http://shroudofsilence.tumblr.com/
2011. július 24., vasárnap
Költözés
A Bene Marci koncertet szervez Celldömölkre én pedig így... szúrok kést a punk lüktető szívébe. Szóval mivel mindig is ki akartam próbálni a tumblr-t, csináltam egy oldalt egy ötlet alapján, amitől azóta már elrugaszkodtam, mert elhagytam a fülesem. Majd veszek újat és akkor folytatom, de persze lesz mellette minden más is, ami eszembe jut. A másik ok, hogy a blogspot google chromemal elég nehezen szereszthető, a firefoxom meg folyton kifagy, szóval ide költöztem és maradok is, még ha nem is pont arra használom amire való:
http://shroudofsilence.tumblr.com/
http://shroudofsilence.tumblr.com/
2011. május 23., hétfő
HSZ
Azért még mindig a Hátsó Szándék az első számú kedvenc zenekarom. Ma felkerült youtubera egy csomó archív felvétel. Még az áhított búcsúkoncert videó is más kameraállásból. Nézve az egyik ilyen videót, kicsit sajnáltam azokat, akik valami új francia screamo vagy valami felkapott régi post-hardcore bandákat meghallgatva "került bele a punkba/színtérbe." Persze most úgy csinálok, mintha öreg lennék, de nem vagyok, de azért örülök, hogy nem maradt ki nekem ez az egész, ami eddig volt.
2011. május 1., vasárnap
Plan Beer / Mind Your Step turnébeszámoló
Idén sem gondolkoztunk sokat, kikkel menjünk turnézni és jól is döntöttünk. Szóval idén a Mind Your Steppel töltöttünk együtt egy önfeledt hetet, tele szürreális helyzetekkel. Az idei mérleg 5 ország, 7 nap, 6 koncert. Próbáltam nem beleírni mindent, pedig jó lett volna, de úgy sem lehet. Pedig ha ott van az ember minden apróság és részlet fontos, mert azok a legjobbak. A benzinkutas megállók, élelmiszerboltok, városnézések, visszatérő poénok. Meg persze a szürreális helyzetek, amiket nem is lehet leírni.. mint például egy kamionos pihenőben, zuhogó esőben a kisbuszban a Good bye horses-ra kajálni, vagy az indiai boltban éjjel 36 centes sört venni.
Tapolca: Délután próba a Falóban, este jöttek Mind Your Step-ék a király piros buszunkkal. A koncerten nem voltak sokan, de eljött az Akelás Főnök is. A bandák faszák voltak, Szolnoki Lali a felső részen pedig hangulatos. Aztán éjjel 1 körül úgy döntöttünk, hogy lelépünk Prágába.
Prága: Sikerült meglepnie a srácoknak azzal, hogy ausztriában ébredtem. A GPS elvitt minket egészen rossz irányba, szóval reggel 6kor még mindig Pozsonyhoz közel voltunk. Innen azért már elkeveredtünk Csehországba, meg még időben is voltunk. A cseh autópálya elég király, mintha vonaton ülne az ember. Itt mentünk bele az első dugóba, a legnagyobba amúgy az út
során. Kb. 1-1.5 órát álltunk, de legalább kiszálltunk kicsit az autóból, deszkáztunk a pályán, ilyesmi. Kora délután értünk a Discentrumhoz. Egy nem túl nagy klub, ahol elvileg 13 ember és 13 kutya lakik. Túl jó formában sem volt a hely. Egy magyar srác nyitott nekünk ajtót, elmesélte mikor lépett le az országból, meg ilyenek. Mivel még elég korán volt, elmentünk a környékre körülnézni. Az óvárostól messze voltunk, de azért voltak jó helyek a környéken is (legjobb az Albert abc természetesen, ahol 5 korona volt egy sör). Este itt kaptuk talán a turné legjobb kajáját. Összegyűlt azért pár ember, a Mind Your Step kezdett, sajnos a koncert 95%-át mikrofon nélkül nyomták, de Gerti így is eléggé beőrjítette magát. A koncertek után először egy srác nyomta laptopról punk/rock számok country feldolgozásait, majd a szervező srác pakolt punk lemezeket, fasza afterparty volt, talán a legjobb. Páran bealudtak, nekem nem volt kedvem bent aludni a kutyák helyén, ezért Zolival kint aludtunk a síneken, egy ágyon.
Másnap reggel a közeli benzinkúton tisztálkodtunk, aztán irány várost nézni. Az Óváros tér és a Karlov híd baromi szép, csak nagyon sok volt a turista. Mielőtt lejárt volna a parkolócédulánk, léptünk tovább Halleba. Mivel nem volt nagy táv, útközben megálltunk Drezdában, sétálni kicsit. Lementünk az Elba partra, szépen újjáépítették a várost, a régi épületeket főleg. Szívesen maradtam volna itt sokáig.
Halle: Amikor először megláttuk a helyet, azt gondoltuk, hogy a tegnapihoz hasonló lesz. Aztán jött a kellemes meglepetés, hogy ezt így is lehet csinálni. Tökéletes hely volt, nagy udvarral, rendben tartott szobákkal, kocsmarésszel, konyhával. Nem mellesleg az alagsorban egy stúdióval és 5 próbateremmel, valamint az emeleten egy edzőteremmel, ahol Hitler volt felrajzolva az egyik boxzsákra. A ház mellett pedig megtaláltam a Semmi Komoly promo cd-jének borítóján lévő lakókocsikat is, hehe.
Kint lógtunk a hely előtti kanapékon, amíg kész lett a vacsora, majd bepakoltunk, ezen az estén mi kezdtünk. A hangzás 10/10 volt. Sajnos csak a szettünk végére érkeztek meg az emberek, de legalább jöttek. Volt pár kedves hipster srác, akiknek volt valami Panzerquartett nevű bandájuk. Itt is ment éjjelig az afterparty, majd valamikor beájultam az ágyamba.
Úgy beszéltük meg, hogy korán kelünk, főleg, hogy mindenki zuhanyozni akar és időben szeretnénk Berlinbe indulni. Greggel felkeltünk 7-kor, letusoltam, a többiek persze aludtak kb. 9-ig, szóval elmentem megnézni a környéket. Hát, itt is élnék. A király reggeli után indultunk Berlinbe..
Berlin : Jó korán felértünk, hamar meg is találtuk a Ramones múzeumot, ahova 2-re volt kiírva a Teenage Bottlerocket akusztikus buli. Csak páran mentünk be, a többiek inkább a kotonembert követték a parkba. Ugyan a múzeumot ekkor még nem tudtuk megnézni, mert tele volt emberekkel, de élménynek elment. Ekkor megpillantottam El Hefe-t bejönni, majd nem
sokkal Mögötte Milo-t a Descendentsből. Elsétáltak mellettünk, majd mire felocsúdtunk eltűntek befelé a tömegben (tömeg=kb. 50ember). Míg vártunk felírtuk a nevünket a menő bandák közé a falra és beírtuk magunkat a vendégkönyvbe. Aztán amikor bemehettünk észrevettem, hogy Milo ott dumál valakivel, majd miután abbahagyta odaléptem hozzá, hogy csinálhatnánk-e egy fotót. Csinálhattunk. Kedves pofa volt. Az akusztikus buliból nem néztünk sokat, annyira nem is érdekelt, kajásak voltunk és meleg is volt bent. 
Elmentünk megkeresni a többieket, akik épp akkor kérték ki a pizzájukat. Akkor már mi is. Kaja után a többiek újra a kotonembert keresték fel, mi pedig visszahúztunk a múzeumba, ami ekkor már szinte üres volt és végre meg tudtuk nézni. Hát most mit mondhatnék róla, az a hely a mennyország. Kifelé menet láttuk, hogy Milo a mi feliratunk mellé írta fel magát a falra, a vendégkönyvbe pedig alánk írta alá a nevét, hehe.
Innen elmentünk a szállásunkra, ahol egy lenin666 email című srác adott nekünk helyet. Jó arc volt egyébként, még enni is adott és megmutatta a
lemezgyűjteményét, ami nem volt kicsi. Mivel nem mindenki jött az esti Descendents bulira, így eldobattuk magunkat a helyszínre, majd a terv szerint a többiek visszamennek a helyhez. A GPS valamiért az Alexanderplatzra vitt minket, ahol kiszálltunk a többiek pedig elhúztak vissza. Kérdezősködtünk, hogy pontosan hol a hely, a sokadik ember meg tudta mondani, hogy elég messze. Nem voltunk boldogok, de legalább megtudtuk hova kéne elmetrózni. Felhívtuk a PFA-s srácokat is, ők is azt mondták, hogy pont annál a metrómegállónál várnak minket. Büszke vagyok magunkra, hogy elsőre odataláltunk, pedig át is kellett szállni. Pacsiztunk a PFA/DOD srácokkal, majd bementünk a helyszínre. DOD Tominak nem volt jegye, meg nagyon pénze sem, a turné végén voltak már. Szerencsére Tibor talált neki egy jegyet a földön, amit amúgy 35 euróért árult egy jegyüzér. Szóval bejutott mindenki. A Millencolin pakolt fel éppen, ami annyira nem érdekelt, meg jó volt kint a merch sátraknál, a félcső mellett az Áronékkal sört inni és sztorizgatni. Aztán a Descendenst előtt előre mentünk páran amennyire lehetett. Úgy izgultam mint egy gyerek. Lehet rosszat mondani olyan bandákra, akik már 30x éve még mindig tolják, legtöbbször igaz is, de most ilyesmi eszembe sem jutott már ekkor. A setlist ha nem is volt tökéletes, panaszra semmi okom. A Good Good Things ráadásnak még jó lett volna, de nem volt semmi, gondolom azért, mert még volt utánuk banda. Fasza volt elől, táncoló, éneklő punkok, meg pár vicces forma, akiken jó volt mosolyogni (70 fokban, sötétben télisapka, napszemüveg, farmermellény/dzseki, hehe). Descendents után megint ki az udvarra, újabb sörök, újabb sztorik, valamint konstatáltam, hogy egy pulcsi mínusz. A NOFX nem is lehetett volna jobb most számomra levezetőnek. Pár sörrel odaálltunk a hangosító pult melletti korláthoz, támaszkodtunk énekeltünk, sztorizgattunk, még egy kis tánc is belefért. Frankó szettet nyomtak, jó számokkal. Utánuk kitereltek minket. Köszi KZ-nak, hogy eldobtak minket a szálláshoz, jó messze voltunk onnan. Mivel egy kis szobában kaptunk helyet, Gertivel inkább a kisbuszban aludtunk, ami amúgy király hely erre. Másnap körülnéztünk Berlinben, aztán mentünk Essen felé.
Essen: Késésben voltunk, dugóba is kerültünk, meg persze minden megállónál előkerült Zoli deszkája is. Végülis persze mi értünk oda elsőnek, de legalább volt idő körülnézni. Essen szép város, hát, laknék ott is. A klub pedig valami őrült rock and roll pubnak néz ki, ahol semmi sem az ami, minden asztal vagy szék vagy autóalkatrészből, sörösrekeszekből, meg hasonló dolgokból volt. A buli frankó volt, bár nem voltak sokan, a legtöbb arc kint maradt a hely előtt. De az Astpai / One Win Choice srácokkal megnéztük egymást, a hangulat is frankó volt. Aztán a buli után bandáztunk velük a szobánk konyha részén. Ez a hely nem volt rossz, sőt. Egy nagy szoba, hatalmas fürdőszoba, nagy konyha, mindez tisztább és újabb mint otthon. Reggel pakolás, majd mivel időnk az volt, körülnéztünk a környéken és elmentünk egy kis skateparkba. Kicsi volt, de annál jobb, egy szép parkosított hely közepén. Ott lógtunk egy darabig, majd bevásárlás kajából és tovább Nürtingenbe..
Nürtingen: Előzőleg elég negatív véleményeket hallottam a helyről, de szerencsére teljesen pozitívan csalódtunk. Csupa kedves, közvetlen arc, frankó foglaltház, király koncert-pince. Nagyon király kaját kaptunk, meg persze egy csomó sört, mint minden nap. Mi kezdtünk, ezen a bulin szóltunk a legjobban, szerintem ez volt a legjobb buli is a turnén. Talán a másnapi grazi, fene tudja. Jó volt, hogy szerettek minket, itt vettek először pólót, egyből 5-6 darabot. A Mind
Your Step is nagyon kemény volt, imádom őket nézni. Utánuk a szervező srác megkért minket, hogy had játsszon a bandájával pár számot (ő kért meg minket, haha). Nem voltak rosszak, bár nem annyira az én zeném. Az Artpunk ist seiße refrénű szám azért frrankó volt :-) A buli után többen odajöttek beszélgetni, érdeklődni, ez jól esett. Így működik egy jó közösség. Az afterparty inkább egy sörözgetős beszélgetés volt, de jók ezek. Persze Zoli baseball űtői még királyabbá tették. Beszélgettem egy helyi sráccal az antifasizmusról, ami király volt, de egyben elszomorító is, szerintem nem nagyon látott még a dolgok mögé, mert olyan volt, mintha egy diktálógéppel beszéltem volna. Persze még elég fiatal volt, de legalább jó úton halad. Mondta, hogy játszott itt a Rivers Run Dry, belegondoltam, hogy milyen durva lehetett az abban a kis pincében..
Másnap reggel még körülnéztünk a környéken, aztán mentünk tovább Grazba. Induláskor a GPS 2 óra késést írt, nem jó előjel. Úton Graz felé beértünk az Alpokba, amit mindig csodálattal bámulok, pedig már jópárszor láttam. Gyönyörűek azok a helyek. Csináltunk is pár crew fotót.
Graz: Szerencsére sikerült lefaragni az érkezési időből, a helyen pedig nem volt probléma, mert úgyis 11 körül kezdődött a buli. Voltunk már itt, király hely a Sub, a koncertet pedig jóbarátaink szervezték. A helyi banda nem is volt rossz, csak hosszúak voltak a számaik és így nagy adagban már nem nagyon jött be. Meg a halálom, ha egy énekes olyan vintage elvis mikrofonnal a kezében énekel/ugrál, egyszerűen béna szerintem. A Mind Your Step és mi is faszák voltunk, voltak is elegen, főleg szerda estéhez képest. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert haza kellett érnünk korán.
Indulás után bealudtam, majd arra ébredtem, hogy valaki azt mondja "Ez ennyi volt". Mint kiderült, lerobbantunk Tapolcáról 18km-re, hajnali 4kor. Egy darabig csöndben ültünk, mindenki nyelt egyet, majd kezdődött a találgatás, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni. Szerencsére Vili nagybátyja kijött értünk, majd hármunkat és a cucc egy részét elfuvarozott Tomiékhoz Zalahalápra. Innen visszament a többiekért egy nagy kisbusszal, hogy majd idevontatjuk a kisbuszt, aztán utána újból gondolkodunk, hogy mi legyen. Aztán mint kiderült a kisbuszt nem lehet vontatni pár hiányzó dolog miatt. A cuccokat átpakolták, a kisbusz ottmaradt az út szélén. Ekkor már körülbelül 7óra volt, lassan felhívtuk a bérbeadót, aki nagy szerencsénkre jó fej volt. Elnézést kért, kiküldött oda egy szerelőt, majd elszállítatta a buszt, szerencsére nem a mi terhünkre. Innentől inkább egy jó sztori, mint probléma volt a dolog. Lassan a Mind Your Step-ék bepakoltak, még persze előtte néztünk egy kis tanítást Bartos mestertől, aztán lassan mindenki hazament.
Nem nagyon tudom, hogy zárjam ezt le, csak annyi, hogy turnézni még mindig király, főleg ilyen jó srácokkal.
A képeket IDE KATTINTVA lehet megnézni.
Tapolca: Délután próba a Falóban, este jöttek Mind Your Step-ék a király piros buszunkkal. A koncerten nem voltak sokan, de eljött az Akelás Főnök is. A bandák faszák voltak, Szolnoki Lali a felső részen pedig hangulatos. Aztán éjjel 1 körül úgy döntöttünk, hogy lelépünk Prágába.
Prága: Sikerült meglepnie a srácoknak azzal, hogy ausztriában ébredtem. A GPS elvitt minket egészen rossz irányba, szóval reggel 6kor még mindig Pozsonyhoz közel voltunk. Innen azért már elkeveredtünk Csehországba, meg még időben is voltunk. A cseh autópálya elég király, mintha vonaton ülne az ember. Itt mentünk bele az első dugóba, a legnagyobba amúgy az út
során. Kb. 1-1.5 órát álltunk, de legalább kiszálltunk kicsit az autóból, deszkáztunk a pályán, ilyesmi. Kora délután értünk a Discentrumhoz. Egy nem túl nagy klub, ahol elvileg 13 ember és 13 kutya lakik. Túl jó formában sem volt a hely. Egy magyar srác nyitott nekünk ajtót, elmesélte mikor lépett le az országból, meg ilyenek. Mivel még elég korán volt, elmentünk a környékre körülnézni. Az óvárostól messze voltunk, de azért voltak jó helyek a környéken is (legjobb az Albert abc természetesen, ahol 5 korona volt egy sör). Este itt kaptuk talán a turné legjobb kajáját. Összegyűlt azért pár ember, a Mind Your Step kezdett, sajnos a koncert 95%-át mikrofon nélkül nyomták, de Gerti így is eléggé beőrjítette magát. A koncertek után először egy srác nyomta laptopról punk/rock számok country feldolgozásait, majd a szervező srác pakolt punk lemezeket, fasza afterparty volt, talán a legjobb. Páran bealudtak, nekem nem volt kedvem bent aludni a kutyák helyén, ezért Zolival kint aludtunk a síneken, egy ágyon.Másnap reggel a közeli benzinkúton tisztálkodtunk, aztán irány várost nézni. Az Óváros tér és a Karlov híd baromi szép, csak nagyon sok volt a turista. Mielőtt lejárt volna a parkolócédulánk, léptünk tovább Halleba. Mivel nem volt nagy táv, útközben megálltunk Drezdában, sétálni kicsit. Lementünk az Elba partra, szépen újjáépítették a várost, a régi épületeket főleg. Szívesen maradtam volna itt sokáig.
Halle: Amikor először megláttuk a helyet, azt gondoltuk, hogy a tegnapihoz hasonló lesz. Aztán jött a kellemes meglepetés, hogy ezt így is lehet csinálni. Tökéletes hely volt, nagy udvarral, rendben tartott szobákkal, kocsmarésszel, konyhával. Nem mellesleg az alagsorban egy stúdióval és 5 próbateremmel, valamint az emeleten egy edzőteremmel, ahol Hitler volt felrajzolva az egyik boxzsákra. A ház mellett pedig megtaláltam a Semmi Komoly promo cd-jének borítóján lévő lakókocsikat is, hehe.
Kint lógtunk a hely előtti kanapékon, amíg kész lett a vacsora, majd bepakoltunk, ezen az estén mi kezdtünk. A hangzás 10/10 volt. Sajnos csak a szettünk végére érkeztek meg az emberek, de legalább jöttek. Volt pár kedves hipster srác, akiknek volt valami Panzerquartett nevű bandájuk. Itt is ment éjjelig az afterparty, majd valamikor beájultam az ágyamba.Úgy beszéltük meg, hogy korán kelünk, főleg, hogy mindenki zuhanyozni akar és időben szeretnénk Berlinbe indulni. Greggel felkeltünk 7-kor, letusoltam, a többiek persze aludtak kb. 9-ig, szóval elmentem megnézni a környéket. Hát, itt is élnék. A király reggeli után indultunk Berlinbe..
Berlin : Jó korán felértünk, hamar meg is találtuk a Ramones múzeumot, ahova 2-re volt kiírva a Teenage Bottlerocket akusztikus buli. Csak páran mentünk be, a többiek inkább a kotonembert követték a parkba. Ugyan a múzeumot ekkor még nem tudtuk megnézni, mert tele volt emberekkel, de élménynek elment. Ekkor megpillantottam El Hefe-t bejönni, majd nem
sokkal Mögötte Milo-t a Descendentsből. Elsétáltak mellettünk, majd mire felocsúdtunk eltűntek befelé a tömegben (tömeg=kb. 50ember). Míg vártunk felírtuk a nevünket a menő bandák közé a falra és beírtuk magunkat a vendégkönyvbe. Aztán amikor bemehettünk észrevettem, hogy Milo ott dumál valakivel, majd miután abbahagyta odaléptem hozzá, hogy csinálhatnánk-e egy fotót. Csinálhattunk. Kedves pofa volt. Az akusztikus buliból nem néztünk sokat, annyira nem is érdekelt, kajásak voltunk és meleg is volt bent. 
Elmentünk megkeresni a többieket, akik épp akkor kérték ki a pizzájukat. Akkor már mi is. Kaja után a többiek újra a kotonembert keresték fel, mi pedig visszahúztunk a múzeumba, ami ekkor már szinte üres volt és végre meg tudtuk nézni. Hát most mit mondhatnék róla, az a hely a mennyország. Kifelé menet láttuk, hogy Milo a mi feliratunk mellé írta fel magát a falra, a vendégkönyvbe pedig alánk írta alá a nevét, hehe.Innen elmentünk a szállásunkra, ahol egy lenin666 email című srác adott nekünk helyet. Jó arc volt egyébként, még enni is adott és megmutatta a
lemezgyűjteményét, ami nem volt kicsi. Mivel nem mindenki jött az esti Descendents bulira, így eldobattuk magunkat a helyszínre, majd a terv szerint a többiek visszamennek a helyhez. A GPS valamiért az Alexanderplatzra vitt minket, ahol kiszálltunk a többiek pedig elhúztak vissza. Kérdezősködtünk, hogy pontosan hol a hely, a sokadik ember meg tudta mondani, hogy elég messze. Nem voltunk boldogok, de legalább megtudtuk hova kéne elmetrózni. Felhívtuk a PFA-s srácokat is, ők is azt mondták, hogy pont annál a metrómegállónál várnak minket. Büszke vagyok magunkra, hogy elsőre odataláltunk, pedig át is kellett szállni. Pacsiztunk a PFA/DOD srácokkal, majd bementünk a helyszínre. DOD Tominak nem volt jegye, meg nagyon pénze sem, a turné végén voltak már. Szerencsére Tibor talált neki egy jegyet a földön, amit amúgy 35 euróért árult egy jegyüzér. Szóval bejutott mindenki. A Millencolin pakolt fel éppen, ami annyira nem érdekelt, meg jó volt kint a merch sátraknál, a félcső mellett az Áronékkal sört inni és sztorizgatni. Aztán a Descendenst előtt előre mentünk páran amennyire lehetett. Úgy izgultam mint egy gyerek. Lehet rosszat mondani olyan bandákra, akik már 30x éve még mindig tolják, legtöbbször igaz is, de most ilyesmi eszembe sem jutott már ekkor. A setlist ha nem is volt tökéletes, panaszra semmi okom. A Good Good Things ráadásnak még jó lett volna, de nem volt semmi, gondolom azért, mert még volt utánuk banda. Fasza volt elől, táncoló, éneklő punkok, meg pár vicces forma, akiken jó volt mosolyogni (70 fokban, sötétben télisapka, napszemüveg, farmermellény/dzseki, hehe). Descendents után megint ki az udvarra, újabb sörök, újabb sztorik, valamint konstatáltam, hogy egy pulcsi mínusz. A NOFX nem is lehetett volna jobb most számomra levezetőnek. Pár sörrel odaálltunk a hangosító pult melletti korláthoz, támaszkodtunk énekeltünk, sztorizgattunk, még egy kis tánc is belefért. Frankó szettet nyomtak, jó számokkal. Utánuk kitereltek minket. Köszi KZ-nak, hogy eldobtak minket a szálláshoz, jó messze voltunk onnan. Mivel egy kis szobában kaptunk helyet, Gertivel inkább a kisbuszban aludtunk, ami amúgy király hely erre. Másnap körülnéztünk Berlinben, aztán mentünk Essen felé.Essen: Késésben voltunk, dugóba is kerültünk, meg persze minden megállónál előkerült Zoli deszkája is. Végülis persze mi értünk oda elsőnek, de legalább volt idő körülnézni. Essen szép város, hát, laknék ott is. A klub pedig valami őrült rock and roll pubnak néz ki, ahol semmi sem az ami, minden asztal vagy szék vagy autóalkatrészből, sörösrekeszekből, meg hasonló dolgokból volt. A buli frankó volt, bár nem voltak sokan, a legtöbb arc kint maradt a hely előtt. De az Astpai / One Win Choice srácokkal megnéztük egymást, a hangulat is frankó volt. Aztán a buli után bandáztunk velük a szobánk konyha részén. Ez a hely nem volt rossz, sőt. Egy nagy szoba, hatalmas fürdőszoba, nagy konyha, mindez tisztább és újabb mint otthon. Reggel pakolás, majd mivel időnk az volt, körülnéztünk a környéken és elmentünk egy kis skateparkba. Kicsi volt, de annál jobb, egy szép parkosított hely közepén. Ott lógtunk egy darabig, majd bevásárlás kajából és tovább Nürtingenbe..
Nürtingen: Előzőleg elég negatív véleményeket hallottam a helyről, de szerencsére teljesen pozitívan csalódtunk. Csupa kedves, közvetlen arc, frankó foglaltház, király koncert-pince. Nagyon király kaját kaptunk, meg persze egy csomó sört, mint minden nap. Mi kezdtünk, ezen a bulin szóltunk a legjobban, szerintem ez volt a legjobb buli is a turnén. Talán a másnapi grazi, fene tudja. Jó volt, hogy szerettek minket, itt vettek először pólót, egyből 5-6 darabot. A Mind
Your Step is nagyon kemény volt, imádom őket nézni. Utánuk a szervező srác megkért minket, hogy had játsszon a bandájával pár számot (ő kért meg minket, haha). Nem voltak rosszak, bár nem annyira az én zeném. Az Artpunk ist seiße refrénű szám azért frrankó volt :-) A buli után többen odajöttek beszélgetni, érdeklődni, ez jól esett. Így működik egy jó közösség. Az afterparty inkább egy sörözgetős beszélgetés volt, de jók ezek. Persze Zoli baseball űtői még királyabbá tették. Beszélgettem egy helyi sráccal az antifasizmusról, ami király volt, de egyben elszomorító is, szerintem nem nagyon látott még a dolgok mögé, mert olyan volt, mintha egy diktálógéppel beszéltem volna. Persze még elég fiatal volt, de legalább jó úton halad. Mondta, hogy játszott itt a Rivers Run Dry, belegondoltam, hogy milyen durva lehetett az abban a kis pincében..Másnap reggel még körülnéztünk a környéken, aztán mentünk tovább Grazba. Induláskor a GPS 2 óra késést írt, nem jó előjel. Úton Graz felé beértünk az Alpokba, amit mindig csodálattal bámulok, pedig már jópárszor láttam. Gyönyörűek azok a helyek. Csináltunk is pár crew fotót.
Graz: Szerencsére sikerült lefaragni az érkezési időből, a helyen pedig nem volt probléma, mert úgyis 11 körül kezdődött a buli. Voltunk már itt, király hely a Sub, a koncertet pedig jóbarátaink szervezték. A helyi banda nem is volt rossz, csak hosszúak voltak a számaik és így nagy adagban már nem nagyon jött be. Meg a halálom, ha egy énekes olyan vintage elvis mikrofonnal a kezében énekel/ugrál, egyszerűen béna szerintem. A Mind Your Step és mi is faszák voltunk, voltak is elegen, főleg szerda estéhez képest. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert haza kellett érnünk korán.Indulás után bealudtam, majd arra ébredtem, hogy valaki azt mondja "Ez ennyi volt". Mint kiderült, lerobbantunk Tapolcáról 18km-re, hajnali 4kor. Egy darabig csöndben ültünk, mindenki nyelt egyet, majd kezdődött a találgatás, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni. Szerencsére Vili nagybátyja kijött értünk, majd hármunkat és a cucc egy részét elfuvarozott Tomiékhoz Zalahalápra. Innen visszament a többiekért egy nagy kisbusszal, hogy majd idevontatjuk a kisbuszt, aztán utána újból gondolkodunk, hogy mi legyen. Aztán mint kiderült a kisbuszt nem lehet vontatni pár hiányzó dolog miatt. A cuccokat átpakolták, a kisbusz ottmaradt az út szélén. Ekkor már körülbelül 7óra volt, lassan felhívtuk a bérbeadót, aki nagy szerencsénkre jó fej volt. Elnézést kért, kiküldött oda egy szerelőt, majd elszállítatta a buszt, szerencsére nem a mi terhünkre. Innentől inkább egy jó sztori, mint probléma volt a dolog. Lassan a Mind Your Step-ék bepakoltak, még persze előtte néztünk egy kis tanítást Bartos mestertől, aztán lassan mindenki hazament.
Nem nagyon tudom, hogy zárjam ezt le, csak annyi, hogy turnézni még mindig király, főleg ilyen jó srácokkal.
A képeket IDE KATTINTVA lehet megnézni.
2011. április 13., szerda
Tracking
Ha már az összes általam szerkesztett blogba feltettem ezt a cikket, akkor itt sem hagyom ki. Olyan vagyok, mint Fenyő János a Vico-val, csak nekem nem média, hanem blogbirodalmam van, hehe. Meg pénzem sincs annyi. Szóval a szar duma után a lényeg: Az új Maximumrockandrollban van egy cikk a magyar színtérről, mindent elolvashatsz róla az alábbi linken, csak hogy a közös blogunkat is reklámozzam egyúttal: http://veszprem-county-underground.blogspot.com. Az előző postban lévő képek mellé egyébként tökéletes leírás.
Ezt pedig akkor már nem teszem külön postba. A Choke up egy nagyon király banda, engem a Breathe In-re emlékeztet, de azért hatott rájuk a Choking Victim/Leftöver Crack és talán még a Lawrence Arms is rendesen. Mármint gondolom én. Teljes koncert, ami akár az óbudai próbateremben is lehetne:
Ezt pedig akkor már nem teszem külön postba. A Choke up egy nagyon király banda, engem a Breathe In-re emlékeztet, de azért hatott rájuk a Choking Victim/Leftöver Crack és talán még a Lawrence Arms is rendesen. Mármint gondolom én. Teljes koncert, ami akár az óbudai próbateremben is lehetne:
2011. április 12., kedd
2011 eddig
Huh, idén annyi mindenről lehetne írni, hogy inkább meg sem tettem. Már nem is fogom szerintem, inkább képekben illusztrálom az idei évet eddig. Sajnos 1-2 fontosabb fotót nem találtam, például a Balatonszárszón készülteket, már ha készültek egyáltalán.
És még lesz is miről írni, vagy ha lusta leszek, akkor képet beszúrni.
És még lesz is miről írni, vagy ha lusta leszek, akkor képet beszúrni.
2011. április 10., vasárnap
2011. április 4., hétfő
Még nem jött el az ideje.
mielőtt az megfakulnak emlékek
itt az ideje szerezni újakat
amíg vért pumpál a szívem
és gondolatokat szül az agyam
minden emlék egy kicsengő akkord
mielőtt elhalkulna újra pengetek
a keserves nosztalgia hangját hallom
még nem jött el az ideje.
itt az ideje szerezni újakat
amíg vért pumpál a szívem
és gondolatokat szül az agyam
minden emlék egy kicsengő akkord
mielőtt elhalkulna újra pengetek
a keserves nosztalgia hangját hallom
még nem jött el az ideje.
2011. március 29., kedd
One Win Choice interjú
Még tavaly előtt csináltam velük egy interjút, majd nemrég feltettem nekik még pár aktuális kérdést. Szóval ez itt a One Win Choice New Jerseyből.
- Először is mutatkozzatok be, mióta léteztek, hogyan jöttetek össze?
- Először is mutatkozzatok be, mióta léteztek, hogyan jöttetek össze?
Még a középiskolában kezdtünk el együtt zenélni, de csak 2005-ben fordult komolyabbra a dolog, amikor kiadtuk az első EP-nket egy kis helyi kiadónál. Miután végeztünk a sulival elhatároztuk, hogy komolyabban vesszük az egészet, többet próbálunk, több dalt írunk, többet játszunk és elmegyünk hoszabb turnékra. Így is lett.
- New Jerseyben elég sok hatás érhetett titeket, ami érezhető a zenéteken is. - Példáúl a Lifetime, ha Jersey, akkor mindig ők jutnak először eszembe. - Szóval, kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
A helyi punk/hardcore szcéna mindenképpen hatással volt ránk, persze! Fiatalabb korunkban olyan bandákat hallgattunk mint a Bigwig, Bouncing Souls, Worthless, Catch 22 meg ilyenek. Ők mint helyiek. De sok kaliforniai, floridai/no idea record-os vagy philadelphiai, bostoni, washingtoni és new yorki bandát is hallgattunk, ők is eléggé hatottak ránk. Jersey talán tényleg a keleti parti punk és hardcore színtér központja és valóban nagy "segítség" volt ez nekünk, látni fiatalon egy csomó király bandát itt. Akkoriban nagyon megfogtak, jó volt olvasni a szövegeiket, megérteni az üzenetüket, megérteni miről is szól ez az egész.
- Nemrég jelent meg az új lemezetek, mit lehet róla tudni? A címe ha jól tudom frappáns jelentést hordoz. A borítóról is ejtsetek pár szót légyszives!
Igen! Nemrég jelent meg az új nagylemez, ami a Conveyor címet viseli. 13 dalt tartalmaz, amiket múlt nyáron vettünk fel, a felét egy philadelphiai studióban, a másik felét pedig otthon. Az utóbbi része nagyon király volt, sokat mókáztunk és sok tapasztalattal gazdagodtunk. A cím mondanivalója, hogy ez a lemez egy "szalag", amin keresztül a gondolataink eljutnak a hallgatóhoz. Az artwork egy jóbarátunk, Craig Horky keze munkája. Elég egyedi stílusa van. Elolvasta a dalszövegeinket, majd utána elkészítette a borítót. Főként az első szám, a "Movements" ihlette a képet.
- Ezzel a lemezzel inkább a politikai irányba mentetek el, vagy a személyesebb vonal felé?
Az biztos, hogy jobban variáltunk a témákat mint az előző lemezeken. A dalszövegeket személyesebbek, de persze ezzel kifejezzük a hozzáállásunkat a világ dolgaihoz, a dolgokhoz amik körülvesznek, hiszen ezek határozzák meg a személyiségünket is. A személyes tapasztalataink valószínüleg nagyon hasonlóak sok más emberéhez, ezért amennyire személyesek, annyira széleskörűek is.
- Történt pár tagcsere a bandában az előző európai turnétok óta. Meséljetek erről kicsit.
Az első európai turné óta van egy új basszusgitárosunk (Dave) és egy gitárosunk (Pete). Dave kb tavaly ilyenkor szállt be, már túl vagyunk együtt pár turnén és ő játszotta már fel a Converyor lemezre is a basszust. Pete nemrég csatlakozott, ez lesz az első hoszabb turnénk vele. Jó arcok mindketten, szeretjük őket.
- Másodjára fogjátok végigturnézni európát. izgatottabbak vagytok, mint az első út előtt?
Naná, hogy izgatottak, és igen, még jobban mint 2 éve. Érintünk majd olyan helyeket, ahol már voltunk, de egy csomó új helyre és országba is elutazunk majd. Játszunk megint Németországban, Belgiumban, Angliában, de megyünk Hollandiába és Olaszországba is, ahol ezelett sosem jártunk még! Szóval mondanom sem kell, mennyire izgatottak vagyunk!
- Hoztok a turnéra limitált Conveyor lemezt? :-)
Sajnos nem lesz nálunk limitált verzió, de viszünk magunkkal egy split 7"-et, amit a michigani barátinakkal, a Natural Disasterssel készítettünk. Egy, az új lemez dalaival együt felvett, de a lemere rá nem került dal lesz rajta, Abandon címmel.
- Milyen számokat hallgattok a kisbuszban?
Ha úton vagyunk akkor olyat szeretünk hallgatni, amire könnyű vezetni. Én példáúl azokat szeretem hallgatni, amiket már milliószor hallottam, ismerem a szövegeket kívülről, ha közben az megy fejemben az segít ébernek maradnom példáúl az éjjeli vezetéskor. Ilyen példáúl a NOFX, Bad Religion, Tegan and Sara, Astpai, Jena Berlin, Avail, Suicide MAchines ...stb.
- Miket hallgattok csak úgy otthon?
Egészen különböző irányú zenéket is hallgatunk, különösen a basszerosunk, Dave. A lejátszója tele van egy csomó király zenével, olyanokkal, amikről sosem halottunk azelőtt.
Én mostanában a legtöbbet a The Arteries - Dead Sea című LP-jét hallgatom, emellet Waxwinget - ezt Dave mutatta -, An Horse - Rearrange Beds lemezét és Tegan and Sarah lemezket teszek fel leggyakrabban.
- Mik a terveitek idénre? Mármint a turné utánra.
Májusban lesz pár koncertünk Kanadában, amik közt lesz egy fesztivál is, ahol olyan bandák is fellépnek majd mint a RVIVR, Lifetime, Junior Battles, Static Radio ...stb. Ez után az egyetlen bizos pont a FEST 10, Floridában. De biztos vagyok benne, hogy a kettő közt majd sokat játszunk, turnézunk erre-arra.
- Valami üzenet a végére?
Köszi az interjút! Várjuk már, hogy újra játszunk a Fa-Ló pubban. Nemsokára találkozunk!
2011. április 1.-jén a Tapolcán a Fa-Lóban játszanak.
2011. március 5., szombat
Április 1.
Ugye nem feledkeztetek meg az április 1.-i király koncertről? Ma jöttek ezek a postával. Marad majd pár, jófejek jelentkezhetnek érte.
2011. február 3., csütörtök
Walk Together, Rock Together
Ez valami nagyon cool (na nem úgy) dolognak látszik, remélem sok adást megér.
http://walkrocktogether.blogspot.com/
"Egy hardcorepunk és hozzá kapcsolódó zenékkel foglalkozó, hetente megjelenő rádióműsor vagyunk. Az adások lényege, hogy minél több embert megszólítva egy színes zenei válogatást hozzunk, hozzatok létre. A műsort a Civil Rádió FM98.0 MHz-es frekvencián foghatjátok, illetve online a www.civilradio.hu oldalon."
"Egy hardcorepunk és hozzá kapcsolódó zenékkel foglalkozó, hetente megjelenő rádióműsor vagyunk. Az adások lényege, hogy minél több embert megszólítva egy színes zenei válogatást hozzunk, hozzatok létre. A műsort a Civil Rádió FM98.0 MHz-es frekvencián foghatjátok, illetve online a www.civilradio.hu oldalon."
2011. január 14., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)