JOE: Én Joe vagyok, a dobos. Az ANS-nál 2005 őszétől dobolok. Chris az énekes és Andrew a basszeros. Andrew azóta van a bandában, mint én, az „öreg” Chris meg már 1999 óta nyomja az ipart. Jelenleg éppen gitárosváltás van, úgyhogy csak hárman fogunk interjúzni.
CHRIS: Jól összefoglaltad, Joe.
2. Mely bandák inspirálják a zenéteket? Ki volt rátok a legnagyobb hatással?
JOE: Hát, Chris legnagyobb példaképe a Black Flag. Nekem állandóan változik, attól függ, hogy éppen mit hallgatok. De amit mindig bevállalok, az a Dead Milkmen. Ha valakik fura és mindig újat mutató zenét csinálnak, hát ők biztos.ANDREW: Most nem megyek bele a minden idők legjobbjainak felsorolásába (Ramones), de a jelenlegi kedvencek egyértelműen a The Chinese Telephones, The Youths, Slingshot Dakota, Jawbreaker, Spitboy, stb,stb. Szerintem nagyon fontos mindig nyitottnak lenni mindenféle zene felé és a lehető legtöbbet kipróbálni. Számomra az a legpunkabb dolog, ha leszarod, hogy mások mit gondolnak arról, amit szeretsz és szimplán azért élvezed, mert tetszik.
CHRIS: A punkot félretéve, egyszerűen, simán a zenét szeretem. Surf Rock, Skate Rock, Jazz, 90’s Gangsta Rap és underground hip hop, Oldschool hardcore és 625-ös thrash, Dub, Classic Rock és Thrash. Mindegyik jó a maga módján. Régebben még sokkal jobban idegesített ez a „Márpedig ez a punk! Más nem!” hozzállás, de ez a beskatulyázás szart sem ér. Ha tetszik, jó, ha nem, nem. Ha már erről beszéltünk… Black Flag, Blast!, WHN?, Suicidal Tendencies, Agression, JFA…a legjobbak. Rakj be Anthrax-ot, Sabbath-ot vagy ZZ-Top-ot és már mehet a buli!
3. Meséljetek valamit az új splitlemezről a Seasickkel!
JOE: Hát, a legjobb dolog a legújabb EP-ben (2007 tavaszán jött ki), hogy pont azokkal a cuccokkal és pont ott vettük fel, ahol anno a Pantera a Cowboys From Hell-t. Heh. Na meg a hangszerelés miatt és a hosszabb számok miatt is ez az eddigi legdurvább felvételünk. Úgy gondolom, hogy ez már sokkal jobban körvonalazza, hogy milyen irányban is halad jelenleg a banda. Jó buli volt megírni és játszani a számokat, sajnálom, hogy nem volt nálunk elég másolat, amikor tavaly nyáron Európában turnéztunk. De azért figyeljétek, mert oda is ki fog jutni!
CHRIS: Stevie Ray Vaughn és a Double Trouble is ebben a stúdióban dolgozott egyébként. Muszáj volt ott állnom, ahol anno STV is állt, miközben sok albuma közül az egyik visszhangosításán dolgozott. A legrosszabb a felvételek közben a nagy rohanás volt. Amire egyedül több időt szánhattunk, az az ének felvétele volt. Ennek ellenére kibaszott rohanás volt az egész. Emlékszem, hogy 7 órán keresztül vettem fel az éneket, aztán 3 órát aludtam, reggel meg mehettem órára. Brutális.
ANDREW: A legutóbbi felvételt a Seasick-kel (New Brunswick New Jersey) csináltuk. Ez a kedvenc ANS felvételem több okból is. De talán legfőképpen azért, mert tökjó dolog, hogy a barátainkkal dolgozhattunk együtt. Nagyon sokat tettek értünk, és reméljük, hogy mi is segítettünk nekik. Ha Jersey-ben lenne dolgotok, keressétek meg őket!
4. Miről szólnak általában a szövegeitek? Mik inspirálják őket?
JOE: Minden dalszöveg Chris torz agyának szüleménye.
CHRIS: Inspiráció…fú, az mindenhonnan jön. A legtöbb szám gyökere valami negatív dolog vagy legalábbis negatív érzelmek levezetése. Egyesek a „gondolkodj pozitívan!” jeligét rongyorsa ajnározzák, aztán fogják magukat és harcolnak egymással vagy hülyeséget hordanak össze, hogy összetűzést szítsanak, de magukat „pozitívan gondolkodó egyéniségeknek” tartják. Hát ez egy nagy rakás szar. Én egy pozitív ember vagyok, mert látom a negatív dolgokat, foglalkozom velük, és megpróbálok tőlük megszabadulni. Szerintem sok (nem azt mondom, hogy mindenkire igaz, de sok) straigh-edgernek jól jönne, ha egyszer leülne, hallgatna egy kis Sabbathot egy jó nagy adag joint-tal. De ez csak az én véleményem…
Ezen kívül sok inspirációt kapunk a gördeszka és az azáltal kialakított életvitel iránti vonzalmunktól is – saját tapasztalatból mondom. A dalszövegek tulajdonképpen egy lexikonja annak, hogy az elmúlt évek során hogy is éreztem magam. És még végezetül gyorsan hozzáteszem, hogy a környezettel kapcsolatos filozofálgatás is játszik egy kis szerepet a szövegírásban, az életemben meg egészen nagyot. Ahogy már említettem, minden irányból merítek inspirációt.
5. Mi a helyzet Texasban? Milyen ott a punk szcéna? És a bulik/partik?
JOE: A texasi szcéna nagyon ott van. Mindannyian észak-texasiak vagyunk, és egyértelműen az Texas legjobb vidéke. Mindenki tök laza, nem sok drámázás van. Mindegyik banda kibaszott jó, és a bulikon is csak fasza bandák lépnek fel. Az egyetlen negatívum mostanában az, hogy egy kicsit megcsappant a szcénát képviselők száma. Van egy kb. 30 emberből álló kemény mag, akik minden bulin ott vannak, meg vannak olyanok, akik héba-hóba tiszteletüket teszik, de legtöbben csak nagyon ritkán jelennek meg. De a bulik maguk nagyon ütősek, tele vannak energiával. És a partikkal is ez van. Most perpillanat az „észak-texasi háromszögben”, vagyis Észak-Texas három legnagyobb városában is van egy fix helye a partiknak és ezen kívül még sok házibulira is lehetőség van. Nem kicsit jó hely Texas a punkoknak!!
CHRIS: Denton durva hely. Sokat változott mostanság a bérbeadások miatt, (3 hónap múlva lehet, hogy már nem lesz ház a házibulikhoz!), de minket mindig meg lehet ott találni. Mert egyszerűen egy jó hely. Idilli táj, vezess végig rajta, szedjél gombát…najó, szóval imádok itt élni. Egy csomó banda van és itt még a szarból is lehet valami poénos hülyeséget csinálni.
ANDREW: Texas egy eléggé húzós állam. Van, aki ennek ellenére azt mondja, hogy itt a köztársaság dolog simán megy. Ez attól függ, hogy merre mész. Dallasban például elég sok probléma volt a klubok bezárása és a drogok miatt. De azért még megvan valahogy. Worth nagyon durva város. Ott van az 1919-es Hemphill, ami egy zsír helyet biztosít mindennek a buliktól elkezdve az albumcseréken keresztül a politikai gyűlésekig. Nemrég egy új hely is megnyílt Exploding House néven a Brickfight-i haverok jóvoltából. Austin az meg Austin. Bármilyen zenét keresel, Austinban megtalálod. Ha Austinban jártok, keressétek meg a Tamale House-t. Jó kis sokk a pénztárcának. Ja és Snakepit is. Dentonban lakunk mi, és sztem nagyon zsír város. Asszem az egyetlen dolog, ami hiányzik innen, az egy király deszkapálya. De egyébként csomó buli, király bandák és remek haverok vannak itt. Szuper.
CHRIS: Haver! Denton Skatepark Szövetség! Csináljuk meg!
6. Sokat turnéztok. Történt valami érdekes ezek alatt? Meséljetek néhány sztorit! Van valami olyasmi, amire nem szívesen emlékeztek vissza?
JOE: Túúúl sok mindent tudnánk mesélni. Én elmondom most azt a sztorit, ami akkor történt, amikor legutóbb Magyarországon játszottunk. Ha esetleg valaki lemaradt róla és nem hallotta volna. Szóval amikor ott játszottunk, csak egy speedo alsógatyában játszottam, egy nagyon kicsi alsógatyában, és nagyon meleg volt bent, úgyhogy durván izzadt lett. A Clorox Girls-zel játszottunk, és miután mindketten lementünk már, mindannyian iszogatni kezdtünk, és hát végül ott úgy sült el a dolog, hogy az alsógatya lekerült rólam és valaki fején landolt. Ezzel egy háborút indítottam meg. Mindenki dobálni kezdte a gatyát mindenfele, és hát elég gusztustalan volt, mert izzadt és büdös és naagyon mocskos volt . Ez úgy 15 percig ment, és mindenkit eltalált, még a Clorox Girls-it is, pedig ők nem nagyon vettek részt a háborúban. Miután ez a dolog lecsillapodott, a basszerosunk (Andrew) úgy döntött, még csinál egy utolsó hülyeséget, és megfogta a büdös, piszkos, izzadt alsógatyámat és berakta a Clorox Girls eladó cuccai közé. Amikor kirakták az vásárolható cuccokat, egy eléggé kellemetlen meglepetés várt rájuk. Na, az vicces volt.
ANDREW: Asszem az egyetlen sztori, amit nem lehet jónak nevezni az volt, amikor a Seasick-kel 2006 és 2007 fordulójának telén egy autóbalesetbe kerültünk. Végülis jól végződött, senki nem sérült meg. De elég félelmetes volt. Corey (az akkori gitárosunk) beleverte valamibe a fejét és eléggé vérzett. A pénzes dobozunk kiborult és remélem nem voltam faszfej, de valami ilyesmit mondtam, hogy „Nem szeretnék seggfej lenni, de valakinek meg kéne keresni a pénzt” mert kigurult az ajtón végig ki az autópályára. Asszem ezzel sikerült megtalálni a rossz helyzet viccesebb oldalát.
CHRIS: „Hozzátok vissza a kibaszott pénzt!” Hehe, a legjobb dolog, amit Andy valaha mondott. Mindenhol vért láttál, szólt a duda, füst és eső volt…kibaszottul kemény nap volt. Egyébként sok hülye sztorim van a turnékról, olyanok, amikben meztelenül, tequilától bűzölögve húztak ki az ágyból, de vannak jobbak is. Például amikor az Államokban turnéztunk a Bones Brigade-dal, úgy ettük a Waffle House-t mint az állat, aztán meg rávetettük magunkat egymás pornógyűjteményére. Semmi sem rosszabb, mint egy beizgult kövér bostoni domina, higyjétek el. Egyszer az első turnénkon 2004-ben, amikor a UNIT 21 nevű bandával játszottunk együtt, úgy határoztunk, hogy lemegyünk Juarezbe, Mexikóba. Kirúgtunk a hámból, aztán 1 dolláros tequilákkal folytattuk (most magamon hagytam a gatyámat), de néhány másik srácnak valahogy sikerült a pultra pisilni, amikor éppen indultunk. A rendőrök elkapták őket, és velük együtt minket is, szóval meg kellett győzzük őket, hogy egy híres kanadai banda vagyunk, hogy elengedjenek…hát nem jött be. Fejenként 60 dollárt akartak (12-en voltunk összesen). Választhattunk, vagy ez, vagy a „burrito-a-seggedbe-sittenülés”. Hát volt összesen 11 dollárunk és egy tubus ajakír…miután rájöttünk, hogy annyira le vagyunk égve…mint ők…elengedtek. Meg szerintem nem is volt akkora kocsijuk, amibe mindannyian belefértünk volna.
7. Háromszor jártatok Magyarországon. Szerettétek? Milyen volt a közönség?
JOE: Igazából csak kétszer voltunk Magyarországon, de 3-szor játszottunk, és mind nagyon jók voltak! Kétszer játszottunk Ajkán és egyszer egy olyan helyen, aminek már nem emlékszem a nevére. De a bulik mindig nagyon jók voltak. A közönség mindig király, az italok mindig halomszámra fellelhetők és finomak, és mivel a nagyapám eredetileg Magyarországról származik, nagyon jó ott! Köszi srácok, hogy mindig ekkora buli veletek!!
ANDREW: Minden kelet-európai bulink nagyon ott volt! Mindenki tök laza és imádja a zenét. Sokat jelent nekem, hogy Kelet-Európában is számtalan embert látni a bulikon, mert nem könnyű punknak lenni arrafele. A rendőrség elég keményen kezeli ezt a dolgot, és sok velünk egyidősnek vagy nálunk fiatalabbnak elég nyomasztó munkája van, ami megöli a dolog szellemét. Szóval jó látni, hogy arrafele is világít a fény.
CHRIS: Igen, Magyarország nagyon király. Bármikor jövünk Európába, muszáj Keleten is játsszunk. Ott vannak a legnagyobb bulik! A srácok engergikusabbak (bár néha kicsit ziláltabbak is), de teljesen meg van bennük a lazulás! Meg akarnak őőrülni és odatenni rendesen. Sokkal jobb itt, mint olyan helyeken, ahol már a nagy bandákhoz szoktak hozzá, ott egy csomó srácot a kis dolgok már fel sem pörgetik. Kevesen tudják, de Joe-nak télleg magyar ősei vannak!
8. Végezetül van valami üzenetetek számunkra?JOE: Szeressétek továbbra is a punkot, csináljatok bulikat, szórakozzatok! Remélhetőleg hamarosan megint visszatérünk Magyarországra…már alig várjuk! Addig meg csekkoljátok majd a nemsokára megjelenő albumunkat, amin egy belgiumi split is lesz! És még az év vége előtt kijön az LP-nk is. Köszönjük és imádunk titeket!
ANDREW: Csináljátok azt, ami szerintetek király, és ne törődjetek másokkal meg a negatív lószarukkal. Ez kicsit könnyebbé teszi az életet. Legalábbis számomra. És soha ne igyatok likőrt sör előtt. Mindig elölről hátrafele töröljétek és az ülőkét hajtsátok vissza.
CHRIS: “WE MUST TEAR IT DOWN! WE WILL TEAR IT DOWN!” Köszönjük az interjút haver!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése