WE DON'T CHANGE

Cloak/Dagger interjú

2012-02-06T23:16:00.035+01:00

Nemrég talán egy vonatozós beszélgetés során jött valamivel kapcsolatban szóba, hogy a 2010-es Cloak/Dagger koncert után csináltam velük egy "interjút", pontosabban beszélgettem egyet Collinnal a gitárossal (senkit ne tévesszen meg, hogy a dobost is Collinnak hívják) . Mert ez inkább beszélgetés volt, mint egy rövid interjú, bár kérdezek amolyan szokásos dolgokat is. Jó pár sört megittunk előtte, de lehet, hogy nem is tett ez rosszat az interjúnak, persze kicsit összeszedetlen volt néhány rész, de leírva az interjút nagyjából formába szedtem. Így elolvasva nem tudom miért nem tettem fel annó. Talán mert abban a rádióműsorban is volt velük egy interjú, ami akörül ment talán a civil rádióban(?), de sajnos aztán nem sokat ért meg. Vagy mert utálom magam visszahallgatni felvételről.. Szóval most itt van, tessék:

-Szia, először is a legalapabb kérdés: mutasd be légy szíves magad:

Szia, Colin vagyok és gitározom a Cloak/Daggerben

- És a másik srác, aki még mindig rockandroll filmekről dumál a többieknek?

Ő Collin, a dobosunk. A többiek részegek és már alszanak, hehe.

- Mi újság a turnéval? Milyen hosszú, merre jártok?

Három hetes, két hét már nagyjából lement, előttünk van még egy.

- Jól hangzik, hogy ment eddig?

Imádom Európát. Itt törődnek a bandákkal, mindig adnak eleget benzinre, adnak enni meg ingyen söröket. A klubok jók, sok srác eljön a bulikba és imádok várost nézni is itt. Az USA-ban ezek a dolgok nem mindig annyira megszokottak, szóval itt nagyon is jól érezzük magunkat, jól tartanak minket.

- Mik a tervek a turné utánra?

Hát ezt nem tudom neked megmondani. Érted, hazaérünk üres zsebbel és várnak minket a számlák amiket ki kell majd fizetni. A bandával nem keresünk pénzt, nem is azért csináljuk. Mind dolgozunk, a zenélés csak hobbi. Imádjuk csinálni. Segít elfelejteni a számlákat, a melót.

- Szabaddá tesz?

Igen, pontosan. Ez az egy dolog, amikor nem kell törődnünk semmivel, amit csak azért csináljunk mert szeretjük. Minden más azért van, mert törődni kell a dolgainkkal, fizetni a számlákat meg ilyenek.

- Nagy hódolattal adózok a The Fest-nek. Játszotok majd idén?

Nem, idén pont nem. Mármint a gainesvilleire gondolsz?

- Igen. Jó lenne egyszer eljutni oda. Talán majd jövőre, haha.

Nagyon király hely, mindig királyul érzem magam.

- Nem olyan régen jött ki a Lost Art nagylemez. Milyen volt a fogadtatása?

Hát, alig volt valami visszajelzés. Legalábbis nem sok jutott el hozzám. Szerintem az is az oka, hogy rengeteg a banda és nagyon sok lemez jelenik meg és mindegy mennyire csinálod jóra a lemezed, mennyire törődsz vele, hogy jól szóljon, elveszik sokszor a tömegben.

- Nehéz újat alkotni.

Igen az! Nem tudom, egyszerűen tényleg nehéz.

- De a tiétek akkor is kitűnik szerintem, most komolyan, hehe.

Köszi. Valahol azért én így érzek. Na jó, úgy érzem, hogy ha a zenéről amit játszol nem gondolod azt, hogy a legjobb zene, akkor nem is kéne azt játszanod.

- Hogyan kerültetek a Jade Tree-hez? Valahol olvastam olyasmit, hogy Dan Yemin keze van az ügyben.

Jaja, van köze hozzá. A Paint it Black-el játszottunk pár bulit és bírt minket, nagy része van abban, hogy odakerültünk. De picivel nagyobb köze van hozzá Dave Wagenschutz-nak, aki a PIB dobosa és a Jade Tree-nek dolgozik. Szóval nekik köszönhetjük ezt.

- Egy csomó kérdéssel "készültem", most mégis össze vissza kavarognak a fejemben és nem jut eszembe egy épkézláb sem. De itt van még az örök kedvenc és megkerülhetetlen kérdés: mit jelent számodra a punk-rock?

Hehe, ez trükkös. Sokféle zenét tudnék ide sorolni. Sajnos sokaknak a minél több lemez eladása, de inkább pont azok, akiket ez nem érdekel, csak játsszák amit akarnak. Én is ilyen vagyok. Számomra amit a punk-rock jelent: turnén lenni, pénzt veszíteni, egy szobában játszani, ahol kb. senkit sem ismersz, ahol a szoba is koszos meg mondjuk még büdös is, be vagy rúgva olcsó piától vagy drogoktól vagy felspanolva és épp életed egyik legjobb élményét éled meg ezzel. Erről szól az egész, a banda játszik, a közönség pedig táncol és énekel, nincs különbség köztük, jól érzik így magukat együtt.

- Akkor és ott.

Pontosan. Semmi köze a lemezeladáshoz meg a pénzszerzéshez. Nem erről szól. Persze valamiből meg kell tankolni a kisbuszt, valamit enned is kell, de mégsem számít annyira mint amit mondtam az előbb.

- Hát persze, az azért jó, ha nem zsebből kell fizetni a benzint.

Hát igen, de mégis az számít, hogy jól érezd magad. Érted, az egész életed olyan környezetben éled, ahol csak a pénz számít. Fizetni kell a lakbért, a kocsid, minden szart. És jó ebből kiszakadni.

- Szóval a jelen számít.

Igen, a jelenért élünk.

- Nos, vissza a bandához kicsit. Mik a legnagyobb hatásaitok? Nem is a bandáé! A tiéd. Mik hatnak rád a legjobban? Az egyik tippem a Hot Snakes.

Igen a Hot Snakes mindenképpen. John Reis zseniális, igen. Nagyon nagy hatással van rám.

- És a mai bandák közül kik a kedvenceid?

Hmm, kedvenc mostani zenekaraim.. No Bunny

(itt bejön a dobos, Collin)

dobos Collin: No Bunny? Hallottad az újabb nagylemezt? Nem valami jó.

Collin: Persze, az első sokkal jobb. De én bírom ezt is. Meg különben is, a legjobb koncert amin valaha voltam, az No Bunny volt. Olyan volt mintha megint 15 lettem volna haver! Á, nincs is igazad. Az új jobb, mint a régi lemez!

(dobos Collin ki is megy, gitáros Collin folytatja)

Aztán ami nagyon gyilkos még, az a King Tuff. Imádom. Nem is tudom, nagyon sok van amúgy. Pl. a The Points DC-ből, fasza garázs banda. Olyasmi, mintha a korunk Ramones-a lennének. A Bare Wires is nagyon király. Elég popposak, de nem olyan szar értelemben, hanem a legkirályabban. Tudod mint a Ramones.

- Hát itt nálunk a Ramones nem tartozik a poppos értelemben vett punkhoz, sajnos itt magyarországon ilyeneknek főleg a Rise Againstet meg a Nofx-et meg ezekhez hasonlókat tekintenek főleg. Nem pont úgy alakult ki ennek a kultúrája, ahogy az jó lenne. Inkább mainstream bandákat hívnak pop/punknak.

A pop(punk) szerintem inkább az, hogy arról énekeled neked, hogy szeretlek, de igazából inkább csak le szeretnék veled feküdni, hehehe.

- Na jó, mesélj még a turnéról. Voltak fasza és kevésbé jó bulik, Melyik milyen nálatok?

Hmm. Hát ja, volt rosszabb is. Valahol Németországban játszottunk, 20 embernek kb, a szervező pedig végig nem tudta, hogy mi hogyan legyen. Nem is az a baj, hogy 20 emberben játszol, de érted, végig csak állnak karba tett kézzel, talán a számok után tapsolnak kicsit. Ilyenkor inkább úgy érzed magad mint egy cirkuszi majom. Csinálsz valamit, megtapsolnak és ennyi. De volt egy pár nagyon nagyon király koncertünk. A budapesti tényleg nagyon király volt, komolyan. Játszottunk, jó buli volt, táncoltak az emberek, énekeltek, mindenki jól érezte magát, főleg mi.

(Rédi közbevág, hogy szerinte mit kérdezzek)

- Hallottál Keith Morris új bandájáról, az OFF!-ról? Mi a véleményed róla?

Igen hallottam, sőt láttam is őket. Tudod mit? A számok nem rosszak. De nem több az egész. Jobban bírom a fiatal srácokat, teli friss dühvel, sokan rohadtul tehetségesek. Az OFF-ék inkább már csak tudják, hogy kell ilyet csinálni és jól el is játsszák neked, de nincs benne az amitől igazán jó az ilyen zene.

- Hé, a dobosotok totál úgy néz ki, mint egy úriember, ebben az ingben.

Hehe, pedig biztos lehetsz benne, hogy nem az.

- Köszi az interjút.

Én Kösz haver.

Költözés

2011-07-24T14:17:00.004+02:00

A Bene Marci koncertet szervez Celldömölkre én pedig így... szúrok kést a punk lüktető szívébe. Szóval mivel mindig is ki akartam próbálni a tumblr-t, csináltam egy oldalt egy ötlet alapján, amitől azóta már elrugaszkodtam, mert elhagytam a fülesem. Majd veszek újat és akkor folytatom, de persze lesz mellette minden más is, ami eszembe jut. A másik ok, hogy a blogspot google chromemal elég nehezen szereszthető, a firefoxom meg folyton kifagy, szóval ide költöztem és maradok is, még ha nem is pont arra használom amire való:

http://shroudofsilence.tumblr.com/

http://shroudofsilence.tumblr.com/

HSZ

2011-05-23T00:58:00.003+02:00

Azért még mindig a Hátsó Szándék az első számú kedvenc zenekarom. Ma felkerült youtubera egy csomó archív felvétel. Még az áhított búcsúkoncert videó is más kameraállásból. Nézve az egyik ilyen videót, kicsit sajnáltam azokat, akik valami új francia screamo vagy valami felkapott régi post-hardcore bandákat meghallgatva "került bele a punkba/színtérbe." Persze most úgy csinálok, mintha öreg lennék, de nem vagyok, de azért örülök, hogy nem maradt ki nekem ez az egész, ami eddig volt.

Plan Beer / Mind Your Step turnébeszámoló

2011-05-01T16:09:00.041+02:00

Idén sem gondolkoztunk sokat, kikkel menjünk turnézni és jól is döntöttünk. Szóval idén a Mind Your Steppel töltöttünk együtt egy önfeledt hetet, tele szürreális helyzetekkel. Az idei mérleg 5 ország, 7 nap, 6 koncert. Próbáltam nem beleírni mindent, pedig jó lett volna, de úgy sem lehet. Pedig ha ott van az ember minden apróság és részlet fontos, mert azok a legjobbak. A benzinkutas megállók, élelmiszerboltok, városnézések, visszatérő poénok. Meg persze a szürreális helyzetek, amiket nem is lehet leírni.. mint például egy kamionos pihenőben, zuhogó esőben a kisbuszban a Good bye horses-ra kajálni, vagy az indiai boltban éjjel 36 centes sört venni.

Tapolca: Délután próba a Falóban, este jöttek Mind Your Step-ék a király piros buszunkkal. A koncerten nem voltak sokan, de eljött az Akelás Főnök is. A bandák faszák voltak, Szolnoki Lali a felső részen pedig hangulatos. Aztán éjjel 1 körül úgy döntöttünk, hogy lelépünk Prágába.

Prága: Sikerült meglepnie a srácoknak azzal, hogy ausztriában ébredtem. A GPS elvitt minket egészen rossz irányba, szóval reggel 6kor még mindig Pozsonyhoz közel voltunk. Innen azért már elkeveredtünk Csehországba, meg még időben is voltunk. A cseh autópálya elég király, mintha vonaton ülne az ember. Itt mentünk bele az első dugóba, a legnagyobba amúgy az út során. Kb. 1-1.5 órát álltunk, de legalább kiszálltunk kicsit az autóból, deszkáztunk a pályán, ilyesmi. Kora délután értünk a Discentrumhoz. Egy nem túl nagy klub, ahol elvileg 13 ember és 13 kutya lakik. Túl jó formában sem volt a hely. Egy magyar srác nyitott nekünk ajtót, elmesélte mikor lépett le az országból, meg ilyenek. Mivel még elég korán volt, elmentünk a környékre körülnézni. Az óvárostól messze voltunk, de azért voltak jó helyek a környéken is (legjobb az Albert abc természetesen, ahol 5 korona volt egy sör). Este itt kaptuk talán a turné legjobb kajáját. Összegyűlt azért pár ember, a Mind Your Step kezdett, sajnos a koncert 95%-át mikrofon nélkül nyomták, de Gerti így is eléggé beőrjítette magát. A koncertek után először egy srác nyomta laptopról punk/rock számok country feldolgozásait, majd a szervező srác pakolt punk lemezeket, fasza afterparty volt, talán a legjobb. Páran bealudtak, nekem nem volt kedvem bent aludni a kutyák helyén, ezért Zolival kint aludtunk a síneken, egy ágyon.
Másnap reggel a közeli benzinkúton tisztálkodtunk, aztán irány várost nézni. Az Óváros tér és a Karlov híd baromi szép, csak nagyon sok volt a turista. Mielőtt lejárt volna a parkolócédulánk, léptünk tovább Halleba. Mivel nem volt nagy táv, útközben megálltunk Drezdában, sétálni kicsit. Lementünk az Elba partra, szépen újjáépítették a várost, a régi épületeket főleg. Szívesen maradtam volna itt sokáig.

Halle: Amikor először megláttuk a helyet, azt gondoltuk, hogy a tegnapihoz hasonló lesz. Aztán jött a kellemes meglepetés, hogy ezt így is lehet csinálni. Tökéletes hely volt, nagy udvarral, rendben tartott szobákkal, kocsmarésszel, konyhával. Nem mellesleg az alagsorban egy stúdióval és 5 próbateremmel, valamint az emeleten egy edzőteremmel, ahol Hitler volt felrajzolva az egyik boxzsákra. A ház mellett pedig megtaláltam a Semmi Komoly promo cd-jének borítóján lévő lakókocsikat is, hehe.

Kint lógtunk a hely előtti kanapékon, amíg kész lett a vacsora, majd bepakoltunk, ezen az estén mi kezdtünk. A hangzás 10/10 volt. Sajnos csak a szettünk végére érkeztek meg az emberek, de legalább jöttek. Volt pár kedves hipster srác, akiknek volt valami Panzerquartett nevű bandájuk. Itt is ment éjjelig az afterparty, majd valamikor beájultam az ágyamba.
Úgy beszéltük meg, hogy korán kelünk, főleg, hogy mindenki zuhanyozni akar és időben szeretnénk Berlinbe indulni. Greggel felkeltünk 7-kor, letusoltam, a többiek persze aludtak kb. 9-ig, szóval elmentem megnézni a környéket. Hát, itt is élnék. A király reggeli után indultunk Berlinbe..

Berlin : Jó korán felértünk, hamar meg is találtuk a Ramones múzeumot, ahova 2-re volt kiírva a Teenage Bottlerocket akusztikus buli. Csak páran mentünk be, a többiek inkább a kotonembert követték a parkba. Ugyan a múzeumot ekkor még nem tudtuk megnézni, mert tele volt emberekkel, de élménynek elment. Ekkor megpillantottam El Hefe-t bejönni, majd nem sokkal Mögötte Milo-t a Descendentsből. Elsétáltak mellettünk, majd mire felocsúdtunk eltűntek befelé a tömegben (tömeg=kb. 50ember). Míg vártunk felírtuk a nevünket a menő bandák közé a falra és beírtuk magunkat a vendégkönyvbe. Aztán amikor bemehettünk észrevettem, hogy Milo ott dumál valakivel, majd miután abbahagyta odaléptem hozzá, hogy csinálhatnánk-e egy fotót. Csinálhattunk. Kedves pofa volt. Az akusztikus buliból nem néztünk sokat, annyira nem is érdekelt, kajásak voltunk és meleg is volt bent. Elmentünk megkeresni a többieket, akik épp akkor kérték ki a pizzájukat. Akkor már mi is. Kaja után a többiek újra a kotonembert keresték fel, mi pedig visszahúztunk a múzeumba, ami ekkor már szinte üres volt és végre meg tudtuk nézni. Hát most mit mondhatnék róla, az a hely a mennyország. Kifelé menet láttuk, hogy Milo a mi feliratunk mellé írta fel magát a falra, a vendégkönyvbe pedig alánk írta alá a nevét, hehe.
Innen elmentünk a szállásunkra, ahol egy lenin666 email című srác adott nekünk helyet. Jó arc volt egyébként, még enni is adott és megmutatta a lemezgyűjteményét, ami nem volt kicsi. Mivel nem mindenki jött az esti Descendents bulira, így eldobattuk magunkat a helyszínre, majd a terv szerint a többiek visszamennek a helyhez. A GPS valamiért az Alexanderplatzra vitt minket, ahol kiszálltunk a többiek pedig elhúztak vissza. Kérdezősködtünk, hogy pontosan hol a hely, a sokadik ember meg tudta mondani, hogy elég messze. Nem voltunk boldogok, de legalább megtudtuk hova kéne elmetrózni. Felhívtuk a PFA-s srácokat is, ők is azt mondták, hogy pont annál a metrómegállónál várnak minket. Büszke vagyok magunkra, hogy elsőre odataláltunk, pedig át is kellett szállni. Pacsiztunk a PFA/DOD srácokkal, majd bementünk a helyszínre. DOD Tominak nem volt jegye, meg nagyon pénze sem, a turné végén voltak már. Szerencsére Tibor talált neki egy jegyet a földön, amit amúgy 35 euróért árult egy jegyüzér. Szóval bejutott mindenki. A Millencolin pakolt fel éppen, ami annyira nem érdekelt, meg jó volt kint a merch sátraknál, a félcső mellett az Áronékkal sört inni és sztorizgatni. Aztán a Descendenst előtt előre mentünk páran amennyire lehetett. Úgy izgultam mint egy gyerek. Lehet rosszat mondani olyan bandákra, akik már 30x éve még mindig tolják, legtöbbször igaz is, de most ilyesmi eszembe sem jutott már ekkor. A setlist ha nem is volt tökéletes, panaszra semmi okom. A Good Good Things ráadásnak még jó lett volna, de nem volt semmi, gondolom azért, mert még volt utánuk banda. Fasza volt elől, táncoló, éneklő punkok, meg pár vicces forma, akiken jó volt mosolyogni (70 fokban, sötétben télisapka, napszemüveg, farmermellény/dzseki, hehe). Descendents után megint ki az udvarra, újabb sörök, újabb sztorik, valamint konstatáltam, hogy egy pulcsi mínusz. A NOFX nem is lehetett volna jobb most számomra levezetőnek. Pár sörrel odaálltunk a hangosító pult melletti korláthoz, támaszkodtunk énekeltünk, sztorizgattunk, még egy kis tánc is belefért. Frankó szettet nyomtak, jó számokkal. Utánuk kitereltek minket. Köszi KZ-nak, hogy eldobtak minket a szálláshoz, jó messze voltunk onnan. Mivel egy kis szobában kaptunk helyet, Gertivel inkább a kisbuszban aludtunk, ami amúgy király hely erre. Másnap körülnéztünk Berlinben, aztán mentünk Essen felé.

Essen: Késésben voltunk, dugóba is kerültünk, meg persze minden megállónál előkerült Zoli deszkája is. Végülis persze mi értünk oda elsőnek, de legalább volt idő körülnézni. Essen szép város, hát, laknék ott is. A klub pedig valami őrült rock and roll pubnak néz ki, ahol semmi sem az ami, minden asztal vagy szék vagy autóalkatrészből, sörösrekeszekből, meg hasonló dolgokból volt. A buli frankó volt, bár nem voltak sokan, a legtöbb arc kint maradt a hely előtt. De az Astpai / One Win Choice srácokkal megnéztük egymást, a hangulat is frankó volt. Aztán a buli után bandáztunk velük a szobánk konyha részén. Ez a hely nem volt rossz, sőt. Egy nagy szoba, hatalmas fürdőszoba, nagy konyha, mindez tisztább és újabb mint otthon. Reggel pakolás, majd mivel időnk az volt, körülnéztünk a környéken és elmentünk egy kis skateparkba. Kicsi volt, de annál jobb, egy szép parkosított hely közepén. Ott lógtunk egy darabig, majd bevásárlás kajából és tovább Nürtingenbe..

Nürtingen: Előzőleg elég negatív véleményeket hallottam a helyről, de szerencsére teljesen pozitívan csalódtunk. Csupa kedves, közvetlen arc, frankó foglaltház, király koncert-pince. Nagyon király kaját kaptunk, meg persze egy csomó sört, mint minden nap. Mi kezdtünk, ezen a bulin szóltunk a legjobban, szerintem ez volt a legjobb buli is a turnén. Talán a másnapi grazi, fene tudja. Jó volt, hogy szerettek minket, itt vettek először pólót, egyből 5-6 darabot. A Mind Your Step is nagyon kemény volt, imádom őket nézni. Utánuk a szervező srác megkért minket, hogy had játsszon a bandájával pár számot (ő kért meg minket, haha). Nem voltak rosszak, bár nem annyira az én zeném. Az Artpunk ist seiße refrénű szám azért frrankó volt :-) A buli után többen odajöttek beszélgetni, érdeklődni, ez jól esett. Így működik egy jó közösség. Az afterparty inkább egy sörözgetős beszélgetés volt, de jók ezek. Persze Zoli baseball űtői még királyabbá tették. Beszélgettem egy helyi sráccal az antifasizmusról, ami király volt, de egyben elszomorító is, szerintem nem nagyon látott még a dolgok mögé, mert olyan volt, mintha egy diktálógéppel beszéltem volna. Persze még elég fiatal volt, de legalább jó úton halad. Mondta, hogy játszott itt a Rivers Run Dry, belegondoltam, hogy milyen durva lehetett az abban a kis pincében..
Másnap reggel még körülnéztünk a környéken, aztán mentünk tovább Grazba. Induláskor a GPS 2 óra késést írt, nem jó előjel. Úton Graz felé beértünk az Alpokba, amit mindig csodálattal bámulok, pedig már jópárszor láttam. Gyönyörűek azok a helyek. Csináltunk is pár crew fotót.

Graz: Szerencsére sikerült lefaragni az érkezési időből, a helyen pedig nem volt probléma, mert úgyis 11 körül kezdődött a buli. Voltunk már itt, király hely a Sub, a koncertet pedig jóbarátaink szervezték. A helyi banda nem is volt rossz, csak hosszúak voltak a számaik és így nagy adagban már nem nagyon jött be. Meg a halálom, ha egy énekes olyan vintage elvis mikrofonnal a kezében énekel/ugrál, egyszerűen béna szerintem. A Mind Your Step és mi is faszák voltunk, voltak is elegen, főleg szerda estéhez képest. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert haza kellett érnünk korán.

Indulás után bealudtam, majd arra ébredtem, hogy valaki azt mondja "Ez ennyi volt". Mint kiderült, lerobbantunk Tapolcáról 18km-re, hajnali 4kor. Egy darabig csöndben ültünk, mindenki nyelt egyet, majd kezdődött a találgatás, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni. Szerencsére Vili nagybátyja kijött értünk, majd hármunkat és a cucc egy részét elfuvarozott Tomiékhoz Zalahalápra. Innen visszament a többiekért egy nagy kisbusszal, hogy majd idevontatjuk a kisbuszt, aztán utána újból gondolkodunk, hogy mi legyen. Aztán mint kiderült a kisbuszt nem lehet vontatni pár hiányzó dolog miatt. A cuccokat átpakolták, a kisbusz ottmaradt az út szélén. Ekkor már körülbelül 7óra volt, lassan felhívtuk a bérbeadót, aki nagy szerencsénkre jó fej volt. Elnézést kért, kiküldött oda egy szerelőt, majd elszállítatta a buszt, szerencsére nem a mi terhünkre. Innentől inkább egy jó sztori, mint probléma volt a dolog. Lassan a Mind Your Step-ék bepakoltak, még persze előtte néztünk egy kis tanítást Bartos mestertől, aztán lassan mindenki hazament.

Nem nagyon tudom, hogy zárjam ezt le, csak annyi, hogy turnézni még mindig király, főleg ilyen jó srácokkal.

A képeket IDE KATTINTVA lehet megnézni.

Tracking

2011-04-13T23:38:00.005+02:00

Ha már az összes általam szerkesztett blogba feltettem ezt a cikket, akkor itt sem hagyom ki. Olyan vagyok, mint Fenyő János a Vico-val, csak nekem nem média, hanem blogbirodalmam van, hehe. Meg pénzem sincs annyi. Szóval a szar duma után a lényeg: Az új Maximumrockandrollban van egy cikk a magyar színtérről, mindent elolvashatsz róla az alábbi linken, csak hogy a közös blogunkat is reklámozzam egyúttal: http://veszprem-county-underground.blogspot.com. Az előző postban lévő képek mellé egyébként tökéletes leírás.

Ezt pedig akkor már nem teszem külön postba. A Choke up egy nagyon király banda, engem a Breathe In-re emlékeztet, de azért hatott rájuk a Choking Victim/Leftöver Crack és talán még a Lawrence Arms is rendesen. Mármint gondolom én. Teljes koncert, ami akár az óbudai próbateremben is lehetne:

2011 eddig

2011-04-12T02:22:00.005+02:00

Huh, idén annyi mindenről lehetne írni, hogy inkább meg sem tettem. Már nem is fogom szerintem, inkább képekben illusztrálom az idei évet eddig. Sajnos 1-2 fontosabb fotót nem találtam, például a Balatonszárszón készülteket, már ha készültek egyáltalán.

És még lesz is miről írni, vagy ha lusta leszek, akkor képet beszúrni.

Küldöm vissza!

2011-04-10T23:46:00.003+02:00

Még nem jött el az ideje.

2011-04-04T01:36:00.002+02:00

mielőtt az megfakulnak emlékek
itt az ideje szerezni újakat
amíg vért pumpál a szívem
és gondolatokat szül az agyam
minden emlék egy kicsengő akkord
mielőtt elhalkulna újra pengetek
a keserves nosztalgia hangját hallom
még nem jött el az ideje.

One Win Choice interjú

2011-03-29T16:54:00.004+02:00

Még tavaly előtt csináltam velük egy interjút, majd nemrég feltettem nekik még pár aktuális kérdést. Szóval ez itt a One Win Choice New Jerseyből.

- Először is mutatkozzatok be, mióta léteztek, hogyan jöttetek össze?

Még a középiskolában kezdtünk el együtt zenélni, de csak 2005-ben fordult komolyabbra a dolog, amikor kiadtuk az első EP-nket egy kis helyi kiadónál. Miután végeztünk a sulival elhatároztuk, hogy komolyabban vesszük az egészet, többet próbálunk, több dalt írunk, többet játszunk és elmegyünk hoszabb turnékra. Így is lett.

- New Jerseyben elég sok hatás érhetett titeket, ami érezhető a zenéteken is. - Példáúl a Lifetime, ha Jersey, akkor mindig ők jutnak először eszembe. - Szóval, kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

A helyi punk/hardcore szcéna mindenképpen hatással volt ránk, persze! Fiatalabb korunkban olyan bandákat hallgattunk mint a Bigwig, Bouncing Souls, Worthless, Catch 22 meg ilyenek. Ők mint helyiek. De sok kaliforniai, floridai/no idea record-os vagy philadelphiai, bostoni, washingtoni és new yorki bandát is hallgattunk, ők is eléggé hatottak ránk. Jersey talán tényleg a keleti parti punk és hardcore színtér központja és valóban nagy "segítség" volt ez nekünk, látni fiatalon egy csomó király bandát itt. Akkoriban nagyon megfogtak, jó volt olvasni a szövegeiket, megérteni az üzenetüket, megérteni miről is szól ez az egész.

- Nemrég jelent meg az új lemezetek, mit lehet róla tudni? A címe ha jól tudom frappáns jelentést hordoz. A borítóról is ejtsetek pár szót légyszives!

Igen! Nemrég jelent meg az új nagylemez, ami a Conveyor címet viseli. 13 dalt tartalmaz, amiket múlt nyáron vettünk fel, a felét egy philadelphiai studióban, a másik felét pedig otthon. Az utóbbi része nagyon király volt, sokat mókáztunk és sok tapasztalattal gazdagodtunk. A cím mondanivalója, hogy ez a lemez egy "szalag", amin keresztül a gondolataink eljutnak a hallgatóhoz. Az artwork egy jóbarátunk, Craig Horky keze munkája. Elég egyedi stílusa van. Elolvasta a dalszövegeinket, majd utána elkészítette a borítót. Főként az első szám, a "Movements" ihlette a képet.

- Ezzel a lemezzel inkább a politikai irányba mentetek el, vagy a személyesebb vonal felé?

Az biztos, hogy jobban variáltunk a témákat mint az előző lemezeken. A dalszövegeket személyesebbek, de persze ezzel kifejezzük a hozzáállásunkat a világ dolgaihoz, a dolgokhoz amik körülvesznek, hiszen ezek határozzák meg a személyiségünket is. A személyes tapasztalataink valószínüleg nagyon hasonlóak sok más emberéhez, ezért amennyire személyesek, annyira széleskörűek is.

- Történt pár tagcsere a bandában az előző európai turnétok óta. Meséljetek erről kicsit.

Az első európai turné óta van egy új basszusgitárosunk (Dave) és egy gitárosunk (Pete). Dave kb tavaly ilyenkor szállt be, már túl vagyunk együtt pár turnén és ő játszotta már fel a Converyor lemezre is a basszust. Pete nemrég csatlakozott, ez lesz az első hoszabb turnénk vele. Jó arcok mindketten, szeretjük őket.

- Másodjára fogjátok végigturnézni európát. izgatottabbak vagytok, mint az első út előtt?

Naná, hogy izgatottak, és igen, még jobban mint 2 éve. Érintünk majd olyan helyeket, ahol már voltunk, de egy csomó új helyre és országba is elutazunk majd. Játszunk megint Németországban, Belgiumban, Angliában, de megyünk Hollandiába és Olaszországba is, ahol ezelett sosem jártunk még! Szóval mondanom sem kell, mennyire izgatottak vagyunk!

- Hoztok a turnéra limitált Conveyor lemezt? :-)

Sajnos nem lesz nálunk limitált verzió, de viszünk magunkkal egy split 7"-et, amit a michigani barátinakkal, a Natural Disasterssel készítettünk. Egy, az új lemez dalaival együt felvett, de a lemere rá nem került dal lesz rajta, Abandon címmel.

- Milyen számokat hallgattok a kisbuszban?

Ha úton vagyunk akkor olyat szeretünk hallgatni, amire könnyű vezetni. Én példáúl azokat szeretem hallgatni, amiket már milliószor hallottam, ismerem a szövegeket kívülről, ha közben az megy fejemben az segít ébernek maradnom példáúl az éjjeli vezetéskor. Ilyen példáúl a NOFX, Bad Religion, Tegan and Sara, Astpai, Jena Berlin, Avail, Suicide MAchines ...stb.

- Miket hallgattok csak úgy otthon?

Egészen különböző irányú zenéket is hallgatunk, különösen a basszerosunk, Dave. A lejátszója tele van egy csomó király zenével, olyanokkal, amikről sosem halottunk azelőtt.

Én mostanában a legtöbbet a The Arteries - Dead Sea című LP-jét hallgatom, emellet Waxwinget - ezt Dave mutatta -, An Horse - Rearrange Beds lemezét és Tegan and Sarah lemezket teszek fel leggyakrabban.

- Mik a terveitek idénre? Mármint a turné utánra.

Májusban lesz pár koncertünk Kanadában, amik közt lesz egy fesztivál is, ahol olyan bandák is fellépnek majd mint a RVIVR, Lifetime, Junior Battles, Static Radio ...stb. Ez után az egyetlen bizos pont a FEST 10, Floridában. De biztos vagyok benne, hogy a kettő közt majd sokat játszunk, turnézunk erre-arra.

- Valami üzenet a végére?

Köszi az interjút! Várjuk már, hogy újra játszunk a Fa-Ló pubban. Nemsokára találkozunk!

2011. április 1.-jén a Tapolcán a Fa-Lóban játszanak.

Április 1.

2011-03-05T15:59:00.002+01:00

Ugye nem feledkeztetek meg az április 1.-i király koncertről? Ma jöttek ezek a postával. Marad majd pár, jófejek jelentkezhetnek érte.

Walk Together, Rock Together

2011-02-03T01:11:00.008+01:00

Ez valami nagyon cool (na nem úgy) dolognak látszik, remélem sok adást megér.

http://walkrocktogether.blogspot.com/

"Egy hardcorepunk és hozzá kapcsolódó zenékkel foglalkozó, hetente megjelenő rádióműsor vagyunk. Az adások lényege, hogy minél több embert megszólítva egy színes zenei válogatást hozzunk, hozzatok létre. A műsort a Civil Rádió FM98.0 MHz-es frekvencián foghatjátok, illetve online a www.civilradio.hu oldalon."

Hail to Serbia

2011-01-14T00:24:00.001+01:00

Zajos új évet mindenkinek.

2010-12-30T15:30:00.001+01:00

2 zenekar, akik lenyűgöznek a zajjal, így év végére.

CROCUS

LOTUS FUCKER

2010 - II.

2010-12-27T19:30:00.100+01:00

Ahogy ígértem, most jöjjenek a hazaiak. Nem volt könnyű rangsorolni őket, még annyira sem, hogy eldöntsem melyikről írjak bővebben. Nem akartam ilyen Metalhammer szagú lemezismertetőket írni, de néha már majdnem sikerült. Nehéz egyszerre ennyi lemezről írni, jövőre lehet, hogy majd folyamatosan írom őket. Szóval akkor: (nem sorrendben):

Rivers Run Dry / Boredom split 12"

A Rivers Run Dry oldala az én oldalam. Ez a legfrissebb szerzeményem, tegnap hozta a punk posta (kösz Bori). Egy dal kivételével -a háromból- már hallottam a dalokat, szóval az újdonság szépsége annyira nem homályosítja el az elmémet. A Rivers Run Dry az a zenekar amelyik nem tud hibázni. Profik. Aki látta már őket koncerten az pontosan tudja miről beszélek. Felteszem a lemezt a lejátszóra, elindítom és ahogy bejönnek az első hangok a Come Disaster, Come Catastrophe! című dalban a KIBASZOTT SÖTÉTSÉG (így nagy betűkkel) kezdi betölteni a szobát, de úgy hogy letelepszik mindenhova mint a por. Zseniális a kezdésnél a 2-3 gitár, az akusztikus pötyögés, mellé a 022 zúzás, meg a mögöttük hömpölygő basszus. Nagyon bírom, amit művelnek, bár sok neocrustot nem hallgatok, de amiket ismerek, azok közül magasan ott vannak a topban. Az ének kimondottan bejön, sok hasonló bandát az ront el, -mint például a lemez másik oldalán található Boredeomot- de náluk nagyon el van találva. 3 szám sötétség, méghozzá nagyon mély sötétség, tele fasza ötletekkel amik feldobják, zajokkal, királyabbnál királyabb gitártémákkal. Ha már megvan kézzel fogható példányban akkor a külcsínyről is: gyönyörű. Szépen megrajzolt és kivitelezett borító keménypapíron, hátul számcímekkel, belül ötletes inserttel. Tényleg öröm kézbe fogni, hát még hallgatni! Nézzétek el, hogy rajongó tini módjára dicsérem őket, de hát ez van.

Erről a lemezről nem tudok dalt feltölteni, mert csak analóg formában van meg. myspacen meghallgathatsz kettő dalt a háromból: http://www.myspace.com/riversrundrydbeat

Semmi Komoly - Loss Fills The Air

Év volt az egyik legjobban várt lemez számomra az idén. Sőt, már tavaly is, de végül átcsúszott 2010-re a megjelenése. Várakozáson felül teljesített, ők a másik olyan zenekar, akik nem nagyon tudnak mellétalálni és azt tudom rájuk mondani, hogy profik. Ez mondjuk nálam nem szempont, sokkal többet tud adni az amatőr-de őszinte báj, de jó végighallgatni egy ilyen albumot is. A lemezen ez hallható, hangzás, bevágások minden a helyén van, hallatszik, hogy mindenre nagyon odafigyeltek. Az előző lemez óta még jobban kiforrt ez a dallamos-technikás-hardcore/punk amit ők csinálnak. Nem biztos, hogy jó jelzőket használtam, de körülbelül ezekkel lehet őket körülírni. Fogós gitártémák és tempók, lélekbe markoló kórusok, szomorú dallamok - Itthon ők a legjobbak ebben, bár nincs sok olyan banda, aki ehhez hasonló stílusban alkotna, már ha a punkon belül még különbséget teszünk, bár az is igaz, hogy nincs valami sok jó bandánk. A kedvenceim, meg akikből a 'színtér áll' valamennyire mind különböznek egymástól. Na szóval a lényeg, hogy ha nem is ez az év lemeze, az első 3ban tuti benne van. Ja és ők a kedvenc jelenlegi magyar bandám.

Semmi Komoly - Nézz Körbe

Young Arsenal - Demo
Elsőnek is leszögezném, hogy király ez demo, azért is került be ide, de először egy kis fikázással kezdeném. Ami a legjobban hiányzik a bandából, vagy inkább amúgy Rádiból az az önbizalom. NEM kell mindig azt írni, hogy bénák vagytok, mert egy idő után elhiszi az ember, meg főleg ti és ez csomószor oda is teszi a bélyegét egy bandára. Persze én tudom hogy nem szarok, de egy kicsit kevesebb önfikázással sokkal jobban venné ki magát az egész, jobban érezném, hogy ők ezt akarják csinálni mert ezt tartják faszának és beleadnak mindent. Jól 'ki van találva' ez a zenekar, mármint itt a körítésre gondolok. A zene pedig kurva jó. Hardcorepunk cseles gitárral - kevés kvinttel - és 3 énekkel a mai társadalmi problémák és az ehhez társuló, ebből adódó üresség témában. A számok közti összevágott trekkek nem tetszenek, általában úgy is hallgatom, hogy azokat kiveszem - bocsi, pedig biztos volt velük meló rendesen. A minap ezt is meghozta a punk posta kazetta formában, köszönet érte!

Young Arsenal - Csinovnyiki Csendélet

PFA - God Squats Us All

Ők a legjobb cimboráink, mégis elfogultság nélkül írhatok erről a lemezről csupa jót. Bárkik is akarják lemásolni őket az országban, nem fog nekik menni, mert nem ömlik belőlük az a fajta őszinte elmebaj, ami a PFA-ból. Az elmebaj amúgy egy hülye szó, mert ki mondja meg, hogy ki a normális és melyik elme hibás? Az egész lemez precízen meg van írva, mégis annyira természetes, hogy érződik, hogy egy csepp erőlködés nincs benne, csak tolják ránk ezt a beteg valamit. Szeretem hallgatni bárhol, leépíti az agyam tégláról téglára. A lassú zúzós és zajos részek a kedvenceim, bár az jó amikor ezekből vált át gyors punkba. Éljen a Veszprém County Underground! Ez az év lemeze a megyéből!

PFA - Space

Discriminated - Discriminated

Új banda a megyéből. Fenntartásaim voltak és még vannak is Várpalotával szemben, bár ezek a srácok pont nem tehetnek róla, de annál inkább tesznek ellene. Egy kezdeti félreértést leszámítva már az is kiderült, hogy jó arcok. Na de a lemez a lényeg, most. Belekötni nem lehet nem is akarok, 8 nagyon tökös hardcorepunk, szám kvinttologatás ezerrel meg frusztrált kiabálás, ahogy kell. Nekem a Kid Dynamite gyorsabb és kevésbé dallamos dalai ugrottak be először, ez azóta tartja is magát amúgy. One-Two Fuck You!

Discriminated - Believe in Yourself

Spark - Magnets & Lullabies
Ezeknek a srácoknak elgurult a gyógyszerük! Össze-vissza gitároznak meg énekelnek, de ez a dolog nagyon jó. Kár, hogy épp szüneten vannak -remélem átmenetileg- mert igazán bírom őket, mindig meg tudnak táncoltatni. És szívesen ráznék ezekre a dalokra, így hogy már ismerem őket. Váratlanabbnál váratlanabb témát vágnak arcon, pont ezt szeretem bennük, hogy mennyi ötletet tudnak pakolni egy percbe, még sem lesz valami szétesett darabokból álló művészkedés, hanem az egész egyben van és tök fasza. Ja és kihagytam a kedvenc jelzőm: tökös és zajos! Szóval remélem, hogy még lesz hozzájuk szerencsém élőben. Borító nincs még, a kép Bernáth Tamás 'szerzeménye'.

Spark - Magnets

Rosa Parks - Black Is The Color of Bondage Blue Is The Past
Ez nem punk lemez, de a zenekar hozzáállása simán megszégyeníti a legtöbb punk bandáét. Egyszer még a próbatermükben is aludtam, ám de nem ezért vagyok elfogult feléjük, sőt semmiért sem vagyok. Azért kerültek ide, mert így év vége előtt pár nappal letették ezt a lemezt azt asztalra, pontosabban a letöltés linket a punkportálra. Régebben csak youtube felvételt láttam róluk, az is egész jó volt, ám nyomába sem ér a rendes hangzóanyagnak. (Lehet, hogy eddig is volt nekik, de engem elkerült). Egyszerűen jó hallgatni ezt a lemezt, az effektelt gitárokat, meg úgy egyben az egészet, ahogy harmonikus dallamokból átfordul egyszer-egyszer elborultabb témákba. Nagyszerű dalírók a srácok, van érzékük hozzá, hogy hogyan keltsenek különböző érzéseket ének nélkül. Körülbelül a 2. szám közben gondoltam rá, hogy milyen király lenne bele néha egy-két lazább, screamos énekbetét, erre tessék, a 3., Only The Light című dalban van is a vége felé és még jobban üt mint ahogy én előtte kigondoltam. A szöveg pedig az Everyone left me - I'm all alone sorokkal kezdődik, zseniálisan illik a zenéhez ez az érzés. Bár gondolom felét sem vettem észre, de a nevükkel már eleve a rasszizmus ellen 'szólalnak fel', ahogy a lemezen több helyen is érezni erre utalást, méghozzá a legokosabb eszközökkel. Nem vagyok benne biztos de az 0110 dalcím is erre utal, valamint a zseniálisan a dalba kevert zongora+légiriadó sziréna és az írógép kattogása. Lehet, hogy ezekben a dolgokban tévedek.Egyre erősebben érzem, hogy meg kéne őket néznem élőben meg megkérdezni őket erről. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a lemezről. Köszi srácok!

Rosa Parks - 0110

Dance or Die!!! - We'd Rather Be Sleeping
Ezt a lemezt is vártam már. Az előzőleg felpakolt dalok után meg is lepődtem, mennyire jól szól. Ok, a dob fura, de engem az nem zavar. Nem szeretem mindegyik dalt a lemezen, de az a pár ami tetszik, azok nagyon. Mondjuk jó felé billen a mérleg nyelve, mert csak pár van, amin nem szoktam pörgetni. Biztos elég mainstream arc vagyok, de a Tánc az egyik dal ezek közül, de hát ugye mindenki tudja, hogy ez az új lemez slágere, haha. Az éneklős résznél pedig egyből a Nesze ugrott be, az rész akár a legutóbbi lemezükön is lehetne egy az egyben. Az meg poén, hogy a baráti köröm felének ez a csengőhangja. A favorit az Önámítás kémiája, amit sajnos nem játszanak élőben. Szövegben és zeneileg is meg szeretem a végén amikor az egész felhangosodik és rátekerték a gaint-t és ez kiégeti az agyam. Ők amúgy az egyik olyan zenekar, akiknek a szövegeit a legjobbnak tartom itthon. Fasza dolgokról faszán és közvetlenül írnak és nekik még hiszek is. Megfogalmazták a punkot a New Dead Project után még jobban az Chaos Sets Me Free-ben. Ez is bennevan a top 3idén. Várom már a DoD/PFA splitet.

Dance or Die - Az Önámítás Kémiája

Mind Your Step - 15 Songs Of The Frustration
Ez a lemez nem más mint 15 kíméletllen fastcore/hardcorepunk vágta, 0 tökölkéssel, és pont ez ami tetszik benne. Pedig nem jellemző rám, nagy részét az ilyen bandáknak nem szeretem meghallgatni, de biztos elfogult vagyok, mindenesetre elég sokat pörgött ez idén a lejátszómban.
Biztos jellemző rám, de a kedvencem az Outro, amit One Last Breath-re kereszteltek. Tele lassú zúzással és zajokkal. A 3 feldolgozásból kettőt bírok, a Betercoret sosem hallgattam igazán, de a Something Against You és a Bones Brigade szám telitalálat. A jövőben jobb lenne tőlük egy valamivel jobb minőségű cucc, mert így néha a lendület elveszik. Ami új dobossal is folytatódik élőben remélem! Mindenesetre úgy néz ki, hogy áprilisban össze leszünk zárva egy kisbuszban velük egy hétre és örülök, hogy velük.

Mind Your Step - Summer Day '82

Hanoi - Néma Falak, Üres Fejek
Ezek a srácok biztosan nem egyszer hallgatták meg az RLO/HXT splitet, elég erősen érezni rajtuk ezt a két hatást. Az intrórol pedig elsőre a Libido Wins ugrott be. Baszottul jól szól ez az EP, bemutatkozó anyaghoz képest meg főleg. A szövegek sem rosszak, bár kicsit demagóg hatásúak, és e miatt hiányzik belőle valami személyesebb dolog. De amit megírtak, azt sikerült frankón megfogalmazni. Jópárszor meghallgattam a pesti tömegközlekedés közben és azért legtöbbször marha jól esett. Fsza lenne már őket is élőben megnézni. (Március 12 - Tapolca). Mindenképpen az év egyik legnagyobb meglepetése. ez az EP Kíváncsiam várom a következő anyagot, ami, ha jók az értesülésem egy Libido Wins/Hanoi split lesz.

Hanoi - A Ma Seggfejei, A Holnap Seggfejei

Garga Pitic - Hallgass!
Először amikor megkértek, hogy csináljak egy logót, ami legyen minél egyszerűbb, legyen rajta Garga Pitic, töltények, 2 kézigránát meg a zenekar neve a Discharge betűtípussal, nem sok jót feltételeztem őszintén szólva. Aztán látva, hogy poénra veszik az egészet megnyugodtam, viszont nem nagyon kedvelem a poén bandákat, de aztán a felvételt hallva meglepődtem. Ez nem egy poén banda, de nem is az, amit a borító sugall, hanem valami sokkal jobb. Nem azt mondom, hogy egy Breathe In, de jóval felülmúlja a várakozásaimat, mostanában elég sokszor hallgatom.

Garga Pitic - Tisztán, Torzítás Nélkül.

Ninpulators - Demo II.
Az első demo is bejött, ez pedig szerintem még jobb lett. A magyar szövegű darabokat hallgatom legtöbbször, persze az angolok is jók, de ha már itt vannak ezek, akkor ezeket inkább nyomatom. A Jó Vicc miatt jobb ez nálam, mint az előző demo, az azon lévő magyar dalok jobban, mint az ezen lévő többi szám (a Jó Viccet leszámítva ugye). Na de nem akarok sorrendeket állítani a dalai közt belevonva az első demót is. Még mindig azt szeretem bennük, hogy a szövegeik és így az egész banda zenéje nagyon közvetlenül hat, és ezt így nem tudom nem szeretni. A zenén amúgy eléggé érezni Kobera úr skandináv-hardcore-punk imádatát, nyers és tökös. Sajnos az egész Something Against You (biztosan nézőpont kérdése) nyomába nem ér, viszont gondolom ebben a bandában könnyebb mozogni, valahogy lazább az egész. Rázni is jó rá élőben.

Ninpulators - Jó Vicc

Rákosi - II.
Hazudik, aki azt állítja, hogy még sosem mosolyogta el magát Rákosi dalokon. Persze, a szövegek háttere szomorú és elkeserítő, mégis legtöbbször poénok vagy helyzetkomikumok csattanójaként hallom őket vissza. Egyszer a raktárban ahol melóztam valaki elordította magát: 'Zsolti, hol vagy?' és ez megmentette a napom, hehe. Ez a demó is bővelkedik könnyen idézhető sorokban, bár kevesebb a Jászkunsági história, így is van mit megénekelni. Valamint a zenekart is olyan legendák járják körül, hogy azokról is el lehet beszélgetni egy-egy koncert után. És ez az egész egyszerűen jó, hogy van. Remélem nem fog hamar kifulladni a dolog.

Rákosi - Digép

2010. - I.

2010-12-26T01:05:00.126+01:00

Idén nem nagyon tudnék hosszabb listát írni, mert a magyar bandák aktuális anyagán kívül alig hallgattam idei lemezeket. Csak most, a téli szünetben jutott időm rá, hogy hallgassak párat, úgy ahogy én szeretem, fülessel itthon a sötétben vagy éppen nappal a hangszórókból, albuma válogatja. Azokról meg nem nagyon írnék listát, mert mindnél él még az újdonság varázsa is. Azért itt csokorba szedem, amit idén nagyon bírtam, vagyis amiről így érdemes szót ejteni. Íme az első részben a külföldi termés:

No Guts No Glory - Hidden In The Light
Ez a zenekar még a tavalyi Rise Festen nyűgözött le, de eddig a hangzóanyagaik eléggé elmaradtak az élőben nyújtott teljesítményüktől, szinte felismerni is nehéz volt, lemezen egyszerűen nem tetszett, na. Tisztelet a kivételnek, egy vagy két dal talán nem volt rossz. Annyira nem is követtem őket, de pár napja megláttam az új lemezt, be is szereztem hamar.
Végre! Nem csak az, hogy sokkal jobban szól, de végre átjön az a lendület ami élőben megvan bennük, még ha amúgy lassítottak is a tempón és még több a melódia. De nem olyan melódia ám, ami olyan könnyen kiszámítható, hanem pont az amit nagyon ritkán csípni el és nagyon bírok. Szóval az, ami egy számon belül is többször meglep, egy fasza részt egy még jobb követ és csak azt veszem észre, hogy 'huh bazdmeg, valami nagyon jónak a közepén vagyok. Nem azt mondom, hogy a lemez egy folyamatos spanyol viasz tojás, mert nem az, de nálam nagyon betalált. Kár azért a kicsivel több mint egy perces In becoming című átvezetőért, nem szeretem amikor a metálos riffelést keverik a poppunkkal. Remélem nem térnek át az A day to remember féle szar zenére. A lemez ezt a kis bakit leszámítva amúgy nem kacsingat arrafelé, szóval bizakodó vagyok a jövőbeli anyagaikat illetően is.

No Guts No Glory - Dry Rivers

Astpai - Heart to Grow

Hasonló a helyzet velük is. Elsőre tetszettek élőben, de az addigi lemezeik nem nagyon jöttek be. Túl sokat erőlködtek rajtuk, nem állt jól nekik, de főleg az éneknek a 'keményebb' vonal, meg a dallamok sem találtak ki azokból a részekből igazán. De már az előző két kislemez is jó irányba indult, ami ezen a lemezen csúcsosodott ki. Ugyanakkor érezni azért, hogy srácok otthon azért nem valami gagyi poppot hallgatnak, hanem inkább a Nerve Agents pörög a sok DING mellett. Maradt azért elvétve morcosabb ének de szinte tökéletesen vezetik ki belőlük a dallamos részeket, nem olyan nyögve nyelősen, mint a régebbieken. Mondjuk néha már-már túl harmonikus is nekem, főleg olyan részeknél, mint a Southwards refrénje, itt le sem tagadhatnák a német gyökereiket. De hát tekintve, hogy a bandának köszönhetően végigturnézták már európát és az usa-t, miért is ne lennének vidámak. A dalszövegek is elég jó meglátásban szólnak erről átvezetve oda, hogy milyen dolgok is számítanak igazán. Szóval elég jól meg tudják ragadni a lényegek a srácok. Jó ezt a lemezt meghallgatni, jó érzést okoz. Így a végére még annyit, hogy a Radio PMA átvezető és a borító is elég béna szerintem. Ja és április 1.-jén megint tapolcán játszanak.

Astpai - Wastable Wires

RVIVR - Dirty Water EP / s/t LP
Mivan, ez a poppunk éve volt? Aligha, de az idén megjelent lemezek közül azok pörögtek, bizony. Nem akarom ketté szedni ezt a két művet, mert a Rvivr-t mindig ömlesztve hallgatom. Már írtam róluk nemrég, nagyon bájosak ezek a srácok/lányok és nem restek ezt belerejteni a zenéjükbe sem. Mégsem nyári délutánokra és estékre ajánlanám, inkább őszi és kora téli sétákra. Nem is nagyon hallgattam akkor mást. Ez a fajta zene tényleg rendbe tesz és tisztán látásra bír. Nem az aktuálpolitikával meg az ilyen lényegtelen dolgokkal kapcsolatban, hanem amikor hallgatom azt érzem, hogy tudom mire van igazán szükséges és már dolgok nem is fontosak és szarni kell rájuk. Ezt érezni meg jó, szóval gyakran pörög ez a két lemez azóta is.

RVIVR - Edge of Living

Deny Everything - Things I Like EP

Ők -eddig- mindig elmentek a fülem mellett, bele-belehallgattam de tényleg olyan volt mint valami kiadatlan Kid Dynamite válogatás, ami egyben jól is hangzik, mert a KD király és ha már valakit hozzá hasonlítanak az rossz nem lehet. Miközben ha ez minden jó amit el lehet mondani egy bandáról az nem garantál túl hosszan tartó szerelmet irántuk. Ez jellemző is volt eddig, a Speaking Treason EP számai és karcos hangzása faszák, de két hallgatás után már könnyen ráuntam. Nem is töltöttem le egyből az új és egyben utolsó EP-t, -ugyanis októberben feloszlottak- csak most nemrég, unalmamban. Aztán az első szám, a címadó Things I Like eleje kíméletlenül csapott bele az arcomba, majd mire észbe kaptam az egészet megtörték egy tökös dallammal, amit az énekes kissé szokatlan stílusa/hangja vagy nem tudom mitől hangzik furának, szóval az még jobban feldobott. A Rvivr-el ellentétben ezt ajánlom nyár esti 'nincsholnap' bulikba, koncertre autózós délutánokra vagy turnéra bepakolás mellé. Mindössze körülbelül 6 perc hosszú a lemez, így a lendület megmarad végig, semmi erőlködés, csak színtiszta tökös dallamos kvintelés és kiabálás. Nálam a cím is nagyon betalált, mi is lehetne ennél őszintébb. -Van egy Agatha szám, a 16 things i like, amiben az énekes csaj felsorol 16 dolgot amit bír, na talán az még egy picivel.-

Deny Everything - Things I Like

Ceremony - Rohner Park
Gondolom ez egy igen megosztó lemez. Akik azelőtt a kíméletlen hardcorepunk számok miatt bírták őket, könnyen hoppon maradhattak idén, meg biztos vannak akiknek elég a név és lenyelték ezt a lemezt. A Ceremony egy üde színfolt, egy érdekes jelenség. Nem tudom miért újítottak így be, talán rászoktak a krekkre vagy ilyesmi. Egy magyar portálon -nem a punkokén - azt olvastam, hogy ez a lemez visszább nyúl a gyökerekhez. Hova? Előrébb ugrik inkább egy öt-tíz évet. Inkább az agyukban nyúltak mélyebbre, hogy még jobban felszínre jöjjön ez a beteg frusztráció ami árad a számokból. Meglepődni nem volt időm, mert az első szám szépen lassan húz magába, majd a Sick eleve olyan jó dal, hogy már csak azzal foglalkoztam, hogy mekkora királyság szól a fülembe. Erős kezdés, sokkal jobban bejönnek az ilyen pszihóbb számok, mint a régebbiek. Első számú kedvencem a Doldrums, ami tökéletesen talál a borítóból áradó, unalmas kisvárosi élet hangulathoz. Meg így az egész lemez elegyensúlyoz az ebből az érzésből áradó frusztráción. Tényleg tökéletes ez a lemez. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megnevezzem az év lemezének, de ilyet sosem teszek, mert holnap már máshogy gondolnám szerintem. Mindenesetre egy izgalmas banda, akik lehet, hogy majd egyszer túlságosan elszállnak és beatlest fognak játszani az acid tripjeik közben, de egyelőre nagyon jó helyen vannak.

Ceremony - The Doldrums (Friendly City)

OFF! - First Four EP's

Keith Morrisnak egyszerre van könnyű és nehéz dolga is. Egyrészt a hírneve miatt elég könnyen bekerült a banda a köztudatba, másrészt egyből megfogalmazódik a kérdés: Most ez tényleg jó, vagy csak az öreg neve miatt eszik annyian? És még ha jó is, ez sokakat el is kedvetlenít. Majd azért játszanak a koncertek végén egy Wastedet vagy egy Deny Everythinget?
Meg különben is mit akar már ennyi idősen? Hát mit? Nyers hardcorepunk zenét játszani amit régen is. Nem tagadom, bennem is fogalmazódtak meg negatív érzelmek a zenekar körül forgó dolgok miatt, de hallgatva a számaikat arra jutottam, hogy ezt bárki is csinálja, nekem tetszik. Meg aztán Keith -bár nem követtem azóta nagyon- mégiscsak megformálta a Black Flaget meg a Circle Jerkst a legjobb időkben és úgy tűnik még mindig eléggé fel van baszódva. Aztán, bár a zenéhez nem járul hozzá, körítésnek nem elhanyagolható, hogy ugyan az a Raymond Pettibone készíti a borítókat és a különböző artworköket a bandának, aki annak idején az SST bandáknak is. Meg is rendeltem a First Four EP's box setet, amihez jár egy extra Pettibone új műveit tartalmazó füzet bootletként. A 16 darab, 1 perc átlagidős számok pont elég hosszúak, hogy kibontakozzanak, még sincsenek túltökölve, szóval olyan amilyennek lennie kell egy lemeznek amin Keith Morris a boldog időket idézi. És egyébként tényleg. Ha kicsit recsegősebb lenne, meg kevésbé profi, akkor simán elhinném, hogy ezek kiadatlan számok akkorról. Azt nem tudom, hogy igaza volt-e a Circle Jerks gitárosának az American Hardcore végén azzal, hogy ennek a punk dolognak már vége, mert én nem voltam ott, csak pár videóból képből és írásból és persze hangból láthatok bele, de azért poén, hogy rögtön ez után a credits alatt Keith énekli a Nervous Breakdownt.

OFF! - Now I'm Pissed

lemezek, amikről szerettem volna ha írhatok, de annyira mégsem találtak be-, de mégis jobbak minthogy ne említsem meg őket:

Sundowner - We chase the Waves - vannak rajta jó dalok, de -egyelőre- nem ér az előző lemez nyomába.
Cloak\Dagger - Lost Art - a helyzet ugyan az. Koncerten az új dalok is jók, de a lemez nem tetszik annyira mint szeretném.
None More Black - Icons - vannak megszokott jó pillanatok a lemezen, de sajnos egyben elég gyenge. Az év csalódása számomra.

Kellene egy időgép #1

2010-12-12T11:53:00.003+01:00

Ha nem is elsőnek, de ide csak visszamennék. Fasza látni, hogy az énekes skac majdnem felrobban, aztán 1:57-nél be is ugrik a srácok közé. Minap megnéztem valamiért a Have Heart last show dvd-t, azon egy ilyen tökös (majdnem azt írtam, hogy cool) mozdulat sem volt. Mondjuk itt is van a közönségben pár regulázni való alak, de velük nem szoktam foglalkozni. Szóval mostanában őket szoktam hallgatni amikor sétálok a hideg Pesten vagy így buszozok/metrózok:

Ajánlók

2010-11-24T18:22:00.008+01:00

Mostanában észrevehetően ritkán írok, most sem fogok semmi érdemlegeset írni, csak ajánlani pár blogot, amit jobbnak látok ide is kitenni, minthogy elvesszenek jobbldalt a linktengerben.

planbeer.blogspot.com

ide szoktam írni a zenekarral kapcsolatos dolgokat.

heart-a-tact.blogspot.com

ide töltöm fel a friss magyar zenéket, kiegészítve a megfakult angolommal.

one-chord-wonders.blogspot.com

az egyik kedvenc régebbi blogom újraindult, új helyen.

foodnotbombs.blog.hu

melegétel osztás pesten.

doug-wewillburyyou.blogspot.com

öltönyös apuka lemezes blogja.

egy youtube videót azért nem hagyhatok ki.

Mid-Fall note

2010-10-21T20:24:00.005+02:00

Sétálok a napsütésben, a leveleket fújja a szél és ezt hallgatom:

Na jó, nem most, mert nincs ilyen menő mobilom amin wifi van, de még emlékszem rá milyen jó volt. Mostanában szinte csak őket hallgatom. Nemrég még csak OFF! pörgött, de ezek a csúnya de aranyos fiúk és lányok teljesen elfeledtették velem egy időre. Azért majd ha tökös kedvemben leszek úgyis Keith-éket hallgatom majd megint. Azt hiszem a hétvégén csinálok is egy RVIVR pólót, úgyis maradt egy csomó erős festékspray a plan beer lemezek készítése után. Pedig valamikor most kéne döntenem, hogy akkor most inget fogok hordani vagy mi. Bár én nem szeretnék, de lehet, hogy illene már. Mármint nem a kockás flannelt, hanem amit a korombeliek hordanak már, itt a főiskolán is. Persze néha nekem is jó érzés, amikor kiöltözve ülök egy modern folyosón vagy teremben, mert valami féle tartok valahova érzésem van tőle. De nem az igazi és nem is tart sokáig. Szóval inkább csak csinálok egy diy RVIVR pólót. Lehet, hogy majd OFF!-ot is. Bár nekem kicsit furák. Öregek? Milyen szemét érv ez így 24 évesen, én is leszek majd vén. De mondjuk mégsem úgy nyomják mint a hisztéria meg ezek a 40 évesen unalmas punkrockot játszó semmik. A másik fura dolog, hogy a 4 számos ep minden dalához van egy klipjük. De azok meg jók. Az egyikben pettibone festi a lemezborítót, hát akkor inkább mégiscsak bírom őket. A hangzásuk egy az egyben a régi, de Keith Morrisnak ehhez joga van, meg gondolom ezt szereti. Annak idején a rúgd ki a lekvárt-on is megírták, hogy ő mindig is ilyen zenét szeretett csináni és ezért szállt ki a Black Flagből, szóval így belegondolva elhiszem. Bár hülyeség lenne neki arról énekelni, hogy nincs jövő, vagy mint a Hanson Brothers 60 évesen arról, hogy 'menjünk ki ma este bulizni'. (kösz vili). Szóval az a jó a RVIVR-ben, hogy teljesen letisztul tőle az agyam, feltölt pozitív energiával és tök jó belegondolni pár dolgoba, amik előtt állok.

Jello

2010-09-11T04:01:00.003+02:00

Sajnálom, hogy ki kellett hagynom Biafrát élőben, de így is elég jó estém volt. Tényleg, felköltözni Pestre, az valami? Mindegy is, ezt most itthonról írom, ami azért jól esik.
Na szóval találtam ezt a kúl interjút:

Jello = menő. Azért is mert nem Nightlinerrel, hanem kisbusszal turnézik!

Augusztus 20-21-22 hétvége

2010-08-24T00:40:00.098+02:00

Azért is nagyon jó punknak lenni, mert fillérekből ilyen fasza hétvégét élhetek át. Bár egy átlag embernek ebben mi lenne fasza? Pakolni, főzni, ugrálni ide oda, korán kelni, buszozni, sokat utazni, szerbiába menni, buszban aludni, aztán sokat utazni haza. Nekik ez semmi, nekem meg szinte minden. Meg az is jó volt, hogy a hétvégét megelőző hétköznapok is az erre készülés jegyében teltek. cd-k írása és dizájnolása, emailek és telefonok váltása, tervezgetés, zenehallgatás és várakozás.
Visszaemlékezés sok képpel. Köszi a képeket Gertinek (utazós képek), Vörös Áginak (fekete fehérek a végén) és Nórinak (tapolcai képek).

Augusztus 20. - Faló klub fesztivál, avagy pankni vagy nem pankni.

Nem is tudom már miért neveztük el klub fesztiválnak, de bejött, mert egy csomó ember eljött, akiket még életemben nem láttam nem hogy koncerten, de a tapolcai éjszakában sem. Elég erős volt a line-up, végre megint egy buli, ahol minden bandára kíváncsi vagyok (aztán mégis párat ki kellett hagynom). Nem szoktam különösebben izgulni a saját magunk által szervezett bulik előtt, de most jutott belőle elég. Nem tudtunk sem próbálni, meg úgy volt, hogy időben bepakolni sem. De aztán végülis ez utóbbi megoldódott. Közben még Anna elé is ki tudtam menni a pályaudvarra is, aki a személyével már eleve megnyugtat, innentől jól is alakultak a dolgok. A bandák is időben érkeztek, időben volt kezdés is, már úgy, hogy 2 banda lemondta a héten a bulit. A Mind Your Step kezdett, de mivel én voltam a jegyszedő, csak a lépcsőfordulóból nézhettem, illetve fentről hallgattam. Pedig nagyon lementem volna Minor Threatet énekelni. Ők amúgy mindig faszák meg kurva jó arcok is. Többször kifejtettem már róluk ezen a blogon a véleményem, ami még mindig áll. Aztán mi jöttünk. Kicsit hiányzott a tapolcai hangulat, de én jól éreztem magam, fasza közönségnek játszottunk. Közben még a borítóink is megjöttek, szóval mégiscsak árulhattuk már a cd-ket. Köszönet a punkfeleségeknek, hogy szorgos munkával hozzájárultak, hogy kézzel fogható legyen a lemez! Amúgy írtak róla egy fasza kritikát itt. A New Dead Projecteni ismét eleget kellett tennem a jegyszedői kötelességemnek, beszedtem gyorsan azoktól, akik azóta jöttek, szóval azért valamennyit elcsíptem belőlük és az atom volt! Great Escape hiányzott már.
A Think Againt most ellógtam, próbáltam vadászni a saját kajánkból, de már elfogyott. Ezt jó kritikának veszem! Innen jött az, amit tényleg vártam már.
A Ninpulators nagyon bejött, annak ellenére hogy a részeg Ian Curtis nem mindig tudta hol kell énekelni, meg hogy Gerti elrontotta a legjobb részt, hehe. De akkor is az egyik legjobb frontember a Viktorka, szerintem pont azért mert nem akar az lenni, csak simán beleéli magát abba amit írt, amit énekel. Aki meg ismeri a szövegeit, az tudja ez mit jelent. Az új lemezről meg pont ugyan az a véleményem mint az előzőről. Ezt írtam akkor: "Olyan jól esett (meghallgatni), mint fejfájásra vagy gondokra a hideg sör. Ez a vagányság lenyűgözött. Mintha Viktorka egy lépéssel az emberiség felett járna full pucéran és odahugyozna mindenhova. Az egész olyan közvetlen, hogy nem lehet nem szeretni." Most talán nem pisál oda, hanem otthagyja a vérét, de amúgy ugyan az az érzés fogott el.
A Rákosi új lemezével pont ugyan ez a helyzet. Tudom, hogy a szövegeik komolyak és egyébként a történetek általában valóban szomorúak és elég realisták, de akkor is mosolyt csalt az arcomra párszor. Pár sor egyből a haverok közt elcsattanó poénok páncslájnjai lettek, az előzővel is így volt. Aztán élőben meg meggyőznek, hogy ők igenis egy komoly banda, akiket komolyan kell venni, mert nagyon faszák. Be is őrültem rendesen.
Az Astpai tavaly nem volt valami jó, mondjuk rossz sem, de akkor a lemezeiket hallgatva sem is számítottam semmi extrára. Akkor inkább jófejségből meg a One Win Choice miatt szerveztük le. Azóta kijött egy nem olyan jó és egy kurva jó kislemezük, meg egy készülő nagylemez, amit itt meghallgattam és beleszerettem. Nyáron hogy is nem lehet beleszeretni ebbe? Mivel nem találtak sehol helyet és nagyon kerestek le is szerveztem őket ide még. Vártam nagyon, bár féltem, hogy nem lesz olyan jó, hanem inkább olyan mint tavaly, de nem csalódtam. Bár az új lemezről csak kevéset nyomtak, de pont a 2 legjobbat, meg a fasza kislemezről minden lement. A végére meg egy Nerve Agents kérésre, tökéletes zárás. Aranyosak is voltak, meg eléggé profik is, de így is volt bennük egy fajta báj, meg hittem is nekik. Arról nem is beszélve, hogy mennyira jó arcok. Remélem nem adták el a testrészeiket másnap ukrajnában és jönnek még majd a környékre.
A koncert után kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, meg vettem ezt azt. A Ninpulators és a Rákosi mellett, amiket már kitárgyaltam vettem egy Astpai 7"-t, természetesen a kurvajót. A csomagolása is frankó, két screenprinted falemez van összekötve, köztük a lemez. Felülre is tettem a lemezeim közt.

Valamikor este még Csoki előkapta a híres pálinkáját, aztán nyomtunk egy kis éves zene kiértékelést, pont mint tavaly augusztus 20.-a körül, szóval megvolt az éves kelet-nyugat punk konferencia idén is.
Szóval tök jó volt, hogy egy csomó trendi, agyon hypeolt banda volt tapolcán, ahol a tagoknak az előző bandája is agyon volt már hájpolva, meg a diy is agyon van hájpolva, szóval a lelkem punkfalán hatalmas diadal volt a péntek este. Még vállveregetést is kaptam a Gepárdtól (úgy hallottam másnak nem a vállát veregette meg) meg a fórum kedvenc alakja is kézfogásra nyújtotta a kezét az elköszönéskor.
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ennyit kaptam és ennyit adhattam azon az estén.

Augusztus 21 - Nincs egy dínárom se', avagy zötyög a kartell a szerb határ felé.

Tegnap sokat idegeskedtem? Semmi ahhoz képest, amit szombat reggel fél 8 és fél 10 között. Mivel Veszprémből béreltük a kisbuszt, mi Tomival busszal mentünk fel, mert a Mindf Your Step kocsija ugye 5 személyes. Első probléma még nem volt annyira elkeserítő, de a 9. személy sajnos nem jött ki reggel a megbeszélt időben a buszra. Ok, akkor 8-an megyünk. Bár Áront majdnem el tudtuk vinni, nem lett volna rossz. Szóval Veszprém felé a buszon volt úgy, hogy nem tudunk gitárcuccot vinni, meg olyan is, hogy a dobosunk nem tud jönni. Aztán már nem tudom, hogy hogyan, de minden megoldódott egy csapásra. Ilyenkor milyen boldog tudok lenni. Ha már úgyis a sparkékhoz mentünk eszembe jutott, hogy előbb sétálni kell az esőben, hogy utána igazán élvezzem a nap sugarait (még ha nem is pont így van). Az egyetlen és elég negatív dolog az maradt, hogy Annának menni kellett vissza pestre. Búcsúzni mindig rossz.
Ez után nem tehettünk mást, elmentünk a nonstopba, majd vártunk a többiekre, hogy felérjenek veszprémbe kocsival és a cuccok felével. A másik feléért Bence ment le majd hozta őket fel Veszprémbe. Közben elmentünk a buszért is, ami kint volt a város szélén a francba, el is tévedtünk párszor. Mikor már minden és mindenki a helyén volt, meg a söröket is megvettük, elindultunk. Mondjuk igen, ez pont ilyen hosszú időbe telt, mint ahogy leírtam. Ekkor már fél 12 volt. De vuhuuu, irány a szerb határ! Sajnos válogatás cd-t nem írt senki, szóval jó de nem vicces zenét hallgattunk, lehet, hogy nem is baj. A kiskunhalasi teszkónál álltunk meg csak további söröket venni és kaparós sorsjegyen nem nyerni. Meg amúgy az ilyen utazásokban a legjobbak a parkolós / benzinkutas megállók. Lehet pisálni, képeket csinálni, enni, enni venni, inni, inni venni, járni egyet, meg arra gondolni, hogy milyen jó lesz továbbmenni.

Az meg, hogy 8an voltunk az utazás szempontjából fasza volt, Vili lefeküdt a lábrészhez én meg végigfeküdhettem a hármas ülésen. Ez nagyon meg is tetszett, később újrahasznosítottam, de ezt majd később. Szóval így néztem a suhanó tájat, azaz csak a fák vagy magasabb épületek tetejét. Frankó volt.

Aztán hirtelen már a szerb határnál voltunk, ahol megálltunk dínárt váltani, azaz csak szerettünk volna, de nem volt váltóhely, csak valami volt meg szögesdrótok, valamint egy lerobbant Zastava. Páran kicsit paráztattak minket a szerb határral kapcsolatban, de aztán semmi durva nem történt. Pedig így utólag mesélni vagány lenne, de jobb így azért. Útlevél ellenőrzés, névsorolvasás. Utána félre a vámhoz, a vámos közölte, hogy a papír, amit nagy gonddal kitöltöttem, gyári számokkal meg minden már 2004 óra nem használatos. De látta az igyekezetet, szóval kipakolás nélkül továbbengedett. Szerb oldalon ugyan ez, csak kicsit csúnyábban nézett a vámos, de inkább továbbengedett ő is. Vuhuu, szerbiában vagyunk! Igaz egy dínár nélkül. Elég sokszor el is nyomtuk a "nincs egy dínárom seeee'" sort este meg éjjel.
Eléggé le voltunk fáradva, és ilyenkor egymás szavába vágva jöttek a kelet-európa poénok, nem mintha mi nyugatról jöttünk volna, meg nem is volt komoly. Aztán meg amikor bementünk egy boltba, csodálva néztük milyen csomagolása van ott a coca-colának. Tuti összesúgtak mögöttünk a helyiek, hogy "ezek romániából jöttek, vagy mi?". Na de ismét komolyra fordítva a szót, Kanizsa nagyon szép kis város. Amíg a sparkékra vártunk, páran ejtettünk egy kis sétát a környéken, találtunk is egy dead kennedys feliratot egy ház oldalán, innentől tudtuk, hogy minden oké, király a hely! Kicsit mondjuk szürreális volt, mert a legtöbb ember be volt öltözve valaminek, készültek a Szent István ünnepre. Bár Bt szerint minden nap így járnak itt az emberek, hehe. Gyorsan átpakoltunk a Spark próbaterméből a Lokomotívba, ami kb akkora volt, mint a Fa-Ló "backstage" része. Ez számomra pozitív, szeretem a kis helyeket, nem szeretem a nagy helyeket/színpadot. Szemben pedig egy elhagyatott vasúti pályaudvar, nagyon állatul nézett ki a naplementében. Kaptunk lecsósrizst, vagy rizseslecsót, nem tudom melyik, a lényeg, hogy nagyon finom volt, de nem akartam tele enni magam, nehogy EKH-betegségem legyen megint. Legalább a gatyámat leettem, ahogy kell. Mondjuk már mindegy volt, mert a slicc mentél úgy is végig volt szakadva. Kaptunk Jelen nevű sört, ami amúgy egész jó. Másodpercek alatt jött a szóvicc: Jövőm nincs, de van Jelen-em! Sokszor, nagyon sokszor hallottam ezt, meg mondtam is.
Mi kezdtünk, kb 10-kor. A több baki ellenére jobban élveztem mint a tegnapit, a kis helyen a közönség is megmozdult. Azért remélem ősszel majd többet tudunk próbálni, mint nyáron.
Utánunk a Spark jött, it tudtam meg, hogy valószínűleg ez a búcsúkoncertjük. Azaz előbb is hallottam ilyet, de nem jutott el az agyig. Eddig összesen kétszer láttam őket, mint azt régebben írtam lebilincselőek. Miközben játszanak egyszerre akarok táncolni, meg azon gondolkozni, hogy hogyan ilyen rohadt jó és ötletes. Néha mondjuk bezavart egy 2 méteres faszi aki bejött "pogózni", és senki sem maradt meg körülötte. De szerintem csak heccből tette.
Ez után előkerült a személyes kedvencem, a vajdagsági pálinka. Mentem volna be vele Mind Your Stepre, de nem engedtek be vele a kocsmába, kint meg már nem volt ismerős. Le sem tehettem, mert valakinek úgyis megtetszett volna. Szóval durcásan leültem és megkóstoltam párszor, a zene meg úgyis teljes hangerővel jött ki a helyről, szóval nem is volt rossz. A srác akit én csak Stanjberg-ként ismerek ekkor csinált valami fasza mutatványt, amitől a szeme felett szétnyílt a feje, bár ahogy néztem eléggé szart rá, annak ellenére, hogy elég véres volt a feje. Vagány! Azért csak bevitték a kórházba, de ahogy hallottam, ott is csak kerekesszékben tologatták egymást heccből. A Csihás Benő is valamiért kimaradt, mondjuk én nem is elém a powerviolencet, de azért már bánom. A buli után itt is kúlabbnál kúlabb csoportképek készültek, majd pedig gyaloglás a Tisza parti nyaralóig, ahol majd alszunk. Nem is kevés gyaloglás, de közben legalább volt időm kitervelni, hogy én a kisbuszban, a középső, kényelmes üléssoron fogok aludni. Így is lett, hajnali 3 felé -azt hiszem- be is ájultam a kisbuszba.
Reggel az a király, de-jót-aludtam-baszki érzéssel keltem. Vili meg Rédi mondjuk vagányabbak voltak, ők még visszamentek 200 dínárral a városba inni meg dumálni.
Reggel még megnéztem a Tiszát, meg hogy milyen fasza a nyaraló, ahol a többiek aludtak.
A hazafelé út a fáradtságtól szóviccek és hülyeségek jegyében telt. Megálltunk valamilyen útszéli nagyobb bevásárlóközpontnál, hogy vegyünk kaját, itt fogtam a kezemben először dínárt, de legalább előző este nem tudtam költekezni. Ezzel mondjuk jól be is szopattam magam, mert utána 'nem volt egy forintom se', ami nem jött jól később Balatonalmádiban. De legalább vettem egy Jelen six pack-et emlékbe, meg kaját. Meg persze a kóstolóknál is végigmentünk a kajáknál, mint a patkányok. De a szerb hostess lányok kedvesek is voltak. A határon megkérdezték, hogy hol voltunk és mit csináltunk, amire Maci elmagyarázta nekik, hogy rock zene meg sör, a határőrök meg csak röhögtek. Nem tudom ki mondta, hogy durva a szerb határ, nem igaz!
Szóval megint csak fasza volt punknak lenni a hétvégén. Kösz mindenkinek, aki ugyancsak punk volt és hozzájárult mindehhez.
Huh, mennyi szart összeírtam. De ez a jelen, yo!

... és hogy a youtube se maradjon el:

Plan Beer lemezfelvétel

2010-08-05T13:55:00.008+02:00

Mivel ez a dolog elhúzódott egész júliusban és augusztus első felében, valahogy ki is töltötte azt. Nálunk amúgy általában inkább csúszni szoktak a dolgok (de kinél nem?). Szóval, ha mi elhatározzuk, hogy novemberben felveszünk egy EP-t, akkor abból februári studiózás lesz, így mikor azt mondtuk, hogy júliusban felvesszük az újat, nem nagyon hittem, hogy tényleg meglesz időben. Aztán mégis. Ja igen, a házi rögzítés mellett döntöttünk, nem feltétlenül azért, mert csórók lennénk, hanem mert sokkal kényelmesebbnek is tűnt. Szóval első nap kimentünk a Tomiék házába és a pincében elkezdtük felvenni a dobot. Dobmikrofont béreltünk a tapolcai Árpád vezér lovasboltból / ex-hangszerbolttól, más egyéb cuccot Tamás már megvett, beindítva ezzel talán a home studióját. hehe. Így egyébként egészen pontosan nyolcadára csökkentettük a felvétel költségeit, beleszámolva a söröket és a rendelt pizzákat is. A felvétel igazából 3 részre bontható, az első a dobok és gitárok felvétele. Szerencsére Tamás annyira büszke a deszkás múltjára, hogy nem adta el az utolsó komplett deszkáját, szóval addig mi a Vilivel a ház előtt deszkáztunk , a kibaszott zalahalápi sunshineban. Azaz én próbáltam néhány alap trükköt, amit régen tudtam, de már nem nagyon megy. De azért jó a napsütésben és kis falu kis utcájában élni a summer fun -t. Másnap a nappaliba költöztünk, ott vettük fel a gitárokat. Ez azért faszán nézett ki. Tamás mostanában sok modern hardcoret hallgathat, ezért voltak olyan gitárrészei, amin mi is meglepődtünk. Próbán ki hallja az ilyet? (a kamerám az szar)

Az éneket már augusztus elején vettük fel, hangulatos délutánok voltak ezek is. Végülis mi lehet nyáron jobb, mint együtt lógni, meg lemezt felvenni? Közben olvasgatni Tomi rasszista vicceskönyvét, meg jégkrémet sörrel keverni. Reklám a reklámban: A most pénteki tapolcai bulin már mindenki kézbe veheti a cd-t, igényesen csináldmagad borítóval, szövegkönyvvel.

Töltsétek le! (ezzel reklámozva most a másik blogom is):
http://heart-a-tact.blogspot.com/2010/08/plan-beer-seta.html

Öncélú reklám

2010-07-02T11:36:00.010+02:00

Minden infót megtalálsz itt vagy itt. Astpai interjú az előző bejegyzésben.
Lesz 9 punk/hardcore banda, olcsó pizza, hideg sör, minden ami ahhoz kell, hogy elhidd, hogy az élet fasza.

Astpai interjú

2010-06-20T02:52:00.002+02:00

Ez az interjú még a Nem Változunk #2-ben jelent meg, az, hogy elővettem nem véletlen. Augusztusban fellépnek Tapolcán, a Fa-ló Pubban, más, nagyszerű bandákkal (plakát a bejegyzés végén). 2008 óta megjelent 2 kislemezük, valamint az itt beígért nagylemez majd most nyáron jön ki, azt fogják majd népszerűsíteni a turnén.

Bevezetőként mutassátok be a bandát.. Mikor, kik miért.. tudjátok a fontos dolgok..

2001 óta létezünk, viszont komolyabban csak 2004 óta, azóta vagyunk így 4en. Ekkor kezdtünk el többet koncertezni, megpróbáltunk Ausztrián kívül is fellépni, és aztán rájöttünk, hogy szeretnénk turnézni, albumot felvenni és minden olyat csinálni, amit a többi bandánál láttunk. Azt hiszem, így történt az egész. A banda tagjai: Zock (ének,gitár), Marco (gitár vokál), Ray Nay (basszus, vokál), Wimmer (drums) és a merch-es srác Alex, aki minden turnénkon, és majdnem minden koncertünkön ottvan velünk.
A középiksola óta ismerjük egymást és szerencsére még nem volt tagváltás.

Honnan van a nevetek?

Hát végülis nem nagy sztori: az ötletet az egyik sulitársunk matricáján levő firka adta. Miután már lenyomtunk néhány bulit "Astpai" néven, nem láttuk értelmét megváltoztatni. A szó "Astpai" nem jelent semmit, de legalább mi leszünk az egyetlenek, akiket kidob a google, ha ránk keresel. :-)

Egy Kid Dynamite tribute lemezen lettem rátok figyelmesek. Hogy jött a felkérés?

A ONI RED CHORDS-tól kérdeztek meg minket, hogy van-e kedvünk egy Kid Dynamite covert készíteni egy tribute lemezre. Hogy a fenébe ne lenne, gondoltuk. És végülis így jött az egész.

Nem nehéz kitalálni, mi lesz a következő kérdés: Mely bandák és lemezek vannak rátok a legnagyobb hatással?

Hu, hát ez mindig egy nehéz kérdés, mert biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolog is tudatalatt hatással van ránk, amit észre sem veszünk. Még tinédzser éveinkben korai Blink 182, NOFX és Green Day-rajongók voltunk. Azt hiszem, ezek a bandák vittek minket bele igazán a punkrockba. Mostanában a zenénk leírásakor a Kid Dynamite-ot, Lifetime-ot, None More Black-et, Paint It Black-et vagy a Hot Water Music-ot említeném. De kétségkívül az ausztriai bandák, mint a Rentokill vagy Antimaniax voltak ránk a legnagyobb hatással, ami a hangcuccokat, felvételeket és a többi, a turnéhoz elengedhetetlen dolgokat illeti.

A split lemezetek az ATTACK! VIPERS!-zel idén jött ki. Mit érdemes róla tudnunk? Milyen volt a fogadtatása?

Az ATTACK! VIPERS! tagjait az első angliai turnénkon ismerük meg, és már az elejétől nagyon egy hullámhosszon voltunk velük. Néhány hónappal később megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk egy split CD-t készíteni velük. Jól hangzott, és amikor az angol WE HEART RECORDS vállalta a megjelentetését, az egész összeállt. A lemezen 8 szám található, amiből 4-4 tartozik egy bandához. Eddig jó kritikákat kaptunk. A koncerteken is úgy tűnik, hogy szeretik a split számokat, és jó dolog őket élőben is játszani.

Mikor számíthatunk új lemezre? Vannak új számok készülőben?

Igen, jelenleg írjuk és próbáljuk az új számainkat, amelyeket a következő albumunkra szánunk. A felvételeket tavasszal végezzük el és az album 2009 őszének elején jelenik meg a tervek szerint.

Többször is turnéztatok már. Mondjatok egy-két vicces vagy érdekes sztorit!

Már jó sok sztorit halmoztunk fel. Az őrült partik és azok következményeitől a kocsink ablakának betörésén és a kirablásunkon keresztül tengerpartokon való alvásig sok minden történt velünk. Az egyik legérdekesebb sztori idén árpilisban történt, amikor az USA-ban turnéztunk. Egy házibuliban játszottunk három másik bandával, Charlotte-ban, Észak-Carolinában. A második banda után egyszer csak megjelentek a zsaruk és az egész bulit leállították. Azt hittük, ennek annyi, de aztán a szervezők előálltak egy B-tervvel és az egész bulit egy másik helyre vitték át, csak aztán ott is megjelentek a zsaruk. De jó volt látni, hogy mindenki mekkora energiát fektetett bele a buli(k)ba.

Tervek a jövőre nézve? Turné a közelünkben?

A következő hónapokban csak egy-két hétvégére van koncert beprogramozva, hogy legyen elég időnk próbálni és felvenni az új számainkat. A kovetkező európai turné valószínűleg tavasszal lesz. Még meglátjuk, hogy merre fogunk kikötni. Sok jó barátot szereztünk Angliában, úgyhogy valószínűleg arra fogunk indulni egy-két német, holland és belga megállót közbeiktatva. De remélhetőleg ez alkalommal más országokba is ellátogathatunk. Szóval számítsatok ránk! ;) A turné felét a New Jersey-ból való ONE WIN CHOICE-szal fogjunk lenyomni. Az amerikai turné alatt három király hetet töltöttünk el együtt, ugyanabban a kisbuszban utazva.

Mit gondoltok arról, amikor az emberek a punk zenéhez ideológiákat kapcsolnak? Ti támogattok-e ilyeneket? (Vegetarianizmus vagy bármi.)

Hát, az ideológiáid, nézeteid többé-kevésbé hozzád tartoznak, úgyhogy ha egy személyes számot akarsz írni, előbb-utóbb hozzá fogod kapcsolni azt a bizonyos nézetet. Mégsem kell szükszégszerűen így legyen. Például a banda egy része vega, egy dalt leszámítva ez mégsem vált a számaink témájává. Az elmúlt évek során Zock, akitől az összes dalszöveg ered, egy sokkal személyesebb nézőpontból kezdett szövegeket írni, de ezek mindemelett képesek politikai nézeteket is közvetíteni, annak ellenére, hogy nincsenek benne elcsépelt "fuck the system"-sorok.

Mi a helyzet Bécsben? Milyen ott a punk-rock színtér? Vannak ígéretes bandák,
események?

Hát, mi igazából egy viszonylag kis faluból származunk (Wiener Neustadt), ami kb. fél órára van délre Bécstől. A színtér errefele nagyon erős és gyorsan növekszik. Egyes bandák, mint pl. a RENTOKILL, SOEY vagy a WASTED SCARS már végigturnézták Európát és nagyon lelkesek, ha jövőbeli tervekről van szó. Nagyon jó kapcsolatunk van a Graz-i színtérrel is, amelyik kb. másfél órányira van van Wiener Neustadt-tól. Mostanában valószínűleg a környéken fognak turnézni olyan bandák, mint a PLAGUE MASS, a REDLIGHTFLASH vagy a HDNX, szóval csekkoljátok őket.

Végezetül, van valamilyen üzenetetek számunkra?

Szervezzetek még több házibuli-koncertet! Főleg fürdőszobákban és konyhákban. Ennyi. Köszi szépen az interjút!

http://www.myspace.com/astpai

Beköltöznék ide

2010-06-13T14:42:00.008+02:00

Bulik, új lemezek, szerzemények.

2010-05-30T22:20:00.022+02:00

Az utóbbi egy hónapom azért elég király volt. Akartam több bejegyzést írni az új szerzeményeimről, meg beszámolókat, de valamiért mindig elmaradt, hát most majd egyben.

Spark. Győr: Nagyon ritkán van olyan, hogy egy 'hazai' bandáért elmennék messze, mert amelyiket bírom, azokat úgyis elhívjuk Tapolcára vagy a közelben látom őket sokszor. De hát a Spark olyan amiért mennék, ritkán is járnak erre. Próba után szálltam is fel a buszra és irány Győr.
Az eső zuhogott végig, Győrben kb. 2 órán át kerestük a rómer házat, szarrá is aztam, de annál jobb volt bebocsájtást nyerni az alagsorba, ami egyből elvarázsolt. Kis szinpad, punkok, hátsó részben is kis mozi, vagy mi. Egyből körbe is ültük a merch asztalt, nehogy bárki hozzáférjen és megkezdtük az international punk konferenciát. Legjobb punk buli az, ahol először sztorizgatunk aztán olyan dolgok történnek, amikből sztorik lesznek. Bandák:
Fucklikebunnies: Hát ez olyan, hogy a legtöbb dalt amit feldolgoznak bírom, bár még nem is a legmélyebben szeretettek közé tartozik, hanem a sokan ismerik mert jó kategória. Ez rendben is van, elhallgatom, de ezért nem mennék el koncertre, ilyet otthon is tudok. Meg minek, ha nem akarnak nekem adni semmit? Van pár saját számuk, amik egyébként faszának tűnnek, legyen belőlük sok, meg maradjon pár feldolgozás.
Mind Your Step: Szerencsére egy olyan gyors punkot játszó banda, ami itthon is 'hiteles'. Nem játszák túl a szerepüket, sőt nem is játszák. Nincs annál undorítóbb, mint a kibaszott wannabe thrash punk meg ilyen bandák. Persze, lehet mondani, hogy legyen inkább sok ilyen, mint kannás punk, de ne. Ők jó példa, hogy azt is lehet jól csinálni. Ez a koncert is fasza volt, nincs bennük hiba, jól tolják és kész.
Watchmybag: Na ők voltak a másik húzó tényező, amiért mentem. Eddig azt hiszem kétszer láttam őket, de nem is játszanak túl sűrűn. Ritkán is hallgatom őket, de mindig futkoz a hideg a hátamon, meg rácsodálkozom mennyire királyak. Most is nagyon egyben voltak, minden kedvenc számom is volt, sajnos az újakat nem ismerem.
Spark: December óta vártam erre a pillanatra, sajnos akkor bepálinkáztam a zenekar jóvoltából és nem sok maradt meg a koncertjükből, csak hogy élveztem. Pedig mi szerveztük le, csak hogy megnézhessem őket. Most inkább elutasítottam a pálinkát és oda tudtam figyelni, már amennyire ők engedték, mert kikapcsolta az agyam a zene. Valahogy olyan jó atmoszférája volt az egész bulijuknak, vagy mert ők is jópofák, nem tudom miért. Remélem nem utoljára láttam őket.

(csukott szem kockás ing - my name is earl - fotó: bernáth tamás)

A cseh bandát nem néztem meg, vagy csak hallgattam, nem jön be élőben az ilyen. Helyette inkább olvastam valami antifa kiadványt, amiben leírták, hogy a skinheadek nem rasszisták, csak az utóbbi időkben hiszik ezt róluk az emberek. Ok, de miért egy punk koncerten vannak ezek a szórólapok? Szerintem ott ezt mindenki tudja. Még soha sehol nem találkoztam ilyenekkel az utcán, vagy akárhol, ahol esetleg a célközönség is elolvashatná. A másik, hogy szarhatnának rá, kit érdekel mit hisz Mari néni, vagy Dr. akárki a szkinhedekről? Őket úgy sem érdekli. Maximum a bizonytalan 14 éves kárpátia fan tesós srácoknak kéne elolvasni. Ha már itt tartok, védelembe venni és tovább kritizálni is szeretném az "antifákat". Van jó pár ismerősöm, nagy részük jó arc, intelligens és nagyon bírom őket, meg szerintem ez egy olyan dolog, ami mögé oda is lehet állni, meg kell is. De elszomorít, ha valakinek ez annyi, hogy "oké, én most antifa vagyok, berúgok a haverokkal, demóra járok, mer a náci az szar!". Persze az, de sosem bírtam az olyanokat, akik csak úgy odabújnak egy eszme mögé, a helyett, hogy simán csak ésszerűen élnének.
Na vissza a partyba: Bt volt olyan jó fej, lebeszélte a szervező sráccal, hogy legyen hol aludnunk. Ugyan nem velük, hanem a Rosa Parks próbatermében a csehekkel, de még így is nagyon kedves dolog volt tőle. Főleg, hogy oda vissza ki is fuvarozott minket, kösz Flo! A próbateremben jó hideg volt, a ruháim vizesek voltak, szóval nem volt egy leányálom, de amúgy utólag jó rá visszagondolni. Másnap egyszer még szétáztunk, aztán végülis a fél 2-es busszal hazajöttünk.

Tapolca, BreakTheSilence 5: Ez a buli valahogy furán is lett összeszervezve, meg egy csomó dolog szólt ellene, hogy megtartsuk, de végülis tettünk rá, és jól is tettük. Nem azt mondom, hogy nagyon emlékezetes buli volt, de hát legalább tartalmasan telt a szombat estém, ahogy mind telhetne. Csak hiányzott pár ember, akik amúgy oszlopos tagjai a tapolcai buliknak.
Egyszer még olyan is volt, hogy egyedül maradtam. Bandák:
Positive Mind: Nem nagyon élem annyira, az ilyesféle old school hardcoret, de ők jól játszanak. Itthon is meghallgatom őket, bár a demó minősége nem a legjobb, de hát milyen legyen egy demó, 2010 ide vagy oda, a pénz nem terem jobban, mint 10-20éve. Meg amúgy is, rendben van, igényesen megcsinálva. Be is szereztem egy példányt belőle, szóval ez most egyben amolyan kritika is volt. Szóval ha nem is fogom rájuk tolni a windmillt (még egyszer legalábbis biztos nem), örülök, hogy gazdagodott velük a megye.
Discriminated: Na ezt vártam igazán, de valamiért valami furcsa volt. Azért wannabe nem volt és nem is írom le őket, miért is tenném, hiszen a lemezük nagyon király, meg élőben is azok, szerintem csak épp részegek és fáradtak voltak. Arcot kicsit vissza (akit illet, az vegye magára) aztán ellenállhatatlan lesz ez, még jobb megye leszünk. Vegyétek meg a lemezüket, a számok jók, jól szól, a szövegek is tetszenek, látszik rajtuk, hogy van mögötte valami, nem csak klisék. és a kiadás is igényes.
Úgy éreztem mi most nem annyira hoztuk a szintet, meg a beugró nyiszink is beteg volt. Azért élveztem.
Az Iszonyat rég nem volt ilyen jó. Mindig is jók, mostanában néha túl nagy a káosz, de ezen az estén nem. Tökös volt és király. A 2 régi szám szinte már könnyeket csalt a szemembe. Remélem soha nem adják fel.
A Trustingot amikor eddig láttam, még megvoltak a kezdeti bénázás dolgaik, de most ők is rendesen odatették magukat. Az ilyen is ritka. Mármint az ilyen banda itthon, aki ezt a vonalat viszi (vagyis csak hasonlót, mert pont ilyen nem ismerek) zenében és mégis szerények és lelkesek, semmi póz. Beleadtak mindent, nagyon tetszett.
Mivel tettem egy olyan ígéretet, hogy megvárom az első vonatosok vonatát világosban értem haza, de mivel olyan emberek közt voltam akiket szeretek, még kevésnek is tűnt az az idő, amit a közeli kocsmában 'kellett' sörözéssel és sztorizgatással, valamint egy interjú adásával tölteni.
Itt beszereztem egy példányt, a Chat Noir című zine-ből. A feminizmust tárgyalja ki, eléggé 'profi' módon. Látszik, hogy a szerkesztője tudja mit akar. Még hasznosabbnak is tartom, mint a fent említett skinheades szórólapot, a punk szcénán belül is vannak ezzel problémák. Szóval ajánlom mindenkinek, érdemes az Iszonyat zenekarnál érdeklődni, ha jól tudom. Frankó, ahogy felsorakoztatja az általános tévhiteket, majd ugyan azzal a ténnyel kezdi mindegyik megcáfolását. Persze van pár dolog, amivel nem értek egyet, de ezek apróságok, meg van amit hiányolok is. Az udvariasság dolog az amivel nem értek egyet, egyenlőség ide vagy oda szerintem ez egy jól eső gesztus, meg amikor megdícsérnek egy nőt az is. Persze semmit sem ér, ha mellette veri valaki a feleségét, vagy semmibe veszik a munkahelyén. Egészséges kapcsolat mellett az udvariasság jó dolog. Hiányolom az egész fura férfi-nő mérleg kiváltó okát, ami hol máshol, mint a bibliában keresendő. (na nem mintha nagy megolvasója lennék, de ezt tudom) Hiszen a szerint Éva mohósága miatt jutottunk ide ahol vagyunk, szóval a nők miatt vagyunk ebben a szar világban és nem a paradicsomban. Bár lehet ez csak az én hülye elméletem, de egy ilyen fanzinban érdemes lenne akár ezt is boncolgatni, mert ebben sokan hisznek és ott van nekik ez a beidegződés. Na, ennyit a bibliáról, be is nyomom a Fillert.

Comon Enemy, Fehérvár: Mivel Tapolcáról ilyen sokan vagyunk műkedvelők, csak odafelé volt az autóban hely. Vissza is lett volna mondjuk, de akkor valaki egyedül maradt volna. De nem bántam, mert jól éreztem magam. Na szóval odafelé 4-en mentünk, söröztünk meg pop punkot hallgattunk. Néha van olyan, hogy egy-egy bandát nem szeretek meg egy ideig, akármennyire is ajánlják nekem a barátaim vagy akármennyire alap. Aztán egyszer csak egy adott pillanatban lecsap, azonnal imádom és körülvesz. Így tett egy nappal a buli előtt a Shook Ones. Ezért a válogatás cd-re tettem is jó sokat tőlük. Szóval jó volt azt hallgatni odafelé, közben olcsó sört kortyolgatni, meg azon gondolkozni, hogy kérjem meg a Bencét, hogy álljunk meg hugyozni.
Fehérváron felvettük Rácot, aki a szobatársam volt és tök rég nem láttam. Ez is klassz dolog volt.
Senki sem volt még ott szinte, mikor odaértünk, de legalább volt idő elfogyasztani a söröket. Megérkeztek a veszprémi srácok, ilyenkor nincs olyan, hogy rossz buli. Egyszerűen nincs. Elvertünk a játékgépben 240ft-ot, aztán én ismét feladtam. Kiröhögtünk ezt azt, aztán mentünk be, mert kezdődött a buli.
Mind Your Step: Ugyan az, amit feljebb leírtam, csípem őket.
Wroongg!: Nagyon meg akartam őket nézni, de sajnos csak a végét csíptem el, túl jó idő és túl sok sör és haver volt kint. Nem szép dolog tudom, de legalább őszinte vagyok. Elnyomták a Bloodstainst, amit mi is akartunk, így mi skippeltük, hehe.
Nagyon rég éreztem magam ilyen jól alattunk. Királyak voltak a srácok, akik énekeltek, meg akik néztek is, ez nekem olyan jól esik hogy csak na. Mondjuk a koncertjeinkből mindig csak pár képre emlékszem, akkor is ha nem ittam egy kortyot sem. A hangulat azért bennem marad jó darabig.Common Enemy: A nagy hírnevükhöz képest nem nagy durranás az egész, mondjuk nekem nagyon bejött, vagyis inkább csak jól esett. jól 'buliztam' de ennyi is kb. A beastie boys feldolgozás mondjuk az est dala volt. A beer bong jó ötlet volt, emelte a hangulatot, meg páran csúsztak másztak tőle. Alul félmeztelen Zsolt megmutatta, hogy kéne csinálni, de ahogy láttam ez nem jött be a zenekarnak annyira.
Aztán jött a csalódás, mekkora szar arcok. Oké, egy hardcore/punk banda, aki egyszer Rise Against akar lenni, kérjen sok pénzt, meg szemétkedjen ha nem kapja meg, vagy egy antikapitalista, akik majd egyszer Anti-Flag akarnak lenni, vagy nem tudom. De ezek sörről, pizzáról, circle pitról meg a bulikról írnak számokat, meg hogy fuck business men, let's circle pit. Pont ilyen nincs, de egy lemezen belül már igen. Nevetséges akkor ez a hozzáállás. Robbanjanak le egyszer Romániában vagy Ukrajnában, azt kívánom nekik.
A PFA-t most csak félig-meddig néztem, valamiért fel volt kapcsolva a villanyt bent, így most nem fojtogatta a lelkemet meg nem baszkodta az agyam. De szeretem őket.
A retrodiszkó sajnos nem ment sokáig, de addig is zseniális volt mint mindig. Az első vonatig ismét csak a sztoriké meg a söré volt a főszerep, aztán hazafelé alvás majd sétálás az esőben. Szép zárás.

És ha már Shook Ones, ezért dobog a szívem. Van-e ennél jobb videó/zene kombó?:

Lost Boys interjú

2010-05-11T14:19:00.009+02:00

Folytatom a meg nem jelenő Nem Változunk #3 tartalmának feltöltését. A Lost Boys egy fasza francia hardcore/punk banda, tavaly szeptemberben játszottak nálunk.

Szevasztok! Először is mutatkozzatok be, kik vagytok, honnan jöttetek, hogy jöttetek össze, ilyenek. Just for the record.

Lucien: Helló, mi vagyunk a Lost Boys. G.Flo (dob), Bertrand (gitár), Flo (basszer), és én éneklek. Lyonban, Franciaországban élünk, 2006-ban itt volt az első koncertünk a Lexomyl and the Sprits nevű amcsi banda előtt.

Imádjuk a hardcorepunk zenét, főleg ahogy a 80’-as években játszotta azt a Black Flag, a JFA, a The Freeze, Minor Threat, Bad Brains, vagy mondjuk az Agent Orange. Ezek a bandák hatalmas hatással vannak ránk és a dalainkra. A Lost Boys a lehetőségünk egy „baszd meg”-et mondani a mindennapi unalmas életre és rutinokra, az eszköz amivel ellenállunk ezeknek.

Honnan van a nevetek? A filmből vagy tényleg elveszettek vagytok? : -)

Lucien: A nevünket konkrétan a M.I.A. nevű 80’-as évekbeli banda egyik lemezéről vettük. Amikor nevet kerestem magunknak, valami „gyakori, átlagos 80-as évekbeli klisé” szerűt akartam, mondjuk valami „Youth valami” vagy „valamilyen Kids” és mikor elém került a Lost Boys, egyből megtetszett, haha. A The Lost Boys című film nem rossz, nem is olyan jó… bár imádom a régi horrorokat, de vannak sokkal jobbak is... érted. Az egyik kedvencem mondjuk benne van, Corey Feldman, ő játszik a Stand by me, Friday 13th, Chapter 4, The Goonies, Gremlins címá filmekben is. Na ezek nagyon fasza filmek! Imádom őket! Bocs, néha elragad a nosztalgia és megesik, hogy elkanyarodom a lényegtől, hehe.

G. Flo: Amikor Lucien kitalálta a nevet én eléggé elveszettnek éreztem magam, a kortársaim már mind beléptek az úgynevezett „életbe”, én meg nem tudtam hova tartok éppen. A velem egyidősek többsége már gyerekeket nevel, unalmas munkájuk és unalmas hobbijaik vannak. Most akkor én élem rosszul az életem? Nem akarok olyan lenni mint ők, inkább maradnék még „lost boy”.

Bertrand: Én idősebb vagyok Flo-nál, az én koromban már mindenkinek van szép állása, gyerekei meg olyan felnőttes dolgokat csinálnak és olyan dolgok érdeklik őket, érted. Én ezeket a dolgokat leszarom, sőt utálom. Amennyire lehet én szabadon akarok élni, úgy értem én akarom eldönteni mit tegyek, nem akarom minden napom ugyan úgy, rutinszerűen élni.

Néha nagyon távol érzem magam az emberektől, a banda a fegyverem a „normális” élet ellen.

Nem vagytok fent semmilyen közösségi oldalon, ez manapság elég ritka, még a hardcore/punk bandáknál is. Ez az elveitek miatt van, vagy csak egyszerűen nem érdekelnek titeket ezek az oldalak?

G. Flo: Engem simán csak nem érdekel, hogy legyen myspace vagy facebook oldalunk. Nem ellenzem őket, nekem van mindkettőn személyes oldalam. Semmi bajom vele amíg ingyenes. Azt mondjuk hülyeségnek tartom, hogy a ma már a legtöbb flyeren ott van, hogy melyik banda milyen zenét játszik, meg a myspace címük. Szerintem tökéletesen elég egy zenekarnak egy sima weblap, akit érdekel úgyis megtalálja. Nem nagyon hiszek abban sem, hogy a myspace promotálásra vagy ilyesmire jó, én is szinte naponta kapok annyi reklámot, koncertplakátot, hogy már fel sem nagyon figyelek rájuk, ez igaz arra is ha ’addol’ egy banda. A legjobb dolog este ragasztó + plakátok aztán irány a város, hehe!

Mit érdemes tudni a lemezeitekről? Sok 7”-etek és cd-tek jött ki, a számok között pedig sok az átfedés.

G. Flo: Van egy minden számunkat tartalmazó CD, amit direkt a nyári EU turnéra csináltunk, amikor nálatok is voltunk. Van egy s/t 7”, valamint egy split a Sunpower-rel és a Strong as Ten-nel és egy demó kislemez. Eddig. Most dolgozunk egy nagylemezen, remélem minél hamarabb kijön már.

A szövegeitek általában ezekről a napi rutinokból való kitörésről szólnak, hogy próbáljátok ezt megélni? Szeretitek Orwellt? Láttam pár 1984 tetkót rajtatok.

Lucien: Én nagyon bírom Orwellt! Pár könyve nagyon közel áll hozzám: 1984, Coming up for air, Animal Farm, Down and out in Paris and London… Épp a lakásunkban voltunk a szobatársammal, aki éppen akkor vett egy tetoválógépet, és rajtam próbálta ki. Ez jutott először eszembe, így lett egy 1984 felirat a karomon, hehe. Utólag örülök neki! Kísérteties könyv, egyre jobban haladunk feléje. Amúgy is imádom a negatív utópiás könyveket és filmeket, mint pl. a Us from Zamiatine vagy a Fahrenheit 451 Bradburytől.

Amúgy 1984 a hardcore/punkban és a politikában is elég jó és érdekes év volt. Olyan válogatások jelentek meg mint a „Peace” vagy a „Welcome to 1984”, valamint a könyv metaforájaként a Ronald Reagen elleni „küzdelem”.

G.Flo: Szerintem a legjobb módja a szürke hétköznapok legyőzősére a turnézás, meg, hogy annyi koncertezz amennyit csak tudsz. Legalábbis nekem ez bejön. Mondjuk szerencsés vagyok, szeretem a munkám, de azért jól esik a haverjaimmal lenni és kitörni a mindennapokból. Turnézni a legjobb a világon, látni új országokat, találkozni új arcokkal, meg mindig tanulni valami újat. Legjobb lenne mindig csak menni!

Most nyáron voltatok európa turnén. Milyen volt, merre voltatok? Nem nagyon találtam róla infót. Milyen különbségeteket láttok kelet európa és az otthonotok közt? Ezalatt mindent, illetve bármit értek… buli, csajok, társadalom, bármi. Meséljetek!

G.Flo: Ez vicces, mert itt nálunk a legtöbb ember azt hiszi, hogy ha kiérsz Németországból, akkor egy nagy Kelet Európa nevű országba érsz, a többi országnév pedig csak ilyen folklór dolog. Ez volt amúgy a második turnénk arrafelé és újra megdőltek ezek a kelet-európával kapcsolatos általános tévhitek. Mindenhol egyaránt kedvesen fogadtak minket, király bulik voltak.

Nem lehet kikerülni a kérdést: Hogy tetszett Magyarország?

G. Flo: Haha, király volt! 2 koncertünk volt ott, mindkettőn jól éreztük magunkat, fasza bandákkal nyomtuk és jó arcok jöttek le a bulikra. Székesfehérváron és Tapolcán is. Mindenki mozgott, táncolt és még a kaja is király volt!

Attól pedig le voltam nyűgözve, ahogy a nácikat fogadták a srácok. Ahogy ott is mondtam neked, király volt látni, hogy nem ússzák meg pofánverés nélkül, ha lejönnek egy hardcore/punk buliba. Kicsit meg is ijedtem, nálunk Franciaországban van annyi eszük, hogy le sem jönnek. De ha megtennék, remélem nálunk is ez lenne belőle. Jó volt nézni a dobok mögül, ahogy kapnak, hehe!

Mi újság Franciországban? Milyen ott a szcéna, a punk-rock élet?

G.Flo: Nekem nagyon tetszik, nem tökéletes, de szeretem. Van sok király banda, klub, foglaltház meg aktív emberek, akik azon vannak, hogy jobb legyen a szcéna. Szerintem itt ez egyszerűbb talán, mint a kelet európai országokban, már ahogy én láttam a dolgokat. A foglaltházak ügyében főleg, valamint ugye a nácik is békén hagynak minket általában. Itt könnyebben hívják magukat a srácok punknak, mert szinte minden adott hozzá, nálatok pedig az volt a benyomásom, hogy jobban ki kell állnotok a véleményetekért, magatokért, többet kell gürizni egy buliért, és ezért minden tiszteletem!

Vannak itt király bandák, a kedvenceim: : Strong as ten, Koenigstein youth, Ken park (rip), Abject object, Lxomyl, 1000 Vierges (rip), Clean cuts, 12225 chacals, Organ grinder (rip), Teenage wasteland.. tuti kihagytam párat.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Turnék, új lemez?

G. Flo: Most értünk vissza egy másik, 12 napos francia/ír/angol turnéról, amin a Koenigstein Youth nevű fasza francia hardcore-punk bandával voltunk. Mondanom sem kell, király volt nagyon. 2010-re tervezünk egy LP-t megjelentetni új dalokkal.

Bertrand: Igen, tervezzük egy ezt LP-t meg pár turnét. Meg továbbra is sok buli. Ez a kulcs, haha!

És végül, valami amit még el szeretnétek mondani?

Bertrand.: Nem tudom meddig fog még a Lost Boys működni, de most biztos vagyok benne, hogy ez az életem, a zene megszállottja vagyok. Ez segít nekem élni és lélegezni.

Amúgy fanzint írok és disztrót üzemeltetek.

G.Flo: Kösz az interjút, meg hogy érdeklődtél irántunk. Szerintem jó és fontos dolog a kapcsolattartás másokkal. Úgyértem a hardcore/punk nem csak zene, hanem nézőpontok és vélemények cseréjének lehetősége és egy nagyszerű közösség.

Üdv mindenkinek Magyarországon!

Witch Hunt videók

2010-04-26T01:17:00.016+02:00

Mivel múltkor úgy rájuk pörögtem, elkezdtem velük levelezni. Azóta csak még mélyebbre süllyedtem. Sajnos európai turnét nem terveznek, de az énekes srác a nyarat európában tölti, azt még nem tudja hol, de utazgatni fog meg múzeumokat nézegetni. Vagány. Igazából csak azért írom, hogy valami béna indokkal összegyűjthessem a kedvenc Witch Hunt videóim egy posztba. Egyszer majd jobb lesz visszanézni, mint a hülyeségeim visszaolvasni, talán.

Twenty-Five. Most ez a kedvenc számom tőlük, meg a kedvenc videóim is.

In a Free Land, Husker Dü cover. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Ászok, hogy ilyen király bandától dolgoznak fel, az egyik legjobb dalukat ráadásul.

Ha már feldolgozások, akkor Rudimentary Peni - Cosmetic Plague. Valami kis szobában nyomják, ami ad az egésznek egyféle punkos bájt is. Zseniális.

Feldolgozás #3. Bikini Kill - White Boy Mondjuk ezt a videót már belerejtettem az előző postba. "It's hard to talk with your dick in my mouth"

Egy ritka dal (myspaceükön mondjuk fent van) Említettem volt, ez talán a legdallamosabb számuk. Punk by Numbers, kétszer.

Shades of Grey, ettől lettem 'witch huntos'.

Silence.

Ez is volt már, de a végére pont illik.:

Plusz extrának, egy másik kedvencemmel a kibaszottzseniális Leftöver Crackkel énekli Nicole az Infestedet. Stza wh pólóban nyomja természetesen. BADASS

Van még biztos pár fasza videó, de csak a legjobbak fértek be ide. Úgyis csak ezeket nézem.

Witch Hunt, Nyár..

2010-04-21T23:24:00.002+02:00

Már megint rájöttem, hogy valószínűleg ők a kedvenc zenekarom. Épp arról fantáziálok, milyen király lenne, ha egy EP-n lenne a Wall, Shades of Grey, Burning Bridges to Nowhere és a Twenty-five. Mondjuk ráadásként a Bikini Kill feldolgozás amit pesten is játszottak. Mert ez tényleg a legjava. Épp most keresek valami európai disztrót, ahol még beszerezhetem a hiányzó "új" majd egy éves LP-t. Jellotól drágább a posta, mint a lemez. -Amúgy mostanában együtt is játszottak vele- Aztán ha több pénzem lesz, talán a lemezek színeire is ráállok, bár sosem gondolkodtam ilyesmiben, de náluk még talán ez is előfordulhat. Szerencsére van egy lista, hogy mikor mit adtak ki, milyen színben és példányszámban. Innen tudom, hogy a lila To What End? splittel mázlim van.
Remélem minél előbb visszajönnek, csak most Tapolcára és persze nálam alszanak, a szobámban meg nyomhatnának még egy koncertet. A végül nem megjelent fanzinem elejére is őket tettem volna, egy ideig gondolkodtam is, hogy a fasza borító miatt csak ki kéne adni.

Ha már említettem az új lemezt:
Bevallom elsőre nem nagyon éreztem semmit, igazából nem is voltam olyan hangulatban. Reméltem, hogy a Wall féle számok felé hajlanak, de aztán utólag örülök, hogy nem. Elég lehúzós ez a lemez, imádom hallgatni sörrel sötétben egyedül, fejhallgatóval (mint most), vagy éppen este hazafelé buszon. Az nagyon jó, mikor a buszon tök sötét van, még az a halványzöld lámpa sem ég, amikor még a mellettem lévőt sem látom. Na akkor a legkirályabb őket hallgatni. Imádom a hamisnak tűnő dallamaikat egy-egy darálás után. Az egész tök profi, mégis olyan kis lelkes, mint egy banda, amiben minden tagnak ez az első zenekara, vagy valami ilyesmi. Szóval amikor van mögötte valami. Annak külön örülök, hogy a régebben (nem túl jó) dobos Rob már átvette a frontember szerepet gitárral, mert baromi jó témákat vág a ritmusgitár mögé, meg a hangját is bírom, főleg a csajok mellett. A záró és egyben címadó szám már-már annyira dallamos, hogy a barátnőm 2009 kedvenc számának választotta, pedig nincs annyira benne a punk szcénában, csak amennyire én kínzom vele. De azért hízik a májam. Igaz van egy dallamosabb daluk, ami szintén nagyon király, a Punk by Numbers, ami a To What End?-es spliten van, a lemezjátszóm legtöbbet játszott dala a Minus Apes - Concrete Spirit mellett, amiről amúgy van egy jó sztorim. (azon kívül. hogy ez a legtöbb sör után vásárolt és egyik kedvenc kislemezem) Annyit róla, hogy az egész tapolcai teszkó hallhatta egyszer. Vissza a Witch Hunthoz, akik amúgy nem ismerik ezt a Misfits dalt: Szerintem vagy leszarja vagy imádja őket az ember. Jó, mondjuk tuti van aki aranyosnak tartja a csajokat, a zenét meg "nem rossznak", őket is meg lehet érteni, szövegvilágban vannak sokkal jobb bandák is, nekem mégis ők, akik érzésben a legtöbbet teszik bele, legalábbis ami nekem átjön. Itt is tudnék mondjuk egy-két jobb dalt mondani, magyart főleg, de ha választanom kell kedvenc zenekart, hát a Witch Hunt lesz az.
Huh, mennyi szart összeírtam. Szóval aki teheti hallgassa meg őket, vagy aki nem bírja, de volt olyan részeg hogy megvette az új LP-t, én megveszem tőle.

Írós kedvemben vagyok, de tavaly mintha jobb ötletem lettek volna, őszintén szólva ez zavar. Aminek most ürülök: Idén is lesz balatonos, biciklis, parton alvós túránk augusztusban. Közben koncertek, az egyiket megint mi csináljuk, hasonló arcokkal mint tavaly, vagy legalább azoknak a legjavával. A Ninpulatorst valószinüleg nagyon élvezni fogom. Itt is van egy jó sztorim. Egy középkorú fickó mellett utaztam a buszon. Valakit felhívott, hogy felvették az új munkahelyre, ez élete legjobb napja. Pörköltszaga volt. Ezek után hallgattam meg Ninpulators demóját a buszon. (sokszor egymás után) Olyan jól esett, mint fejfájásra vagy gondokra a hideg sör. Ez a vagányság lenyűgözött. Mintha Viktorka egy lépéssel az emberiség felett járna full pucéran és odahugyozna mindenhova. Az egész olyan közvetlen, hogy nem lehet nem szeretni. A Rákosit már sokszor láttam, természetesen az is fenomenális lesz, kijöhetnének amúgy már valami új anyaggal. A Fuseism-et tegnap hallgattam szarrá, jó lesz ez. Vagyis kíváncsi vagyok milyen élőben. Lesz ami lesz.

What the hell is going on?

2010-04-13T15:18:00.001+02:00

Plan Beer / PFA turné beszámoló

2010-04-08T12:10:00.031+02:00

Nos, idén sem volt kérdéses, kikkel osztjuk meg a kisbuszt egy európai turné erejéig, naná, hogy a PFA-val. 6 nap, 7 ország, 6 koncert, kb. 3400km:

Veszprém / Holiday: A szokásosnál -csütörtök lévén- kevesebb nézőszám, kisebb hangulat. Itt játszottunk mondjuk a legjobb bandákkal, afterparty szokásos királyság. Reggel búcsúzkodás, indulás Tapolcára bepakolni a cuccokat, aztán pedig irány Bécs.

Bécs / EKH: Innen valahogy mintha kinéztek volna minket, nem voltunk eléggé militáns crusty arcok vagy nem tudom. Olyan jól sem teljesítettünk mondjuk, de maga a hely fasza volt, az EKH-t egyszer meg kell nézni. Terasz atom, másnap még jó időnk is volt hozzá. hogy kint legyünk. Este páran lementünk valami afterpartyba, ahol skarpretter és hasonló zenék szóltak plusz ingyen volt a sör, de semmi sem történt, szóval egy idő után felhúztam aludni. Amúgy a legjobb az EKH-ban a band room. Másnap reggel tusolás (lehet ezért néztek ki? :-), nyomtunk pár pfa/planbeer "graffitit", meg próbáltunk egy anti kapitalistásat is sablonnal, de az nem sikerült túl faszára. Kis séta a környéken, kaja/pia beszerzés, majd irány Csehország.

Jihlava / Klub Ultima: Először beijedtem, hogy ekkora klubban kell játszanunk, de aztán nem gondoltam volna, de szinte tele lett az egész. Gondolom a reggea banda vagy a Rapsöd miatt, de rajtunk meg a PFA alatt sem mentek el. Martin, a szervező csinálta nekünk a tavalyi grazi koncertet is, végre egy ismerős arc. A koncertek után egy Doom pólós srác nyomta a gameboytechnót, állat volt, annyira, hogy utána megismertettük a pálinka érzéssel, bejött neki. Egy 'see you in hell'-el elbúcsúztattam, majd olyan éjjel 3kor indultunk is Nancy-be, 870km..

Nancy / Soap Box Club: Én teleportáltam egyet, a német francia határ közelében ébredtem fel. Respect Marcinak és KZ-nak, délre odaértünk a helyhez. Kötelező fotózkodás a tanknál, majd bementünk a városba városnézésre. Mondjuk szinte minden zárva volt, azért a 'sarki szendvicsesnél' királyul bekajáltunk. Nancy amúgy egyszerű de szép város, már amennyit láttunk belőle. 3körül visszamentünk a helyre, Jerome már ott volt, megmutatta a tetőtéri szobánkat, páran tusoltak, majd egy kis sörözés/ezaz után bealvás. Azért felkeltünk a buli előtt még, hogy bepörgessük a hangulatot, ami sikerült is, nálam legalábbis verte az előző napot. A helyi banda nem volt túl jó, kb. a helyi hisztéria, a németek viszont jó arcok voltak és az elsők, (és egyetlenek) akik úgy ejtették az angolt, hogy érteni is lehet, szóval velük végre lehetett dumálni. A barátnős turnézásért meg respect. Zárásig ment a buli, szóval olyan fél 4-4 felé aludtunk be újra. 8kor kelés, pár bagett. kávé, majd indulás Párizsba.

Párizs / Le Chiquito Bar: Párizsban minden parkolóhely foglalt. Nagy nehezen találtunk a helytól kb fél kilóméterre, majd a buli előtt a helytől 100 méterre, még jó hogy a ládáink gurulnak. A klub fasza, a koncertpince jó kicsi, viszont szellőzése nincs, de ki nem szarja le, hehe. A promoter csajok elég sokat tököltek, szóval a városnézés elhalasztva másnap reggelre. Az egyik csaj körbevitt azért a környéken ilyen kis utcákban, ahol egy kocsma előtt pár szakadt durva arc odamondta nekünk, hogy "wrong way", szóval itt még nem jött elő a 'párizs érzés'. Az előzenekar eléggé büntetés volt, a punkrockot ötvözték a metállal és az oi-al egy órán keresztül. Ez alatt a turné legkirályabb kajáját ettük, mellé francia bort kaptunk. Mindig kő papír ollóval döntöttük el a sorrendet, 5ből 5ször nyertem, szóval itt is mi voltunk az elsők a 2 banda közül. 2-3 perc után lejött a tulaj, hogy legyünk halkabbak. Folytattuk ugyan úgy, majd lejött, hogy ok, akkor vége a bulinak. Ekkor a PFA még felment játszani 2 rövid dalt, majd a helyi arcok bíztatására lenyomtuk a szettünk hátralévő számait, nagyon fasza volt a hangulat. Aztán újra a PFA, már rendes szettel, ez volt kb. életem PFA (meg saját is) koncertje, a say feldolgozás ölt. Majd az előzekar kutyametál gitárosa minket követelt, szóval még lenyomtuk az rlo feldolgozást, fantasztikus volt az egész. A végén egy rögtönzött 'fuck sárközy' számmal zártunk asszem, amit a helyiek hamar megtanulták a szövegét és nem hagyták abba, hehe. Az egész buli fel van véve elejétől a végéig, videó a bejegyzés végén. Koncert után a kutyametál srác sajnos velünk tartott, meg egy részeg csöves odajött, hogy szar volt a zenénk meg üvöltötte utánunk, hogy "i have no home!!!", de szerencsére hamar leléptünk a csajok lakására. Kb. egy óra alatt találtunk parkolóhelyet, majd szomorúan láttuk: a kutyametál srác már ott van a csajnál. Egész este nyomta a 3 sor szövegét: "fuckin rock and roll, shit, you were awesome, we will play in your country, come to my squat, shit". Reggel kelés fél 8 felé, végre városnézés. Kutyametál nemhaver ide is jött velünk persze. Sokra már nem volt idő, tübingen is legalább 6-7 óra kocsival. Metrójegy ára egyenlő egy sör árával, szóval a bliccelés mellett döntöttünk. A szervező csaj mutatta, hogyan kell ketten egy jegyet használni a beléptetőkapun, majd mi megmutattuk, hogy kell az egészet átugrani a francba. Ellenőrök nincsenek, csak pofa kell hozzá. City Trainen dettó. Kötelező pár száz kép készítése a toronynál, kötelező szuvenírek vásárlása (mint a pápa arcképével ellátott óvszer). Itt már annyira le voltunk fáradva, hogy egész végig rasszista vicceket improvizáltunk a sok néger fraciára. Torony után visszabliccelés a kocsinkhoz, kocsival még diadalív-nézés, ahol a kb. 5 sávos káosz körforgalomban 3 kör után lefulladt a kocsi. Innen tovább a Champs Elysses, majd távozás Tübingenbe. Láttuk, hogy közeledik a határ, végre Németország -gondoltuk-, e helyett Belgiumba léptünk be, majd a következő ugyan ilyen meglepetés Luxemburg volt. Sajnos Tübingenből nagyon elkéstünk, de..

Tübingen / Epplehaus: ..de szerintem ez volt légkörre és szervezőkre és mint klubra nézve a legjobb hely magasan. 7 helyett fél 12-re értünk oda, a német banda már rég játszott, sőt már alszanak is. Respect nekik, hogy mégis lejöttek. Páran megvártak minket, mindenki szuper aranyos volt, itt éreztem, hogy 'szeretnek' minket, vagy legalább, hogy nem vagyunk leszarva. Zeneileg kb. itt voltunk a legjobbak, a hangulat is, amit a pár embert csinált, bejött. Utána finom kaja plusz dumálás Benjivel, aki extra jó arc. Kár, hogy innen is leléptünk 3kor, de a hazaút itt is 800-900km között volt. Itt is teleportáltam egyet, az osztrák alpokban ébredtem, egy tipikus hatalmas kamionos pihenő benzinkútnál, egy havas hegy lábánál. Elképesztően szép helyek ezek.
Idén nem volt annyira lehúzós a hazaút mint tavaly. Az utolsó 24 órában 6 országban voltunk. (francia-belgium-luxemburg-német-osztrák-magyar) Tapolcát még megbüntettük a gecigránát című számmal a főútcán, majd kipakolás, kisbuszpucolás, búcsúzkodás, hazaérés.

Már tervben van a következő.

képek itt: http://href.hu/x/c09v

Plan Beer / PFA @ Paris le chiquito bar from gabor on Vimeo.

Ezt beteszem ide, hogy majd emlékezzek

2010-03-22T18:47:00.001+01:00

és előre megígérem, hogy majd írok beszámolót.

How I met Henry Rollins

2010-02-08T21:51:00.015+01:00

Először is kösz a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratonnak, hogy októberben egy csomó extra pénzhez juttattak, így gondolkodás nélkül vettem jegyet a Henry Rollins spoken wordre. Nem nagyon készültem rá direkt, szóval egy fellépését sem hallgattam meg előtte, de azért pár sztoriját ismertem, amiket olvastam itt-ott. De hát mégis csak ő Henry Rollins, szóval alap, hogy mentem, már csak respektből is.
Odaérve a hajóra, találkoztam Gertivel, aki épp az étterem részről jött ki, azt mondta ott evett a 'mester' is nemrég tőle pár méterre. Valami rokkerek lefotóztatták a béna újságjukat a kezében.
Amíg elfoglaltuk a helyünket kiegészültünk még Dinivel és Dannal. (aki akkora punk volt, hogy még kezdés előtt eltörte a székét) Király helyünk volt a 4-5. sorban középen. A közönség fura volt, azon poénkodtunk, hogy a 90% kimenekülne ha egy meglepetés Black Flag reunion lenne. Ki tudja, mondjuk annyira nem is érdekelt.
Kíváncsi voltam milyen lesz Henry. Morcos? Unott? Nem. Hatalmas arc volt végig. Közvetlen, laza, rengeteg poént nyomott és közben persze végig mindegyik tükrözte a világhoz való hozzáállását, azt hogy mennyire szarik mindenre amire mások nem, pedig kéne nekik. Mindezt három órán keresztül. Mondjuk mikor Bush-t fikázta azt nem értettem minek van, már amúgy is lejárt meg én jobban szeretem a híres emberekhez fűződő meg turnézásról szóló sztorijait. Kedvenc részem talán mikor William Shatnerről mesélt, meg a nála töltött hétfő estékről meg focinézésről. Meg mikor Ian Mckay családjával nézte a választási műsort tavaly, hehe. Kedvet kaptam leszedni a Sons of Anarchyt és megnézni csak miatta. Meg a Ru Paul's Drag Race-t is persze!
Valahol az ázsiai turné mesélése közepén azért volt egy mélypont, sokáig nem volt poén meg annyira érdekes sem volt. Bár az jó volt, mikor a srácok black metált mutattak neki, ő meg nekik Stoogest, amitől a srácok el voltak ájulva. Fasza volt, hogy éltette a Vágtázó Halottkémeket és még mindig imádja őket. Meg persze Bartók Bélát haha.
Mondjuk egy csomó sztori nem volt olyan érdekes, de marha jól elő tudja adni, ez tetszett. Egy csomó szót csak úgy simán jó volt hallani a szájából, mint pl a "black flag", "minor threat", "ian mckay", "jerkoff pro", "white power"...stb.
Amúgy félelmetes lehetett amikor úgy tényleg erőből ordított a színpadon régen, rengeteg energia volt benne, még az is ijesztő volt néha ha csak úgy sztorizgatás közben belekiabált a mikrofonba.
Szóval marhára élveztem az egészet. Még bírtam volna egy darabig. Mivel az utolsó metró elment már tök mindegy lett volna. Szerencsére Dan elvitt kocsival, kösz! Ezért mondjuk nem maradtam ott várni hátha kijön aláírni, pedig vittem a punk a platónt meg a egy tv party lemezt is. Utólag láttam, hogy kijött, de mondjuk mindegy, én ki lettem elégítve a dumával. Azért egy plakátot leszedtem a falról, csak hogy a punk része is meglegyen a dolognak.

Pozitív dolgok

2010-01-21T15:30:00.000+01:00

- Egy interjú 2 barátommal és velem itt:
http://agyampokla.blog.hu/2010/01/20/3in1_2

- Egy cikk a Plan Beeről a kluron:
http://klur.blog.hu/2010/01/21/veszprem_county_underground_network

- Decemberben leégett az egész próbatermünk minden cuccunkkal együtt, de úgy néz ki hamarosan megtérítik a károkat.

- Áprilisban meghallgatjuk a Blitzkrieg Bopot Párizsban a PFA-val közösen.

Semmi Komoly interjú

2010-01-21T12:47:00.047+01:00

Ezt az interjút élőben készítettem Fehérváron a Pucok előtt az útpadkán ülve, telefonnal rögzítve. Körülbelül 50 percnyi beszélgetés, aminek a fele mondjuk röhögés. A résztvevők: Ádám, Marci, Mező, Zsolt (Semmi Komoly), NeszeZoli, Bence, Marci, Én. Vannak akik csak nevettek, de azért ott voltak. A válaszok végéről inkább kivettem a (röhögés) megjegyzéseket, mert akkor kétszer ilyen hosszú lenne a szöveg. Képzeljétek oda. Néha ettől nem hallani a választ rendesen, ezért például nem tudtam leírni egy sztorit a Megyeri Feriről. De itt van ami értékelhető, Igaz, olvasva közel sem "jön úgy át", mint hallgatva:

Buda: Olvastam veletek anno egy interjút a nyálkahártya valamelyik számában, akkor még csak egy demótok volt. Azóta megjelent egy 2 split és egy nagylemez. Meséljétek el mi változott még az óta.
Zsolt: Azóta bevettük az Ádámot, azóta létezik a jelenlegi Semmi Komoly. Amit azelőtt csináltunk az még eléggé más volt.
Mező: Most is más (röhögés*)
Marci: Igen és akkor utána felvettük a Margins of Existense lemezt.
Zsolt: Előbb volt a split lemez.

Buda: Igen előtte még volt egy split a Dr. Green-nel, nem?
Marci: Ja igen, de ott még nem az Ádám dobolt, de már vokálozott rajta.
Mező: Igazából csak bevettük roadnak, azóta nem roadol annyit.
Marci: Igazából kipróbáltunk vagy 6 dobost, hú voltak kemények.
Mező: Én kettőn voltam ott, de többször nem mentem le.
Marci: Az Ádámot amúgy úgy ismertük meg, hogy voltunk valami visegrádi ska fesztiválon és ment egy zenekar amiben egy csaj dobolt. Odamentem a pulthoz és ott állt az Ádám. Nem is láttam még soha, de mondtam neki, hogy bazdmeg egy csaj dobol és akkor mondta hogy áá, az nem lehet egy csaj nem tud dobolni. Ott mondtam neki, hogy egy punk dobost keresünk, így került közénk.
Zsolt: Marci lehozta az Ádámot, egy egész éjszakát végigbeszélgettünk vele, én akkor szagra éreztem, hogy a gyerek vagy sokat iszik csak csak behigítózott, haha.
De azért pozitív volt, mert mondta hogy a Hold True-t azt simán ledobolná, szóval úgy éreztem, hogy másodszor is át kell hívjam.
Marci: Lent voltunk próbán és a Zsolttal mindig úgy döntöttük el, hogy egy dobos jó-e, hogy míg ment a beállás kimentünk pisálni és hallgattuk, hogy addig mit csinál. Az Ádám elkezdett gyorsan dobolni és ez tetszett, éreztük, hogy jó lesz. Azóta is ezt csinálja, haha.

Buda: Ádám egy ska feszten? Úgy tudom ő azt utálja :-)
Marci: Hát ő lerúgná a magnót ha azt hallgatnánk.

Buda: Tapolcán dobolt a Last Minuteban, hehe.
Mező: Csak a csajok miatt. Meg a siker éhség!
Ádám: Hát elcsábítottak, na! Elcsábultam, haha.
Zsolt: Ádám amúgy sokat beszél, beszélj most is!

Buda: a 2. fanzinban volt egy mondata, haha.
Ádám: Beszálltam a Semmi Komolyba, aztán ezt elfelejtettem, nem is emlékeztem rá. Haha, ahogy az szokott lenni. Aztán az első koncertem Tiszafüreden volt.
Mező: Háh, az nagyon kemény volt (mindenki röhög)
Marci: Elmentünk Tiszafüredre, megyünk be a helyre ami konkrétan egy disznóól. Kérdezte hol és a hely és mondtuk neki hogy ez az.
Mező: Ádám első kérdése: Milyen dob lesz? Mutatták hogy: ez. Ádám leült, rábaszott egyet és puff, por felhő.
Zsolt: Egy IFA motorral volt kitámasztva a lábdob.
Marci: Az Ádám akkor így akkor nem tudom mit gondolt erről az egészről, hogy milyen útja lesz.
Ádám: "Beszálltam egy jó zenekarba."
Marci: De olyan jó volt hogy később visszamentünk. Na aztán ezután kezdett körvonalazódni hogy mit szeretnénk, Ádámból mit lehet kihozni, mit akar ..stb. kicsit hajtani kell de hát.. meg nyavalyog is néha, de megéri, hehe.
Ádám: Ja először így volt, de aztán kihozták belőlem amit tudtak, aztán kihoztak mindenhonnan.

Buda: Hogy álltok az új lemezzel? Hogy áll, hogy íródnak a dalok?
Marci: Elég fura történet ez, mert ebből már pár szám megvolt 2 éve.
Mező: Egyet majdnem felvettünk belőle még az előzőre.

Buda: Pár számot felvettetek demó változatban. Ami persze nekem nincs meg!
Bence: Ja, nem tőled kaptam én sem, haha.
Zsolt: Jaja, felvettünk 4-et, ehhez írtunk még 3at, most érezzük, hogy ez megérett egy nagylemezre.

Buda: Ja emlékszem, hogy 2007 szeptemberben a NOFX előtt már játszottátok a Look into these eyes-t, az király volt. Meg a Nézz körbe. Az még régebbi nem?
Mező: Azt már majdnem felraktuk a splitre.
Ádám: Nem, az egy basszustéma volt, a Zsolt írta és arról letettetek, aztán gitártéma lett belőle, vagy valami ilyesmi. Egy szar basszustémából lett egy szar gitártéma, haha.
Mező: Nekem a kedvenc számom.

Buda: Marci, így a New Dead Project mellett, ha mondjuk kitalálsz egy gitártémát, akkor már tudod, hogy melyik bandába lesz ez jó? Vagy Zsolt, nálad a szövegekkel? Vagy ott a Zsopa írja őket?
Zsolt: Ott a Zsopa írja a szövegeket, szóval ilyen gondom nincs.
Marci: Háát, más a kettő, ezt szerintem te is hallod, te is zenélsz. A New Dead-ben sok rövid téma van rövid idő alatt, a Semmi Komolyban inkább kijátszuk az akkordokat, szövegcentrikusabb az egész. A Zsolt dallamos éneke nyilván feldobja azt a négy akkordot.
Ádám: Amit utál végigjátszani és veszekedni kell vele, hogy legyen már 4, haha.
Marci: Igen egyébként a Zsolt sokszor ilyen fürdőskurva, mikor próbákon nem akar énekelni.

Buda: Akkor nem tudom minden énekes ilyen-e, de a miénk sem szeret sokszor, haha. Csak a dobosok szeretnek sokan dobolni próbán, nem lehet tőlük beszélni.
Bence: Most miért nézel rám?
Mező: Nem az a baj a Zsolttal, hogy nem akar énekelni, hanem hogy inni akar, haha. Azt hiszi ezzel hamarabb vége a próbának. Ahogy az Ádám mondta, 20 perc próba 40 perc ivászat.
Ádám: Ezt a lemezt úgy írtuk -még a fénykoromban voltam-, hogy megbeszéltük a próbát, 30-40 perceket próbáltunk, akkor mondtunk, hogy legyen egy kis szünet. Utána még visszamentünk, eljátszottunk pár számot párszor, utána viszont órákat töltöttünk a bolt előtt. Volt olyan, hogy elaludtam a Marcinál. Tehát elindultam próbára és ott ébredtem a Marcinál.
Marci: Szóval visszatérve, ez a lemez nekünk már nagyon érett. A barátunknál, Dexternél vettük fel, neki most pont így volt ideje, így jött ki. Nagyon érti a dolgát.
Amúgy a New Deaddel is most vettünk fel nála, tök egyszerre. Egyik nap a Zsopa máskor a Zsolt ment énekelni.

Buda: Játszottatok már több nagy bandával, nagy közönség előtt, de ha lementek valahova vidékre, milyen érdeklődés van felétek?
Ádám: Semmilyen.
Marci: Ez nagyon érdekes kérdés. Fura, mert például vidéken egy-egy városban van egy zenekar, és az ott lakók szeretik, elmennek rá. És ugye mi budapesti zenekarnak számítunk, ott nem koncentrálódik egy zenekarra egy közösség, hogy csak arra elmennek. Minket igazából..
Mező: A barátok megnéznek.
Zsolt: Igazából a legjobb az volt, hogy mikor a NOFX előtt játszottunk, ott lehettek kb. 500-600-an, nem tudom pontosan. Utána 4 nap múlva játszottunk Szombathelyen 5 embernek, de mi pont leszarjuk amúgy. Ha valaki elszállna valamitől, az ilyenek visszarántanák. De ez pont így jó szerintem. Az a jó ha elmész valahova játszani és látsz pár új arcot, és látod, hogy így szeretnek.

Buda: Szerintem is. Nekem az volt a legjobb érzés, mikor Ljubljanában játszottunk, páran megnéztem minket és a koncert után egy csaj odajött és vett egy cd-t.
Ádám: Szerintem külföldön jobb játszani, legalábbis én nagyon szeretek. Ott is van, hogy elbaszunk valamit, de nemtudom, külföldön olyan feldobottabb érzés játszani.
Valahogy mások az emberek is.
Marci: Meg nem, akkor az ember vár valamit ettől az egésztől, valami még nagyobbat. Egyébként a legjobb így menni a kocsival.
Ádám: Egyszer megszámoltam 250 oszlopot az út mellett.

Buda: Haha, akkor azért nagyon unatkoztál nem?
Mező: Az a jó, ha megyünk valahova és meglátjuk a szélmalmokat. Az már a határnál van, akkor már jó helyen járunk!
Ott van az osztrák határ előtt egy benzinkút. Ott van a matrica háború a zenekarok között. Bent a WC-ben nyomkodjuk egymásra. Most a Yellow Sport nyert asszem.
Marci: Szerintem meg kell állapítani, hogy vannak az ilyen nagy zenekarok, akiket milliók hallgatnak myspacen, meg mittudomén hol, meg vannak az olyanok mint mi, meg ti, meg kurva sokan, akiket egyszerűen nem ismerhetnek annyian. Ha már 10 ember megnéz minket az már fasza. Ezt csak azért mondtam, mert például németországban játszottunk egy Argentín zenekarral, és ők mondták, hogy két hónapig turnéznak Európában. Kérdeztem a Zsoltot, kik ezek, fingja se volt. Akkor jöttünk rá, hogy nagy zenekarok nincsenek így. Azokkal sosem fogunk mi így találkozni.

Buda: Tényleg, a NOFX-es találkoztatok?
Mező: Azokkal sem találkoztunk, az más kérdés hogy a mi "hibánk"
Marci: De a dobossal azért beszélgettünk egy picit.
Zsolt: Az Ádám picit részeg volt, felborította a paravánt.
Ádám: Dehát, most miért, haha.
Mező: Ádám múltja, haha.
Ádám: Eltűntem a parkban valahol, emlékszem úgy találtatok meg, hogy hívogattatok és csörgött a telefonom valahol.
Mező: Néha felvetted és mondtad, hogy "ittvagyok a Kispolski mellett jobbra". A Városligetben érted. Utána kaptam egy hívást a Zsolttól, hogy "Én nem viszem haza", közben én már Békásmegyeren voltam. De kiderült, hogy már a Zsolt is otthon volt.(röhögés)
Marci: Hát én vittem haza, haha.

Buda: Na, mondjatok valamit az Ír turnéról. Csak egy videó és pár kép van róla, meséljetek!
Marci: Van egy Bazel nevű, kint élő barátunk, és így jött az ötlet igazából, hogy ki kéne menni játszani. Aztán mondta a Bazel, hogy ő megcsinálja nekünk, ő szervezte le az egészet.
Zsolt: Kurva szép helyeken játszottunk, voltunk Belfastban is, Galwayban.
Mező: Az volt a legkirályabb hely szerintem. Egy klasszikus kis ír pubban játszottunk. Mondjuk majdnem mindenhol.
Marci: Mondta a Bazel a Zsoltnak, hogy 11-kor alkohol stop van, király volt, így játszol és pontban 11kor lehúznak a pultnál egy redőnyt. Még a közértekben is ráccsal el volt zárva a pia.
Zsolt: Az Ádám olyan durva pszihózist kapott, hogy.. kb nem heverte ki egy hétig.
Marci: Kiakadt, hogy ő ezért jött ide egy hétig?
Mező: Az volt még király, hogy játszottunk egy pubban és a szemközti házban volt a szállásunk.

Buda: haha nekünk Grazban volt jó, ott volt 1 percre a foglaltház. Monjuk most hogy belegondolok mindenhol.
Bence: ja, egész éjszaka kergettem a földön a párnámat.
Marci: De olyan helyen mint mi úgysem aludtatok, Prágában, a Milada squatban. Nagyon hideg volt, nem volt áram, se fűtés. Benzines aggregátorról ment a buli, persze pont alattunk fogyott ki. A szervező srác felugrott a motorra, elment a benzinkútra és hozott egy kannával. Utána mondták, hogy itt fogunk aludni.
Mező: Se áram, se víz, se fűtés, ablakok kirúgva, valamikor novemberben volt ez. Szarrá fagytunk a betonon.
Marci: Na de szóval visszatérve, Belfastban például egy csomó magyar eljött a koncertünkre.
Zsolt: Tényleg, annyi magyar volt lent, hogy hihetetlen.
Mező: Ott volt az, hogy nagyon örültek nekünk. Egy csávó hordta a tálca Guinesst.
Marci: Ott úgy csinálja a csapos, hogy a végén, amikor a habot csorgatja rá, úgy forgatja, hogy a végén benne lesz a Guiness jel.
Ádám: Volt olyan, aminek olyan volt a habja, hogy az 1 forintos alig akart elmerülni benne.
Mező: A legdurvább, hogy Galwayban az óceán úgy néz ki mint a guiness.
Ádám: Jó, ez már 10 guiness után volt. (mindenki röhög)
Mező: Neem, de Galwayban ettünk ír reggelit is. Az volt a turné csúcsa. Hát az ilyen bab meg tojás.

Marci: Egyik helyen azthiszem azért játszottunk mert egy 39 éves faszinak volt a születésnapja, nála is aludtunk. Egy 2 gyerekes családapa volt, de így az egész család full punk volt.
Mező: A város mellett lakott, egy kibaszott nagy üres terület közepén. Nagyon durva volt, a gyerekek leterrorizáltak. Ahogy beléptél ilyen gyerekrajzok, de ilyenek, hogy a sárkány letépi egy ember fejét és ömlik a vér, haha, meg hasonlóak voltak. De nekem a kedvencem,hogy a konyhában volt egy képeslap egy focimeccsről és rá volt írva: 2 csapatot szeretek a világon: Az Ír válogatottat és aki Anglia ellen játszik. De a csávó angol volt, közben a hűtőn meg IRA képeslapok voltak.

Marci: 3 gyereke volt! De a Dada volt a legdurvább.
Mező: A dada! Ő volt a legkeményebb. Úgy nézett ki mint egy igazi boszorkány és amúgy be is volt herkázva.
Zsolt: Az anyukának olyan jól sikerült az este, hogy így egy fél órán keresztül azt hallgattuk, ahogy okádik a wc-be.
Marci: Az angol csávó megoldotta, azt mondta: Mother the Game Over.

Zsolt: Mother is in Game Over!
Mező: Hát ott feküdt a padon.. Volt egy kiscsávó, kiszálltam a kocsiból a háznál, egyből odarúgta nekem a labdáját, fociztunk egy órát. Bementem, volt egy kislány aki egyből elbújt az ágy alá, és volt a harmadik aki szétlőtte egy csaj fejét játékgéppukával. Aztán megjött a francia barátnő, aki egész este a csöcseit mutogatta és hasíst szívott.

Marci: Nagyon sokat!

Ádám: És gumicsizmába volt! haha. a koncertre is csomó ember csizmába jött, nagyon kemény volt.
Mező: Ránéztél az emberekre és hallod nem az, hogy furcsák, ezek mind betegek voltak, bazdmeg.

Marci: Szóval jóóó volt az ír turné.

Buda: Ugyan az a kiadó adja ki a lemezt, aki az előzőt?
Marci: Nem. Ők akkor kezdték el ezt a kiadó dolgot, a Hammock Tree Records-t. Mondta Stephan, hogy van kiadója, szívesen kiadna minket. Mondtuk neki, hogy agyjál pénzt, haha!
Egy elég drága studióban vettük fel, hogy akkor már legyen tényleg kurvajó. Meg is vagyok elégedve a hangzással. 500 példányban lett kiadva. Rajta volt a Hammock Tree Records logója, de a cd-re szerzői kiadás lett nyomtatva. Levédettük a számokat, így 500 darab után már kapunk utána pénzt is a szerzői kiadás miatt.

Ádám: Csomó pént kaptunk már!
Marci: Hát olyan sokat azért nem, haha.

Buda: Mi is kaptunk ma egy ötöst! haha. Milyen volt a Nesze pesti búcsúkoncertjén játszani?
NeszeZoli mosolyog - Mindenki röhög
Marci: Emlékszem, oda az AORA fesztiválról érkeztünk, ahol elég durván berúgtunk.
De amúgy az egy geci jó buli volt. A Zoli meséljen erről inkább!
NeszeZoli: Nagyon jó volt, főleg, hogy ott is felhívtak játszani, én meg elbújtam a wc-ben inkább, haha. De szerettem velük játszani. Talán ez a buli még jobb is volt mint a Freefesten búcsúbuli.
Marci: A Nesze búcsúbulival kicsit lehet jellemezni is a magyar színteret. Oda mindenki eljött, összegyűltek, de máskor elég kevesen jöttek. De mindegy is.
Mező: Tiszteletből nagyon berúgtunk.
Marci: Akkor sejthették, hogy baj lesz, mikor felhívtak, hogy hol vagyunk már, és én átadtam Mezőnek a telefont. Ott már érezték, hogy gond lesz.
NeszeZoli: Igazából volt egy titkos bulink is azóta a Vörös Yukban, ahol a Titkolt Ellenállásal játszottunk, az volt a legjobb, hehe!

Buda: Na és az új lemez magyar lesz vagy angol?

Marci: Sokáig úgy volt, hogy ez egy magyar lemez lesz, csak nem jött össze. Zsoltnak jobban megy az angol szöveg írás. Próbált magyart írni vagy lefordítani de nem nyerő.

Buda: Amit ma játszottatok új számot rajta lesz?
Ádám: Jaja.

-Zsolt visszatért a sörökkel-

Buda: Na Zsolt, mik míg nem voltál itt kibeszéltünk! Szóval, mik motiválnak a szövegek megírásában?
Zsolt: 3 nagy korszaka volt az életemnek a punkkal kapcsolatban. Először ilyen kis tinipunk voltam, aztán lettem politikus punk majd inkább ilyen emocionális punk és most mindhármat összeszedtem magamban. Na jó a tinipunkot kitettem.
Mező: A Zsolt egyénként akkor tud jó szövegeket írni ha depressziós. Vagy valami problémái vannak.
Ádám: Most leszokott a dohányzásról szóval megint ömlenek majd a szövegek, haha.

Buda: Konkrétabban picit a szövegekről?
Zsolt: Példáúl a halálról, hogy értékeljük-e, hogy elünk. Sajnos személyes tapasztalatok alapján.
Marci: Hát ez jó kérdés volt.
Buda: Ja hát ez most megölte picit a bulit.
Mező: Zsolt soronként ír szerintem szöveget, néha küld egy sms-t ha picit be van rúgva. Egy sort egy új szövegből.
Buda: én is sokszor a telefonomba mentem el.
Ádám: de ő el is küldi sms-ben!
Mező: az Ádámtól egész más sms-eket szoktam kapni. "Szeretlek te hülye" 5 helyesírási hibával, haha
Ádám: Üres sms a sláger!

Buda: Mik a közös kedvenceitek, legnagyobb hatásaitok? Nem csak zenekarok, bármi.
Marci: A Clash a legnagyobb közös pont. Meg régebben a Wizo.
Mező: A korai Rise Against!
Zsolt: Az mindenképpen meghatározó.
Marci: Ezeknek a zenekaroknak a számaik olyanok, hogy semmit sem csinálnék másképp bennük.
Mező: Nagyon sok hatás ér igazából minden felől. Úgy állnak össze a dalok, hogy Zsolt lehoz egy gitártémát próbára, az Ádám rádobol, onnantól meg csak alakítjuk. Aztán erre ami ráillik meg jól hangzik csak rátesszük.
Marci: Csak általában sok ideig tart ez nálunk. Van, hogy már egy megszokott számon változtatunk.
Mező: Meg Ádámnak kell mondani, hogy nem kell olyan gyorsan, nem kell 130, elég 120as tempó is, így belőjük neki kb-ra. Most egyedül ment le a studióba, 150es tempóban dobolta fel azt a dalt.
Marci: De szép teljesítmény volt tőle, hogy egyedül feldobolta, minden mankó nélkül.
Ádám: Egyszer számoltam el magam, de még jól is jött ki.
Marci: De azóta úgy is játszuk előben is.
Zsolt: Amúgy nem díjazom annyira. (röhögés) Mindig azt hiszem, hogy én basztam el.
Marci: Hogy tetszett a koncert ma?
Buda: Fasza volt, csak pár számot hiányoltam.
Marci: Pl. mit?
Buda: Hát a régiek közül a Denialt, az újabbak közül pedig a Post War Trauma-t. De azt nem is játszottátok sosem nem?
Zsolt: Azt nem játszuk sosem. A CD-n rajta lesz.
Marci: Jó lett nagyon az a szám szerintem.

Buda: Zsolt! Amíg voltál itt, meg akartam kérdezni. Hogy jön neked, hogy angol vagy magyar szöveget fogsz írni?
Zsolt: Soha nem gondoltam, hogy angol szöveget fogok írni. Aztán egyszer kedvet kaptam hozzá, gondoltam kipróbálom. Aztán valahogy rajtunk maradt. Az új albumot és magyarra akartam írni, de valahogy nem jött ki. Írtam egy magyar számot, a Nézz Körbe-t.
Mező: Volt egy olyan ötlet, hogy lesz a Neszével egy split, az magyar lemez lett volna.
Nesze Zoli: Kurva Anyátok!
Mező: De egyszer ki kéne adni, a számokat felvettétek.

Buda: 3-3 saját szám?
NeszeZoli: igazából 2 saját szám és egy Semmi Komoly feldolgozás. Ez volt a koncepció, 2 saját és egy feldolgozás a másik zenekartól.
Buda: Az egyik utolsó bulin játszottatok is új számot.
NeszeZoli: Igen az fel is van véve! Csak ének nélkül.
Marci: Mennyit bír a telefonod buda? (röhög)

Buda: Naz ez már ilyen utolsó kérdés majdnem: Mik a terveitek a jövőre nézve?
Mező: Erre a legjobb választ tudod ki adta? (a pólójára mutat)
Buda: a Leftöver Crack?
Mező: Lassan meghalunk.
Marci: Nem akarom tudni, hogy hogyan ér véget ez az egész, haha.
Mező: Amúgy több koncert külföldön, itthon. Jó lenne elmenni Belgiumba, Hollandiába.
Buda: Hollandia? Miért épp Hollandia? (mindenki röhög)
Mező: Én külföldön nagyon szeretek várost nézni. Egyszer voltunk egy szlován fesztiválon..
Marci: Figyeld a Budát már nem érdekli (röhögés)
Buda: Már 50 perce veszem, mennyi lesz ez leírva?
Marci: Ez már a vége volt nem?

Buda: Dehogyis. Hogy lenne már vége? Pedig már minden megkérdeztem. Najó, valami amit még el akartok mondani? Valami ami kimaradt?
Mező: Nem.
Ádám: Eleget hazudtunk már.
Zsolt: Az emberek vegyék komolyan a punkot, ne hétvégi szórakozásként.
KÖSZI AZ INTERJÚT!

Fanzine update + Mind Your Step interjú

2010-01-19T14:19:00.020+01:00

Hmm. Sajnos úgy állok, hogy a Nem Változunk fanzine #3 nem fog megjelenni. Van sok interjúm és beszámolóm, viszont egy darab cikket sem írtam, az meg nem lenne olyan.. Meg fog jelenni egy közös fanzin nemsokára, de erről majd később.

Ennek a pozitív oldala, hogy felpakolom a blogba a cuccokat, szóval valószínűleg gyakrabban fog frissülni. Elsőnek itt van a Mind Your Step interjú. I love these guys hardcore!

1, Először is mutassátok be a zenekart! Kik a tagok, mikor és hogyan álltatok össze?
Iván: A 2008-as free feszten ismerkedtem meg Gertivel. Beszélgettünk zenekarokról, hogy miket szeretünk, és mondta, hogy tervbe van egy hasonló stílusú zenekar alapítása Csornán. Felajánlottam magam gitározni, aztán pár hónap múlva szólt, hogy lesz banda és kellenék. Először úgy volt, hogy Maci fog basszerozni, de mivel dobost nehezebb lett volna találni, és ő valamennyire tudott dobolni, inkább basszerost kerestünk, és Maci maradt a dobnál. Basszerosnak pedig hívtam Rédit, mert biztos voltam benne, hogy érdekelni fogja. Így végül a következő felállás maradt: Gerti ének, Maci dob, Rédi basszgitár és Én gitár.
Rédi: Akartam már csinálni egy ilyen bandát, és szólt Iván, hogy Csornán Maciék alapítanak egy nekem való zenekart, ahol ő fog gitározni és mehetnék basszerozni. Mentem.

2, Honnan van a nevetek? Csak véletlenül hasonló a kiejtése mint a Minor Threatnek?

Rédi: Teljesen véletlen.

Gerti: A nevet én találtam ki sok próbálkozás után, de nem akartam vele a Minor Threat-re utalni.

Iván: Ettől függetlenül mindegyikünk Minor Threat fan.

3, Ezek után: mely bandák vannak rátok a legnagyobb hatással zeneileg?
A szövegeket mi motiválja leginkább?

Gerti: nem értek a zenéhez, kérdezd a többieket! :D A szövegeket az motiválja, ami zavar és jó rajta elgondolkodni, vagy egyszerűen csak felhívni rá a figyelmet. Mindennapi tapasztalatok stb.

Iván: Konkrétan amik hatással voltak és vannak ránk, nagyon hosszú lenne felsorolni, de mindegyikünk nagyon szereti a ’80-’90-es évek amerikai punk/hardcore bandáit, vagy a hasonló stílusú mostani zenekarokat. De emelett mindegyikünk hallgat még sok féle zenét, pl. punk, hardcore, thrash, crust, fastcore, posthardcore, power-violence, indie-punk...

4, Hogy áll össze nálatok egy új szám? Ki hozza az ötleteket?
Rédi: Mindegyikünk szokott ötleteket hozni.
Maci: Rédi, Iván és én szoktunk általában egy kész számot vinni próbára aztán ott összerakjuk, ha kell, kicsit finomítunk rajta! Eddig jól működik, bár az Ivánnak kicsit lassú a felfogása. hehehehe

Gerti: azok akik tudnak zenélni hoznak ötletet, meg össze is rakják, én addig csak üldögélek keresztbetett lábbal, egyébként Maci fel szokta otthon gitározni azt amit kitalál és tesz alá dobot is, mindezt a számítástechnika csodálatos világa teszi lehetővé!

5, Előtte ha jól tudom különböző bandákban már játszottatok. Ki mikor kezdte a zenekarosdizást? Meséljetek erről!
Gerti: csornai rézfúvós együttes 2003-2004, trombita:)
Rédi: 15 évesen alapítottam egy punk zenekart a gyerekkori barátaimmal. A dobos srácék garázsában próbálkoztunk a zenéléssel, de persze az italozásban és a világ megváltásában sokkal jobban jeleskedtünk.
Maci: 13 évesen csináltam az első zenekarom. Tökéletes káosz volt, mert nem tudtunk zenélni. Utána még sok ahhoz hasonlót csináltunk, zenélni nem tudtunk, de volt garázsunk ahol bűnözhettünk.hehehe Az Sp volt az első normális és komoly zenekarom.
Iván: Én is még tini éveim közepén csináltam az első bandámat. Visszagondolva hihetetlen, hogy milyen számokkal, és tudással mertünk kiállni zenélni, ma már csak mosolygok rajta J Aztán közben még volt pár próbálkozás, de mind abba maradt egy idő után. Utoljára, a MYS elött, a Troi zenekarban gitároztam, a feloszlásáig. Egyébként Rédivel nekünk a MYS már a negyedik közös bandánk!

6, Mit jelent számotokra a MYS? Mekkora szerepet tölt be az életetekben, mi hiányozna a legjobban, ha nem lenne tovább?
Maci: nevetést, barátokat, utazást, jó koncerteket, rossz poénokat, lábszagot, ivást, a legtökéletesebb időtöltést.
Gerti: nekem az az izgalom hiányozna, amit akkor érzek, amikor valami történik a bandával, koncert, próba, akármi, és persze az amit koncert alatt érzek. Meg persze ez a három jólszituált fiatalember!
Iván: Mióta megvan a banda, rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és sokkal több koncertre eljutottam, mint elötte. Ha nem lenne tovább, szerintem ezek hiányoznának, mert valószínüleg a barátság megmaradna közöttünk, a zenekar után is, de ahogy ismerem magunkat, új zenekart csinálnánk :)
Rédi: Mind Your Step Über Alles!

7, Elég aktívak vagytok és nagy részt vállaltok a helyi bulik szervezésében. Milyen lehetőségek vannak felétek?
Maci: Győrben nyílt egy fasza klub ahol nagyon jó feltételek mellett lehet koncerteket szervezni és igyekszünk is a legaktívabb módon csinálni a bulikat, hogy erre felénk is beinduljon valami. Plusz most Csornán is felfedeztünk egy fasza késdobálót ahol aktivizálhatjuk magunkat.
Gerti: Őszintén szólva szerintem a helyek adottak, csak az emberek nem nagyon akarnak jönni.

8, Szabadidőtökben foglalkoztok mással is, pl te fotózol, valamint 2 fanzine is készül a banda tagjai által. meséljetek erről is!
Gerti: Én simán szeretek fotózni, szívesen csinálok képeket koncerteken meg akármi mást is szívesen fényképezek, kb 2007 óta, de már 2001-ben is voltak próbálozásaim. Kb egy hete hagytam abba a gordeszkázást… ennek az okait 10 oldalba kerülne elmesélni…. Meg csinálunk a Macival egy Harc Áldozatok Nélkül nevű fanzine-t, ami a hardcore punk színtéren belül megpróbálja jobban bemutatni a húsmentes életmódot, és az ezzel kapcsolatos dolgokat.
Maci: A harc Áldozatok Nélkül zine-t toljuk a Gertivel. Vegan/vegetáriánus élet forma miértjeit boncolgatjuk és adunk elég egyszerü válaszokat arra miért jobb a húsmentes élet. A harmadik számot készítjük ami valószínűleg januárban ki is jön. Nyomdai verziós cucc lesz elég sok érdekes írással és interjúkkal! Kicsit kibővítettük a látókörünk és egy kicsit a környezet védelembe is belefogunk folyni ezzel a számmal hiszen ez elég szorosan összekapcsolódik azért az állatvédelemmel is!
Rédi: Az Agysérülés fanzine-t csinálom Börzsivel. Egyébként ingyenes és le is tölthető. Az első szám nyár végén lett kész,a következő meghatározatlan időn belül fog elkészülni, de ebben közrejátszik a lustaságom is.
Iván: Nekem van egy „csapdábacsaltállat” nevű blogom, ahol főleg koncertekről írok.

9. Melyik bulitokra emlékeztek legszívesebben, vagy legkevésbé? Van valami jó sztoritok?
Maci: Siófok elég király volt! Indulástól érkezésig nevettünk kétségbe estünk majd féltünk és újra nevettünk. főként magunkon.hehe
Gerti: Amikor Siófokra mentünk elég furcsán közlekedtünk az autópályán, vagyis a lehajtóján, ugyanis tolattunk meg meg is fordultunk rajta. Egyébként Siófok, Székesfehérvár, és Tapolca is nagyon jó volt, nem azért mondom, de Tapolcán eddig még csak nagyon jó bulin voltam! Győrben egy kicsit laposak voltak a koncertek, de a Krigliben viszont nekem tetszett az az egy, ami volt. Jah meg a 2. szombathelyi buli se volt rossz, na most kb felsoroltam az összes koncertetJ
Rédi: A Pucokban elég káosz bulit toltunk. Be voltunk rúgva, össze-vissza játszottunk mindent és ment a fetrengés, szóval király volt. Amúgy az összes eddigi bulinkat élveztem.
Iván: Nekem a székesfehérvári és tapolcai koncertünk tetszett eddig a legjobban, ráadásul egymást követő napon voltak. Sátáni volt az a hétvége! :D Ami pedig a legkevésbé tetszett, az egy győri buli volt, amikor a Birds Of a Feather elött játszottunk. Sok próba kimaradt akkor, és eszméletlen szarul játszottunk. Siófokra tartva pedig menetiránnyal szemben mentünk az autópálya lehajtón. A szar még mindig belém van hülve!

10, Felvettetek egy demót, mit lehet róla tudni? Az oldalatokon fel van tüntetve pár kiadó, kiadják majd? - ez a lemez azóta megjelent.. -
Maci: 10 számot vettünk fel a Grow Up Fuck It Up-os Gyula segítségével. Ha minden jól megy dec19én fog megjelenni a Honest For Truth Records gondozásában CD-n és a Violent Loser Tapes jóvoltából kazettán! Szóval a 3. HC Superbowlon már kapható lesz.

11, Tervek a közeli és távoli jövőben?
Gerti: Olyan koncerteket csinálni, amiket az is élvez, aki hallgatja meg mi is
Maci: Jövőre elvileg az Orosz Lost Cause is kiad egy válogatás lemezt, amin 3 számmal szerepelni fogunk. Aztán jó lenne, ha ismét el tudnánk menni stúdióba, mert, szeretnénk kihozni egy split kazit és CD-t már új számokkal. A szlovák Boiling Pointal tervezzük ezt a splitet és ha minden jól megy talán 7” formában is meg fog jelenni valamikor 2010 nyarán remélhetőleg! Plusz szeretném, ha eltudnánk menni tavasszal és esetleg nyáron is egy kisebb külföldi kiruccanásra. De ezek aztán tényleg csak tervek.hehehe
Rédi: Minél többet koncertezni, és új számokat írni.

12, Még valami üzenet, amit meg szeretnétek osztani?
Iván: járjatok koncertekre, gyűjtsetek lemezeket és fanzine-eket, csináljatok zenekart, becsüljétek meg a barátaitokat!
MYS: Köszönjük szépen!

Agyampokla repost - Ajánló

2010-01-18T19:41:00.007+01:00

4 nagyon király banda lép fel február 10.én Székesfehérváron. De tényleg nagyon faszák.
http://agyampokla.blog.hu/2010/01/17/agyampokla_party_no_1

Séta

2010-01-10T23:26:00.023+01:00

fiatalok egy buszmegállóban az estéről beszélnek
arról, hogy milyen volt az, mikor valamit megéltek
hajnali mámorban hazafelé, az esőben
teli szívvel sétálok, szerte foszlott álmokban és cipőben.
a fejemben a koncert képei még élnek,
rom testemben most éppen élek.

vajon a most átélt pillanatok majd szép emlékek lesznek?
vagy majd idővel ezek is semmibe vesznek?

a villodzó ablakok álmatlanságot rejtenek
boldog vagyok, hogy nem tartozom közétek
most úgy érzem, hogy végre mindent értek
az ilyen estékért élek.

és bár minden mit értéknek hívtunk élegett a tűzben
de mi nem, mi nem, mi nem

Helló emlékek

2010-01-05T13:32:00.006+01:00

Mivel az előző postban úgyis jó keveset írtam a SAY búcsúbuliról, itt az egész koncert. Jó ez a videó, mert visszahozza a megkopott emlékeim:

Gondolkoztam, hogy hol a halálba lehetek az elején, de erre azért mégis emlékszem, a Determination énekesével beszéltünk arról, hogy ugyan olyan pólónk van és hogy milyen fasza volt az ANS azon a turnén.

2009.

2010-01-02T01:03:00.018+01:00

Mivel a Nem Változunk fanzine 3. száma - ami már szinte kész, de tényleg - a 2009-es év dokumentációja lesz egy az egyben és minden benne lesz, amit érdemes megemlíteni onnan, így ide csak röviden írom le, mi volt jó tavaly. Mert azért nem bírtam ki, hogy ne tegyem.

ez a két sor mindenképp a legjobban írja le:
"And we're definitely going to hell,
But we'll have all the best stories to tell."

Haladjunk kronológiai sorrendben:

- Nothing @ After. Ezen a bulin tényleg nagyon nagyon királyul játszottak, kár értük.
- Say búcsúbuli: Az emlékeim már megkoptak, csak arra emlékszem, hogy nagyon jó volt.
- Talán a legjobb tavaszi tapolcai buli, a Thrash Da Cityre keresztelt, ahol elég sokan voltak és nem álltak félkörben meg ilyenek. Persze mindegyik tavaszi tapolcai buli király volt, az amerikai One Win Choice példáúl meglepetésre nagyon állat volt, pedig nem igazán miattuk szerveztük azt a bulit, mégis nálam bekerültek idén a topba.
- Brat Pack @ Filter - a banda nagyon oké volt, az afterparty Áronnál meg még jobb. Már nem emlékszem kikkel aludtam egy ágyban, de arra emlékszem, hogy az egyikük meztelen volt majdnem. Ja és valaki lehányt 50ezer forintot.
- PFA/Plan Beer miniturné: most erről mit írjak. a zineben lesz egy hosszú beszámoló. Szerintetek milyen a barátaiddal külföldre utazni egy kisbuszban, hogy ingyen igyatok és egyetek és pár lelkes külföldinek játszatok?
- Celldömölki "Bene Marci megbassza a punkot" buli. Ezt hívom punk bulinak. A kezdetekkor már tarajos srácok verekedtek össze azon hogy a pistols vagy az exploited a jobb. Erre jöttek a zsaruk, de azért elkezdődött a buli, fellépett a formyfriends meg a lömbihead mikrofon nélkül, mi még mikrofonnal, de asszem sokat nem használtuk. Aztán cipeltünk egy dobcuccot keresztül a városon, aztán egy órát át 15en vitáztunk egy magát nácinak valló hülyével, utána meg király volt a meztelen foci a celldömölki focipályán éjjel. Reggel pedig besquattuk hazafelé a vonatot.
- Propagandhi @ Dürer : ez talán azért volt nagyon fasza, mert nem számítottam arra, hogy szétszednek majd meg ilyenek. Azt kaptam amire számítottam: Technikás, profi koncert, persze a tökéletesen király számokkal.
- Loser Life, Minus Apes @ Szentes: Mindkét banda bámulatos volt, de a legjobb az egészben a 6 órás odaút és a 8 órás hazaút volt, még akkor is ha szarul játszottunk. Jó móka volt, a szálláson is.
- 3 napos balatoni túra: hm, ide mindig vissza akarok menni. Erről is írtam egy hosszút, de majd nyomtatva. Bicikliztünk nagyon sokat nagyon melegben, a Balaton partján aludtunk a fűben, vagy épp nagydarab brazilokkal a földön vagy egy kultúrház öltözőjében. Közben láttam kétszer a Rákosit, játszottunk is egyszer, meg az egyik bulit mi szerveztük.
- Snow Patrol : Ezen kaptam egy jó fajta pszihózist. Ez a banda az én sötét titkom, a sötét szerelmem.
- Lost Boys @ Tapolca: Circle Jerks feldolgozással indítottak, Black Flagget is tettek bele, na meg MIA-t. Mi kell még? Ha kéne még, az is megvolt, plusz ultra jóarcok voltak.
- Witch Hunt @ Pogo Loco: Ok, ezt még mindig nem hiszem el, hogy a Witch Hunt játszott nekem egy csütörtöki estén egy kőbányai kocsmában. Az év legjobbja.
- Hold X True búcsúbuli: Annak ellenére, hogy nem voltam nagy fan, inkább csak úgy vagyok, hogy "tetszik pár számuk de az nagyon", hátulról figyeltem, a hangulat fergeteges volt. Az álomvilágra azért előreküzdöttem magam énekelni.
- Siófoki buli november végén: Az egyik legjobb bulink, a többi banda is állat volt.
- Breakthesilence 4 @ Tapolca: A Rivers Run Dry, Spark, Another Way Tapolcán? Igen, király volt!
- Veszprém, december 12: Veszprém újraéled remélem, csak egy sima lokál bandás buli és lejönnek több mont 90-en. Ez is fasza bár kissé kaotikus bulink volt, imádtam.

+ az összes padragkúti és tapolcai buli.

Nagyjából a bulikról ennyit, tekinthetitek Fanzine tartalomnak, hehe.

Kedvelt hazai lemezek, nem sorrendben:

Ninpulators - Demo
Rákosi - Demo
Mind Your Step - Demo
PFA - River of Chaos, Yellow Water
Iszonyat - Periféria
Nothing - Nothing to Lose, Libido Wins split
Rivers Run Dry - EP (bár a tavalyi zineben már írtam róla, de azthiszem idén jelent meg)
Spark - s/t (tekintsük őket hazainak)
Grow Up Fuck it Up - Demo
Another Way - Holtágak az Ártérben
New Dead Project - Permanent Apocalypse
+Plan Beer - s/t, de ez csak elfogultság :)

A külföldi cuccokat szégyenszemre nem nagyon követtem idén, csak régebbi cuccokat nyomattam. De azért pár ami bejött:

The Lawrence Arms - Buttsweat and Tears 7'
Propagandhi - Supporting Caste
Idle Hands - Postponed
Frank Turner - Poetry of the Deed
Hear The Sirens - Rebel Hearts Lost
Dead to Me - African Elephants
Cloak Dagger - Lost Art

.. Azért év végére szépen betett nekünk valaki vagy valami.

fourthcoming

2009-11-11T23:19:00.004+01:00

nem változunk #3 - 'hamarosan'

2009-09-29T21:36:00.008+02:00

2 years 'till twenty-five

2009-09-23T22:43:00.036+02:00

Végre eljött Pestre egy olyan zenekar, ami igazán az egyik kedvencem, nem csak a nem rossz és a kurvajó, de csak pár számot ismerek kategória között mozog. A Witch Huntról van szó. Minden ideális, csütörtök, a pogo loco fasza hely, a sör aránylag olcsó, a belépő sem volt vészes. Mikor a barátnőmmel odaértünk, még senki sem volt ott, csak a With Hunték érkeztek meg. Picit csalódtam, nem hoztak magukkal kutyát és a gitáros lányok nem voltak picit sem büdösek, sőt. Ápoltak, jól öltözöttek, meg merem kockáztatni, hogy csinosak. Emellé még bunkók és titokzatosak sem voltak, mint a Gollywog énekesnője, hanem közvetlenek, jófejek és beszédesek. Végülis ez jó pont is lehetne, de mégis egy 'neo-crust' bandáról van szó!

Megjöttek a többiek, szotyiztunk, söröztünk meg sztorizgattunk amíg elkezdődött a New Dead Project. Más koncertekhez képest elég sokan voltak, levegősen betöltötték a termet a punkok, mozgás viszont nem igazán volt rájuk, pedig részükről beleélésből és mindent beleadásból nem volt hiány. Mindenesetre az új lemez valószínüleg király lesz, az új számokból ítélve.
Ezután szotyiztunk, söröztünk meg sztorizgattunk kb. a Rivers Run Dry közepéig. Én mindenképpen meg akartam nézni, annak ellenére, hogy nem élem az ilyen sötét d-beat zenét, egy éve sokat hallgattam a demót, amíg a punk a platónt olvastam éjjelente. Felismertem ezeket a számokat, vissza is adta a tavalyi őszi hangulatot, meg eszembe jutatta, hogy megint itt az ősz és jön a tél is baszki. Szóval a koncertjük fasza volt na, sokkal jobb, mint azt vártam.
A Witch Hunt előtt megnéztem a merchet, be is húztam gyorsan egy 7inch-et, az a rohadt split lemez sehol sincs fent normális minőségben. Meg amúgyis azt szeretem hallgatni.
Reménykedtem, hogy a Blood Red Statesről is játszanak majd, az új album azért nem olyan jó mint az. 2 szám kivételével mindent eljátszottak amit akartam. Első számnál már tudtam, hogy az év egyik legjobb koncertje lesz, pedig az egy számomra semleges dal volt az újról, de mégis a Witch Hunt állt előttem a színpadon és kurvajól játszottak. Bele sem mertem gondolni mi lesz ha eljátszák a kedvenc számaim. Az első ilyen az All Thorn Up volt, teljesen kész lettem tőle. Utána elnyomták a két kedvencem az újról, a Burning Briges to Nowheret és az Everydayt. Aztán a Shades of Grey már tényleg betette a kaput, teljesen végem volt. Végül először utolsó számként beharangozott Twenty-Five feltette az estre a koronát, annak a számnak az utolsó 1 perce zseniális! Élőben is. Itt indultam be a legjobban, koncerten ez volt az év legjobb 1 perce eddig. Aztán a sok one more song után volt pár feldolgozás, a végén valami feminista számmal, ami amúgy állat volt, a pofánkba énekelte a csaj, hehe! Kicsit hoszabb volt mint egy punk koncertnek lennie kéne, de nem bántam, sőt még két szám belefért volna, de így is teljesen ki voltam elégítve. Mégiscsak a Witch Hunt állt előttem egy kőbányai kocsmában, csütörtök este.
Koncert után egy kis dumálás után le kellett lépnünk az ejszakai buszhoz, hogy elérjük az utolsó vonatot.
Az este megér egy 10/10-et, egyedül másnap reggel hiányzott, hogy mindenem fáj. Lehet azért, mert most nem valakinek a padlóján vagy szekrényében hanem egy kényelmes ágyban aludtam, de így volt jó.

Így visszaolvasva kicsit olyan, mintha 15 évesen írtam volna egy HT koncert után, de hát örültem mint majom a farkának, vagy mint egy blahás punk a kannásbornak.

Remélem jönnek még.
Counting Down The Days!

2009.09.22.

2009-09-22T13:50:00.005+02:00

Feltettem pár számomra érdekes blogot a linkek közé. Mostanában vagy elszaporodtak (ami jó),
vagy csak én maradtam le. Elnézést, hogy ez megért egy postot.

Hogy valami idevágóbbat is írjak: Elkezdtem készíteni a 3. Nem Változunk Fanzinet.
Ami eddig tuti lesz benne:
One Win Choice, Lost Boys, No Guts No Glory interjúk, valamint egy élőben készített hosszú Semmi Komoly interjú.
PFA/Plan Beer turné beszámoló, tavaszi tapolcai koncertek, 3 napos balaton turné meg egyéb beszámolók, lemezkritikák, személyes írások ...stb.

Propagandhi - 09-07-16

2009-07-18T11:01:00.008+02:00

Tegnap előtt végre eljutottam Propagandhi koncertre. a KA! bookingnak és a fucktothemusic-nak köszönhetően csak pestig kellett mennem érte. A koncert pont olyan volt mint vártam, de erről részletesebben később.
Először is arról, hogy szerencsére ők egy olyan banda, akiknek a 2009-es lemezüket is imádom. Meg úgy amugy is az egész zenéjükben mindig is a libabőrös részek fogtak meg, az új lemezen meg van ilyen jópár. Gondolok itt példáúl a Dear Coach's Corner végére, a Potempkin City Limitsre, Without Love.. szinte leírhatnám az egész tracklistet. a Human(e) Meat meg maga a csoda. Bár nem vagyok vega, kifogásokat sem keresek, hogy miért nem vagyok az, szóval valamennyire egyet is értek ezzek a dallal.
Simán befér a régi kedvenceim közé, mint pl. a Bringer of Greater Things, Today's Empires Tomorrow's Ashes vagy Life at Disconnect.
Szóval egy helyben állós, éneklős, libabőrös Propagandhi koncertet vizionáltam magam elé a koncert előtt és azt is kaptam. Bár a régi kedvenceim közül csak egy volt, mégis jól éreztem magam. Nem voltak valami sokan, amin én nem, a szervezők már annál jobban bánhattak. A meleg meg simán elviselhető volt egy sörrel. Nem akarom hosszan taglalni, összefoglalva: kurva jól éreztem magam.
Az előzenekarok közül csak a New Dead Projectet néztem meg, méltatlanul kevesen voltak bent rajtuk, szerintem fasza volt, az új szám a Long Story Short(?) meg nagyon állat.
Előtte meghallgattam Tes-t is, aranyos volt. Pár részeg punk azt hitte prosectura koncerten vannak, szegény lány próbálta kiküldeni őket, de nem értettek angolul (magyarul sem igazán).
Köszi a szervezőknek, még ilyet. Koncertek után még nyomtam egy dürer burgert, aztán lazát sétáltunk a nyugatiiig, majd a barátnőmnél aludtam. Lehetne minden nap ilyen.

Propaganhiék írtak egy rövid blogbejegyzést pestről:
"Last nights show in Erlangen was great. I had an excellent time! Today we are in Budapest Hungary! We love coming here to play! Our good buddy Balacz is helping with the show again tonight, and his band Chief Rebel Angel is playing as well. Last time we were here he was a little kid with sunglasses who had never kissed anyone before. Now he’s a full grown man! Ha ha..

Tommorrow we are off to Wien; or Vienna as it is known in the west! We will avenge ourselves in that city. Last time we did not play so good. Ha ha. This time you’d better watch out we will take no prisoners!!!!!

On with the show!!!!!!!!!!!!!"

http://propagandhi.com/2009/07/711/

valaki videót is csinált:

Plan Beer - s/t ep (2009)

2009-07-13T19:38:00.008+02:00

Nem csinálok letöltő blogot, mert olyan kismillió létezik, de itt van a szaros zenekarom szaros 2009-es kislemeze ingyen:

http://www.sendspace.com/file/ogddqt
http://www.sendspace.com/file/ogddqt
http://www.sendspace.com/file/ogddqt

Töltsed!

http://www.myspace.com/planbeer

ami majd lesz

2009-06-04T14:30:00.002+02:00

mostanában nem volt időm/kedvem blogot írni, pedig ezekről akartam:

- say bucsubuli
- brat pack koncert
- tavaszi tapolcai koncertek
- iszonyat lemez
- pfa lemez
- planbeer/pfa turnébeszámoló

majd valamilyen formában megírom ezeket a dolgokat. ÍGÉREM.

Jézus és csapata

2009-04-12T23:54:00.010+02:00

Tudom, hogy nagyon jó vagyok frappáns címeket illetően. (vagy csak én hiszem ezt magamról, ez valószínűbb) Még csak nem is azért írok pont erről a bandáról mert húsvét van, és az énekes úgy néz ki mint ahogy csóró Jézust ábrázolják, csak mostanában hallgatom őket sokat és most unatkozom kellően ahhoz, hogy leírjam. Lassan olyan lesz a blog mint a KLUR-on az "akiket anyád sem ismer" rovat, ami szerintem nem baj, bár tervezek másféle postokat is a közeljövőben. Szóval mostanában jutott el hozzám a The Twisted Minds - Neo Dogmas című lemeze, ami egyébként nem új, hanem 2007-es. Először a Something Against You turné kapcsán hallottam róluk, illetve olvastam róluk vicceset. Akkor nem néztem utánuk, csak most, pár napja. Azt már nem tudom miért, de odakerültem a myspaceükre. Ott rohadtul megtetszett az egyik szám. Mivel ott nem szeretek zenét hallgatni beszereztem ezt a lemezt az internet segítségével. Aztán a szokásos, rátettem az iPodra, majd utazás közben benyomtam. Elsőnek a mostanáig kedvenc dalomat, a Apologies from a 21st Century Western Man-t hallgattam meg. Hát bele is szerettem, egyből. Elég király háttérzene volt ahhoz az élethelyzethez. Aztán azt vettem észre , hogy újra és újra visszanyomom a szám elejére, pedig még egy csomó fasza szám van a lemezen (bár ugye ezt akkor még nem tudtam). A stílusukról annyit, hogy nemsokára játszanak a Propagandhi előtt, és nem véletlenül. Pont olyanok a dalaik, mint amilyen számaiért a Propaganhit szeretem. Tökös, minden faszán a helyén van. Kellemes dallamok, elképesztően fasza vokálok, cseles gitárok, ahol kell ott meg kemények és tökösek. Pont olyan mint a tavasz: nappal már szinte nyár van de azért még az esték hidegek meg sötétek. Még azt is elnézem, hogy 2 számuk ugyanazzal a riffel kezdődik. Nem igazán szeretném túlragozni, meg szar érzés, hogy nem tudom hova dícsérni őket jobban. Hallgassad, jó lesz neked, irigyelni fognak a barátaid (najó ez utóbbi nem igaz).

http://www.myspace.com/thetwistedminds

Még mindig a punkok írják a legjobb akusztikus dalokat

2009-04-04T00:15:00.007+02:00

Ma megszereztem az új Hear The Sirens lemezt, a Rebel Hearts Lost-ot (kösz Borbála). A legjobb lemez amit mostanában hallottam, ez teljesen biztos, ráadásul ez a szép napsütéses idő még királyabbá teszi. Ha már ilyen frappáns és jópofa címet adtam a postnak, elárulom, hogy van rajta egy akusztikus szám is, ami nálam simán felveszi a versenyt a Sundownerrel. És bár nem hallom minden szavát rendesen, de minden részlet amit kihallok az teljesen megfog. Lehet, ha elolvasnám a szöveget rájönnék, hogy tök másról szól, mint amit beleképzelek (kerestem de nincs még fent sehol). Szóval eléggé pofánvágott, a városban elsétálva életem külömböző állomásai mellett. Ilyen nem fog okozni egy mesterzenész (ilyen van?) által komponált "szép" zene sem. Páran nem hiszik el nekem, hogy a punk számok lehetnek szépek, meg hogy ezekben van a legtöbb "érzelem". Ez a lemez azért is király, mert ugyanolyan elfuserált srácok játszák ezt mint mi, és akár mi is írhattuk volna ezeket a dalokat. Ők is a Kid dynamite vonalon mozognak kb. Bár ezt megint félve jelentem ki, mert az őket követő bandák többségét jobban ismerem mint őket. Valahogy még mindig nem vettem rá magam, hogy megszeressem, pedig biztos nem kéne erőlködnöm, csak meghallgatni valami király helyen. Így voltam a Descendentsel is, egyszer nagyon fasza hangulatban kapott el és azóta imádom.
Na vissza ezekez az egyébként amerikai srácokhoz: hogy ne lehetne megszeretni egyből egy lemezt, ami ilyen királyul kezdődik?:"fall down with the best of us", mögötte csak lábdob ütemre és egy kellemes gitár. Utána pedig bejön minden, vokállal együtt. Meg szinte egyből ellőve a nálam mindig nyerő csak dob+basszer+ének kombó. A nap meg közben süt a pofámba.
Azt bírom még az ilyen zenében, hogy rohadtul meg tud lepni. Csak ülök, és bejön egy olyan téma, hogy beszarok. Ülök a buszon és lecsukom a szemem, mert kiráz a hideg. A mellettem lévő meg hülyének néz, főleg az a nő aki ma ült mellettem. A legmaradandóbb illyen rész a You're a fuckin ghost című szám végén lévő rész. Meg a Fuck it, let's play! végig. Nemrég írtam egy dalszöveget, aminek az első sorai nagyon hasonlítottak az egyik számuk első soraira, szóval mondhatni azt a dalt eléggé magaménak érzem és élem. Ez a cucc rendesen belelkesített a holnapi koncertre, ahol király bandákkal fogunk játszani. Nincs is lelkesítőbb, mint az ilyen bittersweet zene.

eléggé karcos minőség de azért király:

This is a sign of hope, a hand to hold;
These dying slurs will be silenced with truth.
The speechless will speak with no remorse,
Screaming for life: this is what we live for.

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.

I can't believe every word I hear;
It all stops now and we start here.
My thoughts dwell on your face that day;
Those hateful eyes, you're not ok!

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.

Don't take back a single word;
I'll take it all in, another lesson learned.
Walk hand and hand through tick and thin,
Where some see an ending, it's where we begin.
Open your eyes and what will we see?
Everything in between.
Open your eyes and what will we see?
These new beginnings.

So look at us know, I know you're not happy;
I know you're not proud but we're here to say:
We're in this together, we'll do it our own way.

formyfriends

2009-03-28T01:14:00.031+01:00

Itt van ez a banda, akiket szerintem nem ismernek itthon túl sokan, ha megkérdezek valakit hallott-e róluk, csak azt mondják (már ha mondják): ja igen, olvastam, hogy keveset próbálnak.
Pedig ha például New Jerseybe születnek, lehet, hogy 5 év múlva az ő pólójukat akarná hordani itthon mindenki a kockás inge alatt.

Formyfriends - a calendar filler up with sleepless nights - demo 2009

Nos végre a sok próbatermi felvétel után felvettek egy 10 számos stúdiódemót. Az egész csak 17 perc és ahogy egyre többet hallgatom, egyre jobban érzem, hogy egyetlen másodperc sem felesleges a lemezen. Már elhiszem, hogy a Zolit tényleg a technikás játéka miatt vették be. Pár nappal az után, hogy múlt nyáron meginterjúvoltam őket, Zoltán hajnalban végighányt egy parkolót 'crust' felirattal a fején és közben ezt emlegette, meg hogy kéne neki egy csaj.

nos az elején kiemelnék pár számot, amiket imádok:

4 years - ez a kedvencem, már azóta, hogy nyáron a balaton partján eljátszották. nagyon király riffek vannak benne (most lehet hülyeséget írtam), a gitárkiállás (most meg pláne) meg mindent visz. A szöveget meg nagyon élem, ma lesz osztálytalálkozóm. Nemrég voltam bent a régi sulimban és azóta már bezártak a kedvenc helyeink (büfé, könyvtár). A mostani arcok pedig olyan átlagosak. (persze mi is azok lehettünk mások szemében).

én is mindigszeretni foglak - Ez meg az új kedvenc jelöltem. Egyszer hallgattam meg, de pár sora egyből megragadt bennem. A "szájak széléről ömlik a nyál", de megjobban belémégett a "mert hazug vaaagy"sor. Rohadt idegesítő, hogy ez megy a fejemben egész délelőtt és nem tudom meghallgatni. De aztán meg annál jobb. Amúgy zeneileg talán ez a legtökösebb dal. Ja és a szövege végig fasza, nem csak amit kiemeltem (de mondjuk minden számé, szóval lehet ezt többet nem írom le)

Ez volt a 2 kedvenc számom. Először elhatároztam, hogy minden számról írok valamit, de nem ment, pedig mindben van legalább egy, de általában több valami ami megfog. Egy király riff, egy szövegrészlet, vagy a legjobb, ha a kettő együtt. Meg ezeket a dolgokat tök nehéz leírni, meg neked úgyis más miatt fog tetszeni. Felsorolni meg meg unalmas lenne, vagyis inkább elolvasni lenne az.
Ja és még nem írtam semmit írról, hogy milyen zene ez egyébként. Hát olyasmi mint a Kid Dynamite meg a Paint it Black, bár ha jobban ismerném ezeket a bandákat biztos azt is meg tudnám mondani, hogy mit loptak tőlük. De hát kit érdekel. Vannak benne király dallamok, megcsapva sok szomorúsággal, meg gonoszsággal. Meg ami még sok hazai zenekar felé emeli őket, az az, hogy az egész olyan mintha szívből jönne (abból is jön csak tök nyálasan tudtam volna úgy megfogalmazni).
Szvsz én szeretem végighallgatni, kevés olyan lemez van, amivel ezt teszem, általában 2-3 kedvenc számom van és azokat pörgetem.
Neked is tetszetni fog, ha nem tartod magad huligánnak vagy nem szereted a Foul Side-ot.
A szövegeket is jobban magadénak fogod érezni.
természetesen myspacen bele tudtok hallgatni: www.myspace.com/formyfriendspunk

pluszban ittvan a tavaly nyáron készült interjú: (nagyításért klikkelj a képre)

2009. 04. 04. Szombat
Fellépõk: Formyfriends, Watch my bag, Iszonyat, PFA, Plan Beer, Tűréshatár, Grow it Fuck it up
Helyszín: Tapolca, Fa-Ló
Belépõ: 500 ft
Kezdés: 19:00

this is my year for sure

2009-02-27T23:41:00.005+01:00

Igen, idén elhatároztam, hogy ez tök jó év lesz, elmegyek minél több koncertre és minél többet találkozom Annával. Nem fogok vacilálni, hogy elmenjek-e ida oda, mert mikor legyen jó, ha nem most. Ez előző bejegyzésben jeleztem is ennek a kezdetét. 13.án volt egy kis kiruccnásunk Siófokra, ahol adtunk egy elég rövid koncertet, a think againnel és a dance or die-al. Végülis így hárman megnéztük egymást, meg voltak még páran akik álltak és néztek, de nem igazán jött át nekik, vagy csak túl részegek voltak, hogy reagáljanak. Azzal a tudattal, hogy másnap reggel studióba megyünk, csak egész kevés sört vittünk magunkkal. Aztán azon a hétvégén végre életünkben először studióztunk. Végülis részemről annyi volt, hogy ültem másfél napot, aztán gitároztam fél napot, de akkor is jól szórakoztam végig. Még királyabb volt a következő hétvége, amikor ottvoltak a vokálozó haverjaink. Hoztak sört, és megbeszéltük milyen jó tavaszunk és nyarunk lesz, közben egyvalaki mindig szavakat ordibált a mikrofonba. A vécében pedig mindig várt ránk egy 2004-es néger nős naptár, ami "miss októbernél" van nyitva, akinek 5 és fél ujja van. Mivel sajna aznap elmaradt a Press Gang, így a nap hátralévő részében otthon egy fura várakozó üresség fogott el, jó szar érzés volt. Aztán azon a héten volt egy buli az afterben, amire aznap döntöttem el, hogy megyek. Még szerencsém is volt, mert Unheard Call helyett Nothing volt. Ők egy nagyon gonosz zenekar, ami jót jelent. Királyul nyomták, volt valami új szám, ami asszem "deszkás"-ként szerepelt a pléjliszten, na az király. Tudom, hogy mekkora köcsögség, (sőt az egyik legnagyobb) egy bandát azért zaklatni, hogy miért nem voltak a feldolgozások szóval nem is teszem. (ɐu1oʌ ʇʇǝ1 ʎ1áɹıʞ sʇuǝbɐ ǝʌɹǝu ɐ ʎbɐʌ bɐ1ɟ ʞɔɐ1q ɐ ʇɹézɐ ǝp). Na de szóval most már őket is szeretem. Bár itthon ezért minimum seggnyalózás jár, ha egy bandára azt mered mondani, hogy bírod őket, persze külföldire szabad, az más. Baromság!
Aztán a New Dead Project, az egyik kedvenc magyar bandám. Kicsit lehetnének ők is gonoszabbak, vagy lazábbak vagy nem tudom mik, de így is király. Fasza volt a hangulat is, az új szám meg atom. A harmadik banda nem nagyon jött be, bár nem is nagyon figyeltem, inkább arra mentünk, hogy tullépjünk a Nothing fogyasztási keretét. Aztán mikor már mindenki lelépett mi is elmentünk valami éjszakai busszal a Marcihoz, ahol egy fotelben aludtam. Kényelmes is volt meg nem is de mindegy. Felébredtem olyan 8 körül, és már nem bírtam aludni, ezért elolvastam az előző este vásárolt Sofa King "különkiadását" még félig az ágyamként szolgáló fotelben feküdve. Pont a megfelelő hangulatomban kapott el, azthiszem.
Aztán utána hétvégén padragkútra mentünk, egy zártkörű, baráti, koncertertekkel egybekötött farsangra. Túl sok sör volt és túl kevés gitár, de ugyebár én szeretem az ilyen punkos megoldásokat, szóval nagyon élveztem. Bent szólt a pánk, aztán meg a klasszikusok, kint pedig szépek voltak a csillagok. Aztán be is húztam Marszeltől a katonai ingjét, nagyon menő!
Hazafelé kicsit eltévedtünk, még Vas megyét is megjártuk, közben vadul villogott a benzintank ledje, majdnem megálltunk éjjel az országúton.

Most így visszaolvasva szépen egymásután hánytam a sztorikat, meg nem is lettek túl érdekesek, na mindegy. Ez történt eddig. Ma meg elmarad a győri buli, szóval F.T.W.!

Salad Days

2009-02-07T00:56:00.005+01:00

Most újra ugyanazon okból írok ide, mint az első padragi suburban rock and roll party idején. Nagyon várom, egy ideje megint nem voltam koncert, de még próba közelében is alig. Vártam már, hogy véget érjen a hülye vizsgaidőszak és elkezdődjön a 'koncertszezon'. Fel sem tudnám hirtelen sorolni mennyi lesz mostanában. Februárban szinte itthon sem leszek, studió is lesz, végre, király. Ráadásul holnap kezdődik mindez. Sok jó emberrel fogok találkozni, olyannal is akit már egy éve nem láttam. Éljen!
...Ma korán reggel egy rétesszállító kocsival hoztuk haza a gitárládámat pestről, az ideiglenes próbatermünkbe, Marci szobájába. Ma ott próbáltunk kb 11-től este 6ig (najó, az még nem este de már sötét, és ez ott a gettóban nem mindegy), közben pizzazabálás meg sírvaröhögés. Meg vagyok elégedve az új számokkal (sőt), pedig ez nálam nagy szó.
Nos valószínűleg a közeljövőben több koncertbeszámolót fogok ide írni, mert lesz miről végre.
Csak hogy gazdagítsam a rólam szóló, senkit nem érdeklő sorokat: Megnéztem az előbb a Valami Amerika 2-t. Őszintén szólva nem számítottam sokra, hatalmasat csalódtam. Egy király magyar film. Végre nem tettek bele semmi égetnivaló, idegesítő médiarihét, hanem inkább normális színészeket. A négeres meg a fuck police poénért külön piros pont. A bűnös város meg tök jó film lehet basszus.
na mindegy, megyek aludni, hogy előbb legyen holnap.

a youtube videó nem maradhat el: mert a lawrence arms egy olyan banda, akiknek a nevét ráfirkálnám a padra meg a tolltartómra, ha középsulis lennék.

Melyik a világ legmenőbb bandája?

2009-01-17T12:28:00.010+01:00

Ez nem kérdéses, egyértelműen a Beastie Boys. Egy csomó dolog szól mellettük, volt csaj dobosuk, Black Flag koncerten jöttek össze, direkt a BB betűkből választottak nevet a Bad Brains miatt, nem a karácsonyt ünneplik, na meg a harcorepunktól a hiphopig nagy utat jártam be, csomó király lemezt hátrahagyva. Aztán mikor már nagyon a hip-hopban voltak benne, hiányolták a régi punk számokat 95-ben kiadtak egy lemezt, kitaláltak egy "álnevet" és újra hardcorepunkot nyomtak koncerteken, az első albumok és az új számaiból. Ez volt a Quasar aka Beastie Boys. Az egészet a videó miatt írtam.
5,4,3,1, OFFBLAST :

Itt még 84-ből, az 'egg raid on mojo' itt is beüt, még ha el is rontják és kiröhögik saját magukat. Mennyire királyak már, nem?

És végül egy szám amít biztos mindenki ismer, de még nem látott ilyen kúl performanszt. Éljen a tánc 1:43tól:

2008.

2008-12-30T20:37:00.020+01:00

Sosem írtam még le ilyen listát, valószínűleg most sem fogom elintézni egy száraz felsorolással. Kezdjük a koncertekkel:

(a linkek a flyerekre mutatnak.)
1. - március 22 - Veszprém @ Padlás: Nesze, BxCxMx, FireAAMD, Végállomás és mi.
Abszolúte ez volt a legjobb buli idén. Kinyitották a padlás nagyobb termét, király zenekarok, rohadtsok ember, király hangulat, a Neszén a pokol szabadult el. Emellett persze barátok, jó arcok, kicsiarakásos afterparty, mámor meg minden ami kell.
Na most itt már bajban is vagyok. Az összes saját koncert fasza volt, főleg a P.F.A.-val és a Formyfriendssel közös bulik. Ebből ki lehetne emelni Balatonalmádit, ahol inkább a bandázás volt király (bár általában mindig ez a legjobb dolog). Meleg késő-tavaszi este, jó arcok, sok sör. Kiültünk egy padra nem messze a helytől ahol a buli volt, és hülyeségekről beszélgettünk. Na meg ebből a szempontból az ultimate no.1 a Balatonederics volt. Erről már többször írtam, felejthetetlen. Amikor vizibiciklivel, a sötét balatonon, éjjel, új értelmet nyer az 'Együtt többek lehetnénk', meg a horgászok bosszantása... áh leírhatatlan. A homokvárakat meg leromboltuk, tudják meg a kölykök, hogy nincs jövő.. Az otthonülős esték mellett az ilyen éjjeleken jövök rá újra és újra miért olyan fasza a punk. (és miért olyan szar a metalcore). Na meg az elő és utóbulik Áronnál. Circle pit a szobában, na meg az élet nagy dolgainak kivesézése.
Május végig király volt, valamiért ha erre gondolok mindig Siófok jut eszembe először, lehet az új hely varázsa miatt, meg persze azért is mert tényleg nagyon állat este volt. Egyedül NeszePeti nézett meg minket, meg egy srác aki elhitte hogy a backstageből mi játsztuk a good night white prideot, a szinpadon lévő zenekar pedig csak ugrál.
Következő hónapban volt a Nesze utolsó pesti koncertje, ami szintén királyság volt, főleg mert a Semmi Komoly is játszott. Kellően kevesen voltak, hogy valamennyire családias/barátias legyen, de elég sokan, hogy király legyen a hangulat.
Aztán voltam egy "nagykoncerten" is, a pecsában, Bad Religionon. Erről olvashatsz egy beszámolót a blog elején valahol, talán a 2. bejegyzés. Odavert rendesen, nagyon bejött.
Volt Free Fest is , ahol vagy egyre több fellépőnek van köze a fesztiválhoz, vagy ez is egy összeesküvés része, nagyon sok unalmas fellépő volt. De mindennap volt legalább egy, amiért megérte ottlenni, első nap a Loser Life volt ez. Bár én nem ismerem őket annyira mélyrehatóan, nem is akarok itt képzeletben eléjük térdelni, de királyság volt na. Aztán volt Nesze búcsúbuli is, amin valamiért korántsem éreztem magam olyan jól mint bármelyik idei bulijukon. Azért mégis jobb egy klubban, mint a réten. Mindent összevetve jó volt a Free Fest, aki meg csak azért megy oda, hogy igyon és fetrengjen, vigyázzon magára elalvás után, nehogy lehugyozva ébredjen. Ha jövőre is sok unalmas koncert lesz, az összes vasalthajú idorus pólós srácot megtérítjük majd.

Volt 2 saját magunk által szervezett koncert is, mindkettő sokkal jobban sült el mint vártuk. Az első BreakTheSilence (csak azért írtam le, hogy kivastagíthassam, hehe) a már említett csodahónapban, májusban volt, egy nappal a siófoki mulatság után. Majdnem el is szállt a koncertszervező kedvünk, mikor a külföldi zenekar megérkezett a lehányt oldalú zöld furgonnal, majd köszönés után elaludtak a füvön. De aztán csak összejött az egész, jobban mint vártam. Aztán most decemberben volt a második, ami nálam még rátett az elsőre egy lapáttal. Jó zenekarok, rohadtul sok ember. Bandázás a backstageben, a koncertek előtt, közben és után.

Ezek voltak 2008 emlékezetesebb megmozdulásai. Sokkal több koncertre akartam elmeni, mint amennyin voltam, de csóró diák vagyok egyelőre.

A legjobb hazai lemezeket csak listázom (sorrend nélkül).
Szóval az idén megjelentek közül ezeket hallgattam legtöbbet/ezek tetszettek a legjobban:

New Dead Project - This Means Everything
Säw - Got a Life?
Think Again - Every Roads Leads to the Start
PFA - Haszkovó
Nothing - Demo
Rivers Run Dry - Demo

külföldi lemezekkel nem tartom a lépést, csak ha egy-két nagy kedvencnek jelenik meg új albuma, azt szerzem be egyből. Volt is pár meghatározó, de ebből nem csinálok listát.

Jó év volt. Most, hogy megkerestem ezt a videót ide és meghallgattam, kaptam egy pszihózist, ohh bazz, the summer is gone.

Witch Hunt interjú

2008-12-11T21:28:00.010+01:00

A 2. számból ragadtam ki eme interjút, amit a kedvenc amcsi csaj-férfi-crust-punkrock bandámmal csináltam. Direkt egy rövidebbet választottam, a hosszúakat én sem mindig szívesen olvasom, túl sok a betű.

NV : Szia! Bemelegítésként a szokásos kérdés: mesélj a bandáról! kik a tagok? A neveteket a megegyező című misfits számból van?
Rob: Helló! Egy 4 tagú punkrock banda vagyunk, Philadelphia gyilkos városából, Amerikából. Jenine basszusgitározik, Rob és Nicole gitár / ének, valamint Vincent a dobnál. Semmi kapcsolat a Misfits számmal... Az eredeti Misfitset szeretem és ismerem, ilyen című szám nem rémlik. Gondolom, akkor ez egy Danziges Misfits szám, nem? Ennek tükrében azt kell mondjam: Nem!

NV : Mely bandák vagy dolgok vannak a zenétekre, vagy rátok a legnagyobb hatással?
Nagyon sok zenekar hat/hatott ránk. Szinte minden a punktól, a hardcore-on át a klasszikus rockig, post-punk, new wave és pop zenék is. Mindenki aki tisztán látott, ment előre és nem foglalkozott az elvárásokkal vagy azzal hogy más emberek mit gondolnak róla.

NV : Egy békejel a logótok. Ezt annak kell érteni ami, vagy van valami más jelentése?
Rob : A rohadó békejel ideológiai hanyatlást jelképez. A hatvanas évek békemozgalma példát mutatott a hetvenes és nyolcvanas éveknek, megnyitva ezzel a teret a túlságosan is engedékeny "Me generation"-jének... A békejel számunkra emlékeztető, hogy minden mozgalom, akármilyen erős is, szét tud porladni. És ez történik most a punk/hardcore/indie rock-kal is, akár zenei (new wave, alternative, emo, metal), akár ideológiai (konzervatív háború párti punkok 9/11 után) átalakulásról beszélünk. Az utóbbira reagálva pedig, a békejelet az elsődleges jelentése miatt is választottuk, mivel szeretnék, ha tudnák az emberek, mit is gondolunk az utóbbiról.

NV : Az új splitetek nemrég jelent meg a To What End?-el. Mit lehet róla tudni? Milyenek a visszajelzések?
Rob : Örülünk, hogy végre megjelent! Több mint egy évet késett, de szerintem megérte a sok fejfájást. Két 'új' szám (amiket akkor már vagy 2 éve játszottunk) és egy Rudimentary Peni feldolgozás kapott rajta helyet. Azt hiszem ez a lemez mindenképpen megmutatja a zenei fejlődésünket, amit a következő nagylemezünkig még folytatni szeretnénk. A To What End? Három új dalt tett rá, amit kicsit már metálosabb irányba mozdulnak, de még mindig To What End?-esek azért. Azt kell mondjam a fogadtatása minden eddiginél jobb. Ha valaki szeretne belőle egyet, lépjetek kapcsolatba Flox-al Európában (http://www.myspace.com/ffymrds) vagy Briannal Észak-Amerikában (finalattemptrecords AT yahoo DOTcom).

NV : Olvastam a myspaces blogotokban a FAQ-t, ahol eléggé bírálóan beszéltek a D.I.Y. -ről, legalábbis annak egy részéről.
Rob : Lehet, hogy kicsit félreértettél... Mi a DIY punk szcénában nőttük fel. Ez az életünk. Alapvetően ez is visszavezethető a békejeles kérdésre. Itt is az ideologikus romlásról írtam. Arról, hogy egyik szubkultúra vagy ellen-kultúra sem bemocskolhatatlan. Mi, a szcénabeliek is eladjuk magukat vagy megveszik és eladják őket. A logónk erre is akar emlékeztetni.

NV : Ha jól tudom voltatok már Európában turnézni. Hogy tetszett? Van érezhető külömbség az ottani és az itteni színtér között? Tervezitek, hogy jöttök a közeljövőben?
Rob : Imádtuk Európát. Gyönyörű épületek és tájak... Király arcok.. A fő különbség a két színtér közt, hogy Európa szervezettebb és befogadóbb. Ugyanakkor egy Európai utat leszevezni sokkal keményebb mint egy USA turnét. Tervezzünk, hogy megyünk, talán 2009ben valamikor.

NV : Így a végére valami üzenet?
Leljétek örömötöket a körülöttetek lévő rossz dolgok elleni küzdelemben. Ez az egyetlen lehetőség, hogy épelméjűek maradjatok. Köszi az interjút, Gábor!

http://www.myspace.com/witchhunt

megjelent a Nem Változunk #2!

2008-12-09T13:59:00.003+01:00

Valójában már szombaton lehetett kapni a breakthesilence#2 bulin, ami nagyon fasza volt, meg elfogyott az először fénymásolt 20 fanzin is. Április körül megpróbálunk rátenni még egy lapáttal :*)
...Aki rendelt annak kipostáztam ma, vagy ki fogom holnap, valamint találtok a Semmi Komoly/New Dead Project disztrójában is párat. Most még lesz egy kör fénymásolva belőle, előre láthatólag a december 20.-i filteres xmas hardcore buliba viszek le.
Sosincs szerencsém a fanzinről készített képekkel, szóval most sem lesz menő kép arról, hogy egy csomó van egymás mellett.
Aki továbbra is rendelne írjon: buda86@gmail.com

Cheap Shot Youth Anthem

2008-11-24T01:02:00.006+01:00

Ez a videó sokkal több, mint aminek szánták. De lehet csak én vagyok ilyen hülye, és túl sokat magyarázok bele.Ha sokat agyaltam volna sem tudtam volna jobb videót elképzelni ehhez a számhoz. Mi is ilyenek vagyunk (vagy szeretnénk lenni) amikor ezt a számot énekeljük magunkban.
Sok a beszéd, itt a videó:

Louie, Louie! We gotta go.

2008-11-19T21:48:00.009+01:00

Történt egy pár dolog a környék "szinterén" aminek őszintén örülök, és nem is tudom/akarom magamban tartani. Kezdjük azzal, hogy a legjobb fej zenekarok, akiket nagyon bírok mind stúdióba mennek. Szóval lesz pár lemez, ami feldobja majd a vizsgaidőszakot, ez elég jó érzés így előre is.
Najó, nevén nevezem: várom nagyon a Formyfriends, Iszonyat, PFA és Tűréshatár anyagot. Remélem nem volt ez nagy szpojler. (Ha igen bocsi) Én is már nagyon várom ezt (és ez már nem is olyan távlati :-)). ezekről a lemezekről majd tuti olvashatsz a 3. nem váltunkban (bocsi, de ha ez elvileg a zine-hez tartozó blog, akkor csak elfér itt egy kis reklám). a 2.ban azért nem, mert az már szinte teljesen kész. Ha minden jól megy, december 6.án már lehet kapni, a tapolcai bulin.
Mi lesz benne? With Hunt interjú pl. Akkor egy ide vágó videóklip, tőlük:
(alatta folytatódik a post)

Visszatérve az első témára. Jövő pénteken (28.án) lesz egy buli csepelen. Annyira önző vagyok, hogy az egészből annyi érdekel, hogy (remélem nevezhetem így) a 2 legjobb haver-bandánk lép fel velünk, és ez már elég ahhoz hogy nagyon király este legyen. Pedig lesz még 1-2 fasza banda, de én most csak erre tudok koncentrálni. Tök jó érzés. Volt már egy ilyen buli, és nemrég el is fogott a nosztalgia. Nemhiába, a nyár egyik legjobb napja volt. Balaton, kötetlenség, sok sör, lopott vizibiklikkel éjszakai túra, jól fel is idegesítettük a nádasban megbúvó horgászokat, mikor minkettő vizibicajjal beszorultunk, és mindenféle lehetetlen tervet eszeltünk ki a kijutásra. Persze eközben túlkiabálva egymást. Aztán ott aludni a parton, a fűben, páran meg a nyári munkahelyem raktárában, pár leengedett gumimatracon. Sosem voltam ilyen közel ahhoz, hogy kirúgjanak valahonnan. Na mindegy, sok lesz itt a nosztalgia. Szóval remélem a csepeli bulin is lesz valami fasza dolog. A szokásos "jólennehavalakieljátszaná" (de úgysem fogja) és "ilyenhangulatbanteljen" (de úgy sem fog) szám:

Mi lesz akkor, ha elmúlik az érzés
Mi lesz akkor, ha elfogy minden kérdés
Mi lesz akkor, ha nem ég majd a tűz
És nem lesz semmi, ami minket űz?

Mi lesz akkor, ha rádöbbensz, hogy nincs
Mindaz, miben hittél egy álszent kincs
Mi lesz akkor, ha sehova sem vezet
Ha nem fogja már többet kéz a kezet?

Mi lesz akkor, ha nincs innen sehova
Ha nem látod az utat, nincs is már hova
Építenéd újra, de az alap már eltűnt
Szép emlékek, nem értem, mind eltűnt?

Mondd, mondd, hogy van-e élet a hardcorepunkon túl?
Hova mész? Mit csinálsz? Mi lesz belőled?
Mondd?!

Squattolni itthon, de kinek és minek
Az arcok nem érzik, mondd meg ugyan kinek?
Mert nincs már se unity, se család
Csak néhány igaz őszinte barát!

(Iszonyat - Hogyan tovább)

as long as you rock

2008-11-17T21:01:00.005+01:00

A múlt héten úgy alakult, hogy 2 koncerten is voltam, mind a kettő király volt, majd a fanzinba leírom bővebben.
Ha már fanzin: van egy új kezdeményezés. A "ki az utcára!" nevű fanzin, amibe bárki küldhet be írásokat. Egy kicsit félek és emellett kívánicsi vagyok mi sül ki ebből.
na de bővebben itt: http://klur.blog.hu/2008/11/17/kozjoert_kozlemeny_ki_az_utcara_fanzine_toborzo

a bejegyzés fő célja pedig:
Találtam egy nagyon fasza lengyel bandát. A nevük Chip's. Mondhatni ők a lengyen Kid Dynamite, ami azért elég jól hangzik, nem? Bárki bármit tud róluk, jelezze már! Ugyanis semmi, de semmi nincs róluk az interneten. Mintha nem is léteznének...
Az első pár hang után szerelmes lettek beléjük. Buszra várva szólalt meg a "III" ep-ről az "And so on" című csoda, rögtön kapartam elő a csepelen szerzett Ipodom, hogy mi ez az isteni zene. Ezért jó elindulni otthonról egy csomó új zenével. Aztán onnantól csak ezt a 2 albumot hallgattam:

http://www.sendspace.com/file/rewwto - III ep
http://www.sendspace.com/file/9ffcys - The straw that breaks the camel's back

szívesen, hogy megmutattam ezt az állat zenét, és szívesen a jó napért amit okoztam vele!

A.N.S. interjú az első számból

2008-11-11T15:04:00.010+01:00

1. Mutassátok be a bandát! Kik a tagok? Mióta játszotok együtt?

JOE: Én Joe vagyok, a dobos. Az ANS-nál 2005 őszétől dobolok. Chris az énekes és Andrew a basszeros. Andrew azóta van a bandában, mint én, az „öreg” Chris meg már 1999 óta nyomja az ipart. Jelenleg éppen gitárosváltás van, úgyhogy csak hárman fogunk interjúzni.
CHRIS: Jól összefoglaltad, Joe.

2. Mely bandák inspirálják a zenéteket? Ki volt rátok a legnagyobb hatással?

JOE: Hát, Chris legnagyobb példaképe a Black Flag. Nekem állandóan változik, attól függ, hogy éppen mit hallgatok. De amit mindig bevállalok, az a Dead Milkmen. Ha valakik fura és mindig újat mutató zenét csinálnak, hát ők biztos.
ANDREW: Most nem megyek bele a minden idők legjobbjainak felsorolásába (Ramones), de a jelenlegi kedvencek egyértelműen a The Chinese Telephones, The Youths, Slingshot Dakota, Jawbreaker, Spitboy, stb,stb. Szerintem nagyon fontos mindig nyitottnak lenni mindenféle zene felé és a lehető legtöbbet kipróbálni. Számomra az a legpunkabb dolog, ha leszarod, hogy mások mit gondolnak arról, amit szeretsz és szimplán azért élvezed, mert tetszik.
CHRIS: A punkot félretéve, egyszerűen, simán a zenét szeretem. Surf Rock, Skate Rock, Jazz, 90’s Gangsta Rap és underground hip hop, Oldschool hardcore és 625-ös thrash, Dub, Classic Rock és Thrash. Mindegyik jó a maga módján. Régebben még sokkal jobban idegesített ez a „Márpedig ez a punk! Más nem!” hozzállás, de ez a beskatulyázás szart sem ér. Ha tetszik, jó, ha nem, nem. Ha már erről beszéltünk… Black Flag, Blast!, WHN?, Suicidal Tendencies, Agression, JFA…a legjobbak. Rakj be Anthrax-ot, Sabbath-ot vagy ZZ-Top-ot és már mehet a buli!

3. Meséljetek valamit az új splitlemezről a Seasickkel!

JOE: Hát, a legjobb dolog a legújabb EP-ben (2007 tavaszán jött ki), hogy pont azokkal a cuccokkal és pont ott vettük fel, ahol anno a Pantera a Cowboys From Hell-t. Heh. Na meg a hangszerelés miatt és a hosszabb számok miatt is ez az eddigi legdurvább felvételünk. Úgy gondolom, hogy ez már sokkal jobban körvonalazza, hogy milyen irányban is halad jelenleg a banda. Jó buli volt megírni és játszani a számokat, sajnálom, hogy nem volt nálunk elég másolat, amikor tavaly nyáron Európában turnéztunk. De azért figyeljétek, mert oda is ki fog jutni!
CHRIS: Stevie Ray Vaughn és a Double Trouble is ebben a stúdióban dolgozott egyébként. Muszáj volt ott állnom, ahol anno STV is állt, miközben sok albuma közül az egyik visszhangosításán dolgozott. A legrosszabb a felvételek közben a nagy rohanás volt. Amire egyedül több időt szánhattunk, az az ének felvétele volt. Ennek ellenére kibaszott rohanás volt az egész. Emlékszem, hogy 7 órán keresztül vettem fel az éneket, aztán 3 órát aludtam, reggel meg mehettem órára. Brutális.
ANDREW: A legutóbbi felvételt a Seasick-kel (New Brunswick New Jersey) csináltuk. Ez a kedvenc ANS felvételem több okból is. De talán legfőképpen azért, mert tökjó dolog, hogy a barátainkkal dolgozhattunk együtt. Nagyon sokat tettek értünk, és reméljük, hogy mi is segítettünk nekik. Ha Jersey-ben lenne dolgotok, keressétek meg őket!

4. Miről szólnak általában a szövegeitek? Mik inspirálják őket?

JOE: Minden dalszöveg Chris torz agyának szüleménye.
CHRIS: Inspiráció…fú, az mindenhonnan jön. A legtöbb szám gyökere valami negatív dolog vagy legalábbis negatív érzelmek levezetése. Egyesek a „gondolkodj pozitívan!” jeligét rongyorsa ajnározzák, aztán fogják magukat és harcolnak egymással vagy hülyeséget hordanak össze, hogy összetűzést szítsanak, de magukat „pozitívan gondolkodó egyéniségeknek” tartják. Hát ez egy nagy rakás szar. Én egy pozitív ember vagyok, mert látom a negatív dolgokat, foglalkozom velük, és megpróbálok tőlük megszabadulni. Szerintem sok (nem azt mondom, hogy mindenkire igaz, de sok) straigh-edgernek jól jönne, ha egyszer leülne, hallgatna egy kis Sabbathot egy jó nagy adag joint-tal. De ez csak az én véleményem…
Ezen kívül sok inspirációt kapunk a gördeszka és az azáltal kialakított életvitel iránti vonzalmunktól is – saját tapasztalatból mondom. A dalszövegek tulajdonképpen egy lexikonja annak, hogy az elmúlt évek során hogy is éreztem magam. És még végezetül gyorsan hozzáteszem, hogy a környezettel kapcsolatos filozofálgatás is játszik egy kis szerepet a szövegírásban, az életemben meg egészen nagyot. Ahogy már említettem, minden irányból merítek inspirációt.

5. Mi a helyzet Texasban? Milyen ott a punk szcéna? És a bulik/partik?

JOE: A texasi szcéna nagyon ott van. Mindannyian észak-texasiak vagyunk, és egyértelműen az Texas legjobb vidéke. Mindenki tök laza, nem sok drámázás van. Mindegyik banda kibaszott jó, és a bulikon is csak fasza bandák lépnek fel. Az egyetlen negatívum mostanában az, hogy egy kicsit megcsappant a szcénát képviselők száma. Van egy kb. 30 emberből álló kemény mag, akik minden bulin ott vannak, meg vannak olyanok, akik héba-hóba tiszteletüket teszik, de legtöbben csak nagyon ritkán jelennek meg. De a bulik maguk nagyon ütősek, tele vannak energiával. És a partikkal is ez van. Most perpillanat az „észak-texasi háromszögben”, vagyis Észak-Texas három legnagyobb városában is van egy fix helye a partiknak és ezen kívül még sok házibulira is lehetőség van. Nem kicsit jó hely Texas a punkoknak!!
CHRIS: Denton durva hely. Sokat változott mostanság a bérbeadások miatt, (3 hónap múlva lehet, hogy már nem lesz ház a házibulikhoz!), de minket mindig meg lehet ott találni. Mert egyszerűen egy jó hely. Idilli táj, vezess végig rajta, szedjél gombát…najó, szóval imádok itt élni. Egy csomó banda van és itt még a szarból is lehet valami poénos hülyeséget csinálni.
ANDREW: Texas egy eléggé húzós állam. Van, aki ennek ellenére azt mondja, hogy itt a köztársaság dolog simán megy. Ez attól függ, hogy merre mész. Dallasban például elég sok probléma volt a klubok bezárása és a drogok miatt. De azért még megvan valahogy. Worth nagyon durva város. Ott van az 1919-es Hemphill, ami egy zsír helyet biztosít mindennek a buliktól elkezdve az albumcseréken keresztül a politikai gyűlésekig. Nemrég egy új hely is megnyílt Exploding House néven a Brickfight-i haverok jóvoltából. Austin az meg Austin. Bármilyen zenét keresel, Austinban megtalálod. Ha Austinban jártok, keressétek meg a Tamale House-t. Jó kis sokk a pénztárcának. Ja és Snakepit is. Dentonban lakunk mi, és sztem nagyon zsír város. Asszem az egyetlen dolog, ami hiányzik innen, az egy király deszkapálya. De egyébként csomó buli, király bandák és remek haverok vannak itt. Szuper.
CHRIS: Haver! Denton Skatepark Szövetség! Csináljuk meg!

6. Sokat turnéztok. Történt valami érdekes ezek alatt? Meséljetek néhány sztorit! Van valami olyasmi, amire nem szívesen emlékeztek vissza?

JOE: Túúúl sok mindent tudnánk mesélni. Én elmondom most azt a sztorit, ami akkor történt, amikor legutóbb Magyarországon játszottunk. Ha esetleg valaki lemaradt róla és nem hallotta volna. Szóval amikor ott játszottunk, csak egy speedo alsógatyában játszottam, egy nagyon kicsi alsógatyában, és nagyon meleg volt bent, úgyhogy durván izzadt lett. A Clorox Girls-zel játszottunk, és miután mindketten lementünk már, mindannyian iszogatni kezdtünk, és hát végül ott úgy sült el a dolog, hogy az alsógatya lekerült rólam és valaki fején landolt. Ezzel egy háborút indítottam meg. Mindenki dobálni kezdte a gatyát mindenfele, és hát elég gusztustalan volt, mert izzadt és büdös és naagyon mocskos volt . Ez úgy 15 percig ment, és mindenkit eltalált, még a Clorox Girls-it is, pedig ők nem nagyon vettek részt a háborúban. Miután ez a dolog lecsillapodott, a basszerosunk (Andrew) úgy döntött, még csinál egy utolsó hülyeséget, és megfogta a büdös, piszkos, izzadt alsógatyámat és berakta a Clorox Girls eladó cuccai közé. Amikor kirakták az vásárolható cuccokat, egy eléggé kellemetlen meglepetés várt rájuk. Na, az vicces volt.
ANDREW: Asszem az egyetlen sztori, amit nem lehet jónak nevezni az volt, amikor a Seasick-kel 2006 és 2007 fordulójának telén egy autóbalesetbe kerültünk. Végülis jól végződött, senki nem sérült meg. De elég félelmetes volt. Corey (az akkori gitárosunk) beleverte valamibe a fejét és eléggé vérzett. A pénzes dobozunk kiborult és remélem nem voltam faszfej, de valami ilyesmit mondtam, hogy „Nem szeretnék seggfej lenni, de valakinek meg kéne keresni a pénzt” mert kigurult az ajtón végig ki az autópályára. Asszem ezzel sikerült megtalálni a rossz helyzet viccesebb oldalát.
CHRIS: „Hozzátok vissza a kibaszott pénzt!” Hehe, a legjobb dolog, amit Andy valaha mondott. Mindenhol vért láttál, szólt a duda, füst és eső volt…kibaszottul kemény nap volt. Egyébként sok hülye sztorim van a turnékról, olyanok, amikben meztelenül, tequilától bűzölögve húztak ki az ágyból, de vannak jobbak is. Például amikor az Államokban turnéztunk a Bones Brigade-dal, úgy ettük a Waffle House-t mint az állat, aztán meg rávetettük magunkat egymás pornógyűjteményére. Semmi sem rosszabb, mint egy beizgult kövér bostoni domina, higyjétek el. Egyszer az első turnénkon 2004-ben, amikor a UNIT 21 nevű bandával játszottunk együtt, úgy határoztunk, hogy lemegyünk Juarezbe, Mexikóba. Kirúgtunk a hámból, aztán 1 dolláros tequilákkal folytattuk (most magamon hagytam a gatyámat), de néhány másik srácnak valahogy sikerült a pultra pisilni, amikor éppen indultunk. A rendőrök elkapták őket, és velük együtt minket is, szóval meg kellett győzzük őket, hogy egy híres kanadai banda vagyunk, hogy elengedjenek…hát nem jött be. Fejenként 60 dollárt akartak (12-en voltunk összesen). Választhattunk, vagy ez, vagy a „burrito-a-seggedbe-sittenülés”. Hát volt összesen 11 dollárunk és egy tubus ajakír…miután rájöttünk, hogy annyira le vagyunk égve…mint ők…elengedtek. Meg szerintem nem is volt akkora kocsijuk, amibe mindannyian belefértünk volna.

7. Háromszor jártatok Magyarországon. Szerettétek? Milyen volt a közönség?

JOE: Igazából csak kétszer voltunk Magyarországon, de 3-szor játszottunk, és mind nagyon jók voltak! Kétszer játszottunk Ajkán és egyszer egy olyan helyen, aminek már nem emlékszem a nevére. De a bulik mindig nagyon jók voltak. A közönség mindig király, az italok mindig halomszámra fellelhetők és finomak, és mivel a nagyapám eredetileg Magyarországról származik, nagyon jó ott! Köszi srácok, hogy mindig ekkora buli veletek!!
ANDREW: Minden kelet-európai bulink nagyon ott volt! Mindenki tök laza és imádja a zenét. Sokat jelent nekem, hogy Kelet-Európában is számtalan embert látni a bulikon, mert nem könnyű punknak lenni arrafele. A rendőrség elég keményen kezeli ezt a dolgot, és sok velünk egyidősnek vagy nálunk fiatalabbnak elég nyomasztó munkája van, ami megöli a dolog szellemét. Szóval jó látni, hogy arrafele is világít a fény.
CHRIS: Igen, Magyarország nagyon király. Bármikor jövünk Európába, muszáj Keleten is játsszunk. Ott vannak a legnagyobb bulik! A srácok engergikusabbak (bár néha kicsit ziláltabbak is), de teljesen meg van bennük a lazulás! Meg akarnak őőrülni és odatenni rendesen. Sokkal jobb itt, mint olyan helyeken, ahol már a nagy bandákhoz szoktak hozzá, ott egy csomó srácot a kis dolgok már fel sem pörgetik. Kevesen tudják, de Joe-nak télleg magyar ősei vannak!

8. Végezetül van valami üzenetetek számunkra?

JOE: Szeressétek továbbra is a punkot, csináljatok bulikat, szórakozzatok! Remélhetőleg hamarosan megint visszatérünk Magyarországra…már alig várjuk! Addig meg csekkoljátok majd a nemsokára megjelenő albumunkat, amin egy belgiumi split is lesz! És még az év vége előtt kijön az LP-nk is. Köszönjük és imádunk titeket!
ANDREW: Csináljátok azt, ami szerintetek király, és ne törődjetek másokkal meg a negatív lószarukkal. Ez kicsit könnyebbé teszi az életet. Legalábbis számomra. És soha ne igyatok likőrt sör előtt. Mindig elölről hátrafele töröljétek és az ülőkét hajtsátok vissza.
CHRIS: “WE MUST TEAR IT DOWN! WE WILL TEAR IT DOWN!” Köszönjük az interjút haver!

back to YOU!

2008-11-07T20:38:00.005+01:00

Nagyon várom már a holnapi napot. Ősszel még egyetlen egy koncerten sem voltam, leszámítva a balul elsült győri "bulit". Jó érzés végre várni egy bulira. Nem is azért mert olyan szívemet megrengető bandák lesznek - persze párat szeretek közülük, jó lesz hallani a számaikat - hanem mert jó lesz újra olyan emberek közt lenni akiket bírok. Az könnyen megeshet, hogy ez nem kölcsönös, szerintem sokan félreismernek engem, abból a pár estéből, amikor találkoztunk. Oda meg mégsem mehetek hozzájuk, hogy figyi, én bírlak téged meg téged, ismerkedjünk meg jobban, az olyan buzcsis. Meg valószínüleg meg is ijednének. Na mindegy
Jólenne ha valaki eljátszaná a lejjebb lévő videóban hallható dalt. Most akaratlanul is hatalmába kerített valamiféle nosztalgikus érzés a szám hallatán, pedig nem is ismerem olyan nagyon régóta. Remélem ilyen hangulatban fog zajlani a holnap este, szeretem Ajkát, mindig jó a buli, nincs az a hülye feszengés, mint amit máshol tapasztaltam. Nem azt mondom, hogy mindenhol, de sok helyen. Végre lesz miről beszámolót is írnom, ami egész biztos, hogy pozitív lesz, legalábbis remélem. Nem szeretek lehúzós beszámolókat írni.

A C.A.F.B. egy kicsit gagyin, de feldolgozta ezt a számot. Egy lányhoz írt kesergő-szerelmes dal, amit én nem nagyon élek, lévén nekem van barátnőm és nincs miért keseregnem ilyen témában, de ha mondjuk elképzelem, hogy a szöveg nem egy lányhoz, hanem a fiatal éveimhez szól, (nem mintha olyan nagyon öreg lennék, csak mégis, na) akkor viszont minden sora rohadtul jó.

for the record

2008-10-29T10:06:00.005+01:00

Éppen letörten matekelőadásra hajtottam, mikor megszólalt az mp3 lejátszómban az alant lévő szám. Gondolom a beérkezett fájlokból került rá, nem tudom már ki küldte, köszönet neki, feldobta a napom.

ja, a kiruccanás jó volt, de nem írtam egy sort sem róla. Na majd máskor!

turnénapló

2008-10-15T17:37:00.003+02:00

Na persze, jó is lenne. Nem megyek turnéra, csak valami hasonlóra. A szupermaratonon fogok dolgozni, ami abból áll, hogy egy kisbusszal korán reggel elindulunk valahonnan, elmegyünk valahova ott dolgozunk késő estig, kevés alvás és megyünk tovább. Ez csak nekem lehet érdekes, mert épp most olvasom a punk a plaptónt, és eléggé a hatása alatt vagyok. Ja és a plusz jó, hogy 24.én, éjjel érek haza, és 25.-én koncertünk lesz. Mivel többen leszünk, ezért senki sem veszi észre majd ha közben hallgatok zenét meg írogatok, szóval szerintem majd írok róla, meg teszek majd be képeket. (Pozsony elég jó hely) Van egy rakás lemez, amit az útra tartogatok, ott hallgatom majd először, az utazások közben. Szóval mivel itt ez punk blog vagy mi a szösz, próbálom belefűzni amennyire lehet.

ez meg egy zseniális videó a decline of the western civilization dokumentumfilből:

meghaltam?

2008-10-11T22:15:00.003+02:00

Nem, élek. Csak most éppen leköt egy csomó dolog (szerencsére). Közben olvasom a Punk a platónt, és azt kell mondjam nagyon jó. A barátnőmtől kaptam születésnapomra, tudta, hogy meg akarom venni. Készül a 2. fanzine is, van már pár interjú, lemezkritika, írások a fejemben. Koncertbeszámoló még nincs, egy bulin voltam, az is meghiusult végül a "punkok" meg a rendőrök miatt. (ezt tök jó érzés most így leírni a könyv olvasása mellett, bár persze közel sem volt olyan brutális mint abban)
...Remélem még ősszel kész leszek vele.
Egy kis izelítő a tartalomból:
interjúk: witch hunt, think again, this perfect nightmare, téveszme ...és még pár készülőben
kritikák: new dead project - this means everything, rise against - appeal to reason, dean dirg - raus, meg ha megjön végre a gyalázat cd-m akkor majd szerintem arról is írok. meg még ki tudja miről...
na egyelőre ennyi, remélem legközelebb már azzal jelentkezem, hogy kész a zine.

break the silence # 2

2008-09-24T17:43:00.005+02:00

Mi ez a break the silence, mi? Főleg, hogy már a második? A szívügyem. nézd meg itt:

breakthesilence.extra.hu
breakthesilence.extra.hu
breakthesilence.extra.hu

megjelent a Nem Változunk #1 !

2008-08-20T21:47:00.003+02:00

igen igen, így igaz. Meg lehet venni tőlem, most legközelebb a szombati (08.23) veszprémi bulin. Ha érdekel írj ide: buda86@gmail.com
Sajna képet nem tudok betenni, pedig lefotóztam őket, mert az tök menő, meg jól néz ki, csak a fényképező kábele beintett nekem a hatalmas képzeletbeli középső ujjával.
ittvan egy kép, a prototípusról, ami még ragasztott, szóval nem olyan szép, mint a többi:

like a fuckin' atom bomb : bad religion 08-06-11

2008-06-12T11:58:00.013+02:00

Egy nappal a koncert előtt megérkezett az ösztöndíjam, ezt jelként fogtam fel, gyorsan el is döntöttem, hogy a koncertre fogom elkölteni. Felbuszoztam pestre, még sütött a nap is.. Ahogy kiléptem a Hősök terénél az aluljáróból durván elkezdett esni, rohadtul megáztam mire a PeCsához értem. Miközben futottam az esőben Say-t hallgattam, azthiszem most jött csak át igazán az album :-)) Aztán amint behúzódtam az eső elől, elállt. Tipikus. Megjöttek végre a veszprémi haverjaim, söröztünk, kibeszéltük a veszprémi, pesti meg a nájki szinteret. Betérve az PeCsába tájékoztattak, hogy már a Multiball megy, de igazából nem maradtam le sokról. Kintről néztem, közben beszélgettem pár emberrel, vettünk drága sört, így háttérzenének nem volt rossz, de ennyi is nem több. Pont elmentem még egy utolsót wc-re, ottbent hallottam meg a 21.th century digital boyt, ezért sietve távoztam, be a közönségbe. Hatalmas volt, átéltem azt amit Nofx alatt nem sikerült pedig "elvileg" jobban szeretem a Nofxet mint a Bad Religiont. Hibátlan volt, pedig csak eljátszották a számaikat, de nekem ez valahogy most nagyon bejött. Próbáltam szörfölni is egyet, de pár századmásodperc után a földön landoltam. Voltak a számok aminket nagyon vártam, a You, a Generator, Fuck Armageddon this is hell, American Jesus, Suffer, Punk rock song.. Úgy éreztem, hogy egy punk koncerten vagyok, nem pedig csak egy nagyszinpados, kordonos bulin, biztonságiakkal. A Merch elég drága volt, azért majdnem vettem egy Sufferes pólót, nagyon jól nézett ki. Pár haverom vett cd-t meg dvd-t. A koncert után gyalog megtünk a Margit hídon át Budára. A Hősök terén állt egy bazinagy fehér limó, a hozzávaló fehérruhás nőkkel, odamentünk lefényképezkedtünk velük. Örülhettek, izzadtak és szakadtak voltunk. Az egyik megjegyezte "Had legyen egy jó napjuk"... :-) Találtunk egy giroszost, kajáltunk egy jó csípőset. Ezután felmentünk egy körfolyosós régi budai bérházba, ahol valami srácot kerestünk, akinél majd aludni tudunk. Nem találtuk, leültünk hát picit a folyosóra, dumáltunk zenéről meg filmekről, nézegettük egymás koncerten vásárolt cuccait. Aztán hívott minket a srác, hogy egyel odébb lakik, menjünk át. Sosem láttam azelőtt, rendes volt hogy beengedett minket. Egy szobában aludtunk vagy hatan, én még szerencsés voltam, megosztottam az ágyat egy haverommal, a többiek a padlón aludtak. Kb 2-3 órát voltunk ott, aztán ment mindenki a saját buszára/vonatára. Hazafelé a buszon olvastam egy király Rise Against interjút, amiben a Bad Religiont említették meg legnagyobb hatásként, vagyis pontosabban mesterükként.
Azért volt jó az este, mert talán picit visszamentünk az időben. Voltam egy király punk koncerten, utána az utcán voltunk majd egy ismeretlen srácnál aludtunk sokan az ágyon/padlón, és ez így volt jó, mondhatni punkos.. persze lehet hogy csak utólag, egy jó alvás után látom így :-)) A mellkasom azóta fáj meg van pár zúzódásom, de hát ez már csak ilyen.

ha kapok képeket párat lehet beteszek majd ide.

Nothing interjú

2008-06-03T23:39:00.015+02:00

Mivel a nyomtatott verzió késik, ízelítőnek megosztom veletek a Nothing interjút, amit Márkkal, az énekessel csináltam pár hónapja. Igazából az angol interjúkat lusta voltam még lefordítani, de majd a vizsgák után arra is sor kerül. íme, olvassátok:

1, Mutassátok be a zenekart! Kik vagytok? Mióta próbátok így együtt? Ha jól tudom az első koncerteteken Ready to Fight volt a nevetek, majd később lett Nothing. Van ennek ahhoz köze, hogy mindkettő egy Negative Approach szám? Ha nem, honnan a név?
Heló, mi vagyunk a Nothing. A jelenlegi felállás 2007 ősze óta van meg, előtte a dobos poszt körül voltak némi variálások, pl az általad említett első koncertünkön még a régi dobos srác játszott. Az a koncert is olyan volt, mint az akkori nevünk. Amúgy csak úgy jött, mert valamit rá kellett írni a flyerre, mi meg szeretjük a NA-ot, meg azért valamelyest hasonló zenét szeretnénk játszani. Aztán ettől a szar névtől az első "koncert" után meg is váltunk, a Nothing meg ugye szintén egy NA dal, de szerintem ez nem onnan jött. Viszont nem emlékszem, hogy honnan.

2, Mely zenekarok voltak/vannak a legnagyobb hatással rátok?
A 80-as évekbeli észak-amerikai punk zenék. De amúgy elég különböző zenekarokat hallgatunk. Jennifer (gitár) egy köcsög trúarc, Shit (dob) meg Balázs (basszer) szeretik az ilyen döngölős régi Sick of-os zenéket, én meg még pop-punkot is hallgatok.

3, Elég hamar bekerültetek a köztudatba, szerintetek minek köszönhető ez?
Némónak. Ő volt olyan rendes, hogy azután is elhívott minket a OATS-re játszani miután látott minket a rettenetes első koncertünkön.

4, Nemrég jött ki a demótok "Stop crying, and start laughing, bitch" címmel. Mit kell róla tudni?
7 számot vettünk fel, KisG adta ki a HFTR-al. Nagyon pontatlan, meg érezhető szerintem rajta, hogy ez az első anyagunk, de a minőségével megvagyunk elégedve. Meg természetesen örülünk neki nagyon.

5, Általában hogyan születik meg egy új dal? Ki írja a szövegeket/ zenét? Miről szólnak a számok, mi inspirálja a szövegeket? (általánoságban)
A zenét közösen írjuk meg a próbákon a hozott gitártémákból, a szövegeket meg én költöm. A személyes bánataimról, örömeimről szólnak, megmagyarázni nem szeretném őket, aki érti, az érti.

6, A kedvenc kérdésem: hogyan látjátok a hazai "szinteret"? Láttok különbséget a főváros és vidék között?
Attól függ, mit nevezünk színtérnek. Sokan lejárnak rendszeresen koncertekre, de az én szememben nem mindenki része a színtérnek, mert azért meg kell húzni egy határt. Gondolok itt a feszülőspólós és 26,5 fokosan félrefordított sapkás fültágítós srácokra, meg a hasonszőrűekre, akik koncertre indulás előtt 5 másodpercnél tovább gondolkodnak azon, hogy mit vegyenek fel. Ha ezt a határt meghúzzuk, akkor pl már el is tűnik a különbség a főváros és a vidék színtere közt (Pesten sok a buzi). De ez csak az én fasisztoid véleményem.

7, Melyik bulitokra emlékeztek legszívesebben? Volt valami kimagaslóan fasza?
A "kimagaslóan fasza" koncertünk Salgótarjánban volt, egy garázssorban. A Kakukk fogó, ahol eredetileg lett volna a buli, valamiért mégsem vállalta a dolgot, de ez már csak akkor derült ki, amikor a zenekarok megérkeztek a helyszínre. Így Rádiék hirtelen ötletétől vezérelve az egész társaság felbaktatott a Not This Time/Säw próbahelyre, egy garázsba, és ott lett megtartva a koncert. Felejthetetlen élmény volt, aki nem volt ott, sajnálhatja.

8, Fiatal zenekar lévén gondolom televagytok tervekkel. :-) Hogyan tovább?
Koncertezés, még max 2 album, feloszlás.

9, Végül valami üzenet, megjegyzés amit meg kívántok osztani?
"NE EGYÉL HÚST!"

csekk: myspace.com/nothinghc

hello

2008-05-29T14:17:00.005+02:00

átköltöztünk ide, a blog.hu-val voltak problémáink, meg külömbenis, ez itt sokkal szebb és jobb. a régi postok nem lesznek áttéve ide, ha valaki kíváncsi lenne rájuk, a régi helyen még megvannak.
készül a we dont change fanzine, lesz benne sok interjú meg beszámoló, egy két kritika, meg még ki tudja mi. elvileg már késznek kéne lennie, de hát tudjátok hogy megy ez.

ízelítő a tartalomból:
interjúk: ans, clorox girls, nothing, pfa, semmi komoly ...és még páran.
tavaszi koncertbeszámolók, pár hazai lemezkritika.

üdv!