Visszaemlékezés sok képpel. Köszi a képeket Gertinek (utazós képek), Vörös Áginak (fekete fehérek a végén) és Nórinak (tapolcai képek).
Augusztus 20. - Faló klub fesztivál, avagy pankni vagy nem pankni.
Nem is tudom már miért neveztük el klub fesztiválnak, de bejött, mert egy csomó ember eljött, akiket még életemben nem láttam nem hogy koncerten, de a tapolcai éjszakában sem. Elég erős volt a line-up, végre megint egy buli, ahol minden bandára kíváncsi vagyok (aztán mégis párat ki kellett hagynom). Nem szoktam különösebben izgulni a saját magunk által szervezett bulik előtt, de most jutott belőle elég. Nem tudtunk sem próbálni, meg úgy volt, hogy időben bepakolni sem. De aztán végülis ez utóbbi megoldódott. Közben még Anna elé is ki tudtam menni a pályaudvarra is, aki a személyével már eleve megnyugtat, innentől jól is alakultak a dolgok. A bandák is időben érkeztek, időben volt kezdés is, már úgy, hogy 2 banda lemondta a héten a bulit. A Mind Your Step kezdett, de mivel én voltam a jegyszedő, csak a lépcsőfordulóból nézhettem, illetve fentről hallgattam. Pedig nagyon lementem volna Minor Threatet énekelni. Ők amúgy mindig faszák meg kurva jó arcok is. Többször kifejtettem már róluk ezen a blogon a véleményem, ami még mindig áll. Aztán mi jöttünk. Kicsit hiányzott a tapolcai hangulat, de én jól éreztem magam, fasza közönségnek játszottunk. Közben még a borítóink is megjöttek, szóval mégiscsak árulhattuk már a cd-ket. Köszönet a punkfeleségeknek, hogy szorgos munkával hozzájárultak, hogy kézzel fogható legyen a lemez! Amúgy írtak róla egy fasza kritikát itt. A New Dead Projecteni ismét eleget kellett tennem a jegyszedői kötelességemnek, beszedtem gyorsan azoktól, akik azóta jöttek, szóval azért valamennyit elcsíptem belőlük és az atom volt! Great Escape hiányzott már.
A Think Againt most ellógtam, próbáltam vadászni a saját kajánkból, de már elfogyott. Ezt jó kritikának veszem! Innen jött az, amit tényleg vártam már.
A Ninpulators nagyon bejött, annak ellenére hogy a részeg Ian Curtis nem mindig tudta hol kell énekelni, meg hogy Gerti elrontotta a legjobb részt, hehe. De akkor is az egyik legjobb frontember a Viktorka, szerintem pont azért mert nem akar az lenni, csak simán beleéli magát abba amit írt, amit énekel. Aki meg ismeri a szövegeit, az tudja ez mit jelent. Az új lemezről meg pont ugyan az a véleményem mint az előzőről. Ezt írtam akkor: "Olyan jól esett (meghallgatni), mint fejfájásra vagy gondokra a hideg sör. Ez a vagányság lenyűgözött. Mintha Viktorka egy lépéssel az emberiség felett járna full pucéran és odahugyozna mindenhova. Az egész olyan közvetlen, hogy nem lehet nem szeretni." Most talán nem pisál oda, hanem otthagyja a vérét, de amúgy ugyan az az érzés fogott el.
A Rákosi új lemezével pont ugyan ez a helyzet. Tudom, hogy a szövegeik komolyak és egyébként a történetek általában valóban szomorúak és elég realisták, de akkor is mosolyt csalt az arcomra párszor. Pár sor egyből a haverok közt elcsattanó poénok páncslájnjai lettek, az előzővel is így volt. Aztán élőben meg meggyőznek, hogy ők igenis egy komoly banda, akiket komolyan kell venni, mert nagyon faszák. Be is őrültem rendesen.
Az Astpai tavaly nem volt valami jó, mondjuk rossz sem, de akkor a lemezeiket hallgatva sem is számítottam semmi extrára. Akkor inkább jófejségből meg a One Win Choice miatt szerveztük le. Azóta kijött egy nem olyan jó és egy kurva jó kislemezük, meg egy készülő nagylemez, amit itt meghallgattam és beleszerettem. Nyáron hogy is nem lehet beleszeretni ebbe? Mivel nem találtak sehol helyet és nagyon kerestek le is szerveztem őket ide még. Vártam nagyon, bár féltem, hogy nem lesz olyan jó, hanem inkább olyan mint tavaly, de nem csalódtam. Bár az új lemezről csak kevéset nyomtak, de pont a 2 legjobbat, meg a fasza kislemezről minden lement. A végére meg egy Nerve Agents kérésre, tökéletes zárás. Aranyosak is voltak, meg eléggé profik is, de így is volt bennük egy fajta báj, meg hittem is nekik. Arról nem is beszélve, hogy mennyira jó arcok. Remélem nem adták el a testrészeiket másnap ukrajnában és jönnek még majd a környékre.
A koncert után kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, meg vettem ezt azt. A Ninpulators és a Rákosi mellett, amiket már kitárgyaltam vettem egy Astpai 7"-t, természetesen a kurvajót. A csomagolása is frankó, két screenprinted falemez van összekötve, köztük a lemez. Felülre is tettem a lemezeim közt.
Valamikor este még Csoki előkapta a híres pálinkáját, aztán nyomtunk egy kis éves zene kiértékelést, pont mint tavaly augusztus 20.-a körül, szóval megvolt az éves kelet-nyugat punk konferencia idén is.
Szóval tök jó volt, hogy egy csomó trendi, agyon hypeolt banda volt tapolcán, ahol a tagoknak az előző bandája is agyon volt már hájpolva, meg a diy is agyon van hájpolva, szóval a lelkem punkfalán hatalmas diadal volt a péntek este. Még vállveregetést is kaptam a Gepárdtól (úgy hallottam másnak nem a vállát veregette meg) meg a fórum kedvenc alakja is kézfogásra nyújtotta a kezét az elköszönéskor.
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ennyit kaptam és ennyit adhattam azon az estén.
Augusztus 21 - Nincs egy dínárom se', avagy zötyög a kartell a szerb határ felé.
Tegnap sokat idegeskedtem? Semmi ahhoz képest, amit szombat reggel fél 8 és fél 10 között. Mivel Veszprémből béreltük a kisbuszt, mi Tomival busszal mentünk fel, mert a Mindf Your Step kocsija ugye 5 személyes. Első probléma még nem volt annyira elkeserítő, de a 9. személy sajnos nem jött ki reggel a megbeszélt időben a buszra. Ok, akkor 8-an megyünk. Bár Áront majdnem el tudtuk vinni, nem lett volna rossz. Szóval Veszprém felé a buszon volt úgy, hogy nem tudunk gitárcuccot vinni, meg olyan is, hogy a dobosunk nem tud jönni. Aztán már nem tudom, hogy hogyan, de minden megoldódott egy csapásra. Ilyenkor milyen boldog tudok lenni. Ha már úgyis a sparkékhoz mentünk eszembe jutott, hogy előbb sétálni kell az esőben, hogy utána igazán élvezzem a nap sugarait (még ha nem is pont így van). Az egyetlen és elég negatív dolog az maradt, hogy Annának menni kellett vissza pestre. Búcsúzni mindig rossz.
Ez után nem tehettünk mást, elmentünk a nonstopba, majd vártunk a többiekre, hogy felérjenek veszprémbe kocsival és a cuccok felével. A másik feléért Bence ment le majd hozta őket fel Veszprémbe. Közben elmentünk a buszért is, ami kint volt a város szélén a francba, el is tévedtünk párszor. Mikor már minden és mindenki a helyén volt, meg a söröket is megvettük, elindultunk. Mondjuk igen, ez pont ilyen hosszú időbe telt, mint ahogy leírtam. Ekkor már fél 12 volt. De vuhuuu, irány a szerb határ! Sajnos válogatás cd-t nem írt senki, szóval jó de nem vicces zenét hallgattunk, lehet, hogy nem is baj. A kiskunhalasi teszkónál álltunk meg csak további söröket venni és kaparós sorsjegyen nem nyerni. Meg amúgy az ilyen utazásokban a legjobbak a parkolós / benzinkutas megállók. Lehet pisálni, képeket csinálni, enni, enni venni, inni, inni venni, járni egyet, meg arra gondolni, hogy milyen jó lesz továbbmenni.
Az meg, hogy 8an voltunk az utazás szempontjából fasza volt, Vili lefeküdt a lábrészhez én meg végigfeküdhettem a hármas ülésen. Ez nagyon meg is tetszett, később újrahasznosítottam, de ezt majd később. Szóval így néztem a suhanó tájat, azaz csak a fák vagy magasabb épületek tetejét. Frankó volt.
Eléggé le voltunk fáradva, és ilyenkor egymás szavába vágva jöttek a kelet-európa poénok, nem mintha mi nyugatról jöttünk volna, meg nem is volt komoly. Aztán meg amikor bementünk egy boltba, csodálva néztük milyen csomagolása van ott a coca-colának. Tuti összesúgtak mögöttünk a helyiek, hogy "ezek romániából jöttek, vagy mi?". Na de ismét komolyra fordítva a szót, Kanizsa nagyon szép kis város. Amíg a sparkékra vártunk, páran ejtettünk egy kis sétát a környéken, találtunk is egy dead kennedys feliratot egy ház oldalán, innentől tudtuk, hogy minden oké, király a hely! Kicsit mondjuk szürreális volt, mert a legtöbb ember be volt öltözve valaminek, készültek a Szent István ünnepre. Bár Bt szerint minden nap így járnak itt az emberek, hehe. Gyorsan átpakoltunk a Spark próbaterméből a Lokomotívba, ami kb akkora volt, mint a Fa-Ló "backstage" része. Ez számomra pozitív, szeretem a kis helyeket, nem szeretem a nagy helyeket/színpadot. Szemben pedig egy elhagyatott vasúti pályaudvar, nagyon állatul nézett ki a naplementében. Kaptunk lecsósrizst, vagy rizseslecsót, nem tudom melyik, a lényeg, hogy nagyon finom volt, de nem akartam tele enni magam, nehogy EKH-betegségem legyen megint. Legalább a gatyámat leettem, ahogy kell. Mondjuk már mindegy volt, mert a slicc mentél úgy is végig volt szakadva. Kaptunk Jelen nevű sört, ami amúgy egész jó. Másodpercek alatt jött a szóvicc: Jövőm nincs, de van Jelen-em! Sokszor, nagyon sokszor hallottam ezt, meg mondtam is.
Mi kezdtünk, kb 10-kor. A több baki ellenére jobban élveztem mint a tegnapit, a kis helyen a közönség is megmozdult. Azért remélem ősszel majd többet tudunk próbálni, mint nyáron.
Utánunk a Spark jött, it tudtam meg, hogy valószínűleg ez a búcsúkoncertjük. Azaz előbb is hallottam ilyet, de nem jutott el az agyig. Eddig összesen kétszer láttam őket, mint azt régebben írtam lebilincselőek. Miközben játszanak egyszerre akarok táncolni, meg azon gondolkozni, hogy hogyan ilyen rohadt jó és ötletes. Néha mondjuk bezavart egy 2 méteres faszi aki bejött "pogózni", és senki sem maradt meg körülötte. De szerintem csak heccből tette.
Ez után előkerült a személyes kedvencem, a vajdagsági pálinka. Mentem volna be vele Mind Your Stepre, de nem engedtek be vele a kocsmába, kint meg már nem volt ismerős. Le sem tehettem, mert valakinek úgyis megtetszett volna. Szóval durcásan leültem és megkóstoltam párszor, a zene meg úgyis teljes hangerővel jött ki a helyről, szóval nem is volt rossz. A srác akit én csak Stanjberg-ként ismerek ekkor csinált valami fasza mutatványt, amitől a szeme felett szétnyílt a feje, bár ahogy néztem eléggé szart rá, annak ellenére, hogy elég véres volt a feje. Vagány! Azért csak bevitték a kórházba, de ahogy hallottam, ott is csak kerekesszékben tologatták egymást heccből. A Csihás Benő is valamiért kimaradt, mondjuk én nem is elém a powerviolencet, de azért már bánom. A buli után itt is kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, majd pedig gyaloglás a Tisza parti nyaralóig, ahol majd alszunk. Nem is kevés gyaloglás, de közben legalább volt időm kitervelni, hogy én a kisbuszban, a középső, kényelmes üléssoron fogok aludni. Így is lett, hajnali 3 felé -azt hiszem- be is ájultam a kisbuszba.
Reggel az a király, de-jót-aludtam-baszki érzéssel keltem. Vili meg Rédi mondjuk vagányabbak voltak, ők még visszamentek 200 dínárral a városba inni meg dumálni.
Reggel még megnéztem a Tiszát, meg hogy milyen fasza a nyaraló, ahol a többiek aludtak.
A hazafelé út a fáradtságtól szóviccek és hülyeségek jegyében telt. Megálltunk valamilyen útszéli nagyobb bevásárlóközpontnál, hogy vegyünk kaját, itt fogtam a kezemben először dínárt, de legalább előző este nem tudtam költekezni. Ezzel mondjuk jól be is szopattam magam, mert utána 'nem volt egy forintom se', ami nem jött jól később Balatonalmádiban. De legalább vettem egy Jelen six pack-et emlékbe, meg kaját. Meg persze a kóstolóknál is végigmentünk a kajáknál, mint a patkányok. De a szerb hostess lányok kedvesek is voltak. A határon megkérdezték, hogy hol voltunk és mit csináltunk, amire Maci elmagyarázta nekik, hogy rock zene meg sör, a határőrök meg csak röhögtek. Nem tudom ki mondta, hogy durva a szerb határ, nem igaz!
Szóval megint csak fasza volt punknak lenni a hétvégén. Kösz mindenkinek, aki ugyancsak punk volt és hozzájárult mindehhez.
Huh, mennyi szart összeírtam. De ez a jelen, yo!
... és hogy a youtube se maradjon el:
