ne szeretné, hogy a Replacements-hez hasonlítsák? Szerinted mi a leghelyénvalóbb ebben az összehasonlításban?

Taiga: A Replacements egy totál részeges banda volt, volt egy menedzserük, aki megszervezte a próbákat, és megmentette őket a széteséstől. Szerintem mi elég összetartóak vagyunk magunktól is, mindent a magunk módján csinálunk, és mellette... próbálunk annyit inni mint ők. Valahogy így értelmeztem, hehe.

RZC: Mik a legnagyobb zenei hatásaid?

Taiga: Amikor számot írok, szerintem egy dallam vagy dallamrészlet tudat alatt mindig hatással van rám. Aztán próbán mindig azon kapom magam, hogy azt mondom "Haver, ez tökre a Gun Club-ra vagy a R.E.M.-re emlékeztet!", a többiek meg csak néznek rám "Mi a fenéről beszélsz?". Mire elkészülnek a számok, ezek a kis hatások, amik az elején a fejemben járnak el is tűnnek, de én a felvételen is hallom még őket.

RZC: Meglepett már valami felvételről visszahallgatva?

Taiga: Valamiért mi mindig rohadt hangosan játszunk, szóval mindig meg vagyok lepődve, hogyan szólunk rendesen megkeverve. Ilyenkor mindig észreveszünk olyan egyedi dolgokat, amit egyikünk játszik, de addig csak ő tudott róla. Egyébként felvétel idején mindig túlizgulom az egészet. Mikor a nagylemezt vettük fel, egész héten nem ittam, mert minden energiámat, minden nap, a felvételre akartam fordítani. Sok részt akartam újra-újra felvenni, olyan dolgok miatt, amit senki sem hallana meg, amíg a többiek meg nem nyugtattak, hogy az ott okés már.

RZC: Mondjuk ki, te általában leiszod magad. Milyen mélyre tudsz süllyedni még? Mi a legroszabb végkifejlet? Van Halen?

Taiga: A legroszabb eset már megtörtént velem. Nagyon berúgtam, amikor egyszer Olympiában játszottunk. Alig énekeltem, csak lépkedtem a pedáljaimon, ki-be kapcsolva őket, majd a koncert végén beájultam a kisbuszba, szóval Andrew pakolt be mindent. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy össze kéne kapnom magam és nem pazarolni az emberek idejét, főleg nem a zenekartársaimét.

RZC: Mit ittál?

Taiga: A koncert elég későn kezdődött, azt hiszem megittam egy hatos pakk sört az úton, aztán whiskykóláztam a bárban amíg a buli kezdődött. Fogadni mernék, hogy valami olcsó tequilás koktél is becsúszott, mert attól leszek mindig így offon.

RZC: Azt mindenki látja, hogy ki énekel, ki dobol, ilyenek, de ki mit tesz le az asztalra számírás terén?

Taiga: Én írom az összes számot, a többiek hozzáadják a részüket a saját hangszereiken, amitől még jobbak lesznek a dalok. Szóval én hozom létre a csontvázat, a többiek meg megtöltik hússal meg szervekkel. Mindig  szerettem ezt az analógiát használni. Felvétel után vagy turnék közben eléggé lelkes vagyok, és gyorsan tudok új számokat írni. Ezek után mindig van pár hónapnyi szünet, van időm kidolgozni az ötleteim, megmutatni a többieknek, és megcsinálni a számokat.

RZC: Milyen gyakran találkoztok?

Taiga: Attól függ mi van éppen, mik a terveink. Most ülünk a seggünkön, amíg ki nem jön a nagylemez. De amúgy átlagosan párhavonta.

RZC: Tegnap Seattle-ben egy tök új számokból álló szettet játszottatok, ami azt jelenti -ha jól számolom-, hogy két év alatt írtatok vagy 35 számot. Hogy tudtok ilyen termékenyek lenni? Más bandák képekesek évekig ugyan azt játszani, de eddig ti még nem játszottátok ugyan azt a szettet kétszer, már amit én láttam.

Taiga: Ez így mindig friss érzés, amikor turnézni megyünk, vagy felveszünk valamit. Kb mintha mindig új zenekart csinálnánk. De ez motivál arra, hogy többet próbáljunk, minél több dolgot csináljunk együtt, és jobb zenekar legyünk. Szerintem sok zenekar azért játsza relatíve ugyan azt sokáig, mert sok koncertjük van, és nem nagyon van idejük újakat írni.

RZC: Jobb lenne többet játszani?

Taiga: Nem. Így tökre lelkesek vagyunk, ha leszerveznek minket valahova. Ha többet játszanánk, az kb azt jelentené, hogy lenne havi 4 helyi koncertünk és elveszne a kreativitás, a motiváció, meg az izgalom.

RZC: Jawsh Renoban lakik, te és Andrew Tacomában. Hogyan hoztok össze egy próbát?

Taiga: Elrepültem Reno-ba, hogy megmutassam az új dalokat Jawsh-nak, akkor dolgoztunk a nagylemez és a következő kislemez dalain. Feldemóztuk az összeset a nyolcsávosán, a  pincéjükben. Kb egy hét volt az egész, de minden nap ezzel foglalkoztunk. Reggel felkeltem, elkezdtem darabokra szedni a számokat, délután pedig amikor Jawsh hazajött a melóból, elkezdtük próbálni és felvenni őket. Az egész tényleg csak egy hét volt, felvettünk mindent. Néha egy rabfélének éreztem magam, a pincének nem voltak ablakai, és addig dolgoztunk a dalokon, míg mindketten mentálisan és fizikailag is kimerültünk. Amikor hazaértem és kérdezgették a haverjaim milyen volt az út, csak annyit mondtam, hogy egy hideg pincében voltam egy hétig.

RZC: Szerinted a Criminal Code egy hardcore banda? Mi a faszt jelent ez 2013-ban?

Taiga: Az tuti, hogy ahhoz eléggé hardcore banda vagyunk, hogy játsszunk hardcore bandákkal. Hardcorenak lenni 2013-ban annyit jelent, hogy egy japán hardcore banda pólójában ülve, aminek a nevét ki sem tudod ejteni, obskórus skandináv hardcore kislemezeket töltesz le egy blogról, mert a Black Flagről már mindenki hallott. Viccet félretéve, vannak tök jó bandák és fasza lemezek születtek idén is. 

RZC: De ti minek neveznétek magatokat leginkább? Hardcore zenekar, vagy post-punk, melyiket választanátok?

Taiga: Ezek közül egyiket sem. Post-punknak illetlenség lenne nevezni magunkat, a hardcore jelzőre pedig kiakadnának, akik szerint nem úgy szólunk mint a Negative Approach. Szeretem magunkat csak simán punk bandának titulálni.

RZC: Ha csak a feldolgozásaitok alapján kéne titeket megítélni, (Blitz, Dow Jones and the Industrials) akkor a zenekar elég járatosnak tűnik a puck-rock históriájában. Mit gondoltok a hardcore/punk történetét feldolgozó könyvekről? Szerintetek ti is bekerültök majd egy ilyenbe?

Taiga: Szerintem jó és fontos dolog dokumentálni ezt a dolgot. Nem lehet könnyű megírni egy ilyen könyvet, lehetetlen leírni mindent, minden zenekart és részletet. Túl sok minden történik, de ebben ez a király. Nem nagyon érdekel, hogy eljutunk-e arra a szintre, hogy beleírjanak egy ilyenbe, de jóleső érzés látni, ha a zenekar hat valakire valamilyen módon, arra amit hisz, gondol vagy csinál.

RZC: Van kedvenc könyved ebben a témában?

Taiga: Nagyon tetszettek a Big Starról és a Guided by Voices-ről szóló könyvek. Épp most kezdtem el olvasni egyet Arthur Lee-ről (Love). Talán azért tetszenek ezek jobban, mert egy bandára fókuszálnak, nem pedig egy színtérre. Meg az is tetszik, hogy van benne egy csomó sztori a dalírásról és a felvételről.

RZC: Mi van a dokumentumfilmekkel?

A "So Wrong They’re Right" a kedvencem. Nyolcsávos szalagokat gyűjtő emberekről szól, ami ma már elavultnak számít. De, amikor az emberek megtudják, hogy punk bandában játszom és lemezen jelennek meg a számaink, biztos vagyok benne, hogy elavultnak és elmaradottnak tartanak. A "We Jam Econo" egy másik kedvenc. A Minutemen nagyon kedves srácokból állt, és sok emberre voltak hatással.

RZC: Milyen hatással van egy zenekarra (rátok) az internet?

Taiga: Ott lehet a legjobban reklámozni a koncerteket. Az online kritika is jó dolog szerintem, sokan elolvashatják, akik túl lusták voltak felkelni és lecsekkolni minket élőben. Vágod, előbb valakinek jóvá kell hagynia a bandádat, hogy aztán mások is megnézzenek. Viccet félretéve, sokkal egyszerűbbé tette a turnészervezést például, néha mondjuk személytelenebb is az egész emiatt. Sokkal könnyebben hozzáférhetővé teszi a zenénket, így akik érdeklődnek urántunk, könnyebben informálódhatnak arról, hogy mikor jön ki új lemez, vagy mikor lesz turné.

RZC: Van valami határ, ahol már nem hagyatkoztok a digitális dolgokra?

Taiga: Mindig leírom az útvonalat ha turnézunk, mert nem bízom a GPS-ben. Ha lehet, szeretek telefonon is beszélni a szervezőkkel. Úgy gondolom, hogy az internet és a mobiltelefon kultúra lehetőséget teremt a közvetlen kommunikációra, mégis ez egyre jobban elhanyagolódik. Te nem érzed sértőnek, ha valaki egész nap a telefonja kijelzőjét bámulja, de ha felhívod őket, nem képesek felvenni vagy visszahívni?

RZC: Mi a megoldás? Hogy teszed magad túl ezen?

Taiga: Röhögni mindenen és szeretni mindenkit.

RZC: Oké. Hogyhogy nem játszotok már semmit a demóról? Mi lenne ha egy hmm, "haverotok" kiadná kislemezen 100 példányban? Felbaszna, vagy játszanátok róla újra?

Taiga: Folyamatosan írunk és veszünk fel új számokat, szóval logikusnak tűnik azokat játszani. Nem hinném, hogy bárkire is dühös tudnék lenni, aki időt és pénzt áldoz arra, hogy kiadja valaminket, még ha bootleg is. Ha mi is kapnánk pár példányt, király lenne. Szerintem ha kész az LP, megpróbálunk csinálni egy olyan setlistet, ami nagyobb spektrumot fed le a megjelent dolgainkból.

RZC: És mi a helyzet Tacomában mostanság?

Taiga: Az elmúlt év elég jó volt. Van egy király helyi banda, a Red Hex, eddig két kislemezük jelent meg. Van egy házuk, ahol koncerteket szerveztek, de egy időben egy csomó faszfej is járt oda, akikkel gondok voltak, így most az a hely szünetel. Viszont van egy másik fasza ház, a Fifth Dimension, ahol sokat segítenek a koncertszervezésben. Volt ott pár korai Criminal Code buli is. Tacomában a probléma azokkal a fiatal srácokkal van, akik nem fogjákfel, miért kell támogatni a turnézó bandákat, nem értik az egész koncepciót. Eljönnek, nem igazán törődnek a zenekarokkal, csak buliznak, sokszor idegesítőek. Ezen kívül vannak jó bárok, pár lemezbolt és egy csomó vietnámi étterem. Szokásos kisvárosi dolgok.

RZC: Megsértődsz, amikor az emberek azt mondják, hogy a The Sonics Seattle-ből való?

Taiga: Nem, hiszen mindenki tudja, hogy ők tacomaiak.

RZC: Mi tart vissza attól, hogy Olympiába, Seattlebe vagy Portlandbe költözz?

Taiga: Olympia és Seattle kb. fél órára vannak, sokszor járok oda koncertre, vagy haverokkal találkozni. Ez jó meg minden, de nincs okom odaköltözni. Azt is megoldottuk, hogy Jawsh-al működjön a banda, aki másik államban lakik. Ha a banda jövője múlna ezen, akkor azért költöznék.

RZC: És mi van az állam többi részével most, hogy a fű legális Washingtonban? Hogy vagy ezzel? És mi van a melegházasság üggyel? Tacoma lett idén a "legmelegebb város". Mi a helyzet ezzel?

Taiga: Ezek a dolgok nem változtattak semmin. Mi mindig is szívtunk füvet a melegházasságokon, haha. Ha jobban rápörögnénk a fűre, az nem tenne jót a bandának. A Cannabis Code elég terméketlen banda lenne. Azért hívják tacomát a legmelegebb váronak, mert sok meleg van hivatali pozícióban. Nekem ez természetes, én így nőttem fel itt, sosem gondoltam, hogy ez nagy dolog. Calgarynak egy meleg muszlim polgármestere van. Na az már valami.

RZC: Big Crux. Jó haveroknak tűntök. Hogy jöttetek össze?

Taiga: Azt mondanám inkább, hogy ők olyanok, mintha az idősebb testvéreink lennének. Mielőtt megalakult volna ez a két zenekar, nem nagyon játszott senki ilyen zenét Washingtonban. Jim-mel a Big Cruxból még egy Iron Lung koncerten találkoztam Tacomában, kb 9 éve. Zenéről dumáltunk, meséltem neki a Lärm-ról, de amúgy nem igazán emlékszem arra az estére. Pedig jó lenne, mert elég szórakoztató figura, és örülök minden percnek amit vele töltök. Felix-el is koncerteken találkoztam, és valahogy csak összeismerkedtünk mi is. Sokat lógtunk együtt és közeli barátok lettünk. Szerintem ő annak idején örült, hogy újra megismerhet új bandákat és új embereket. Emlékszem, mikor legelőször beszéltem vele, akkoriban kezdett koncertezni a Big Crux. Egy barátjuk szervezett volna nekik koncertet Tacomában, de nem jött össze valami. Végül én segítettem nekik, egy last minute bulit összehozni egy ház pincéjében. Marha jó buli volt. Nem sokkal később lenyomtunk együtt egy rövid turnét, jól éreztük magunkat. Ezután pedig kiadtunk egy split kislemezt.

RZC: Ha jól tudom, az egyik ex tagotok most a Big Cruxban játszik. 

Taiga: Miles már nem játszik a Criminal Codeban, de örülök, hogy egy ilyen fasza bandában folytatta. Egyébként Jawhs is kisegítette őket egy koncerten a múlt héten. Felixnek vannak gondjai a banda egyben tartásával, szóval igazából jó érzés, hogy mi is segíthetünk neki.

RZC: Akkor azt hiszem itt az ideje tisztázni a Criminal Code tagok egyéb bandáinak listáját.

Taiga: Jawhs játszik a The Indoors-ban, Andrew pedig a Sidetracked-ben, White Wards-ban és a Negative Press-ben. Közben páran kisegítettek főleg gitáron, Big Eyes-os srácok, vagy épp Malcolm a White Wards/Nudes-ból.

RZC: Mi a helyzet a Big Eyes-al? Mi köti össze a két bandát? Hogyhogy együtt turnéztatok?

Taiga: Nagyon jóban vagyunk. Chris, a Big Eyes basszusgitárosa volt a Criminal Code első basszusgitárosa, de aztán elköltözött New Yorkba. Végül Seattle-ben kötött ki és beszállt a Big Eyes-ba. Régebben ő is Reno-ban lakott, Jawhs szobatársa volt. Dillan és én jó barátok voltunk, néha beszállt dobolni a Criminal Code-ba. Beajánlottam a Big eyes-ba, amikor új dobost kerestek. A közös turné egyébként véletlen volt, észrevettem, hogy Kate és én kb. egyszerre próbálunk turnét szervezni. Gondoltuk király lenne összekombinálni a kettőt, és elég jól sült el a dolog. 

RZC: Más lett azóta a közönségetek? Érzik a sötétséget?

Taiga: Szerintem a legtöbb koncertünkön ugyan olyan a közönség még mindig. Szerintem ha másféle közönségnek kéne játszanunk, valószinüleg csak egy csapat balfasznak tűnnénk, akiknek már a beállásuknál lelépnek a koncertjükről.

RZC: Taiga, a származásodnak van bármi nyoma a zenédben? Volt valaha abból bármi gondod, hogy ázsiai vagy?

Taiga: Szerencsére mindig is Washingtonban laktam, ahol sok az ázsiai. Király lenne, ha a punk színtér is színesebb lenne, sokféle etnikummal, de ez csak kis mértékben jellemző. Néha találkoztam a turnék során pár korlátolt seggfejjel, olyan helyeken, akik olyan városban vagy államban élnek, ahol szerintük okés fasznak lenni, mert "itt így mennek a dolgok". Ez az ő szegénységi bizonyítványuk, egy szar, amit gondolnak. 

RZC: Vannak olyan ázsiai  punk bandák/emberek, akik inspiráltak?

Taiga: Imádom a Gauze-t. Lelkesítő, ahogy az évek múlásával egyre kaotikusabbak lettek, nem pedig letisztult a zenéjük, ahogy öregedtek. Aztán a Channel 3-nak van egy száma a "Manzanar", az egyik első szám volt, amit hallottam, és etnikai témában fogott meg. Az USA-béli japán internáló táborokról szól. Van egy nagy vásár minden évben a városhoz közel, a "Puyallup Fair", aminek a helyén egykor a  "Camp Harmony" volt 2. világháború alatt. Az is egy japán internáló tábor volt. A szüleim mindig furán viselkedtek, ha szóba jött, csak idősebb koromban állt össze a kép. 

RZC: Mik a terveitek a jövőre nézve, mi vár a Criminal Code-ra?

Taiga: Befejeztük az első nagylemez felvételeit, aminek egyébként "No Device" lesz a címe. Büszkék vagyunk rá, sokat dolgoztunk rajta, sok energiát fektettünk bele, szerintem ez lesz az eddigi legjobb anyagunk. Nemsokára befejezzük a kislemez felvételeit is, ha minden jól megy, kb. egyidőben jönnek majd ki. Ha kijött a nagylemez, lesz egy hosszabb turné az USA-ban. 

RZC: Mi az a sok kibaszott négyzet mindig a borítóitokon?

Taiga: Haver, mi csak egy rakás kibaszott négyzet vagyunk.

RZC: Mitől lesz a "Cold Through" a legjobb lemez szex mellé?

Taiga: "The artwork makes you hard and the music makes you wet"

--------------

A koncert pedig:

2014. NOVEMBER 18. | BUDAPEST @ Művelődési Szint (Müszi) (Blaha Lujza tér 1. (fullra belváros)) | BELÉPŐ: 1000 FT | KEZDÉS: 20:00

CRIMINAL CODE (USA)
PISS TEST (USA)
ZEN FASCISTS

https://www.facebook.com/events/1444284255832052/

Salad Days

Most újra ugyanazon okból írok ide, mint az első padragi suburban rock and roll party idején. Nagyon várom, egy ideje megint nem voltam koncert, de még próba közelében is alig. Vártam már, hogy véget érjen a hülye vizsgaidőszak és elkezdődjön a 'koncertszezon'. Fel sem tudnám hirtelen sorolni mennyi lesz mostanában. Februárban szinte itthon sem leszek, studió is lesz, végre, király. Ráadásul holnap kezdődik mindez. Sok jó emberrel fogok találkozni, olyannal is akit már egy éve nem láttam. Éljen!
...Ma korán reggel egy rétesszállító kocsival hoztuk haza a gitárládámat pestről, az ideiglenes próbatermünkbe, Marci szobájába. Ma ott próbáltunk kb 11-től este 6ig (najó, az még nem este de már sötét, és ez ott a gettóban nem mindegy), közben pizzazabálás meg sírvaröhögés. Meg vagyok elégedve az új számokkal (sőt), pedig ez nálam nagy szó.
Nos valószínűleg a közeljövőben több koncertbeszámolót fogok ide írni, mert lesz miről végre.
Csak hogy gazdagítsam a rólam szóló, senkit nem érdeklő sorokat: Megnéztem az előbb a Valami Amerika 2-t. Őszintén szólva nem számítottam sokra, hatalmasat csalódtam. Egy király magyar film. Végre nem tettek bele semmi égetnivaló, idegesítő médiarihét, hanem inkább normális színészeket. A négeres meg a fuck police poénért külön piros pont. A bűnös város meg tök jó film lehet basszus.
na mindegy, megyek aludni, hogy előbb legyen holnap.

a youtube videó nem maradhat el: mert a lawrence arms egy olyan banda, akiknek a nevét ráfirkálnám a padra meg a tolltartómra, ha középsulis lennék.

2008.

Sosem írtam még le ilyen listát, valószínűleg most sem fogom elintézni egy száraz felsorolással. Kezdjük a koncertekkel:

(a linkek a flyerekre mutatnak.)
1. - március 22 - Veszprém @ Padlás: Nesze, BxCxMx, FireAAMD, Végállomás és mi.
Abszolúte ez volt a legjobb buli idén. Kinyitották a padlás nagyobb termét, király zenekarok, rohadtsok ember, király hangulat, a Neszén a pokol szabadult el. Emellett persze barátok, jó arcok, kicsiarakásos afterparty, mámor meg minden ami kell.
Na most itt már bajban is vagyok. Az összes saját koncert fasza volt, főleg a P.F.A.-val és a Formyfriendssel közös bulik. Ebből ki lehetne emelni Balatonalmádit, ahol inkább a bandázás volt király (bár általában mindig ez a legjobb dolog). Meleg késő-tavaszi este, jó arcok, sok sör. Kiültünk egy padra nem messze a helytől ahol a buli volt, és hülyeségekről beszélgettünk. Na meg ebből a szempontból az ultimate no.1 a Balatonederics volt. Erről már többször írtam, felejthetetlen. Amikor vizibiciklivel, a sötét balatonon, éjjel, új értelmet nyer az 'Együtt többek lehetnénk', meg a horgászok bosszantása... áh leírhatatlan. A homokvárakat meg leromboltuk, tudják meg a kölykök, hogy nincs jövő.. Az otthonülős esték mellett az ilyen éjjeleken jövök rá újra és újra miért olyan fasza a punk. (és miért olyan szar a metalcore). Na meg az elő és utóbulik Áronnál. Circle pit a szobában, na meg az élet nagy dolgainak kivesézése.
Május végig király volt, valamiért ha erre gondolok mindig Siófok jut eszembe először, lehet az új hely varázsa miatt, meg persze azért is mert tényleg nagyon állat este volt. Egyedül NeszePeti nézett meg minket, meg egy srác aki elhitte hogy a backstageből mi játsztuk a good night white prideot, a szinpadon lévő zenekar pedig csak ugrál.
Következő hónapban volt a Nesze utolsó pesti koncertje, ami szintén királyság volt, főleg mert a Semmi Komoly is játszott. Kellően kevesen voltak, hogy valamennyire családias/barátias legyen, de elég sokan, hogy király legyen a hangulat.
Aztán voltam egy "nagykoncerten" is, a pecsában, Bad Religionon. Erről olvashatsz egy beszámolót a blog elején valahol, talán a 2. bejegyzés. Odavert rendesen, nagyon bejött.
Volt Free Fest is , ahol vagy egyre több fellépőnek van köze a fesztiválhoz, vagy ez is egy összeesküvés része, nagyon sok unalmas fellépő volt. De mindennap volt legalább egy, amiért megérte ottlenni, első nap a Loser Life volt ez. Bár én nem ismerem őket annyira mélyrehatóan, nem is akarok itt képzeletben eléjük térdelni, de királyság volt na. Aztán volt Nesze búcsúbuli is, amin valamiért korántsem éreztem magam olyan jól mint bármelyik idei bulijukon. Azért mégis jobb egy klubban, mint a réten. Mindent összevetve jó volt a Free Fest, aki meg csak azért megy oda, hogy igyon és fetrengjen, vigyázzon magára elalvás után, nehogy lehugyozva ébredjen. Ha jövőre is sok unalmas koncert lesz, az összes vasalthajú idorus pólós srácot megtérítjük majd.


Volt 2 saját magunk által szervezett koncert is, mindkettő sokkal jobban sült el mint vártuk. Az első BreakTheSilence (csak azért írtam le, hogy kivastagíthassam, hehe) a már említett csodahónapban, májusban volt, egy nappal a siófoki mulatság után. Majdnem el is szállt a koncertszervező kedvünk, mikor a külföldi zenekar megérkezett a lehányt oldalú zöld furgonnal, majd köszönés után elaludtak a füvön. De aztán csak összejött az egész, jobban mint vártam. Aztán most decemberben volt a második, ami nálam még rátett az elsőre egy lapáttal. Jó zenekarok, rohadtul sok ember. Bandázás a backstageben, a koncertek előtt, közben és után.

Ezek voltak 2008 emlékezetesebb megmozdulásai. Sokkal több koncertre akartam elmeni, mint amennyin voltam, de csóró diák vagyok egyelőre.

A legjobb hazai lemezeket csak listázom (sorrend nélkül).
Szóval az idén megjelentek közül ezeket hallgattam legtöbbet/ezek tetszettek a legjobban:

New Dead Project - This Means Everything
Säw - Got a Life?
Think Again - Every Roads Leads to the Start
PFA - Haszkovó
Nothing - Demo
Rivers Run Dry - Demo

külföldi lemezekkel nem tartom a lépést, csak ha egy-két nagy kedvencnek jelenik meg új albuma, azt szerzem be egyből. Volt is pár meghatározó, de ebből nem csinálok listát.

Jó év volt. Most, hogy megkerestem ezt a videót ide és meghallgattam, kaptam egy pszihózist, ohh bazz, the summer is gone.