Zajos új évet mindenkinek.

2 zenekar, akik lenyűgöznek a zajjal, így év végére.

CROCUS


LOTUS FUCKER

2010 - II.

Ahogy ígértem, most jöjjenek a hazaiak. Nem volt könnyű rangsorolni őket, még annyira sem, hogy eldöntsem melyikről írjak bővebben. Nem akartam ilyen Metalhammer szagú lemezismertetőket írni, de néha már majdnem sikerült. Nehéz egyszerre ennyi lemezről írni, jövőre lehet, hogy majd folyamatosan írom őket. Szóval akkor: (nem sorrendben):

Rivers Run Dry / Boredom split 12"

A Rivers Run Dry oldala az én oldalam. Ez a legfrissebb szerzeményem, tegnap hozta a punk posta (kösz Bori). Egy dal kivételével -a háromból- már hallottam a dalokat, szóval az újdonság szépsége annyira nem homályosítja el az elmémet. A Rivers Run Dry az a zenekar amelyik nem tud hibázni. Profik. Aki látta már őket koncerten az pontosan tudja miről beszélek. Felteszem a lemezt a lejátszóra, elindítom és ahogy bejönnek az első hangok a Come Disaster, Come Catastrophe! című dalban a KIBASZOTT SÖTÉTSÉG (így nagy betűkkel) kezdi betölteni a szobát, de úgy hogy letelepszik mindenhova mint a por. Zseniális a kezdésnél a 2-3 gitár, az akusztikus pötyögés, mellé a 022 zúzás, meg a mögöttük hömpölygő basszus. Nagyon bírom, amit művelnek, bár sok neocrustot nem hallgatok, de amiket ismerek, azok közül magasan ott vannak a topban. Az ének kimondottan bejön, sok hasonló bandát az ront el, -mint például a lemez másik oldalán található Boredeomot- de náluk nagyon el van találva. 3 szám sötétség, méghozzá nagyon mély sötétség, tele fasza ötletekkel amik feldobják, zajokkal, királyabbnál királyabb gitártémákkal. Ha már megvan kézzel fogható példányban akkor a külcsínyről is: gyönyörű. Szépen megrajzolt és kivitelezett borító keménypapíron, hátul számcímekkel, belül ötletes inserttel. Tényleg öröm kézbe fogni, hát még hallgatni! Nézzétek el, hogy rajongó tini módjára dicsérem őket, de hát ez van.

Erről a lemezről nem tudok dalt feltölteni, mert csak analóg formában van meg. myspacen meghallgathatsz kettő dalt a háromból: http://www.myspace.com/riversrundrydbeat

Semmi Komoly - Loss Fills The Air

Év volt az egyik legjobban várt lemez számomra az idén. Sőt, már tavaly is, de végül átcsúszott 2010-re a megjelenése. Várakozáson felül teljesített, ők a másik olyan zenekar, akik nem nagyon tudnak mellétalálni és azt tudom rájuk mondani, hogy profik. Ez mondjuk nálam nem szempont, sokkal többet tud adni az amatőr-de őszinte báj, de jó végighallgatni egy ilyen albumot is. A lemezen ez hallható, hangzás, bevágások minden a helyén van, hallatszik, hogy mindenre nagyon odafigyeltek. Az előző lemez óta még jobban kiforrt ez a dallamos-technikás-hardcore/punk amit ők csinálnak. Nem biztos, hogy jó jelzőket használtam, de körülbelül ezekkel lehet őket körülírni. Fogós gitártémák és tempók, lélekbe markoló kórusok, szomorú dallamok - Itthon ők a legjobbak ebben, bár nincs sok olyan banda, aki ehhez hasonló stílusban alkotna, már ha a punkon belül még különbséget teszünk, bár az is igaz, hogy nincs valami sok jó bandánk. A kedvenceim, meg akikből a 'színtér áll' valamennyire mind különböznek egymástól. Na szóval a lényeg, hogy ha nem is ez az év lemeze, az első 3ban tuti benne van. Ja és ők a kedvenc jelenlegi magyar bandám.


Semmi Komoly - Nézz Körbe

Young Arsenal - Demo
Elsőnek is leszögezném, hogy király ez demo, azért is került be ide, de először egy kis fikázással kezdeném. Ami a legjobban hiányzik a bandából, vagy inkább amúgy Rádiból az az önbizalom. NEM kell mindig azt írni, hogy bénák vagytok, mert egy idő után elhiszi az ember, meg főleg ti és ez csomószor oda is teszi a bélyegét egy bandára. Persze én tudom hogy nem szarok, de egy kicsit kevesebb önfikázással sokkal jobban venné ki magát az egész, jobban érezném, hogy ők ezt akarják csinálni mert ezt tartják faszának és beleadnak mindent. Jól 'ki van találva' ez a zenekar, mármint itt a körítésre gondolok. A zene pedig kurva jó. Hardcorepunk cseles gitárral - kevés kvinttel - és 3 énekkel a mai társadalmi problémák és az ehhez társuló, ebből adódó üresség témában. A számok közti összevágott trekkek nem tetszenek, általában úgy is hallgatom, hogy azokat kiveszem - bocsi, pedig biztos volt velük meló rendesen. A minap ezt is meghozta a punk posta kazetta formában, köszönet érte!


Young Arsenal - Csinovnyiki Csendélet

PFA - God Squats Us All

Ők a legjobb cimboráink, mégis elfogultság nélkül írhatok erről a lemezről csupa jót. Bárkik is akarják lemásolni őket az országban, nem fog nekik menni, mert nem ömlik belőlük az a fajta őszinte elmebaj, ami a PFA-ból. Az elmebaj amúgy egy hülye szó, mert ki mondja meg, hogy ki a normális és melyik elme hibás? Az egész lemez precízen meg van írva, mégis annyira természetes, hogy érződik, hogy egy csepp erőlködés nincs benne, csak tolják ránk ezt a beteg valamit. Szeretem hallgatni bárhol, leépíti az agyam tégláról téglára. A lassú zúzós és zajos részek a kedvenceim, bár az jó amikor ezekből vált át gyors punkba. Éljen a Veszprém County Underground! Ez az év lemeze a megyéből!


PFA - Space

Discriminated - Discriminated

Új banda a megyéből. Fenntartásaim voltak és még vannak is Várpalotával szemben, bár ezek a srácok pont nem tehetnek róla, de annál inkább tesznek ellene. Egy kezdeti félreértést leszámítva már az is kiderült, hogy jó arcok. Na de a lemez a lényeg, most. Belekötni nem lehet nem is akarok, 8 nagyon tökös hardcorepunk, szám kvinttologatás ezerrel meg frusztrált kiabálás, ahogy kell. Nekem a Kid Dynamite gyorsabb és kevésbé dallamos dalai ugrottak be először, ez azóta tartja is magát amúgy. One-Two Fuck You!



Discriminated - Believe in Yourself

Spark - Magnets & Lullabies
Ezeknek a srácoknak elgurult a gyógyszerük! Össze-vissza gitároznak meg énekelnek, de ez a dolog nagyon jó. Kár, hogy épp szüneten vannak -remélem átmenetileg- mert igazán bírom őket, mindig meg tudnak táncoltatni. És szívesen ráznék ezekre a dalokra, így hogy már ismerem őket. Váratlanabbnál váratlanabb témát vágnak arcon, pont ezt szeretem bennük, hogy mennyi ötletet tudnak pakolni egy percbe, még sem lesz valami szétesett darabokból álló művészkedés, hanem az egész egyben van és tök fasza. Ja és kihagytam a kedvenc jelzőm: tökös és zajos! Szóval remélem, hogy még lesz hozzájuk szerencsém élőben. Borító nincs még, a kép Bernáth Tamás 'szerzeménye'.


Spark - Magnets

Rosa Parks - Black Is The Color of Bondage Blue Is The Past
Ez nem punk lemez, de a zenekar hozzáállása simán megszégyeníti a legtöbb punk bandáét. Egyszer még a próbatermükben is aludtam, ám de nem ezért vagyok elfogult feléjük, sőt semmiért sem vagyok. Azért kerültek ide, mert így év vége előtt pár nappal letették ezt a lemezt azt asztalra, pontosabban a letöltés linket a punkportálra. Régebben csak youtube felvételt láttam róluk, az is egész jó volt, ám nyomába sem ér a rendes hangzóanyagnak. (Lehet, hogy eddig is volt nekik, de engem elkerült). Egyszerűen jó hallgatni ezt a lemezt, az effektelt gitárokat, meg úgy egyben az egészet, ahogy harmonikus dallamokból átfordul egyszer-egyszer elborultabb témákba. Nagyszerű dalírók a srácok, van érzékük hozzá, hogy hogyan keltsenek különböző érzéseket ének nélkül. Körülbelül a 2. szám közben gondoltam rá, hogy milyen király lenne bele néha egy-két lazább, screamos énekbetét, erre tessék, a 3., Only The Light című dalban van is a vége felé és még jobban üt mint ahogy én előtte kigondoltam. A szöveg pedig az Everyone left me - I'm all alone sorokkal kezdődik, zseniálisan illik a zenéhez ez az érzés. Bár gondolom felét sem vettem észre, de a nevükkel már eleve a rasszizmus ellen 'szólalnak fel', ahogy a lemezen több helyen is érezni erre utalást, méghozzá a legokosabb eszközökkel. Nem vagyok benne biztos de az 0110 dalcím is erre utal, valamint a zseniálisan a dalba kevert zongora+légiriadó sziréna és az írógép kattogása. Lehet, hogy ezekben a dolgokban tévedek.Egyre erősebben érzem, hogy meg kéne őket néznem élőben meg megkérdezni őket erről. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a lemezről. Köszi srácok!


Rosa Parks - 0110

Dance or Die!!! - We'd Rather Be Sleeping
Ezt a lemezt is vártam már. Az előzőleg felpakolt dalok után meg is lepődtem, mennyire jól szól. Ok, a dob fura, de engem az nem zavar. Nem szeretem mindegyik dalt a lemezen, de az a pár ami tetszik, azok nagyon. Mondjuk jó felé billen a mérleg nyelve, mert csak pár van, amin nem szoktam pörgetni. Biztos elég mainstream arc vagyok, de a Tánc az egyik dal ezek közül, de hát ugye mindenki tudja, hogy ez az új lemez slágere, haha. Az éneklős résznél pedig egyből a Nesze ugrott be, az rész akár a legutóbbi lemezükön is lehetne egy az egyben. Az meg poén, hogy a baráti köröm felének ez a csengőhangja. A favorit az Önámítás kémiája, amit sajnos nem játszanak élőben. Szövegben és zeneileg is meg szeretem a végén amikor az egész felhangosodik és rátekerték a gaint-t és ez kiégeti az agyam. Ők amúgy az egyik olyan zenekar, akiknek a szövegeit a legjobbnak tartom itthon. Fasza dolgokról faszán és közvetlenül írnak és nekik még hiszek is. Megfogalmazták a punkot a New Dead Project után még jobban az Chaos Sets Me Free-ben. Ez is bennevan a top 3idén. Várom már a DoD/PFA splitet.


Dance or Die - Az Önámítás Kémiája

Mind Your Step - 15 Songs Of The Frustration
Ez a lemez nem más mint 15 kíméletllen fastcore/hardcorepunk vágta, 0 tökölkéssel, és pont ez ami tetszik benne. Pedig nem jellemző rám, nagy részét az ilyen bandáknak nem szeretem meghallgatni, de biztos elfogult vagyok, mindenesetre elég sokat pörgött ez idén a lejátszómban.
Biztos jellemző rám, de a kedvencem az Outro, amit One Last Breath-re kereszteltek. Tele lassú zúzással és zajokkal. A 3 feldolgozásból kettőt bírok, a Betercoret sosem hallgattam igazán, de a Something Against You és a Bones Brigade szám telitalálat. A jövőben jobb lenne tőlük egy valamivel jobb minőségű cucc, mert így néha a lendület elveszik. Ami új dobossal is folytatódik élőben remélem! Mindenesetre úgy néz ki, hogy áprilisban össze leszünk zárva egy kisbuszban velük egy hétre és örülök, hogy velük.


Mind Your Step - Summer Day '82

Hanoi - Néma Falak, Üres Fejek
Ezek a srácok biztosan nem egyszer hallgatták meg az RLO/HXT splitet, elég erősen érezni rajtuk ezt a két hatást. Az intrórol pedig elsőre a Libido Wins ugrott be. Baszottul jól szól ez az EP, bemutatkozó anyaghoz képest meg főleg. A szövegek sem rosszak, bár kicsit demagóg hatásúak, és e miatt hiányzik belőle valami személyesebb dolog. De amit megírtak, azt sikerült frankón megfogalmazni. Jópárszor meghallgattam a pesti tömegközlekedés közben és azért legtöbbször marha jól esett. Fsza lenne már őket is élőben megnézni. (Március 12 - Tapolca). Mindenképpen az év egyik legnagyobb meglepetése. ez az EP Kíváncsiam várom a következő anyagot, ami, ha jók az értesülésem egy Libido Wins/Hanoi split lesz.


Hanoi - A Ma Seggfejei, A Holnap Seggfejei

Garga Pitic - Hallgass!
Először amikor megkértek, hogy csináljak egy logót, ami legyen minél egyszerűbb, legyen rajta Garga Pitic, töltények, 2 kézigránát meg a zenekar neve a Discharge betűtípussal, nem sok jót feltételeztem őszintén szólva. Aztán látva, hogy poénra veszik az egészet megnyugodtam, viszont nem nagyon kedvelem a poén bandákat, de aztán a felvételt hallva meglepődtem. Ez nem egy poén banda, de nem is az, amit a borító sugall, hanem valami sokkal jobb. Nem azt mondom, hogy egy Breathe In, de jóval felülmúlja a várakozásaimat, mostanában elég sokszor hallgatom.


Garga Pitic - Tisztán, Torzítás Nélkül.

Ninpulators - Demo II.
Az első demo is bejött, ez pedig szerintem még jobb lett. A magyar szövegű darabokat hallgatom legtöbbször, persze az angolok is jók, de ha már itt vannak ezek, akkor ezeket inkább nyomatom. A Jó Vicc miatt jobb ez nálam, mint az előző demo, az azon lévő magyar dalok jobban, mint az ezen lévő többi szám (a Jó Viccet leszámítva ugye). Na de nem akarok sorrendeket állítani a dalai közt belevonva az első demót is. Még mindig azt szeretem bennük, hogy a szövegeik és így az egész banda zenéje nagyon közvetlenül hat, és ezt így nem tudom nem szeretni. A zenén amúgy eléggé érezni Kobera úr skandináv-hardcore-punk imádatát, nyers és tökös. Sajnos az egész Something Against You (biztosan nézőpont kérdése) nyomába nem ér, viszont gondolom ebben a bandában könnyebb mozogni, valahogy lazább az egész. Rázni is jó rá élőben.


Ninpulators - Jó Vicc

Rákosi - II.
Hazudik, aki azt állítja, hogy még sosem mosolyogta el magát Rákosi dalokon. Persze, a szövegek háttere szomorú és elkeserítő, mégis legtöbbször poénok vagy helyzetkomikumok csattanójaként hallom őket vissza. Egyszer a raktárban ahol melóztam valaki elordította magát: 'Zsolti, hol vagy?' és ez megmentette a napom, hehe. Ez a demó is bővelkedik könnyen idézhető sorokban, bár kevesebb a Jászkunsági história, így is van mit megénekelni. Valamint a zenekart is olyan legendák járják körül, hogy azokról is el lehet beszélgetni egy-egy koncert után. És ez az egész egyszerűen jó, hogy van. Remélem nem fog hamar kifulladni a dolog.


Rákosi - Digép

2010. - I.

Idén nem nagyon tudnék hosszabb listát írni, mert a magyar bandák aktuális anyagán kívül alig hallgattam idei lemezeket. Csak most, a téli szünetben jutott időm rá, hogy hallgassak párat, úgy ahogy én szeretem, fülessel itthon a sötétben vagy éppen nappal a hangszórókból, albuma válogatja. Azokról meg nem nagyon írnék listát, mert mindnél él még az újdonság varázsa is. Azért itt csokorba szedem, amit idén nagyon bírtam, vagyis amiről így érdemes szót ejteni. Íme az első részben a külföldi termés:

No Guts No Glory - Hidden In The Light
Ez a zenekar még a tavalyi Rise Festen nyűgözött le, de eddig a hangzóanyagaik eléggé elmaradtak az élőben nyújtott teljesítményüktől, szinte felismerni is nehéz volt, lemezen egyszerűen nem tetszett, na. Tisztelet a kivételnek, egy vagy két dal talán nem volt rossz. Annyira nem is követtem őket, de pár napja megláttam az új lemezt, be is szereztem hamar.
Végre! Nem csak az, hogy sokkal jobban szól, de végre átjön az a lendület ami élőben megvan bennük, még ha amúgy lassítottak is a tempón és még több a melódia. De nem olyan melódia ám, ami olyan könnyen kiszámítható, hanem pont az amit nagyon ritkán csípni el és nagyon bírok. Szóval az, ami egy számon belül is többször meglep, egy fasza részt egy még jobb követ és csak azt veszem észre, hogy 'huh bazdmeg, valami nagyon jónak a közepén vagyok. Nem azt mondom, hogy a lemez egy folyamatos spanyol viasz tojás, mert nem az, de nálam nagyon betalált. Kár azért a kicsivel több mint egy perces In becoming című átvezetőért, nem szeretem amikor a metálos riffelést keverik a poppunkkal. Remélem nem térnek át az A day to remember féle szar zenére. A lemez ezt a kis bakit leszámítva amúgy nem kacsingat arrafelé, szóval bizakodó vagyok a jövőbeli anyagaikat illetően is.

No Guts No Glory - Dry Rivers

Astpai - Heart to Grow

Hasonló a helyzet velük is. Elsőre tetszettek élőben, de az addigi lemezeik nem nagyon jöttek be. Túl sokat erőlködtek rajtuk, nem állt jól nekik, de főleg az éneknek a 'keményebb' vonal, meg a dallamok sem találtak ki azokból a részekből igazán. De már az előző két kislemez is jó irányba indult, ami ezen a lemezen csúcsosodott ki. Ugyanakkor érezni azért, hogy srácok otthon azért nem valami gagyi poppot hallgatnak, hanem inkább a Nerve Agents pörög a sok DING mellett. Maradt azért elvétve morcosabb ének de szinte tökéletesen vezetik ki belőlük a dallamos részeket, nem olyan nyögve nyelősen, mint a régebbieken. Mondjuk néha már-már túl harmonikus is nekem, főleg olyan részeknél, mint a Southwards refrénje, itt le sem tagadhatnák a német gyökereiket. De hát tekintve, hogy a bandának köszönhetően végigturnézták már európát és az usa-t, miért is ne lennének vidámak. A dalszövegek is elég jó meglátásban szólnak erről átvezetve oda, hogy milyen dolgok is számítanak igazán. Szóval elég jól meg tudják ragadni a lényegek a srácok. Jó ezt a lemezt meghallgatni, jó érzést okoz. Így a végére még annyit, hogy a Radio PMA átvezető és a borító is elég béna szerintem. Ja és április 1.-jén megint tapolcán játszanak.

Astpai - Wastable Wires

RVIVR - Dirty Water EP / s/t LP
Mivan, ez a poppunk éve volt? Aligha, de az idén megjelent lemezek közül azok pörögtek, bizony. Nem akarom ketté szedni ezt a két művet, mert a Rvivr-t mindig ömlesztve hallgatom. Már írtam róluk nemrég, nagyon bájosak ezek a srácok/lányok és nem restek ezt belerejteni a zenéjükbe sem. Mégsem nyári délutánokra és estékre ajánlanám, inkább őszi és kora téli sétákra. Nem is nagyon hallgattam akkor mást. Ez a fajta zene tényleg rendbe tesz és tisztán látásra bír. Nem az aktuálpolitikával meg az ilyen lényegtelen dolgokkal kapcsolatban, hanem amikor hallgatom azt érzem, hogy tudom mire van igazán szükséges és már dolgok nem is fontosak és szarni kell rájuk. Ezt érezni meg jó, szóval gyakran pörög ez a két lemez azóta is.


RVIVR - Edge of Living

Deny Everything - Things I Like EP

Ők -eddig- mindig elmentek a fülem mellett, bele-belehallgattam de tényleg olyan volt mint valami kiadatlan Kid Dynamite válogatás, ami egyben jól is hangzik, mert a KD király és ha már valakit hozzá hasonlítanak az rossz nem lehet. Miközben ha ez minden jó amit el lehet mondani egy bandáról az nem garantál túl hosszan tartó szerelmet irántuk. Ez jellemző is volt eddig, a Speaking Treason EP számai és karcos hangzása faszák, de két hallgatás után már könnyen ráuntam. Nem is töltöttem le egyből az új és egyben utolsó EP-t, -ugyanis októberben feloszlottak- csak most nemrég, unalmamban. Aztán az első szám, a címadó Things I Like eleje kíméletlenül csapott bele az arcomba, majd mire észbe kaptam az egészet megtörték egy tökös dallammal, amit az énekes kissé szokatlan stílusa/hangja vagy nem tudom mitől hangzik furának, szóval az még jobban feldobott. A Rvivr-el ellentétben ezt ajánlom nyár esti 'nincsholnap' bulikba, koncertre autózós délutánokra vagy turnéra bepakolás mellé. Mindössze körülbelül 6 perc hosszú a lemez, így a lendület megmarad végig, semmi erőlködés, csak színtiszta tökös dallamos kvintelés és kiabálás. Nálam a cím is nagyon betalált, mi is lehetne ennél őszintébb. -Van egy Agatha szám, a 16 things i like, amiben az énekes csaj felsorol 16 dolgot amit bír, na talán az még egy picivel.-


Deny Everything - Things I Like

Ceremony - Rohner Park
Gondolom ez egy igen megosztó lemez. Akik azelőtt a kíméletlen hardcorepunk számok miatt bírták őket, könnyen hoppon maradhattak idén, meg biztos vannak akiknek elég a név és lenyelték ezt a lemezt. A Ceremony egy üde színfolt, egy érdekes jelenség. Nem tudom miért újítottak így be, talán rászoktak a krekkre vagy ilyesmi. Egy magyar portálon -nem a punkokén - azt olvastam, hogy ez a lemez visszább nyúl a gyökerekhez. Hova? Előrébb ugrik inkább egy öt-tíz évet. Inkább az agyukban nyúltak mélyebbre, hogy még jobban felszínre jöjjön ez a beteg frusztráció ami árad a számokból. Meglepődni nem volt időm, mert az első szám szépen lassan húz magába, majd a Sick eleve olyan jó dal, hogy már csak azzal foglalkoztam, hogy mekkora királyság szól a fülembe. Erős kezdés, sokkal jobban bejönnek az ilyen pszihóbb számok, mint a régebbiek. Első számú kedvencem a Doldrums, ami tökéletesen talál a borítóból áradó, unalmas kisvárosi élet hangulathoz. Meg így az egész lemez elegyensúlyoz az ebből az érzésből áradó frusztráción. Tényleg tökéletes ez a lemez. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megnevezzem az év lemezének, de ilyet sosem teszek, mert holnap már máshogy gondolnám szerintem. Mindenesetre egy izgalmas banda, akik lehet, hogy majd egyszer túlságosan elszállnak és beatlest fognak játszani az acid tripjeik közben, de egyelőre nagyon jó helyen vannak.


Ceremony - The Doldrums (Friendly City)


OFF! - First Four EP's

Keith Morrisnak egyszerre van könnyű és nehéz dolga is. Egyrészt a hírneve miatt elég könnyen bekerült a banda a köztudatba, másrészt egyből megfogalmazódik a kérdés: Most ez tényleg jó, vagy csak az öreg neve miatt eszik annyian? És még ha jó is, ez sokakat el is kedvetlenít. Majd azért játszanak a koncertek végén egy Wastedet vagy egy Deny Everythinget?
Meg különben is mit akar már ennyi idősen? Hát mit? Nyers hardcorepunk zenét játszani amit régen is. Nem tagadom, bennem is fogalmazódtak meg negatív érzelmek a zenekar körül forgó dolgok miatt, de hallgatva a számaikat arra jutottam, hogy ezt bárki is csinálja, nekem tetszik. Meg aztán Keith -bár nem követtem azóta nagyon- mégiscsak megformálta a Black Flaget meg a Circle Jerkst a legjobb időkben és úgy tűnik még mindig eléggé fel van baszódva. Aztán, bár a zenéhez nem járul hozzá, körítésnek nem elhanyagolható, hogy ugyan az a Raymond Pettibone készíti a borítókat és a különböző artworköket a bandának, aki annak idején az SST bandáknak is. Meg is rendeltem a First Four EP's box setet, amihez jár egy extra Pettibone új műveit tartalmazó füzet bootletként. A 16 darab, 1 perc átlagidős számok pont elég hosszúak, hogy kibontakozzanak, még sincsenek túltökölve, szóval olyan amilyennek lennie kell egy lemeznek amin Keith Morris a boldog időket idézi. És egyébként tényleg. Ha kicsit recsegősebb lenne, meg kevésbé profi, akkor simán elhinném, hogy ezek kiadatlan számok akkorról. Azt nem tudom, hogy igaza volt-e a Circle Jerks gitárosának az American Hardcore végén azzal, hogy ennek a punk dolognak már vége, mert én nem voltam ott, csak pár videóból képből és írásból és persze hangból láthatok bele, de azért poén, hogy rögtön ez után a credits alatt Keith énekli a Nervous Breakdownt.

OFF! - Now I'm Pissed

lemezek, amikről szerettem volna ha írhatok, de annyira mégsem találtak be-, de mégis jobbak minthogy ne említsem meg őket:

Sundowner - We chase the Waves - vannak rajta jó dalok, de -egyelőre- nem ér az előző lemez nyomába.
Cloak\Dagger - Lost Art - a helyzet ugyan az. Koncerten az új dalok is jók, de a lemez nem tetszik annyira mint szeretném.
None More Black - Icons - vannak megszokott jó pillanatok a lemezen, de sajnos egyben elég gyenge. Az év csalódása számomra.

Kellene egy időgép #1

Ha nem is elsőnek, de ide csak visszamennék. Fasza látni, hogy az énekes skac majdnem felrobban, aztán 1:57-nél be is ugrik a srácok közé. Minap megnéztem valamiért a Have Heart last show dvd-t, azon egy ilyen tökös (majdnem azt írtam, hogy cool) mozdulat sem volt. Mondjuk itt is van a közönségben pár regulázni való alak, de velük nem szoktam foglalkozni. Szóval mostanában őket szoktam hallgatni amikor sétálok a hideg Pesten vagy így buszozok/metrózok: