2010. május 30., vasárnap

Bulik, új lemezek, szerzemények.

Az utóbbi egy hónapom azért elég király volt. Akartam több bejegyzést írni az új szerzeményeimről, meg beszámolókat, de valamiért mindig elmaradt, hát most majd egyben.

Spark. Győr: Nagyon ritkán van olyan, hogy egy 'hazai' bandáért elmennék messze, mert amelyiket bírom, azokat úgyis elhívjuk Tapolcára vagy a közelben látom őket sokszor. De hát a Spark olyan amiért mennék, ritkán is járnak erre. Próba után szálltam is fel a buszra és irány Győr.
Az eső zuhogott végig, Győrben kb. 2 órán át kerestük a rómer házat, szarrá is aztam, de annál jobb volt bebocsájtást nyerni az alagsorba, ami egyből elvarázsolt. Kis szinpad, punkok, hátsó részben is kis mozi, vagy mi. Egyből körbe is ültük a merch asztalt, nehogy bárki hozzáférjen és megkezdtük az international punk konferenciát. Legjobb punk buli az, ahol először sztorizgatunk aztán olyan dolgok történnek, amikből sztorik lesznek. Bandák:
Fucklikebunnies: Hát ez olyan, hogy a legtöbb dalt amit feldolgoznak bírom, bár még nem is a legmélyebben szeretettek közé tartozik, hanem a sokan ismerik mert jó kategória. Ez rendben is van, elhallgatom, de ezért nem mennék el koncertre, ilyet otthon is tudok. Meg minek, ha nem akarnak nekem adni semmit? Van pár saját számuk, amik egyébként faszának tűnnek, legyen belőlük sok, meg maradjon pár feldolgozás.
Mind Your Step: Szerencsére egy olyan gyors punkot játszó banda, ami itthon is 'hiteles'. Nem játszák túl a szerepüket, sőt nem is játszák. Nincs annál undorítóbb, mint a kibaszott wannabe thrash punk meg ilyen bandák. Persze, lehet mondani, hogy legyen inkább sok ilyen, mint kannás punk, de ne. Ők jó példa, hogy azt is lehet jól csinálni. Ez a koncert is fasza volt, nincs bennük hiba, jól tolják és kész.
Watchmybag: Na ők voltak a másik húzó tényező, amiért mentem. Eddig azt hiszem kétszer láttam őket, de nem is játszanak túl sűrűn. Ritkán is hallgatom őket, de mindig futkoz a hideg a hátamon, meg rácsodálkozom mennyire királyak. Most is nagyon egyben voltak, minden kedvenc számom is volt, sajnos az újakat nem ismerem.
Spark: December óta vártam erre a pillanatra, sajnos akkor bepálinkáztam a zenekar jóvoltából és nem sok maradt meg a koncertjükből, csak hogy élveztem. Pedig mi szerveztük le, csak hogy megnézhessem őket. Most inkább elutasítottam a pálinkát és oda tudtam figyelni, már amennyire ők engedték, mert kikapcsolta az agyam a zene. Valahogy olyan jó atmoszférája volt az egész bulijuknak, vagy mert ők is jópofák, nem tudom miért. Remélem nem utoljára láttam őket.

(csukott szem kockás ing - my name is earl - fotó: bernáth tamás)
A cseh bandát nem néztem meg, vagy csak hallgattam, nem jön be élőben az ilyen. Helyette inkább olvastam valami antifa kiadványt, amiben leírták, hogy a skinheadek nem rasszisták, csak az utóbbi időkben hiszik ezt róluk az emberek. Ok, de miért egy punk koncerten vannak ezek a szórólapok? Szerintem ott ezt mindenki tudja. Még soha sehol nem találkoztam ilyenekkel az utcán, vagy akárhol, ahol esetleg a célközönség is elolvashatná. A másik, hogy szarhatnának rá, kit érdekel mit hisz Mari néni, vagy Dr. akárki a szkinhedekről? Őket úgy sem érdekli. Maximum a bizonytalan 14 éves kárpátia fan tesós srácoknak kéne elolvasni. Ha már itt tartok, védelembe venni és tovább kritizálni is szeretném az "antifákat". Van jó pár ismerősöm, nagy részük jó arc, intelligens és nagyon bírom őket, meg szerintem ez egy olyan dolog, ami mögé oda is lehet állni, meg kell is. De elszomorít, ha valakinek ez annyi, hogy "oké, én most antifa vagyok, berúgok a haverokkal, demóra járok, mer a náci az szar!". Persze az, de sosem bírtam az olyanokat, akik csak úgy odabújnak egy eszme mögé, a helyett, hogy simán csak ésszerűen élnének.
Na vissza a partyba: Bt volt olyan jó fej, lebeszélte a szervező sráccal, hogy legyen hol aludnunk. Ugyan nem velük, hanem a Rosa Parks próbatermében a csehekkel, de még így is nagyon kedves dolog volt tőle. Főleg, hogy oda vissza ki is fuvarozott minket, kösz Flo! A próbateremben jó hideg volt, a ruháim vizesek voltak, szóval nem volt egy leányálom, de amúgy utólag jó rá visszagondolni. Másnap egyszer még szétáztunk, aztán végülis a fél 2-es busszal hazajöttünk.

Tapolca, BreakTheSilence 5: Ez a buli valahogy furán is lett összeszervezve, meg egy csomó dolog szólt ellene, hogy megtartsuk, de végülis tettünk rá, és jól is tettük. Nem azt mondom, hogy nagyon emlékezetes buli volt, de hát legalább tartalmasan telt a szombat estém, ahogy mind telhetne. Csak hiányzott pár ember, akik amúgy oszlopos tagjai a tapolcai buliknak.
Egyszer még olyan is volt, hogy egyedül maradtam. Bandák:
Positive Mind: Nem nagyon élem annyira, az ilyesféle old school hardcoret, de ők jól játszanak. Itthon is meghallgatom őket, bár a demó minősége nem a legjobb, de hát milyen legyen egy demó, 2010 ide vagy oda, a pénz nem terem jobban, mint 10-20éve. Meg amúgy is, rendben van, igényesen megcsinálva. Be is szereztem egy példányt belőle, szóval ez most egyben amolyan kritika is volt. Szóval ha nem is fogom rájuk tolni a windmillt (még egyszer legalábbis biztos nem), örülök, hogy gazdagodott velük a megye.
Discriminated: Na ezt vártam igazán, de valamiért valami furcsa volt. Azért wannabe nem volt és nem is írom le őket, miért is tenném, hiszen a lemezük nagyon király, meg élőben is azok, szerintem csak épp részegek és fáradtak voltak. Arcot kicsit vissza (akit illet, az vegye magára) aztán ellenállhatatlan lesz ez, még jobb megye leszünk. Vegyétek meg a lemezüket, a számok jók, jól szól, a szövegek is tetszenek, látszik rajtuk, hogy van mögötte valami, nem csak klisék. és a kiadás is igényes.
Úgy éreztem mi most nem annyira hoztuk a szintet, meg a beugró nyiszink is beteg volt. Azért élveztem.
Az Iszonyat rég nem volt ilyen jó. Mindig is jók, mostanában néha túl nagy a káosz, de ezen az estén nem. Tökös volt és király. A 2 régi szám szinte már könnyeket csalt a szemembe. Remélem soha nem adják fel.
A Trustingot amikor eddig láttam, még megvoltak a kezdeti bénázás dolgaik, de most ők is rendesen odatették magukat. Az ilyen is ritka. Mármint az ilyen banda itthon, aki ezt a vonalat viszi (vagyis csak hasonlót, mert pont ilyen nem ismerek) zenében és mégis szerények és lelkesek, semmi póz. Beleadtak mindent, nagyon tetszett.
Mivel tettem egy olyan ígéretet, hogy megvárom az első vonatosok vonatát világosban értem haza, de mivel olyan emberek közt voltam akiket szeretek, még kevésnek is tűnt az az idő, amit a közeli kocsmában 'kellett' sörözéssel és sztorizgatással, valamint egy interjú adásával tölteni.
Itt beszereztem egy példányt, a Chat Noir című zine-ből. A feminizmust tárgyalja ki, eléggé 'profi' módon. Látszik, hogy a szerkesztője tudja mit akar. Még hasznosabbnak is tartom, mint a fent említett skinheades szórólapot, a punk szcénán belül is vannak ezzel problémák. Szóval ajánlom mindenkinek, érdemes az Iszonyat zenekarnál érdeklődni, ha jól tudom. Frankó, ahogy felsorakoztatja az általános tévhiteket, majd ugyan azzal a ténnyel kezdi mindegyik megcáfolását. Persze van pár dolog, amivel nem értek egyet, de ezek apróságok, meg van amit hiányolok is. Az udvariasság dolog az amivel nem értek egyet, egyenlőség ide vagy oda szerintem ez egy jól eső gesztus, meg amikor megdícsérnek egy nőt az is. Persze semmit sem ér, ha mellette veri valaki a feleségét, vagy semmibe veszik a munkahelyén. Egészséges kapcsolat mellett az udvariasság jó dolog. Hiányolom az egész fura férfi-nő mérleg kiváltó okát, ami hol máshol, mint a bibliában keresendő. (na nem mintha nagy megolvasója lennék, de ezt tudom) Hiszen a szerint Éva mohósága miatt jutottunk ide ahol vagyunk, szóval a nők miatt vagyunk ebben a szar világban és nem a paradicsomban. Bár lehet ez csak az én hülye elméletem, de egy ilyen fanzinban érdemes lenne akár ezt is boncolgatni, mert ebben sokan hisznek és ott van nekik ez a beidegződés. Na, ennyit a bibliáról, be is nyomom a Fillert.

Comon Enemy, Fehérvár: Mivel Tapolcáról ilyen sokan vagyunk műkedvelők, csak odafelé volt az autóban hely. Vissza is lett volna mondjuk, de akkor valaki egyedül maradt volna. De nem bántam, mert jól éreztem magam. Na szóval odafelé 4-en mentünk, söröztünk meg pop punkot hallgattunk. Néha van olyan, hogy egy-egy bandát nem szeretek meg egy ideig, akármennyire is ajánlják nekem a barátaim vagy akármennyire alap. Aztán egyszer csak egy adott pillanatban lecsap, azonnal imádom és körülvesz. Így tett egy nappal a buli előtt a Shook Ones. Ezért a válogatás cd-re tettem is jó sokat tőlük. Szóval jó volt azt hallgatni odafelé, közben olcsó sört kortyolgatni, meg azon gondolkozni, hogy kérjem meg a Bencét, hogy álljunk meg hugyozni.
Fehérváron felvettük Rácot, aki a szobatársam volt és tök rég nem láttam. Ez is klassz dolog volt.
Senki sem volt még ott szinte, mikor odaértünk, de legalább volt idő elfogyasztani a söröket. Megérkeztek a veszprémi srácok, ilyenkor nincs olyan, hogy rossz buli. Egyszerűen nincs. Elvertünk a játékgépben 240ft-ot, aztán én ismét feladtam. Kiröhögtünk ezt azt, aztán mentünk be, mert kezdődött a buli.
Mind Your Step: Ugyan az, amit feljebb leírtam, csípem őket.
Wroongg!: Nagyon meg akartam őket nézni, de sajnos csak a végét csíptem el, túl jó idő és túl sok sör és haver volt kint. Nem szép dolog tudom, de legalább őszinte vagyok. Elnyomták a Bloodstainst, amit mi is akartunk, így mi skippeltük, hehe.
Nagyon rég éreztem magam ilyen jól alattunk. Királyak voltak a srácok, akik énekeltek, meg akik néztek is, ez nekem olyan jól esik hogy csak na. Mondjuk a koncertjeinkből mindig csak pár képre emlékszem, akkor is ha nem ittam egy kortyot sem. A hangulat azért bennem marad jó darabig.Common Enemy: A nagy hírnevükhöz képest nem nagy durranás az egész, mondjuk nekem nagyon bejött, vagyis inkább csak jól esett. jól 'buliztam' de ennyi is kb. A beastie boys feldolgozás mondjuk az est dala volt. A beer bong jó ötlet volt, emelte a hangulatot, meg páran csúsztak másztak tőle. Alul félmeztelen Zsolt megmutatta, hogy kéne csinálni, de ahogy láttam ez nem jött be a zenekarnak annyira.
Aztán jött a csalódás, mekkora szar arcok. Oké, egy hardcore/punk banda, aki egyszer Rise Against akar lenni, kérjen sok pénzt, meg szemétkedjen ha nem kapja meg, vagy egy antikapitalista, akik majd egyszer Anti-Flag akarnak lenni, vagy nem tudom. De ezek sörről, pizzáról, circle pitról meg a bulikról írnak számokat, meg hogy fuck business men, let's circle pit. Pont ilyen nincs, de egy lemezen belül már igen. Nevetséges akkor ez a hozzáállás. Robbanjanak le egyszer Romániában vagy Ukrajnában, azt kívánom nekik.
A PFA-t most csak félig-meddig néztem, valamiért fel volt kapcsolva a villanyt bent, így most nem fojtogatta a lelkemet meg nem baszkodta az agyam. De szeretem őket.
A retrodiszkó sajnos nem ment sokáig, de addig is zseniális volt mint mindig. Az első vonatig ismét csak a sztoriké meg a söré volt a főszerep, aztán hazafelé alvás majd sétálás az esőben. Szép zárás.

És ha már Shook Ones, ezért dobog a szívem. Van-e ennél jobb videó/zene kombó?:

2010. május 11., kedd

Lost Boys interjú

Folytatom a meg nem jelenő Nem Változunk #3 tartalmának feltöltését. A Lost Boys egy fasza francia hardcore/punk banda, tavaly szeptemberben játszottak nálunk.

Szevasztok! Először is mutatkozzatok be, kik vagytok, honnan jöttetek, hogy jöttetek össze, ilyenek. Just for the record.


Lucien: Helló, mi vagyunk a Lost Boys. G.Flo (dob), Bertrand (gitár), Flo (basszer), és én éneklek. Lyonban, Franciaországban élünk, 2006-ban itt volt az első koncertünk a Lexomyl and the Sprits nevű amcsi banda előtt.

Imádjuk a hardcorepunk zenét, főleg ahogy a 80’-as években játszotta azt a Black Flag, a JFA, a The Freeze, Minor Threat, Bad Brains, vagy mondjuk az Agent Orange. Ezek a bandák hatalmas hatással vannak ránk és a dalainkra. A Lost Boys a lehetőségünk egy „baszd meg”-et mondani a mindennapi unalmas életre és rutinokra, az eszköz amivel ellenállunk ezeknek.


Honnan van a nevetek? A filmből vagy tényleg elveszettek vagytok? : -)


Lucien: A nevünket konkrétan a M.I.A. nevű 80’-as évekbeli banda egyik lemezéről vettük. Amikor nevet kerestem magunknak, valami „gyakori, átlagos 80-as évekbeli klisé” szerűt akartam, mondjuk valami „Youth valami” vagy „valamilyen Kids” és mikor elém került a Lost Boys, egyből megtetszett, haha. A The Lost Boys című film nem rossz, nem is olyan jó… bár imádom a régi horrorokat, de vannak sokkal jobbak is... érted. Az egyik kedvencem mondjuk benne van, Corey Feldman, ő játszik a Stand by me, Friday 13th, Chapter 4, The Goonies, Gremlins címá filmekben is. Na ezek nagyon fasza filmek! Imádom őket! Bocs, néha elragad a nosztalgia és megesik, hogy elkanyarodom a lényegtől, hehe.


G. Flo: Amikor Lucien kitalálta a nevet én eléggé elveszettnek éreztem magam, a kortársaim már mind beléptek az úgynevezett „életbe”, én meg nem tudtam hova tartok éppen. A velem egyidősek többsége már gyerekeket nevel, unalmas munkájuk és unalmas hobbijaik vannak. Most akkor én élem rosszul az életem? Nem akarok olyan lenni mint ők, inkább maradnék még „lost boy”.


Bertrand: Én idősebb vagyok Flo-nál, az én koromban már mindenkinek van szép állása, gyerekei meg olyan felnőttes dolgokat csinálnak és olyan dolgok érdeklik őket, érted. Én ezeket a dolgokat leszarom, sőt utálom. Amennyire lehet én szabadon akarok élni, úgy értem én akarom eldönteni mit tegyek, nem akarom minden napom ugyan úgy, rutinszerűen élni.

Néha nagyon távol érzem magam az emberektől, a banda a fegyverem a „normális” élet ellen.


Nem vagytok fent semmilyen közösségi oldalon, ez manapság elég ritka, még a hardcore/punk bandáknál is. Ez az elveitek miatt van, vagy csak egyszerűen nem érdekelnek titeket ezek az oldalak?


G. Flo: Engem simán csak nem érdekel, hogy legyen myspace vagy facebook oldalunk. Nem ellenzem őket, nekem van mindkettőn személyes oldalam. Semmi bajom vele amíg ingyenes. Azt mondjuk hülyeségnek tartom, hogy a ma már a legtöbb flyeren ott van, hogy melyik banda milyen zenét játszik, meg a myspace címük. Szerintem tökéletesen elég egy zenekarnak egy sima weblap, akit érdekel úgyis megtalálja. Nem nagyon hiszek abban sem, hogy a myspace promotálásra vagy ilyesmire jó, én is szinte naponta kapok annyi reklámot, koncertplakátot, hogy már fel sem nagyon figyelek rájuk, ez igaz arra is ha ’addol’ egy banda. A legjobb dolog este ragasztó + plakátok aztán irány a város, hehe!


Mit érdemes tudni a lemezeitekről? Sok 7”-etek és cd-tek jött ki, a számok között pedig sok az átfedés.


G. Flo: Van egy minden számunkat tartalmazó CD, amit direkt a nyári EU turnéra csináltunk, amikor nálatok is voltunk. Van egy s/t 7”, valamint egy split a Sunpower-rel és a Strong as Ten-nel és egy demó kislemez. Eddig. Most dolgozunk egy nagylemezen, remélem minél hamarabb kijön már.


A szövegeitek általában ezekről a napi rutinokból való kitörésről szólnak, hogy próbáljátok ezt megélni? Szeretitek Orwellt? Láttam pár 1984 tetkót rajtatok.


Lucien: Én nagyon bírom Orwellt! Pár könyve nagyon közel áll hozzám: 1984, Coming up for air, Animal Farm, Down and out in Paris and London… Épp a lakásunkban voltunk a szobatársammal, aki éppen akkor vett egy tetoválógépet, és rajtam próbálta ki. Ez jutott először eszembe, így lett egy 1984 felirat a karomon, hehe. Utólag örülök neki! Kísérteties könyv, egyre jobban haladunk feléje. Amúgy is imádom a negatív utópiás könyveket és filmeket, mint pl. a Us from Zamiatine vagy a Fahrenheit 451 Bradburytől.

Amúgy 1984 a hardcore/punkban és a politikában is elég jó és érdekes év volt. Olyan válogatások jelentek meg mint a „Peace” vagy a „Welcome to 1984”, valamint a könyv metaforájaként a Ronald Reagen elleni „küzdelem”.


G.Flo: Szerintem a legjobb módja a szürke hétköznapok legyőzősére a turnézás, meg, hogy annyi koncertezz amennyit csak tudsz. Legalábbis nekem ez bejön. Mondjuk szerencsés vagyok, szeretem a munkám, de azért jól esik a haverjaimmal lenni és kitörni a mindennapokból. Turnézni a legjobb a világon, látni új országokat, találkozni új arcokkal, meg mindig tanulni valami újat. Legjobb lenne mindig csak menni!


Most nyáron voltatok európa turnén. Milyen volt, merre voltatok? Nem nagyon találtam róla infót. Milyen különbségeteket ttok kelet európa és az otthonotok közt? Ezalatt mindent, illetve bármit értek… buli, csajok, társadalom, bármi. Meséljetek!


G.Flo: Ez vicces, mert itt nálunk a legtöbb ember azt hiszi, hogy ha kiérsz Németországból, akkor egy nagy Kelet Európa nevű országba érsz, a többi országnév pedig csak ilyen folklór dolog. Ez volt amúgy a második turnénk arrafelé és újra megdőltek ezek a kelet-európával kapcsolatos általános tévhitek. Mindenhol egyaránt kedvesen fogadtak minket, király bulik voltak.


Nem lehet kikerülni a kérdést: Hogy tetszett Magyarország?


G. Flo: Haha, király volt! 2 koncertünk volt ott, mindkettőn jól éreztük magunkat, fasza bandákkal nyomtuk és jó arcok jöttek le a bulikra. Székesfehérváron és Tapolcán is. Mindenki mozgott, táncolt és még a kaja is király volt!

Attól pedig le voltam nyűgözve, ahogy a nácikat fogadták a srácok. Ahogy ott is mondtam neked, király volt látni, hogy nem ússzák meg pofánverés nélkül, ha lejönnek egy hardcore/punk buliba. Kicsit meg is ijedtem, nálunk Franciaországban van annyi eszük, hogy le sem jönnek. De ha megtennék, remélem nálunk is ez lenne belőle. Jó volt nézni a dobok mögül, ahogy kapnak, hehe!


Mi újság Franciországban? Milyen ott a szcéna, a punk-rock élet?


G.Flo: Nekem nagyon tetszik, nem tökéletes, de szeretem. Van sok király banda, klub, foglaltház meg aktív emberek, akik azon vannak, hogy jobb legyen a szcéna. Szerintem itt ez egyszerűbb talán, mint a kelet európai országokban, már ahogy én láttam a dolgokat. A foglaltházak ügyében főleg, valamint ugye a nácik is békén hagynak minket általában. Itt könnyebben hívják magukat a srácok punknak, mert szinte minden adott hozzá, nálatok pedig az volt a benyomásom, hogy jobban ki kell állnotok a véleményetekért, magatokért, többet kell gürizni egy buliért, és ezért minden tiszteletem!

Vannak itt király bandák, a kedvenceim: : Strong as ten, Koenigstein youth, Ken park (rip), Abject object, Lxomyl, 1000 Vierges (rip), Clean cuts, 12225 chacals, Organ grinder (rip), Teenage wasteland.. tuti kihagytam párat.


Mik a terveitek a jövőre nézve? Turnék, új lemez?


G. Flo: Most értünk vissza egy másik, 12 napos francia/ír/angol turnéról, amin a Koenigstein Youth nevű fasza francia hardcore-punk bandával voltunk. Mondanom sem kell, király volt nagyon. 2010-re tervezünk egy LP-t megjelentetni új dalokkal.


Bertrand: Igen, tervezzük egy ezt LP-t meg pár turnét. Meg továbbra is sok buli. Ez a kulcs, haha!


És végül, valami amit még el szeretnétek mondani?

Bertrand.: Nem tudom meddig fog még a Lost Boys működni, de most biztos vagyok benne, hogy ez az életem, a zene megszállottja vagyok. Ez segít nekem élni és lélegezni.

Amúgy fanzint írok és disztrót üzemeltetek.


G.Flo: Kösz az interjút, meg hogy érdeklődtél irántunk. Szerintem jó és fontos dolog a kapcsolattartás másokkal. Úgyértem a hardcore/punk nem csak zene, hanem nézőpontok és vélemények cseréjének lehetősége és egy nagyszerű közösség.

Üdv mindenkinek Magyarországon!