Lost Boys interjú

Folytatom a meg nem jelenő Nem Változunk #3 tartalmának feltöltését. A Lost Boys egy fasza francia hardcore/punk banda, tavaly szeptemberben játszottak nálunk.

Szevasztok! Először is mutatkozzatok be, kik vagytok, honnan jöttetek, hogy jöttetek össze, ilyenek. Just for the record.

Lucien: Helló, mi vagyunk a Lost Boys. G.Flo (dob), Bertrand (gitár), Flo (basszer), és én éneklek. Lyonban, Franciaországban élünk, 2006-ban itt volt az első koncertünk a Lexomyl and the Sprits nevű amcsi banda előtt.

Imádjuk a hardcorepunk zenét, főleg ahogy a 80’-as években játszotta azt a Black Flag, a JFA, a The Freeze, Minor Threat, Bad Brains, vagy mondjuk az Agent Orange. Ezek a bandák hatalmas hatással vannak ránk és a dalainkra. A Lost Boys a lehetőségünk egy „baszd meg”-et mondani a mindennapi unalmas életre és rutinokra, az eszköz amivel ellenállunk ezeknek.

Honnan van a nevetek? A filmből vagy tényleg elveszettek vagytok? : -)

Lucien: A nevünket konkrétan a M.I.A. nevű 80’-as évekbeli banda egyik lemezéről vettük. Amikor nevet kerestem magunknak, valami „gyakori, átlagos 80-as évekbeli klisé” szerűt akartam, mondjuk valami „Youth valami” vagy „valamilyen Kids” és mikor elém került a Lost Boys, egyből megtetszett, haha. A The Lost Boys című film nem rossz, nem is olyan jó… bár imádom a régi horrorokat, de vannak sokkal jobbak is... érted. Az egyik kedvencem mondjuk benne van, Corey Feldman, ő játszik a Stand by me, Friday 13th, Chapter 4, The Goonies, Gremlins címá filmekben is. Na ezek nagyon fasza filmek! Imádom őket! Bocs, néha elragad a nosztalgia és megesik, hogy elkanyarodom a lényegtől, hehe.

G. Flo: Amikor Lucien kitalálta a nevet én eléggé elveszettnek éreztem magam, a kortársaim már mind beléptek az úgynevezett „életbe”, én meg nem tudtam hova tartok éppen. A velem egyidősek többsége már gyerekeket nevel, unalmas munkájuk és unalmas hobbijaik vannak. Most akkor én élem rosszul az életem? Nem akarok olyan lenni mint ők, inkább maradnék még „lost boy”.

Bertrand: Én idősebb vagyok Flo-nál, az én koromban már mindenkinek van szép állása, gyerekei meg olyan felnőttes dolgokat csinálnak és olyan dolgok érdeklik őket, érted. Én ezeket a dolgokat leszarom, sőt utálom. Amennyire lehet én szabadon akarok élni, úgy értem én akarom eldönteni mit tegyek, nem akarom minden napom ugyan úgy, rutinszerűen élni.

Néha nagyon távol érzem magam az emberektől, a banda a fegyverem a „normális” élet ellen.

Nem vagytok fent semmilyen közösségi oldalon, ez manapság elég ritka, még a hardcore/punk bandáknál is. Ez az elveitek miatt van, vagy csak egyszerűen nem érdekelnek titeket ezek az oldalak?

G. Flo: Engem simán csak nem érdekel, hogy legyen myspace vagy facebook oldalunk. Nem ellenzem őket, nekem van mindkettőn személyes oldalam. Semmi bajom vele amíg ingyenes. Azt mondjuk hülyeségnek tartom, hogy a ma már a legtöbb flyeren ott van, hogy melyik banda milyen zenét játszik, meg a myspace címük. Szerintem tökéletesen elég egy zenekarnak egy sima weblap, akit érdekel úgyis megtalálja. Nem nagyon hiszek abban sem, hogy a myspace promotálásra vagy ilyesmire jó, én is szinte naponta kapok annyi reklámot, koncertplakátot, hogy már fel sem nagyon figyelek rájuk, ez igaz arra is ha ’addol’ egy banda. A legjobb dolog este ragasztó + plakátok aztán irány a város, hehe!

Mit érdemes tudni a lemezeitekről? Sok 7”-etek és cd-tek jött ki, a számok között pedig sok az átfedés.

G. Flo: Van egy minden számunkat tartalmazó CD, amit direkt a nyári EU turnéra csináltunk, amikor nálatok is voltunk. Van egy s/t 7”, valamint egy split a Sunpower-rel és a Strong as Ten-nel és egy demó kislemez. Eddig. Most dolgozunk egy nagylemezen, remélem minél hamarabb kijön már.

A szövegeitek általában ezekről a napi rutinokból való kitörésről szólnak, hogy próbáljátok ezt megélni? Szeretitek Orwellt? Láttam pár 1984 tetkót rajtatok.

Lucien: Én nagyon bírom Orwellt! Pár könyve nagyon közel áll hozzám: 1984, Coming up for air, Animal Farm, Down and out in Paris and London… Épp a lakásunkban voltunk a szobatársammal, aki éppen akkor vett egy tetoválógépet, és rajtam próbálta ki. Ez jutott először eszembe, így lett egy 1984 felirat a karomon, hehe. Utólag örülök neki! Kísérteties könyv, egyre jobban haladunk feléje. Amúgy is imádom a negatív utópiás könyveket és filmeket, mint pl. a Us from Zamiatine vagy a Fahrenheit 451 Bradburytől.

Amúgy 1984 a hardcore/punkban és a politikában is elég jó és érdekes év volt. Olyan válogatások jelentek meg mint a „Peace” vagy a „Welcome to 1984”, valamint a könyv metaforájaként a Ronald Reagen elleni „küzdelem”.

G.Flo: Szerintem a legjobb módja a szürke hétköznapok legyőzősére a turnézás, meg, hogy annyi koncertezz amennyit csak tudsz. Legalábbis nekem ez bejön. Mondjuk szerencsés vagyok, szeretem a munkám, de azért jól esik a haverjaimmal lenni és kitörni a mindennapokból. Turnézni a legjobb a világon, látni új országokat, találkozni új arcokkal, meg mindig tanulni valami újat. Legjobb lenne mindig csak menni!

Most nyáron voltatok európa turnén. Milyen volt, merre voltatok? Nem nagyon találtam róla infót. Milyen különbségeteket láttok kelet európa és az otthonotok közt? Ezalatt mindent, illetve bármit értek… buli, csajok, társadalom, bármi. Meséljetek!

G.Flo: Ez vicces, mert itt nálunk a legtöbb ember azt hiszi, hogy ha kiérsz Németországból, akkor egy nagy Kelet Európa nevű országba érsz, a többi országnév pedig csak ilyen folklór dolog. Ez volt amúgy a második turnénk arrafelé és újra megdőltek ezek a kelet-európával kapcsolatos általános tévhitek. Mindenhol egyaránt kedvesen fogadtak minket, király bulik voltak.

Nem lehet kikerülni a kérdést: Hogy tetszett Magyarország?

G. Flo: Haha, király volt! 2 koncertünk volt ott, mindkettőn jól éreztük magunkat, fasza bandákkal nyomtuk és jó arcok jöttek le a bulikra. Székesfehérváron és Tapolcán is. Mindenki mozgott, táncolt és még a kaja is király volt!

Attól pedig le voltam nyűgözve, ahogy a nácikat fogadták a srácok. Ahogy ott is mondtam neked, király volt látni, hogy nem ússzák meg pofánverés nélkül, ha lejönnek egy hardcore/punk buliba. Kicsit meg is ijedtem, nálunk Franciaországban van annyi eszük, hogy le sem jönnek. De ha megtennék, remélem nálunk is ez lenne belőle. Jó volt nézni a dobok mögül, ahogy kapnak, hehe!

Mi újság Franciországban? Milyen ott a szcéna, a punk-rock élet?

G.Flo: Nekem nagyon tetszik, nem tökéletes, de szeretem. Van sok király banda, klub, foglaltház meg aktív emberek, akik azon vannak, hogy jobb legyen a szcéna. Szerintem itt ez egyszerűbb talán, mint a kelet európai országokban, már ahogy én láttam a dolgokat. A foglaltházak ügyében főleg, valamint ugye a nácik is békén hagynak minket általában. Itt könnyebben hívják magukat a srácok punknak, mert szinte minden adott hozzá, nálatok pedig az volt a benyomásom, hogy jobban ki kell állnotok a véleményetekért, magatokért, többet kell gürizni egy buliért, és ezért minden tiszteletem!

Vannak itt király bandák, a kedvenceim: : Strong as ten, Koenigstein youth, Ken park (rip), Abject object, Lxomyl, 1000 Vierges (rip), Clean cuts, 12225 chacals, Organ grinder (rip), Teenage wasteland.. tuti kihagytam párat.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Turnék, új lemez?

G. Flo: Most értünk vissza egy másik, 12 napos francia/ír/angol turnéról, amin a Koenigstein Youth nevű fasza francia hardcore-punk bandával voltunk. Mondanom sem kell, király volt nagyon. 2010-re tervezünk egy LP-t megjelentetni új dalokkal.

Bertrand: Igen, tervezzük egy ezt LP-t meg pár turnét. Meg továbbra is sok buli. Ez a kulcs, haha!

És végül, valami amit még el szeretnétek mondani?

Bertrand.: Nem tudom meddig fog még a Lost Boys működni, de most biztos vagyok benne, hogy ez az életem, a zene megszállottja vagyok. Ez segít nekem élni és lélegezni.

Amúgy fanzint írok és disztrót üzemeltetek.

G.Flo: Kösz az interjút, meg hogy érdeklődtél irántunk. Szerintem jó és fontos dolog a kapcsolattartás másokkal. Úgyértem a hardcore/punk nem csak zene, hanem nézőpontok és vélemények cseréjének lehetősége és egy nagyszerű közösség.

Üdv mindenkinek Magyarországon!