Amíg elfoglaltuk a helyünket kiegészültünk még Dinivel és Dannal. (aki akkora punk volt, hogy még kezdés előtt eltörte a székét) Király helyünk volt a 4-5. sorban középen. A közönség fura volt, azon poénkodtunk, hogy a 90% kimenekülne ha egy meglepetés Black Flag reunion lenne. Ki tudja, mondjuk annyira nem is érdekelt.
Kíváncsi voltam milyen lesz Henry. Morcos? Unott? Nem. Hatalmas arc volt végig. Közvetlen, laza, rengeteg poént nyomott és közben persze végig mindegyik tükrözte a világhoz való hozzáállását, azt hogy mennyire szarik mindenre amire mások nem, pedig kéne nekik. Mindezt három órán keresztül. Mondjuk mikor Bush-t fikázta azt nem értettem minek van, már amúgy is lejárt meg én jobban szeretem a híres emberekhez fűződő meg turnézásról szóló sztorijait. Kedvenc részem talán mikor William Shatnerről mesélt, meg a nála töltött hétfő estékről meg focinézésről. Meg mikor Ian Mckay családjával nézte a választási műsort tavaly, hehe. Kedvet kaptam leszedni a Sons of Anarchyt és megnézni csak miatta. Meg a Ru Paul's Drag Race-t is persze!
Mondjuk egy csomó sztori nem volt olyan érdekes, de marha jól elő tudja adni, ez tetszett. Egy csomó szót csak úgy simán jó volt hallani a szájából, mint pl a "black flag", "minor threat", "ian mckay", "jerkoff pro", "white power"...stb.
Amúgy félelmetes lehetett amikor úgy tényleg erőből ordított a színpadon régen, rengeteg energia volt benne, még az is ijesztő volt néha ha csak úgy sztorizgatás közben belekiabált a mikrofonba.
Szóval marhára élveztem az egészet. Még bírtam volna egy darabig. Mivel az utolsó metró elment már tök mindegy lett volna. Szerencsére Dan elvitt kocsival, kösz! Ezért mondjuk nem maradtam ott várni hátha kijön aláírni, pedig vittem a punk a platónt meg a egy tv party lemezt is. Utólag láttam, hogy kijött, de mondjuk mindegy, én ki lettem elégítve a dumával. Azért egy plakátot leszedtem a falról, csak hogy a punk része is meglegyen a dolognak.