2009. szeptember 23., szerda

2 years 'till twenty-five

Végre eljött Pestre egy olyan zenekar, ami igazán az egyik kedvencem, nem csak a nem rossz és a kurvajó, de csak pár számot ismerek kategória között mozog. A Witch Huntról van szó. Minden ideális, csütörtök, a pogo loco fasza hely, a sör aránylag olcsó, a belépő sem volt vészes. Mikor a barátnőmmel odaértünk, még senki sem volt ott, csak a With Hunték érkeztek meg. Picit csalódtam, nem hoztak magukkal kutyát és a gitáros lányok nem voltak picit sem büdösek, sőt. Ápoltak, jól öltözöttek, meg merem kockáztatni, hogy csinosak. Emellé még bunkók és titokzatosak sem voltak, mint a Gollywog énekesnője, hanem közvetlenek, jófejek és beszédesek. Végülis ez jó pont is lehetne, de mégis egy 'neo-crust' bandáról van szó!
Megjöttek a többiek, szotyiztunk, söröztünk meg sztorizgattunk amíg elkezdődött a New Dead Project. Más koncertekhez képest elég sokan voltak, levegősen betöltötték a termet a punkok, mozgás viszont nem igazán volt rájuk, pedig részükről beleélésből és mindent beleadásból nem volt hiány. Mindenesetre az új lemez valószínüleg király lesz, az új számokból ítélve.
Ezután szotyiztunk, söröztünk meg sztorizgattunk kb. a Rivers Run Dry közepéig. Én mindenképpen meg akartam nézni, annak ellenére, hogy nem élem az ilyen sötét d-beat zenét, egy éve sokat hallgattam a demót, amíg a punk a platónt olvastam éjjelente. Felismertem ezeket a számokat, vissza is adta a tavalyi őszi hangulatot, meg eszembe jutatta, hogy megint itt az ősz és jön a tél is baszki. Szóval a koncertjük fasza volt na, sokkal jobb, mint azt vártam.
A Witch Hunt előtt megnéztem a merchet, be is húztam gyorsan egy 7inch-et, az a rohadt split lemez sehol sincs fent normális minőségben. Meg amúgyis azt szeretem hallgatni.
Reménykedtem, hogy a Blood Red Statesről is játszanak majd, az új album azért nem olyan jó mint az. 2 szám kivételével mindent eljátszottak amit akartam. Első számnál már tudtam, hogy az év egyik legjobb koncertje lesz, pedig az egy számomra semleges dal volt az újról, de mégis a Witch Hunt állt előttem a színpadon és kurvajól játszottak. Bele sem mertem gondolni mi lesz ha eljátszák a kedvenc számaim. Az első ilyen az All Thorn Up volt, teljesen kész lettem tőle. Utána elnyomták a két kedvencem az újról, a Burning Briges to Nowheret és az Everydayt. Aztán a Shades of Grey már tényleg betette a kaput, teljesen végem volt. Végül először utolsó számként beharangozott Twenty-Five feltette az estre a koronát, annak a számnak az utolsó 1 perce zseniális! Élőben is. Itt indultam be a legjobban, koncerten ez volt az év legjobb 1 perce eddig. Aztán a sok one more song után volt pár feldolgozás, a végén valami feminista számmal, ami amúgy állat volt, a pofánkba énekelte a csaj, hehe! Kicsit hoszabb volt mint egy punk koncertnek lennie kéne, de nem bántam, sőt még két szám belefért volna, de így is teljesen ki voltam elégítve. Mégiscsak a Witch Hunt állt előttem egy kőbányai kocsmában, csütörtök este.
Koncert után egy kis dumálás után le kellett lépnünk az ejszakai buszhoz, hogy elérjük az utolsó vonatot.
Az este megér egy 10/10-et, egyedül másnap reggel hiányzott, hogy mindenem fáj. Lehet azért, mert most nem valakinek a padlóján vagy szekrényében hanem egy kényelmes ágyban aludtam, de így volt jó.

Így visszaolvasva kicsit olyan, mintha 15 évesen írtam volna egy HT koncert után, de hát örültem mint majom a farkának, vagy mint egy blahás punk a kannásbornak.

Remélem jönnek még.
Counting Down The Days!






Nincsenek megjegyzések: